Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 52. szám
Esztergom, V. évfolyam. 52. szám. Csütörtök, 1883. junius 28-án. TIDEKE Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer : 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉSI ÁR.: egész évié ........................................G fit — kr. f él évre ..............................................„ -n egyedévre...............................................1 . -r,G , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: TfALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová :i Iüji szollnmi vüs/.ot,. illH.Í> kí»/.I«»in,’inv«,l> ItiiMomlölf. KIADÓHIVATAL: jS'zéghe ni-tér ^rr, hoyií a liivnfiiIoR s ii inairiin lilnléJúsok, a u.vilMárho szánt közleményéi;, előfizetési pénzek és reclaiinílásnk in tűzetniük. HIRDETÉSEK. DIVATAI,OS IIIIfOKTKRKK :l M \UÁNIIimMÜt'ÉSKK 1 szőlőI 100 szói*; — fi t 7") ki. nie^állapoilŐH sveriut lehető lMO — 200-j JT . J n 50 (I l*.|TÍ Hl fi ll VOSil hl»o ll lí>T/,öl|.*tl|i‘l{. 2(1(1 —MOO-icr . 2 „ 2f, Bólyegdíj 30 kr. NYILTTIOIt som 20 iwv Lapunk az ötödik évfolyam fölén inár elértő; azt, a mit minden életrevaló rodaiuii vállalatnak el kell érnie. — Biztosítva van a közönség nagybecsű [pártfogása által anyagilag s elterjedt összeköttetéseink és jeles munkatársaink által szellemileg. ‘• Az uj félév kedves alkalmat nyújt «ekünk azon köszönet tolmácsolására, mellyel törekvésünk méltatásával széniben ulso sorban is tartozunk. De alkalmat nyújt egyszersmind arra ns, bogy lapunk olvasóit egy kéréssel veressük meg. v Mentél jobban el van terjedve vata- anely lap, anpM fogauatosabbaii terjesztheti azon eszméket, melyek a közjó érdekeit vannak hivatva munkálni. Hivatásunknak annál inkább ínOgfe- eeUietünk, mennél nagyobb olvasókörünk nau. Kérjük tehát, lapunk jóakaróit és is-Arátait, hogy lapunkat körükben tor- eeszteiii szíveskedjenek. A SZERKESZTŐSÉG. Az ESZTERGOM és VIDÉKE illéfizetési ára július 1-től decz. végéig i frt. Negyedévre 1.50 kr. Mutatványszámot bárhová küldünk. Az előfizetési pénzek és utalványok ^■sítjTgom, Szóchenyi-tór 35. sz. alá Uutézendók. Teljes tisztelettel A KIADÓHIVATAL. u .... Kossuth Lajoshoz. Esztergom vármegye legközelebb tar tott közgyűlése egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy Kossuth Lajost 80- dik születési évfordulója alkalmából üdvözlő felirattal fogja fölkeresni. Az üdvözlő irat egész terjedelmében a következő : ^Mélyen tisztelt nagy hazafi! ’ Eszteígomvármegye közönsége, — mely egy részről a haza iránti határtalan : szeretet és a törvényes király iránti tántoríthatatlan hűségben magát, egy vármegye által sem engedte soha fölülmúlni,másrészről pedig a haza nagy fiai iránt a kegyelet adóját a kínálkozó alkalmakkor miudig leróni törekedett, — nem mulaszthatja el az utóbbit tenni Ön irányában sem, a kínok az isteni gondviselés születésé,iek 80-ik évfordulóját a múlt évben megérni engedte. Engedje meg tehát, hogy ezen al kálómból az ország többi vármegyéje hez csatlakozva, mi is pártkülönbség nélkül* mély és őszinto tiszteletünknek adjunk kifejezést Ön iránt, a ki a jogegyenlőséget hirdető 1848. évi törvények létrehozatala körül magának halhatatlan érdemeket szorzott, a ki mindig az önálló meggyőződés embere és egész életén keresztül önnönmagának mindig következetes, forrón szeretett hazánknak podig meggyőződése szerinti érdekeit mindenkor szem előtt tartó egyik bár fájdalom hosszú idő óta távol e házától élő — legnagyobb és leghívebb fia volt és lesz az utolsó leheletig. Engedje meg, hogy a mindenek urát j arra kérjük, miszerint önt a Haza j jóléte iránti fáradozásai jutalmazásakép inem csak az ideig éltesse, inig kedves hazánkat, mely a. legnépszerűbb és log- jobb törvény és Király alatt virágzás íiak indult, boldogsága tetőpontján, — mely úgy is tudjuk, egyedüli óhaja—- viszontlátni fogja, hanem még azontúl is. hogy a kivándoroltnak oly jól eső honi levegőt boldogan és