Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 66. szám

veskedett s nem egyszer hatalmasan tapsolt. Bontíid Babunkban szeleskedett gyak­ran io-en is sokat s Bodrogi Lina Ani­kóban vívta ki az (dismeiést. Reiner Antónia áriáját a Troubado úrból élénken fogadták. A jockey tán- czot lejtő Lielzenmayor nővéreket há­romszor is kitapsolták. A Szikra előadása (nem sokkal éjfél előtt) nem bírt gyújtani pedig Paille- ron valóságos tűzzel irta. A szellemes kis vígjáték meglehetősen vontatottan pergett le. A pletyka. A rágalom divata. E három szóval defi­niálhatni legjellemezőbbea a társadalom e rákfenéjét — a pletykát. Migdgyülölködés, irigység, szenvedély lakik az emberek szivében, addig ennek tol­mácsa, a nyelv is ápolni fogja a gyomot, mely elburjánzza elnyomja, a legvirágzóbb ! társadalmat is. Vaunak, kik a pletyka szülőiül kizárólag a nőket tartják. Ez azonban nem áll. Ere­detét a legtöbb esetben ki sem lehet kutatni s csak ritka esetekben lehet a rágalom első terjesztőjét fölfedezni ; rendszerint akkor, miitor tönkretéve a rágalmazott jő hírre a család becsülete. Nálunk ilyenkor u. u. becsüleisértési port szokás indítani, mely pörök tudvalevőleg annyi huzavonának vaunak kitéve, hogy el­végre is e'posváuyoduak—- s a rágalmazott semmi, vagy annyi elégtételt sem nyer, amennyi elég volna eső után kÖDenyegnek. A pletyka a legtöbb esetben nem pusztán a rágalom, a roszakarat szüleménye. — Az unalom idejében a hir utáni vágy sokkal aktusabb, hogy sem könnyelműen tényül ne vegye az ember. Ilyenkor, ha valaki valami szeuzátiós dol- | got, mint feltevést, vagy gyanút közöl, azt íi a második ember már miut elkerülhetleu r valószínűséget beszéli el, mig a harmadik i már tiszta téuyfll veszi s a negyedik, ötö ) dik, hatodik aztán vetekedik a szenzátió ki­ll bővítésében, ugy, bogy a délelőtt csak kép­szeleiben látott egérről este már mint létező iborzalmas elefántról beszélnek. S ebben a hibában nemcsak a nők, de a dférfiak is egyaránt osztoznak, bár kisebb ^arányban s ez onuau van, hogy a férfiuem runégis csak higgadtabb képzelő erővel bir, as komolyan meglatolgatja elébb a szenzátios (Ibiit, mielőtt terjesztené. A pletyka megszüntetéséről sokat Írták a már. Egész könyvtárt lehetne összeállítani ;eaz e fajta müvekből A német és olaszirodalmi piaczou zsák- sÉzámra árulják ezt a nyomtatott társadalmi rtoyavalyát s a fraucziák parlamenti szónokai (/kimondták a párbajtörvény revíziója alkal- amával, hogy mindaddig nemcsak jogosult­ának, de szükségesnek is kell tartani a pár- acbajt, mig a rágalom gyors, a legszigorúbb mnegtorlására — a hamis hírek terjesztőinek loly mérvű megfenyitésére, mely a párbaj gögyedüli büntetésével fölérue s igy azt szük­ségtelenné tenné, megfelelő törvény nem al- oxottatik. A pletykát a törvény ha csakugyan el ;9iiem is ölheti, — de szükebb korlátok közé jszorithatja. Ezért szükséges a törvény lídleue. Az amerikai törvénynek vau ily irányú intézkedése, de bogy a Yankee társadalmi oiiton is hatályt tud biztosítani annak, arról flUmouduuk üdvös tanulságul pár esetet. [ Nagy sensátiót keltett New-Yorkban s jeemcsak, de Amerika határain is túl nehány vv előtt az a pletyka mely Grant Ulysses leolt köztársasági eluök állami pénzsikkasz- jsiisairól beszélt. I Mindenki tudta, hogy e hir valótlan, [9(aert Graut tábornok becsületéhez kétely aoem férhetett s igy az egészet alávaló vá­lasztási maneuver-nek tartották. k A hírlapok hasábokat Írtak a megtáma­dott védelmére, maga Grant azouban hall­gatott s keresetet sem indított az