Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 62. szám

E,szergom. V. évfolyam. _ ___ 62- szám. C sütörtök, 1883. augusztus2-áii Városi s megyei érdekeink közlönye. J* egjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉ'-SI AR: egész évié....................................................ü Irt l(I* fél évié..........................................................^ negyedévié ........................................ 1 E gyes szám ára 7 kr. r.o SZERKESZTOSEG: j-’pALZ-HÄZ ELSŐ EMELET Jiovn liip szellemi részét illető közlemények kiiliiemlők. KIADÓ Hl VATAL: ^ZÉCHENl-TÉR hová ii hivatalos s a magán hirdetésük, a nyiltlórbo szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMllOTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 00 „ 200—300-ig . 2 „ 2r, „ Hely égd íj 30 kr. Bf A 0 A N1111II) I5T ÉS IC K In egál tagod ás szerint lehető egjután yosahtem közöl tettek. NVlIiTTIÍR sora 20 ref. Az uj tisztviselők. A városi tisztujitás megtörtént. Előreláthatólag tisztában voltunk az eredményekkel, mindamellett' felmerültek egyes nem várt események is, melyek ről másutt tudósítjuk lapunk olvasóit. Nem részletezhetjük o helyütt a vá­lasztások lefolyását. A tiszta eredmény­ről kell elmélkednünk. Mindenekelőtt üdvözöljük az nj vá­rosi tisztikart, üdvözöljük annak min­den egyes tagját, mert a bizalom több­sége minden tisztviselő részére megkö­veteli az elismerő becsű lést. De a megválasztás értelme nem az, hogy valaki tisztviselői székbe emelke­dett, nem az, hogy valaki biztos ke­nyérhez jutott, hogy hat esztendőre meg van a gondtalan lét. Hanoin az, hogy a képviselői testület bizalmához hozzá kell érdemesülni, mert a képviselő tes­tület az egész közönség képviselete. Városunk két ut előtt áll. Ha a tisztviselő jobbra lép s szorgalmas mun­kálkodás mellett becsületes törekvéssel párosított önzetlen áldozatkészséggel dolgozik érdekeinkéit, lm minden tehet­ségét Esztergom jólétéért érvényesíti : akkor a haladás útjára jutunk. Ha el­lenben a tisztviselő pangó szellemmel, munkakedv hiánynyal, közönynyel s ma­gasabbra törő irányzat nélkül végzi hivatását: akkor a bukás lejtőjére ve­zető utón haladunk. Mert városunk idült bajai nagyrészt a városházáról valók, mert a legtöbb kelletlenség a tisztviselők miatt háram­ló tt reánk. Reméljük és elvárjuk az uj tisztvi­selőktől, hogy Esztergomért fognak dol­gozni első sorban s csak azután ma­gukért. Reméljük és elvárjuk, hogy szakítva a hagyományos szükkörüséggol, szakítva a könnyen ragadó lót len kedés­sel , minden tisztviselő minden erejét és tehetségét szegény városunk javáért fogja a többség bizalmáért kicserélni. Az ő kezükbe van városunk sorsa letéve. Ők vezetik mindazon mozgalmakat, melyok Esztergom javát czélozzák s igy vezérszerepük a legelső és legdöntőbb szerep városunk kormányzatában. Sok körülmény, sok keserű adat gyűlt már össze arra nézve, hogy letegyünk az egyesülés eszméjéről. Do gyűljön bár össze még egyszer annyi ellenvetés, még egyszer annyi ellenség s annyi kislelkü érdek, a meny­nyi az egyesülés szép eszméjét meg akarja ölni : a nehéz küzdelmekbe ke­rülő törekvésekről nem mondunk le s annál inkább