Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 64. szám

Eszergom, V. évfolyam.

64. szám.

Csütörtök, 1883. augusztus 9-éu

Megjelenik hetenicint kétszer

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié..........................................6 fit —

fél évre

...............................................3 „ —

i

i egyeli év re ... ...... 1 „ 5f

Egyes szám ára 7 kr.

kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

jPFALZyHAZ ELSŐ EMELET hová a lop szellemi részét illető közlemények l(iil>l«‘i|ilűl(.

KIADÓ HÍV ATAL:

^Szécheni-tér <35.,

IiovíÍ a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilUérbe szánt közlemények, elölizetési pénzek és leclamálások intézendök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIIIIDUTÉSHK : ill AHA NMIIIIII! ITÍKI5K

1 szótól 100 szóló; — fi t. 7ö kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—ílOO-ig • 2 „ 25 „

Bélyegdíj 50 kr.

megállapodás szerint leheli) lógjIIlányosai'ban Itír/öll.otliek.

NY I LTTICIÍ sora 20 Kr;

Nagyzásaink kinövései.

Átáláiiossíi vált már mindenhol az a panasz, hogy a közéletben alig van egy család, melyben nem a felcsigázott igények lennének napirenden, mely bajnak azután az szokott lenni a szomorít következménye, hogy az illetők adóssá* gokba kénytelenek magukat keverni és ennek folytán élvezett nagyzásaiknak többnyire czifra nyomoruság szokott a vége lenni.

Ideje lenne tehát egyszer már ha a magyar faj le tudná szokni ezen ineg- bocsíVjthatatlan hibájáról, mert csak is ezen bajnak tulajdonítható az a mindennapi panasz, miszerint uton-utfélen mindeniktől csak is azt lehet hallani, hogy a nagy adók miatt nem lehet boldogulni, mert habár mikép iparkodjék is a földműves, kereskedő és iparos osztály, de magát az úri osztályt sem véve ki, házi viszonyait rendezni, még sem élhet meg tisztességesen, mert minden jövedelmét kiadásai felemésztik.

Igen ám! de mi ennek az oka? egyedül ceak is azon betegség, melyet a nagy zás korszaka idéz és teremt elő vagy is más szóval mint a közmondás is tartja : senki se nyújtózkodjék továbbra mint a meddig és mennyire köpönyegjével betakarózni képes, szóval ne erő- ködjék senki többet költeni, mint a mennyit jövedelme megenged.

Sajnos azonban ezen a lejtőn sem az iparos és kereskedő osztály, de még a hivatalnokok közül is igen kevesen vannak, kik szilárdan megállani képesek volnának, holott pedig a mindennapi tapasztalás igazolja, hogy ha egyszer valaki ezen nagyzás tömkelegébe és

liinárzatába bele keveredik, és abból idejekorán kibontakozni nem igyekszik, menthetleniil veszve van.

Iparkodjanak tehát a szülők gyermekeiket első sorban a vallás, erkölcsösség és mindenek felett a takarékosságra növelni és tanítani és oly irányt szabni eleikbe, hogy ilyetén az életbe és társadalomba léptük alkalmával képesek lehessenek magukat megkedvelteim és igy a hazának hasznos polgárjaivá és honleányaivá válhatni.

Sajnos azonban mai nap a szülők ebbeli magasztos feladatuknak nem felelnek meg és oda hagyják a gyermekeiket fejlődni, hogy azok már kis korukban csak is a fényűzést szokják meg és ezen betegségük fokozódik mindaddig, mígnem életuntakká jelentkeznek és miért ? mert szegény szülőiknek erszénye nagyzásaikat ki nem elégítheti.

Az ily bajból támad azután a ve- szedelmes proletár sereg, mely végre is az állam terhére és az adózó közönség rovására szaporodik fel.

Ke jajgasson tehát ezek után senki sem a felett, hogy a vállárukra nehezedő terheket nem bírjuk elviselni, mert ennek a fentiek szerint egyedül csak is mi vagyunk az okai a kik nem tudunk vagy nem akarunk lemondani a féity üzésről és vakon majmoljuk és versenyt futni törekszünk olyanokkal, kiknek Isten és a szerencse már születésükkor hatalmat és módot adott, holott pedig többen szegényeknek születtek a világra! de azért ha iparkodnak és takarékos- kodnak a társadalomban ők is tisztességes állást foglalhatnak el.

A nagyzás szülte ferde és fonák növelés kinövésének megvilágítására a 'többek közül: nem találja e a józan olvasó közönség nevetségesnek azt, Iliikor p. o. egy polgár leány, kit habár nem nagy vagyona végett, egy a kiváltságos osztályhoz tartozó egyén vagy hivatalnok feleségül vesz, noha, a menyecske még bele sem élte magát a magasabb klikkek szokásaiba, már is volt ismerőseit csak úgy fojbólintás- sal üdvözli és sokszor igen nagy megerőltetésébe kerül, ha ismerőse szives köszöntésére viszonzásul vontatott kiejtéssel csak jó napot mond, az ilyen szülők gyermekei azután nem csoda, ha korán életuntakká lesznek.