ügyben, lüárthivei azonban titokban utána jártak az légynek s sikerült felfedezniük a pletyka első rnrrását. ií Mr. Hutchiuson volt az, ki a „New-York- naemocrat“ egy munkatársát felültette. Mr. ijputchinsont erre Rochesterbeu — egy íf-prház udvarán —• a nép agyonverte. A A liirlapok talán még emlékezhetnek arra ö'í rémregényes históriára, — mely az Ocze- ti< ion túlról még csak nemrég oly izgalomba Jsozta Európát, s mely arról beszélt, hogy ;;y east-new-yorki lelkész egy tekintélyes •Jfialád két leányát a halálba üldözte volna. Vizsgálatot indítottak s miután minden írülméiiy ellene szólott — a lelkészt el Ítélték. Már egy éve ült Sing-Singben, mi­kor a két testvér Floridából levelet irt szü­leinek s hírül adták, hogy ott igen boldo­gok — férjeikkel. A lelkész természetesen azonnal szabad lábra helyeztetett s a vizsgálat raegindit- tatott a hamis hir terjesztői ellen. A pör vége az volt, hogy három ner-yorki coro- nez élethosszaiglaií való börtönbüntetésre ítéltetett. Maga az amerikai nép, mely pedig a humbugnak oly nagy barátja, a legkímé­letlenebbül bünteti a rágalmazót. Ha neve ismeretessé lesz, akkor kirekesztik a társadalomból, nem fogadják be semmi­féle körbe, nem bocsátkoznak vele üzleti viszonyba és általában oly megvetésben ré­szesítik, hogy annak aztán nincsen ma­radása. Nem ritka eset, hogy az illető öngyil­kossá lesz. Azt aztán még csak részvét sem kiséri a sírba. Nálunk — fájdalom — a szegény em­bert ritkán rehabilitálja a társadalom. —Ha nincs pénze, hogy költséges port indítson, akkor aztán rajta marad a gyanúsítás, a rá­galom sara s akár el legyen temetve. — Páriája lesz a társadalomnak. Az a kárhozatos elv uralkodik, hogy a sértett becsületet nem a törvény elé kell vinni, hanem a testtel kell az megvédeni s véres elégtételt kérni. Ha aztán elesik — akkor a fareziusi tár­sadalom féljajdul a részvéttől, hanem a rá­galom — az nem lett eloszolva. Ilyen a mi humánus társadalmunk a sér­tett becsület védelmében. HÍREK. — Lapunk tekintettel íi mai ün­nepre, egy nappal előbb jelent meg. — Udvari hir. Vasárnap a primási palotában ebédet rendezett a herczeg- primás Az ebédre a tisztikar ossz s tagjai hivatalosak voltak. A nyolcz fo gásból álló ebéden nem volt toaszt.— Hétfőn a nagyszombati küldöttség tisz­telgett herczegprimásunknál. A több mint hnsz tagból álló küldöttség az nap a palota vendége volt. — Kapitányválaszló városi köz­gyűlés lesz csütörtökön. A jelöltek Helcz Ferencz és Sarlay Ede között igen megoszlanak a szavazatok, ugy, hogy ezidő szerint biztosra venni semmit sem lehet. A Hübschl-párt zöme Sarlay el­lenében Helczhez csatlakozik. A zenei kör szept.től kezdve folytatja működését, néha a szünidők alatt sem pihent. Minden szombaton este több család adytt egymásnak találkozót a Kör nyájas termében s szép zene mellett találtak nemes szórakozást. — Gróf Forgách Ágost püspök külföldi utazásaiból üdült egészségben városunkba érkezett. — Katonaságunk fegyvergyakorlatra Komáromba távozott hétfőn reggel öt órakor. Jövő hó közepén ..tér ismét vissza. — A prímás portása Német István férfikora teljében hunyt el. Temetésén az udvari papok közül is többen részt vettek. — Kiállítási tárgyak. Vasárnap d. u. voltak kiállítva az iparos ifjúság- egyesületének egyik termében a b.