Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 63. szám
Eszergom, V. évfolyam. 63. szám. Vasárnap, 1883. augusztus 5-én, ESZTERfiO Városi s megyei érdekeink közlönye. > egész evie fél évre . negyedévre EGJELENIKL HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: ...............................0 frt 1 10 V :i SZERKESZTŐSÉG: Pfalz ház első emelet l:ip szellemi részét i11*■(.<» I;özlemi*nyi‘k I KIADÓ HI V ATAL: >0 Egyes szám ára 7 kr. ^SzÉCHENI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a n_yilfclérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reolámálásolc iutózendőlc. HIRDETÉSEK. IIIV AT A I,OS 1111? DKTKSK’K :l M \ <í \ Nlll IM »KTIÍSKK 1 szótól 100 «»ói 100—200-ig • 200—300-ig . .. Bólyegdíj 30 kr. fi t 75 kr. iiii'gállapod is svnrint lehető 1 „ TiO „ : li*gjiitánvosal>Íian kíizöltetuek. 2 „ 25 .. , NYlí/LTHU sorú 20 ur* Esztergom felszabadulása. (Dr. K. L.) Külföldi ellenségeink nem ismerik nemzeti történetünket s igy a szenvedések könyvéből nem me inthetnek irántunk sem érdeklődést, sem rokonszcnvet. Ha ismernék, akkor elmaradottságunk okát nem az ázsiai koponya méretekben, sem a keleti indolentiában, hanem a történet néhány igon szomorú fejezetében keresnék. Ez a kis Magyarország a nagy Nyűgöt Európa védő bástyája volt századokon keresztül, mikor egy harczias népfaj kardja élére akarta hányni az egész müveit világ czivilisátióját. Magyarország ez idő szerint nem egy nagyhutai másság s nem egy nagy am bitiókkal megvert „kulturképes“ szomszéd nemzet, útjában áll. Századok előtt a török útjában állott. Magyarországon fáradtak ki a vitéz janicsárok erős karjai, Magyarországon csorbásodottj meg a bátor török kard s Magyarország tartotta főn mindig azt a halálos csapást, mely a külföldnek volt szánva. És azért sem hála, i sem elismerés nem jutott ki osztályrészül. A megmentett szomszédok büszkén mutathatnak össze nem rombolt műkincseikre, büszkén utalhatnak háborítatlan szellemi fejlődésükre. Magyarországnak abból a zivataros korszakból csak romjai és Leonidásai vannak. Régi dolog az már, hogy Ausztriában nincsen elismerés, nincsen bála.— Habsburgi Rudolf legveszedolmosebb ellenségének Ottokárnak bullája fölött az Árpádok nemzetének dicsőségét és lovagiasságát magasztalta. A rnagya roknak köszönhette diadalát s hogyan hálálták meg azt az utódok közül akár- liányan ? Bécsújhely, Eperjes, Arad.. .. de még hány város hirdeti azt a bálát . . . Hiszen a bécsiek még a maguk föl - szabaditóját sem ünnepük, mert lengyel király volt. Ha nem Szobieszky a neve, hanem valami hangzatos bécsi név, akkor bizonyára megülik az idei ünnepet, mely a mienkkel összeesik. Épen most van kétszáz esztendeje, hogy Esztergom felszabadult a török hatalom alól s a budai éjalet legja- vadalmasabb szandsákja kiesett a beg- lerbég hatalmából. A defterdárok nem gyötörték tovább az esztergomi polgárokat, kiknek ősei fölfelé már másod iziglen török járom alatt nyögtek. A kádi elvesztette rettentő hatalmát s a bég dicsősége a romokba omlott vár omladékái alá temetkezett. 1683. juüus 14-től szeptember 12-ig ostromolták a törökök Bécset s a három havi szenvedést Szobieszky fényes diadala oszlatta eü Bécs meg volt mentve. A nagyvezért a szultán halálra Ítélte. Ekkor Lengyelország Hunyadija és lotiiaringeui Károly Esztergom visz- szavételét tűzték ki czélul. 