De ilyen nagyzási betegségben szenved a jelenlegi magyar faj a szellemi és hivatalos téren is, mert hogy többet ne említsek, nézzük csak a mostani fiatalságot, alig hogy lerázza magá ról az iskolai port és ennek folytán sikerül neki csak egy kis hivatalos állásra szert tenni, már is tudósnak és szakembernek képzeli magát és erősen hiszi, hogy e téren csak is ő az, a ki legjobban tud mindent és követelni is törekszik, miszerint az ő üres és tapasztalatlan fölénye • előtt mindenki hajoljon meg, holott pedig legott észre kollene vonni, hogy bizony ezen gyógyíthatatlan bürocratikus nagyzásai felett a tapasztaltabbak csak is mosolygó szánalmuknak adnak kifejezést és hagyják őket ezen csendes mániájukban továbbra is békében előre haladni, azt gondolván magukban : az idő majd kijózanítja őket.

Le tehát uraim a kor igényeinek meg nem felelő és az életben naponként na gyobb tért foglalni kezdő nagyzási betegséggel és o helyett ölelje át egymást a magyar faj, a szeretet, és testvéries ség jótékony kezével és tanuljunk az életben mindeiu'k felett takarékoskodni

mert különben elveszünk és a magyai faj nem fogja bírni régi nagyságát, dicsőségét és erejét utódaiban fentart hatni !

CIRCUMSPECT!! S.

5 ezer millió.

Ne méltóztassanak megijedni. Nem a porosz-franczia hadi sarczról van szó. Mi politikát nem csinálunk.

Arról az öt ezer millióról van szó, melyet a fillokszera Erancziaorszagban megevett.

És ez rettenetesebb a porosz hadi sarcznál.

Ezt Francziaország kiheverte öt év alatt.

Amazt nem fogja kiheverni soha.

A nagy nemzet hatalmas közgazda- sági forrásai könnyen helyre ütötték a nagy szerencsétlenséget.

De a holttá tett leghatalmasabb termelési tényező megbénítja a közgazdászat, minden egyéb ágait.

Francziaország borászata minden évben egy -ezer millióval gyarapította a nemzeti közvagy ont.

Most a kiapadt ezer millió egy holt tenger, melynek még patakjai is kiszáradnak.

E rémületes kár összegéi, a- bordc- auxi kereskedelmi kamara constatálta a napo kban.

De mi már Tisza urat január hóban figyelmeztettük a roppant kár méreteire mely rendi tőleg fog hatni Európa pénzviszonyaira.

Megránditottuk a, vészharang kötelét. El kiáltottuk magunkat, hogy lésen legyünk.

De kinevettek bonnünket.

ELSŐ KÍSÉRLET.

(Irodalomtörténeti rajz.)

Az 1833. év deczember havában, egy ködös estéu, rosszkedvűen tért vissza szerkesztői irodájába a „Montlioly Magazin“ kiadója, Mr. Holland. Mogorván tekintett le a homályos ntezára, társai meg azt fogták rá, hogy hát „nervozus* napja vau megint s az ilyen ideges napon Mr. Holland még Mr. Fredericz Marvill hű arczát sem ál- liatta ki, pedig ők ketten Bolivár lobogói alatt egymás mellett küzdöttek a délamerikai szabadságliarczban s későbben egyszerre cserélték föl a kardot — az újságíró tollal.

Ott ülnek ketten, mint a „Magazin“ vezérei : ez a „Montlioly Magazin* pedig akkoriban 1)irés és nagyón elterjedt lap volt.

Hogy Mr. Holland mért volt oly haragos, azt nem tudta senki s épen azért fogták rá, hogy „ideges napja* van.

Mr. Holland azonban ott tartá görcsösen njjai között azt a levelet, mely rossz kedvét okozta. Wilsen James a „Magazin* kitűnő satyrikusa M. Hollandnak fölmondta a szolgálatot s átcsapott a „Saturday Rewiew* czitnü laphoz, mely a „Magazinénak nagy ellensége volt.

Mr. Holland elvégre távozott az ablaktól s nagy lépésekkel mérte szobájának szélességét.

— Goddam, az átkozott demokraták lapja

elhalászta legjobb erűmet ! Mr. Holland köztársaság volt a legtisztább fajtából.

— Barátom, légy oly jó a leveleket és kéziratokat átvizsgálni — moi.dá félénken Marvill — már elmúlt bét óra s a szedő gyerekek várnak.

— Pokolba a sok kézirattal ! de azért mégis odanyalt a sürgős levelek után s egyiket a másik után elkezdi bontogatni, miközben jóízűen kandikált a papírkosár felé, melynek öblébe a használliatlan kéziratok temetkeztek.