-gyu­lai országos kiállításra szánt tárgyak. Megfoghatatlan közönynek tűnik fel előttünk, hogy annyi értelmes s szak­májában avatott iparos közül, mennyi városunkban vau, mégis csak 6, mondd hatan vesznek részt a kiállításban. A kiállított tárgyakat az nap d. u. sokan megtekintették s valóban elismerőleg nyilatkoztak csinos voltuk felől. Győri Vilmos nyomdász egy 81-ben Bu zárovits Gusztáv nyomdájában készült könyvet, a „Szent szék függetlensége“t állította ki, melyen a bekötési tábla köti le a szemlélő figyelmét — Pataki Viucze czipész segéd, ki 81-ben a deb reczeni kiállításon is ezüst-érmet nyert kiállított tárgyával, most ismét kiválik. Egy pár női czipőt állit ki, mely csak­ugyan a czipész mesterség uetovábbja, talpa és sarka egy darab bőr, azonkívül a czipő czúgos s fűzni is lehet. — Roth Ferencz, ki a debrcczeni kiállí­táson bronz érmet nyert, kiállított czi- pőjeért, most ismét egy pár férfi czipőt állított ki orosz lackból, melynek csinos elkészítése ügyes kézre vall. — Sturm Imre kötélgyártó segéd, többnemű, igen finoman és csinosan munkált kötelei is megérdemlik a dicséretet. — Böhm Ferencz kosárkötő segéd egy csinosan elkészített virág asztalt állít ki. Végül egy zsenge ifjú mutatja be képességét egy pár finoman elkészített gyerek czi pőu, neve Laza Antal czipész-tanoncz özv. Faschicheknénál. — Kívánjuk, hogy törekvéseiket a megérdemlntt siker kóronázza. — Társás vacsora. Vasárnap este volt Dóczy Ferencz, az iparos ifjúság- egyesületi elnöke tiszteletére az egye­sület helyiségében társas-vacsora melyre a tagok szép számmal jelentek meg. Az első toasztot, az egyesület orvosa dr. Berényi Gyula ur mondotta az uj elnökre, mire Dóczy Ferencz emelked­vén fel s nem mindennapi tapasztal t- sággal tromfolta visza a kedélyesnek elmondott toasztot. Az ízletes magya­ros vacsora, melyre bizony csúszott a bor, többeknek megoldotta nyelvét, így a többek közül megemlitjük Besskó Bélát, ki elnök urat valamint az egye­sület összes tagjait éltette. A jó kedv körül belöl éjfél tájig tartott, mire a vendégek távozni kezdtek. — Már pedzi. Már mint a rend­őrség, hogy akadnak izgága utczai re- beliisták, a kik zajos lármával hirdetik a zsidók szörnyű végét. Nem foglal­kozhatunk kellő komolysággal a dolog­gal Esztergemban zsidóhecczről nem lehet szó, a mennyiben a mi zsidaink (néhány markirozott kivétellel) nem provokálnak semmiféle csetepátét. Esz­tergom városa művelt gondolkodásával s Esztergom polgárai józanságával nem is -lenne összeegyeztethető, hogy olyan botrányokat engedne kicsinyben felül­kerekedni, milyenek nagyban Buda pestet tartották ostromállapotban. Nem kérünk katonaságot, nem kérünk ren­dőrséget, nem kérünk kordonokat, nem kérünk zendülési intézkedésekéi, csak kellő józanságot és igazságszeretetet, mely ugyan az utczák hőseinél hiány­zik, de az ép eszű és jószívű eszter­gomi embernél mindig meg van. És a közélet ezekre az épeszű és jósvi ü pol­gárokra számit, mikor nyugalomra és békességre számit. — Csetepaté. Plakátokat tépnek le az utczasarkekrél Istóczy éltetésével s a zsidók szidalmazásával fogalmazott plakátokat, melyeket tintás jó kedvé­ben kenegetett rá néhány papirosra va­lami csintalan legényke. Kár ezért any- nyira komolykodni. Hétfőn este már csakugyan azt hittük, hogy kiütött a háború. Tizenegy óra után sápadt rend­őr érkezik a színházba, hol a biztos ur kedélyesen mosolyog és tapsol. Lelken­dezve hívják ki a biztost. A rendőr szakadozottan adja elő, hogy nagy a csődület ott muszáj valaminek előadódni. Alig végzi be a mondókáját, jön a másik rendőr. Még izgatottabb, még lelkeudezőbb. Valóságosan fölfegyverke­zett tömegek csoportosulnak az utczá- kon botokkal s be akarják törni a zsi­dóboltokat. Békási már nem mosolyog éa nem tapsol, hanem kiindul az ármá­diával, mely valami hat elszánt