1683. oct. 9 én a budai pasa hadseregét Párkánynál a fölszabaditők tönkreverték s okt. 21-én Esztergom is megadta magát. Hatezer török vonult ki belőle, hogy szomorú hírükön s a romokon kívül egyebet ne hagyjanak vissza s a félhold hatalmát soha vissza ne állítsák. Esztergom fölszabadulása a török igából tehát olyan esemény, melyet minden esztergomi polgárnak meg kell ünnepelnie a két százados évfordulón. Esztergom föl szabadulásit Magyarország fölszabadulását is jelenti, mert nemsokára mindenütt véget ért a török hatalom s fülmosolygott a szabadság haja ala. Találjon készen az a uap egy üu neplő várost, mely nem felejti el százados szenvedésének megváltását s hazafiul lélekkel rója le a megemlékezés adóját mindazok iránt, kik a fölszabadítás nagy művét vérök bíborával hajtották végre. Tisztujitás után. A szerdán megejtett tisztujitás egy igen sajátszerü kérdést hagyott vissza, mellyel foglalkozni különösen a jövőre nézve, nagyon tanulságos A szomorúan érdekes eset a következő : Yan egy kapitány, a ki hat év óta j teljesíti a közgyűléstől ráruházott tisztet. Kap igen sok interpellátiót (többet, mint tiz szolgabiró), támadják innen is, onnan is s hat esztendős pályafutását egy csattanó« fordulat fejezi be. — A volt város kapitányát Sarlay Edének hívták. Nem lehet elvitatni, hogy hivatalos ! működésében a rendőrkapitányi hatalom .következtében nem egy ellenséget szerezett magának, a mi igen természetes. Modorában se volt talán kellően sima, nem is tartott talán sokat ellenségeitől, I el bizakodott embernek is nézték sokan. Elég az hozzá, hogy mindent elkövet- jtek ellene s a város kapitánya megbu- j kott. ' Candidálták azután egyéb tisztekre s I mindenhonnan tervszerűit veszteséggel j kellett visszavonulnia. A város egyik i tisztviselőjének ez az esete némi gondolkodásba ejti még azokat is, a kik ellene esküdtek. Egy ember cxistentiájának tönkretétele mindig szomorú. Egy régibb városi tisztviselő existentiájáiiak tönkretétele, kivel különben csak személyi tekintetekből lehetett ellenszenvre kelni, mindig leverő, mert igazságtalan. Sarlay Ede tökéleteson rokonszenves alak nem lőhetett előttünk. De hivatalos eljárásában tanúsított buzgalmát s nem túlzó erélyét mindig megbecsültük s értékét ezek után határoztuk meg. Nem fogja e a lejárt népszerűség ez a szomoru példája a többi városi tisztviselőt is csüggedésro bírni, nem fognak-e többen hat esztendő alatt más kenyér után látni, hogy végső esetben biztosítva legyenek ? A többség akarata nagyhal alom, de kicsinyes súrlódásból, egyéni ellenszenvből ítélni gyakrabban szoktak nálunk mint valódi érdemükből s tiszta arra- valóságból. Fájlaljuk a volt városi kapitány sorsát, mert bizonyos leverő méltánytalanságot látunk beune, melynek még igen szomorú folytatása lehet azon a téren, a hol az existentia ellen megindított végső küzdelmet oly hidegvérrel végezték. Sarlay Ede esete méltán gondolkodóba ejtheti a város összes tisztviselőit, mertolyau Ítélet vau benne a mit meg nem érdemelt s olyan szívtelenség, a mely végtelenül leverő. , Az „Es^rgom cs Vidsko" tárcája. SZŐKE ELZA. Szőke Elza beteg nagyon Tán fonyadui készül, Elfonyadni, ív. int a virág Néma keresgéstül. Hervadó ősz mikor eljön Majd ha tavasz ébred, Az x tavasz, szőke Elza Meg lát-e még téged ? A kik pergő rokka mellett Csipkét fonni látták Halváuy arezát, kisírt szemét, Hej be megsajnálták. Ott ül ives ablakánál Eoedésre válva, Alkony után hajnalt lesi Tán a tavaszt várja. Mikor aztán kifáradótt Magas fonó-széken Kézre fűzi olvasóját S imádkozik szépen. Beteg ajkon halk sóhaja Fagyott mosolygása, Rezgő gyöngyről, fehér kézre Könnye