fogjuk hangoztatni, hogy Esztergomnak csak úgy van jövője, úgy lesz ereje s úgy marad élete, ha egye­sül a testvérvárosokkal. írják föl ezt a szép törekvést az írj' tisztviselők a legelső keresztülvinni való iörekvések közé. Lelkesedjenek és lel­kesítsenek érte kitartó odaadással s akkor meg érjük azt a szép jövővel ke­csegtető uj korszakot, hogy a jövő tisztikart már nemcsak mi fogjuk bi­zalmunkkal Esztergom javára megvá­lasztani. Legyen ez az utolsó tisztikar, a melyet mi választottunk. Adja Isten, hogy jö­vőre a választás urnája előtt az egye­sült Esztergom polgárai gyülekezzenek össze ! Emlékezzünk régiekről, (Iskolai értesítő 1825-ből.) Az esztergami királyi nemzeti fő oskolákban tanuló ifiuságnak tett elő­meneteléről rendszerint való felosztása M. D. éCC. XXV. Az Ifiuságnak Elöljárói : Nomzetes Pinke István ur, Nemes Szabad Királyi Esztergám Várossáliak Belső Tanátsnokja, és Kapitánnyá, és a NemzotiFő Oskoláknak a Korma nyo zöja. Tiszt. Atya Viesmann Benedek, a Szent Ferentz Szerzetének Tagja és a’ Nemzeti Fő Oskolákban Keresztény Tudománynak Oktatója. Kolosvári János ur, aT második Osz­tálybeli Tanító, Ns. Sz. Királyi Esz­tergám Várossá’ eggyik Külső Tanáts- béli tagja, ­Feichtinger János ur, az első Osz­tálybeli Tanító. Második Osztálybéli ifiuság. Jelesek. A’ Keresztény Tudományból Kozmanovits István Gör. Hitü, Faragó Jó’sef Jeles, Meszes Jó’sef Jeles, Hyros Ferentz, Szölgyiini Imre Jeles, Rich­ter János Jeles, Búzás Jó’sef Jeles, Eder Károly Jeles, Krédó János Jeles, Bitter Jó’sef Jeles, Maliiul János Jeles, Török Iguátz 1. Rend. Szilavetzky La­jos Jeles, Borza Ferentz Jeles, Borz Jó’sef 1. Rend. Kiss Ferentz Jeles, Stumpf Mihály Jeles, Porubszky Jó’sef Hyros Zsigmond Jeles, Szalva Antal 1. Rend. Petznik István 1. Rend. Schnitzl Jó’sef 1. Rend. II ik Rendűek. Donaperger György Jeles, Valitsek Al­bert 1. Rend. Stumpf Jó’sef 1. Rend. Mikalitza Jó’sef 1. Rend. Mészáros j János 1. Rend. Fázik János 1. Rend. Bartus Károly 1. Rend. Szerentsés Jó- iséf 1. Rend. Illik Rendűek. Miklósy j Ferentz 1. Rend. Csermák Aloysius 1. Rond. Szerentsés Mihály 2, Rend. Re­link János 1. Rend. Mesznetter István 1. Rend. Mészáros Jó’sef 1. Rend, Ispány János 2. Rend. Oskolába szok­tatás képen járó : Henuyoi György. Az Oskolai járást ejiuigylák : Miller Fo­ren tz, Meszes Ferentz, Din/ Aloysiüs, 'Pintér Ferentz, Kamens/ky János, Latz- kótzi Jö’sof, Szagyol János. Összvoseti 45. Első Osztálybeli Ifiuság. Jelesek. Gerstner János Jeles, Salamon István Jeles, Vajki Jó’sef Jeles, Voisz Péter Jeles. I ső rendűek. Dobranszky Károly Jeles, Szabó Mihály Jeles, Javorszki Jó’sef, 1. Rend. Süveges János Jeles, Soutag György 1. Rend. Gerendás Ist­ván 1. Rend. Kováts Jó’sef 1. Rend. Gerstner Antal 1, Rend. Miluilovils Ferentz 1. Rend. Szeder János Jeles, Sárgái Mihály 1. Rend. Grekk Pál 1. Rend. Mészáros Ferentz Jeles, Pett­ier Antal 1. Rend. Balog János ifiabb 1. Rend. Csik János 1. Rend. Muzsik Ferentz Jeles. II dik Rendűek. Kiss Albert Jeles, Kertész Jó’sef 2. Rend. Tóth István 2. Rend. Kurtz Antal 2. Rend. Belül foglalók. I-sö Rendűek. Laza. Jó’sef 1. Rend. Feichtinger Sándor Jeles, Pefrótzi