férfiú­ból áll a rettentő sokadalom elé. A Gábris hídja előtt valójában nagy nép- tömeg csoportosul. Rendőri phantasia szerint lehetett vagy harininez s hir laptudositói szemek szerint legalább is száz. A tömeg egy kapnajtót ostromolt. A kapuajtót sokan Scheiber Sóma ka puajtójának tartetták s tiszta betörés tel tartottak. A rendőri beavatkozás azonban szétriasztotta az autisemita tö­meget, az elkeseredett holtbetörők s ablakzúzók erélyesen megfutamodtak. Három asztalos legényt ejtett a re11 ' őrség zsákmányul s a városban mim - járt hire járta, hogy nagy zendülés ütőt ki, mert a katonaság elhagyta a va­rost s a zsidógvülölők kitűzték a Iná­val 1 zavaros lobogóját. Beszéltek em~ borbáláiról, boltbetörésről, koponya,be­törésekről meg egyéb rémes betörésék­ről, a mint azt nagyitó üvegen még a pesti lapokból is hihetetlen újság gya­nánt alkalmunk lesz megolvasni. De hát miau csetepáté lényege, Egy dajka dráma. Az érzékeny fehérszomély mog- érzékenyi tette tisztelőjét valami cse­kélység miatt s ez az elérzókenyült Romeo a kaput döngette többed magá­val. Lehet hogy a csetepáté hősnője olajat öntött az ostromlók tüzére, de bizonyos, hogy a panganétok láttára megfutamodtak. Nem zsidókravallról, nem zsidóüldözésről volt tehát szó, ha­nem olyan csetepatéról, mely mióta ér­zékeny dajkák s szerelmes asztalos le­gények vannak a világon, igen gyak­ran megszokott esni. * Stern Márk (Széchényi-tér Kol­lár féle ház) tudomására adja a n. é. vásárló közönségnek, hogy egészen fris árukkal dúsan felszerelt raktárát, futó - szőnyegekkel bővitette, melyek a venni szándékozó közönségnek igen olcsó áron ajánl atnak. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ­1G98.|1882. Árverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. járásbíróság,mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy az esztergomi taksrékpénztár végrehajtató- uak Benko Mihály, János, István, Te­réz úgyis mint özvegy Benko Mihályné Horváth Borbála pilisinarótlii lakosok végrehajtást szenvedő elleni 136 frt tőke követelés s járulékai iránii vég­rehajtási ügyében a komáromi kir tör­vényszék, az esztergomi kir járásbíróság területén levő P.-ManHh községben fekvő a pilismarőthi 75. sz, tjkvben A I. 1-2 rszám alatt Benkó Mihály Já­nos, István és Terézia nevén vezetett s 205 írtra becsült zsellérségre és ugyanott f 3017 hrszám alatt felvett 26 frt 40 kr. váltság tartozással ter­helt és 30 írtra becsült valamint u. o. f 5 9 rendszám alatt vezetett s 140 írtra becsült irtványokra, végre f 10 12 rszám alatt foglalt 18 frt 56 ki­váltság tartozással és 100 írtra becsült szőlő irtványra összesen az árverést 495 írtban ezennel megállapított kiki­áltási árban elrendelte és hogy a fen- nobb megjelölt ingatlanok az 1883. évi szeptember hó 19. napján délelőtti 9 órakor P.-Maródion a községházánál megtartandó nyilvános árverésen a meg­állapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát vagyis 20 frt 50 kr, 2 frt, 3 frt, 14 frt és illetőleg 10 frt készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. § ban jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-éu 3333. szám alatt kelt igazságügymiuisteri rendelet 8. § ban kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez le­tenni avagy az 1881. LX t. ez. 170. §. értelmében a bánatpénznek a bíró­ságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Esztergomban, a kir. járásin- róság, mint tkvi hatóságnál 1883. évi' május 31-én. KONKOLY THEGE BÉLA. kir. aljárásbirö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom