Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 61. szám
Eszergom, V. évfolyam. 61. szám. Vasárnap, 1883. julius 29-én. Városi s megyei érdekeink közlönye. JA\ EGJELENIIC HETEN KINT KÉTSZER*. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié........................................6 fit — kr. f él évre.....................................................3 , — „ negyeilévre.....................................................1 „ 50 , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTOSEG: J-’falz-haz első emelet hová a lop szellemi vészét illető közlemények kiiMoinlők. KIADÓ HÍ VATAL: ,SzÉCHENI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlórUe szánt közlemények, elölizOtési ])énzek és réclamúlások iiitézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIÍRDKTIÍSRK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. ]00—200-ig . 1 n 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. M AO ÁNHI BDETH38EK megállapodás szerint lehelő legjut:í.nyosaJ)i'an közöltétnek. N Y1 ELTÉR sora 20 itr. Városi tisztujitás. Városi tisztviselő választásra készir- llünk. Hat esztendőre reájuk bízzuk a sá- ífárkodást, kezükbe adjuk a hátaimat s jrájuk ruházzuk föl tétlen bizalmunkat. Nem mindennapi mozgalomról van íszó, épen azért méltó is lesz a nevezetes kérdéssel tüzetesebben foglalkozni. /Városunk nem az emelkedés, hanem a Tespodés ülján halad. Nőm élet az, a miit élünk, liánom csak vergődés. Anyagi »jólétünk nőm gyarapszik, szellemi jóllétünk nem emelkedik, a modern világnézet eszméi a haladás zászlója alatt Hiába sorakoznak hadisorba. Egyesek jóakarata, nemes törekvésű tervek, önzetlen eszmék, életrevaló gon- dlolatok hajótörést szenvednek azon a T’zopfos zátonyon, a mit a rideg és ma- ixacs conservativ szellem rak le. Haladás és maradás, munkakedv és renybesóg, lelkiösmeretesség és slendri- unság ritka helyen járt annyira karöltve, mint nálunk, Ne áltassuk magunkat, ne csaljuk meg önmagunkat, valljuk meg az iga- irat. Hanyatlásunk oka, tespodósünk ifutforrása a városházán Tan. Ott kell . munkát megkezdeni, ha eredményekre Marunk hivatkozni. Uj szellemet a tetembe, uj életet a (múmiába! Képviselő testületünk nem régiben Alakult meg s igy nevezetesebb kiha-j j.Msu ügyet még nem is karolhatott maijához a városi tisztujitás nevezetes] g gyénél. Egyesegyodiil az ő kezükbe van le- ] uqyq a mi hitünk, reménységünk és, siizodalmunk. Restaurálják a tisztikart olyan elvek szerint, melyek az egyéniségek iránt érzett elfogódást eloszlatják s egyedül az arravalőság előnyei szerint cselekesz nek. Minden tiszti állásnak meg van a maga nagy hivatása városunk érdekére nézve. A munkakört megszabják a szentesített rondeletek, a bizalmat megadja a kiválóság s a szavazatokat benyujtja a képviselőség. Uj szellemet,, a haladás iránt több érzéket, uj munkakedvet, uj serónysó- get s városunk tekintélyének és érdekeinek féltékeny és erélyes megóvását! Több erélyt, kevesebb elnézést az elnöki székbe, munkakedvet és kitartást a többi tisztségbe s mindenekelőtt haladást és szeretetet ! Nem hivatásunk ez alkalommal bírálatot koczkáztatni a volt tisztikarra, hiszen van közöttük sok olyan jeles jellemű s kiváló munkásságu és szellemű férfiú, a ki valóban javunkra és büszkeségünkre szolgál. Ezek újra folytathatják megkezdett műveiket városunk érdokében. De a jónak csak egy ellenségo van s ez a jobb. A hol a méltányosság ezt az elvet diadalra juttatja, ott a haladás nem idegen zarándok, a ki vándorbottal barangol, hanem a legkedvesebben foga dott testvér, kivel mindenki megosztozik. Üdvözöljük a volt városi tisztikart hat esztendei napszáma végén. Üdvözöljük az újjáalakító közgyűlést, mely a restaurálás nevezetes művét végrehajtja. Vezesse képviselőinket városunk iránt őszinte szeretet, előre tekintő igazságérzet, ujitó szellem s mindenek fölött méltóság, mely nem engedi a pártoskodás és indulatoskodás hullámait föl * korbácsol tatni. Sürgős dolog. (A megyei nyugdíjas jegyzőnek és árváik sorsa.) Eddig a türelmetlen közönség