megelégedetten az emberi kor legvégső határáig élvezhesse. Az Isten tartsa, az Isten éltesse Önt. Mély tisztelettel maradtunk Kelt Esztergomban, Esztergommegye tvbatósági bizottságának 1883 évi június hó 13-áu tartott rendkívüli közgyűléséből. Alázatos szolgái : Esztergommegye közönsége. Leánykák diszvizsgája. (Levél a szerkesztőhöz.) Tisztolt Szerkesztő ur ! vwV..lter Gyula ur replikáját nemcsak elvártam, de el is olvastam, mert engem a fölvetett kérdés rendkívül érdekel, A replica az „E. K.tt múlt számá- bau jelent meg. Replikázó czikkbou nem szoktuk az ellenfél állításait respectálni, sőt azon igyekezünk, hogy minden állítását lehetőleg lerontsak. Valter Gyula ur még tovább megy s Balogh Pált álnevű Írónak tartja. — Nagy tájékozatlanság. Hiszen inindon hirlapirónak (még replikázónak is) tudnia kell, hogy Balogh Pál egyike a legszellemesebb magyar hírlapíróknak, a ú a maga neve alatt már sok száz hasznos czikket irt s nemcsak szolgál, de hasznot is hajt azon o zméknek, melyeket választékos tollára vesz. Tehát Balogh Pál ur erősen ír a maga valóságos neve alatt s tulajdon kozeirásával sőt eredetiségével is. Valter ur szeretetreméltó tévedése, azonban ott a legnagyobb, a hol azt állítja, bogy a herczegprimás jnegjele- nifése a czikket egyenesen Esztergomra keltezi s Esztergomra nézve is direct a vízivárosi intézetre czimezi. Hiszen kijelentette o lapok t. szerkesztője, do különben is megnyilatkozik magától, hogy- a közlemény átalános viszonyokat érint s nem gyes intézet: disz vizsga járói beszól, hanem a „leánykák diszvizsgáiról“ kerek » hazában. ' Mindenfelé el van terjedvo a látszat? rendszerére alapított látványosság azzal a különbséggel, hogy itt-ott sokkal élesebben. Az már olyan ólónkobb biborszin az egész képen, hogy herczegprimásunk nevét is szóba hozza. A herezegpriiuás ép úgy részt vehetne egy fővárosi, mint egy pozsonyi, nagyváradi, kassai vagy temesvári disz vizsgálatén. Hiszen áfalá- nosan tudva van, hogy a bíboros főpap a leánjnove'és ügyéért őszintén lelke sedik. Tehát nem Esztergomról van szó, ha. az Esztergomban székelő magyarországi herczegprimásról van említés, a mint nem lehetne például szó Budapestről egyedül, ha Trefortot valamelyik disz- vizsgálatra idézzük. Valter ur különben nem caáfol csak tagad s hogy uj irányt adjon a ropli- cának, el kezd beszélni egy igeu érdekes kérdésről, a mit minden betűjében magam is aláírok. Es ez a lánykák neveltetése, vagy Egy orvos elbeszélése. [ 1868. jan. 20. esti G órakor egy előkelőn BJltflzött, kifogástalan modorú, — s mint óitóbb tapasztalán), nem mindennapi müvei t- gégü fiatal embert hoztak intézetünkbe. Én Ileoltani épen a napos. k A szokásos formaságok elintézése után iöiíóba ereszkedtem uj lakónkkal,— éspedig ii rendes tartózkodás nélkül, mert emberem Vauként jelentkezett felvételre s nem tartozott az őrültek azou legnagyobb számot térő fajához, amely őrültségét makacsul ta- bndja. Sőt ellenkezőleg ; — ő meg volt őgyőződve arról, hogy a világ jogosan Ítéli > t elméjében liáborodottuak ; ám e jogosságot csak amaz Eötvös-féle mondás érteleiében ismerve el, amelynek körüliéiül az rr veleje, hogy ha az egész világ megbolondul, az egyetlen okost fogják bolondnak ildiél ni. A Azt azonban már még se kívánhatjuk tőle 5 ogy ő, ki magát külsőleg leszavaztatja, ■oobiiső meggyőződését is feláldozza, csak id’zért, hogy szinlegesen hozzájárulván a többég véleményéhez egy oly pontban, amelyre rjHézve saját felfogásától el nem térhet, — Ttzel a hamis kialkuvással a józanság lát- a.utát a valóságos őrültség nagy árán vá- rolja meg. Mert hogy akkor aztán igazán megörülne, azt bizonyosra veszi ; nem képzelheti ugyanis, hogyan lehetue képes ínár egészen megcsoutosodott rendszerét újra plasztikus képzésre alkalmas állapotba olvasztva, teljesen uj formába önteni. Pedig ezt kellene tenni, ha kiakarna velünk egyezni. — De erre egyátalán semmi szükség sincsen. Miben is áll hát az a nagy különbség, amely, — bogy a hasonlítás másik tárgyát is egészen közelről vegyem, tehát mondjuk pl. önt, uram, tőlem elválasztja ! ? — Röviden a következőkben. — ön ugyebár N. N- (a név mellékes) — tehát N. N. orvos: ha jól sejtem, 28.