Já­nos 1. Rend. Tóth János Jeles, Pá­linkás Márton 1. Rend. Piijz István 3. Rend. Keffer Lórintz 3. Rend. Szoren- Isés János 2. Rend. Balog János öre­gebb 1. Rend. Valch Károly 1. Rend. Il ik Rendűek Faragó Ferentz l.Rend. Jevorszky János 1. Rend. Szeder Fe­rentz 3. Rend. Vendler Károly 3. Rend. Az „Esztergom ss Vidíka“ tírcája, AZ UDVARI BOLOND. — Rajz a fővárosól. — Sokáig úgy ólai, kutya sera akarna. — Faust. Igeti, az volt szegény, egy bolond, aki az egész háznak mulatságául szolgált, akinek mindent tűrnie kellett, aki mindent rosszul csinált s mindezért bűnhődött. Mikor a két urfi reggelenként lejött az ? emeletről s ő félbehagyva a lépcső söprését alázatosan megemeliutette sapkáját, vékony 3 sétapálczájukkat nagyot húztak rá, — ez / volt a „jóreggelt,“ — pedig annak a pál­0 czáuak ütése úgy csípett, úgy fájt, majd ki­1 repedt a bőre tőle. így kezdődött a reggel ó és úgy ütötték, verték ránczigálták hajszol- ;j ták egész nap. És mindezért kapott egy q pár elnyűtt ruhadarabot, néhány szivarvéget B amit úgyis eldobtak volna, meg egy kis 9 ételt, amit a lakók közös jóakarattal öntö- y, gették neki össze egy fazékba, levest, bust, $ főzeléket, csoutot, mindent együvé. A kü­rt tyáknalc szoktak ilyen ételt adui. Nem is Úí nézték talán egyébnek kutyánál, mely csak íi; ' arra érdemes, hogy lépten nyomon, okkal vi vagy ok nélkül rúgjon rajta egyet az em- d her. Nem sajnálta senki, nem érzett iránta a szánalmat, részvétet senki. Évek óta volt már a házban, évek óta tűrte sorsát anélkül, hogy valaki tudta volna ns'houuét került, ki hozta oda. Lehet hogy még az öreg házmestertől maradt vissza, ki innen-onuan már öt esztendeje deszkát árul s ki valószínűleg csak azért fogadta föl, mert öreg korára nem győzte a sok nehéz munkát. És azóta Janó a lépcsőt, udvart söpörte, folyosókat mosta, fát hordott és szolgálta az egész házat, kinek czipőt tisz­títva, kinek más munkát végezve, de vala­mennyi elköltözött lakónak ő hordta el a holmiját, valamennyi beköltözött lakót ő burczolt a házba. A bejenleutési ezédulán ugyan Szomo- r ú János volt a neve, hanem ez nem felelt meg a valóságnak, mert nemzetségre nézve tót vott a szegény. Azt a magyaros nevet alighanem a házmester „ur* adta néld gúny­ból, vagy hogy az urak nevessenek rajta és inkább kedély állapotát fejezte ki vele. Ar- czán bizony ritkán is volt észlelhető más mint szomorúság. Kiálló pofacsoutjai, mély üregű, kifejezéstelen szemei, a tompa orr, hasadt száj és alacsony homlok, melyre ku­száit kopott haja lógott, azután még kócz- szinü bajusza, — a szegény ember szájához hasonló ritka szakálla, igazán csak arra lát­szottak teremtve lenni, hogy Darwin elmé­letét, igazolják. Hát még ha egy tekintetet vetünk ruhájára ! Előttünk áll a színes ma­jom, vagy a bolond, melyek egyaránt ma­gukra vesznek mindent. Felemás czipőit az lufink dobták oda neki, piszkos nanking nadrágját télen-nyáron viselte és hosszú zsíros kabátja mely egykor talán a báró Öméltósága, kocsisának ünneplő kabátja volt, d'e mely mióta gazdáját elhagyta, elhagyja sziliét is, gombjait, bélését és kifoltozva, megtoldva, külsőféle gombokkal felókesitve nagyon hasonlított