mindég csak is Esztergom sz. kir. város szegény házi pénztárát becsmérelte, és utón útfélen kicsinyítette a miatt, hogy sem tisztviselői sem pedig tanárjainak nem volt képes havi fizetéseiket .hónapokon által rendesen ki járul tatni, most azonban ezen betegség miasinája hihetőleg talán a mutatkozó cholera járvány előpostájául, a szomszédos Esztergom megye házi pénztárának penészes ládájába fúródott Le, még pedig oly mélyen, hogy ha az öszehivatott közegészség! bizottság tagjai, nevezetesen elsősorban az alispán és a járási szolgabirák a szitgséges évóinléz- hedéseket elég korán életbe nem léptetik ezen mutatkozó járvány átalánossá válik és az ezen betegségben sinlődő nyugdíjas özvegy jegyzőnek és ezeknek árvái is csakugyan a végpus>tolásnak lesznek kitéve. És miért ? — mert az illőin köte lezettek, a törvény által reájok kivetett részletfizetéseket éveken által nem szolgáltatják be a házipénztárba és mert az erre hivatott végrehajtói hatalom is a végrehajtások körül behunyt szemmel járói és hogy ennek a következménye, és kifolyása az is, hogy vannak körjegyzők, kik a nyugdíjalapba 150 írttal is még hátralékban vannak és hogy maguk a községek is a reájuk kivetett összegeket is csak úgy tetsző * sök szerint fizetik be. Minderről a tisztelt krrzönség magánál a megyei pénz tárnok urnái is kellő meggyőződést szerezhetot t. Ily tűrhetleu állapotot tehát az errehivat.ott megyei hatóságnak hivatalos kötelesség mulasztása nélkül még továbbra is terjedni engedni nem szabad és erre vonatkozólag magának a pénztárnok urnák is már régen jelentést kellett volna tenni az alispáni hivatalnak mert már is vannak özvegyek és árvák kik nyugtáikat életfen- tartliatások szükségénél fogva, véve kezeikbe jelentkeznek elzálogosítani. Videant consules ! és ha valahol sürgős intézkedésre és segélyre szükség van, itt alkalmazható legjobban az a példabeszéd hogy, bisdafcqiii cito dat. VALAKI. A régi jó időkből(Egy esztergommegyei huszárkapitány levele. 1837) — Vége. - — Ezen esztendőben a mi Ezredünk Olasz Országban bóketanyúzott, de ezen békességgel nem igen sokáig éltünk, mert már a 815. év tavaszszán Napoleon Elba börtönyéből megszökött s viszsza került Frantzia Országban s ismét a dolog háborúba, került,- az Olasz urak is ahol tanyáztunk többnyire részére hajlottak, mert az Olasz nemzet a Frantziát mindig inkább kedveli, mint sem a Németet s igy tehát a- Nápolyi Király Joachim, akit is Bonaparte segített ezen koronára, azonnal 60 ezer fegyveresseivol majd csalt nein egész Olasz Országot el lepte s a Bonaparte részére csábétofta, mert ugyan szorult Is „Esztergom ós Vidéke'' tárcája. HULL A CSILLAG... aluli a csillag tündökölve az égről, ljj.mil a könny is egy kis lány kék szeméből, 9szép szemén a könny úgy fénylik, úgy ragyog Jszt siratja, hogy oly árva, elhagyott. olle sírj kis lány, ne busUson téged az, ee ejtse meg szived a bú, a panasz ; :aiászén nemcsak te vagy olyan elhagyott... ,átlásd a sok közt hiszen én is az vagyok ! HALÁSZ FERENCZ. ÁLNOK ASSZONY. (Elbeszélés.) T Tisztelt nagysád ! Levelemre mindeddig mom érkezett válasz. Ma délután négy órától* bátor leszek tiszteletemet tenni, ekkor í,9Menyhért barátom irodájában lesz és igy jJitkunkbau nem fog háborítani. Megkülön- jvöztetett tisztelettel. Szendréuyi Jenő. O névjegyet akarta épen rendeltetése he - í : éré viuui az inas, amidőn azt Ligeli Meny-1 ki írt úr végrehajtói hatalommal lefoglalá. j Jű'iidŐu elolvasó vére arcába szállt, de aj-j fit liarapdálva hideg közönnyel akarta belső lliáborodását az inas előtt eltitkolni. /["Ezt a jegyet — moudá parancsoló hangon - átadod őnagyságának, de arról emlitést rr-jn tész, hogy kezeimben volt! Az inas katonai szigorral fordult meg sarkán és az előszobán és társalgón át Kamilla őnagysága szobájába lépett, Menyhért pedig a hires szépségű fiatal asszony férje, ki épen irodájába készült, szintén visszafordult szobájába. Midőn belépett, homlokát kezeibe rejtve fájdalomteljesen lecsuggeszté fejét, azután a divánlioz tántorogva, annak