— Ugyancsak szép dolgocskák ezek — mormogott Mr. Holland, — nézd csak nézd mit gondolnak ezek az emberek ? Szegény „Magazin* milyen nótákat szeretnének veled elfíityültétni. Itt van megint a kikerülhetleu Miss Truuck ! adattal a czivilizáezió éss&raan- czipáczió kérdésének gyors megfejtése ügyében ! — ad akta — és Stewart őrnagy már tizedszer szerencséltet küldeményével, „Robbanó ütegek körül tett haladás “-ról — ad akta — s igy járt el vagy 10 kézirattal

— De mi ez ? „Mister Mins és nagybátyja* jellemrajz irta B. e. z. s mint jelige, csinos tollkarczolafctal ellátva.

— Eredeti ötlet csakugyan valami fiatal erő kísérletté pegasusát moojártatni.

Mr. Holland olvasáshoz fogott s arczárói eltűnt a haragos kifejezés.

Olvasás közben aztán néha-néha fölkncza- gott hangosan úgy, hogy Marvill az hitte, a főnök eszét kezdi vesztegetni ; mert már régen nagyon régen történt meg az, hogy hangosan nevette volua el magát.

— Marvill ez pompás ! olvasd el azonnal!

— „Mister Mins és nagybátyja* B. o.

z.-től

Marvill is jóiziit nevetett.

Mr. Holland, miután Marvill is végig olvasta a jellemrajzot, azt mond! társának, hogy hát Wilson James ilyet nem irt egész életében.

— Az eredeti ötletíi humor, a finom észlelő tehetség és a beható erő elragadta a két szerkesztőt.

—• De ugyan ki az a B. o. z. ? B. o. z. bárom betű.

Marvill a postai bélyeget nézte s igy megtudták, hogy a levél Fletstreeten lőu föladva.

Holland csöngetett. A szerkesztőségi szolga John jelent meg fásult, hosszú arozával.

— Ha e napokban B. o. z. névvel valaki jelentkezik, azonual küldje be hozzám !

— Yes Mister !

— Marvill, mondá most jókedviieu az öreg M. Holland, Marvill a „Magazin* megtalálta uj emberét, a „Saturday R'wiew“ által rajtunk ütött seb nem sokára begyógyul — s ezt a B. o. z. urat meg kell találnom, ha London legrejtettebb lebujában

is kellene keresnem.

* *

*

Fényben sugárzott alá a deczemberi nap a mindenség karjaiba — ilyen est csak néha, csak nagyon ritkán szerencsélteti a Themse várost. Regenstreet palotái, a torassok és ablakok fényárban fürdöttek s a folyam fölött a Westminster-apátság tornyai tisztán jelentek meg a szem előtt. Az utczákou föl- éledt az emberi zaj, ezrenként siettek elvégzett dolog után a munkások hajlékjnik felé.

A cabriolettek omnibusok, cabok, sflyxek zavaráu át kígyózik a Citybő 1 a népség — s a parlamentben is vége a gyűlésnek.

Innen fiatal emberekből álló csoport jött hangosan társalogva az elmúlt gyűlés fölött a, „Halevy of Reporters“ tagjai, Köztök egy 21 éves fiatal ember is vau, ki karcsú termetén nemes formájú fővel magára vonja a figyelmet. Haja ho-szu, homloka magas, szemeit ábrándozókuak lehetne mondani, ha nem tekintetéuek oly jókedvvel s ravasz kifejezéssel a körülte levő társakra.

Kezett fogott társaival s miután ezek uj társalgás közt Bellamy' vendéglője felé siettek, ő lassan indult FournivallTuu felé, ahol lakott.

— Vájjon első kísérlete szerencsés volt-e? Első kísérlete a főváros kritikus olvasói előtt ? Lassabban kezde tovahaladui ; nehány perez múlva megtudhatja, amiutáii vágyott.

Belépett azért az útközben fekvő „olvasó- clubb* termébe. Szive hangosan dobogott. Megjelenése a férfi csoportot néhány perezre zavarba hozta beszélgetésükben, azonban alig hogy leült Dickens, azonnal elkezdődött ismét — a bizonyosan nagyon érdekes vita.

A fiatal ember türelmetlenül keresgélt az előtte fekvő lapok közt — amit keresett, azt nem találta meg, a szomszéd asztal mellett ülő ur kezében volt a „Montlioly Magazin.“ E férfi nemes arczán önérzet és filozófiai erő nyilvánult e per ez bon éppen igen izgatottnak látszott.

Egyszerre csak megszólalt:

— Ugyan kérem azúrokat, hagyjanak föl az a«ftlietikai jajjal, a mi korszakunk a vas lódi költőknek elég anyagot nyújt — s éppen oly anyagot, mint a lezajlott idők, s ha nem is egy Hoinér. de egy Aristopbane- vagy Juvenal mindig talál miről inr