a keleti koldus ismert viseletére. Valóban az öltözetben avval az arcczal egy bolond állt előttijük, csak csörgő sap­káját helyettesié egy rossz bárány bőr — sü­veg — jaj, csak hogy nem a régi udvari bolond volt ez, kinek szavára királyok hall­gattak, kinek süvege alatt bölcseség lakott, hauera a modern bolond, akit futó bolond­nak is hívnak. Szegény Janó, mit tehetett ő arról hát tudta őazt ? Hiszen jobb életet sohasem is­mert s mindent szebbnek jobbnak tartott itt, mint ott a kaszárnyában, hol 4 évig nyögött, szebb, de uem jobb ruhában. — Mikor kiadták neki a passzust s levetette a katouamoudurt bizony nem tudott volna ha­zamenni, vissza oda a hóboritotta bérezek közé, hol öntudatlan gyermekévei elteltek, honnan oly hosszú utazás után oly fájó szív­vel érkezett ebbe a nagy városba, melynek azt se tudja vau-e vége nincs-e ? Hisz ön­tudatlan volt az ő férfi kora is ! Itt kellett maradnia mint az útját vesztett madárnak, elszakítva társaitól, elhagyottan egyedül ! Ha akadt volna is jóakaró, ki útbaigazította, ki megmutatta volna otthonát, mely már csak homályos, de kedves pontké nt ragyo­gott emlékezetében, hiába fordult volna hoz­za, rég elfeledte már, maga sem tudta már. Egy darabig csak meg élt, mint ahogy meg­élnek az állatok, melyeknek isten viseli goiuí- jiát. majd aztán zsákot hordott a Dunapar- ton — onnan vette magához az öreg ház­mester. Ismerte már annyi idő óta mindenki az egész ház, az egész utc/.a, az egész város­rész és mikor délfeié a szemetes kocsihoz görnyedő derékkal vitte a nagy ládákat, meghojigálták az utczagyerekek. Néha mégi tréfálkoztak is vele a cselédek, bekormoz­ták a képét, csutkát dugtak a nyakába, sőt ha a szemetes kocsisnak jó kedve volt,, nya­kába öntötte a felnyíljtott ládát Volt ilyen­kor vihogás, röhögés, szegény Janó majd megfult a sok hamutól, piszoktól ami sze­mét-száját betömte, de nem mert haragud­ni, — a kutya harap, ha bántják, neki ez a joga sem volt. A kocsis szemére vágta hevert czilinder- jét. mely megszürkült a portól s úgy ri­kácsolt neveltében, mint szemét tetején a kakas, de hogy a viccz teljes légyen nem mulasztotta el a tótnak lábához vágni a lá­dát úgy hogy az fájdalmában majd bukfen- czet vetett. De nem volt esze szegénynek, nem igyekezett kikerülni végzetét,, máskor csakúgy a nyakába öntötték a szemetet, csakúgy a lábára kapta a ládát, éppeu úgy kinevették, ügy látszik belenyugodott a változhatlanba, hogy tűrnie kelt. De volt mégis valami amit nem bírt el­tűrni, elhallgatni, ka össz«öntög:etett ebéd­jét bántották, vagy annak élvezésében há­borgatták. A második emeleten lakott két vásott rossz kölyök, kik a tótól sportszerű leg ül­dözték. Milyen mulatság volt az, ha ételét teleöntötték vízzel vagy — mintha veletlen— s ég bői történt volna — felbontották, hogy a sárga-répa darabok és a bus csak úgy úsztak végig az udvar kövezetén. Hát még mikor kavicsokat ' dobáltak ételébo és Janó csontként szopogatta azokat — ez volt aztán a diadal és a hahota. Ilyenkor arczán keserű mosoly vonult át s összcszoritott ököllel morgott valamit, — évthoiulen szókat. — Hanem volt Janónak egy Injdansága,

Next

/
Oldalképek
Tartalom