párnáira veté magát. Tehát ezért járt utóbbi időbeu olyau nagyon gyakran nőmliöz az én igen derék Jenő barátom, — tépelődik önmagával a férj — tehát ez volt ama gyöngéd előzékenység és finom udvariasság setét háttere ! Azután az Íróasztalon álló arczképet kezébe véve, erre mereszté szemeit, és merengve tekintett reá keserű pillantással ! Lehetséges volna — kérdé kétségbeesett reszkető hangon — lehetséges volna-e, hogy emez igéző szemek sugárai hamisak volnának, hogy ez a szende arcz kétszínű tudna lenni, hogy ez alatt az isteni kebel alatt pokoli szív laknék ! Meg kell tudnom a valót, ki kell ábrándulnom rövid egy évi rázás életünk csalfa álmából. Ingerülten jár fel és alá a szobábau, olykor olykor fájó pillantást vetve az arczképre lázas izgatottsággal nézte óráját és midőn a nagy inga óra méltóságteljes kimértséggel ütötte a háromnegyed négyet Men vbért mélyet sóhajtva az ebédlőn és a ]:,l! í ■át az alkov vekniiv ! ■ ■ s itt egy szélen hoz simít.a hogy a szum.rzéu. >/,oöa jobban hallhassa. Minden mozdulatra, minden neszre feleszmélt mámoros állapotából, s midőn végre neje és Jenő halk hangját hallá, mintha villám futotta volna át, úgy megrezzent egész teste. Tehát bekövetkezett amitől félt, tehát való volt a rémteljes sejtelem, mely gondolatait emésztő féregként marta. Eleinte hiába simult fülével az ajtóhoz, csak zavart hangegyveleget hallott, amelyből semmiféle értelmet nem birt kivenni. Egynéhányszor midőn szenvedélye elragadta, át akarta lépni a vékony falat, hogy csirájában elfojtva a gyalázatos árulást, véres boszút álljon, de mindannyiszor tudott uralkodni magán. Ezen küzdelem közepette a pár végre az ablak mellé ült és igy épen a vékony vá lasztó fal mellé tette át hadiszállását, hol az ellenség kémfüllel liallgatá a liaditervet. Menyhért úgy érzé mintha szédülni kezdene, gondolatai zavarban törték át egymást és oly nyomorultnak képzelő magát, hogy saját nejét kell kém módjára, lesve kihallgatni. De tennie kellett, kételye fátyo- lát eloszlatni, mely alatt vagy féltékenysége tör ki, vagy régi tiszta szerelme lángja lobog. Leáliykorában — igy kezdé a párbeszédet Menyhért érteni —1 volt egy imádója és ez az imádója én vagyok. Imádóját kegyed is hévvel, lánggal szerette, és mégis szív teleli atyja akaratának meghajolva nem 1 eki, hanem jeleni égi férjének lett neje. *t a férjet természetesen v nil. kő/.hit Kamilla. ■ zen folytaié Jenő önnek szive parancsol első sorban. Lássa én magát kimondhatatlanul szeretem, minden áldozatra kész vagyok és hiszek, remélek viszont szerelmében, mert szerelmet vallott nekem már mint asszony, tehát a férjnek, j adott esküje után is. — Igen de hiszen ott a férj őrködő angyal és féltékeny ördög képében, lei'ha neszét veszi, nagyon szomorú véget érünk — A szerelmesek találékonyak. A férj szerelme hevében vakon oda dobja magát a sorsnak, és oly nőnek, kit elválnszt- hatlan bilincs fűz e férj szivéhez. A férj kijátszása körül forog tehát végzetünk. — De miként sikerül majd? Hiszen a férj ki képes volt atyám Ígéretét kivivői, ki ily áldozat árán vesz nőül, csak szeret és ha s/.eret féltékeny ! — Hiszen épen az az érdekes ! Annyira féltékennyé tesszük, hogy becsületérzete legyőzi szerelmét ! — Miképen ? — Igen egyszerűen ! Ön betegeskedést színlel, az orvos által fürdőt ajánlhat magának és elutazik Szliácsra. En maga nélkül nem tudván megélni szintén oda utazom és itt háboritlanul hódolhatunk szerelmünknek. — De hiszen a férj ezt csakhamar megtudja ! — Mindenesedre, midőn férje erről fiirt vesz, engem párbajra hív ki. Elfogadom 30 lépésről golyót váltunk, mely szépen valami bokrot ér. — Es ez mégse fogja önt czéllioz vezetni! — A párbajjal ügyünk még nein ér véget. Szliácson viszonyunk közbeszéd tárgya lesz olyannyira, hogy a gólyóváltás által, a férj nem látja megmentve becsületét, hanem ön ellen váló pert indít, mi sürgetjük a, pert, önök elválnak és én akkor nőül veszem. A tiszta szerelem győzni fog tehát aívja alacsony érdekem,mert az gazdagabb volt minién.