hu Ha tás a. Ha feltekint tiszta égre Sötét kék szemével : — Nem leszek-e közelebb már Ezután egy évvel ?... Szőke Elza beteg nagyon Mert fonyadni készül. Elfonyadni mint a virág Néma keresgéstül. (Bsáfiij §ijözytf. Samu barátom házassága. (Igaz történet.) Pár év előtá történt. A nemzeti színházban Schiller „Ármány és szerelem“ czimü szomorujátékát adták. A nézőtér zsúfolva volt. Egyik földszinti páholyból egy kis köp- czös úri ember nézte végig a színház díszes közönségét, midőn arcza egyszerre csak egészen kikelt. Egy deli katonatisztre szegezte látcsövét, ki a támlásszékek első so rában foglalt helyet s aki senki más, miut az en Samu barátom, az én kis grófom. — Mily szerencsés véletlen — dörmögé a vizsla szemű kis köpezös ur, — a mellette lévő szék még üres. — s egyúttal egy első emeleleti páholyba tekintett, hol egy fiatal csinos nő' egy idősebb úrral nézte az előadást. A köpezös űr elhagyd páholyát s a pénztárhoz sietett. — Megkaphatom-e még az első sorban levő üres támlásszéket ? — Igenis uram, tessék. A köpezös úr kifizette a jegy árát s pár perez múlva helyet foglalt az én Samu barátom mellett. Ez természetesen nem is figyelt uj szomszédjára. Az előadás teljesen lebilincselte. Az első felvonásnak vége volt s az én Samu barátom a díszes közönséget vette szem ügyre. — No most kezdjünk vele beszélgetni, — moudá magában a köpezös ur s ezzel Samu barátomhoz fordult. — Kérem nem lenne oly szives kardját letenni, mert az nagyon alkalmatlan, — Oh kérem igen szívesen, sőt bocsánatot kérek ha esetleg alkalmatlankodtam vele, — feleié Samu barátom s kardját létévé. Egy mosolygással megköszöné a köpezös ur Samu baráiom udvariasságát. — Valóban, monda pár pereznyi szünet után, — nagyszerű ez a „Ferdinand“ szerepe ; csakhogy mégse vall okos emberre. — Miért nem ? — Igaz, hogy Miller Lupa nagyon szép meg nagyon kedves, de milép lehet egy szegény leányt nőül venni ! Samu barátom mosolygott. — Nevet rajta? Kegyed talán nőül venne oly leányt kinek egy garas hozománya sincs? — Meggondolnám ! — feleié Samu barátom. A szomszédok még elcsevegtek, inig a második felvonás kezdődött. Midőn ez is véget ért ismét hátat fordítottak a színpadnak s újra a közönséget szeralélgették. — Nagyon sajnálom, hogy látcsövemet ottbou felejtettem, — moudá Samu barátom. — Tessék, szolgálhatok az enyémmel, — teleié a köpezös ur s átadá látcsövét s egyúttal köszönt az első emeleti páholyban levő hölgynek. Samu barátom véletlenül ép oda iráuyitá a látcsövet. — Kicsoda az a nő, ha szabad kérdeznem ? — Alváry csemegekereskedő leánya. Hogy tetszik ? — Nagyon szép! Épen most örökölt harminc/ ezer forint évi járadékot. Ez csak az anyai örökség. Az öreg ur ott mellette az édes atyja kérem az valóságos egy Dárius. — Harrainczezer fit évi jövedelem, ez már aztán hozomány, — dörmögé Samu barátom, — valóban gyönyörű szép nő ha látcsöve nem csal. — Megakar róla győződni? — Hogyan ? — Bemutatom a legközelebbi felvonás után. — Nagyon szívesen veszem de hát hogyan ? — Nos mint házasulandó fiatal embert Az ördögbe ! Hisz öu nem is ösmer, még nevemet sem tudja. — Az igaz, de se baj, — moudá a köpezös úr, — cseréljünk névjegyet anélkül hogy észre vennék. — Micsoda, maga még gróf is ? — moudá a köpezös ur halkan, — no meg van a harminczezer forint járadék. — Akkor rendbe hozhatnám ügyeimet — szólt Samu barátom magában. Samu barátom szülei koráu elhaltak. Magára hagyatva miut sok fiatal ember kissé uagyon is vígan élt s szép összeget kitevő