—30 év és — nemde jó családból való, házasodni készülő, — sőt esetleg már nős, — szép kilátású fiatal ember, állásához mérten elég, vagy tán a szokott mértéket meghaladó tudományos készültséggel — s egyéb, szerencsés viszonyok közt nem mindennapi carrieret biztositó jelenségekkel fölruházva, — előkelő modorral és minden kiilönködő szeszélyes sajátságtól mentes magatartással dicsekedhetik ; szenvedélyei meglehetősen békét hagynak önnek, — ugyebár helyesen Ítéltem; — eléggé fejlett érzéke van a szép iránt; szakmájában lelkiismeretesen sőt ma tán még lelkesedéssel is mffködifc, — ezt azonnal észrevettem : — esetleg, ami ugyan mellékes, de nem jelentéktelen, — csinos külsejű is, a nők körül nem minden szerencse nélkül forgolódott, sőt valószínűleg még ma sem, — de ne jöjjön zavarba kérem, — vagy igen, hiszen már házas, ej, ej, tehát naiv is kissé amint látom ; —• nos végre, hogy az egészen mellékeseket is érintsem ; jó lovas is talán, mindenesetre szeret vadászni, a kártyát valamint a többi játékokat is elegáns hideg vérrel játszta ; stb.stb. s ime most a dolog magjára térve, ön mindenen és sok egyéb, részint a mondottam vonásoktól eltérő, részben megemlítés nélkül hagyott apró mozaik kövecsekből összeállítható jellemképét egy pillanatra sem habozik öntudatában olybá venni, mintönma- gukban és teljesen függetlenül meghatározó jegyéit az .ön egyediségének, amely ép ezen határozók által körvonalozvn, szabad és öntudatos személyiségében teljes kialakultsággal válik ki a lények milliárdjaiuak, — s az önhöz hasonló, de megint lényegesen különböző «gyedek sok száz ezreinek chaosábói. - ’ No lássa, itt nálam a bökkenő. Midőn én a magam egyediségének jegyeit összeszámlálom : én is kapok egy meglehetős határozottsággal rajzolt képet, de húst és vért e képnek adui nem tudok vagyis e képletet mellőzve, nem birom,/Uz igy nyert képek önlényem, mint igazán és függetlenül, (csak szellemileg függetlenül) létezőnek reflexiójául tekinteni, hanem azon ki nem írható meggyőződésben élek, hogy mindazok, amik lényemet, e csak látszólagos lényt meghatározzák, .csak egy az én tünetszevii egyediségemen kívül, — bár általam nem ismerve, de mindenesetre létező gondolkodónak agyában fogalmazott eszmekép sziuleges megtestesülést nyert alakjának vonásaiként, sugárzanak rólam vissza és pedig egy ugyancsak képzelt, — s hozzám e kívül álló képzettnek megfelelői eg viszonyló környezetre nézve észrevehetőn, anélkül, hogy a valódi létet mindenek egyéb közösséget bírhatnának annak szilién kívül. Ez meglehet, homályos ön előtt, uram ; nem is csoda de várjou csak kissé, lassau- kint majd mélyebb bepillantást fog uyerui az én helyzetem mi voltába. Pillanatnyi zavaromat fölhasználva, nem várt feleletet, hanem diadalittasan rohant tova rögeszméjének Mindegyre más és más oldalról való ttíegvilágításában. Beláttam most már, de sajnos! vajmi későn, hogy nem gyógyítottam, sőt inkább routottam baján, midőn tébolyának alapját akarva kirántani, azt csak szólesbre építeném; — úgy, hogy most már nem sok kell, s nem csak. önmagát, de az egész emberiséget, — majd rövid idő múltán az egész világot csak gondolatban létezőnek fogja látni. Hogy rendszerébe még jobban belemere- vedjen, a szereucsétleu ember a phifosophia terén rendkívül nagy olvasottsággal volt fölszerelve, úgy, hogy önkénytelen sophis- raaj mellett folyton a legélesbb s legbiztosabban sújtó fegyverekkel volt képes sikre szállaui, anélkül hogy én, — egyedül positiv tanyulmányaim tárházára lévén utalva — egyébbel mint kerek Magadással állban tara volna ellene. — Ez pedig világosa,t hibáz, sőt mint Utóbb láttam, merőben káros eljárás volt.ílt *"'• * i Egészen más, de nem kevésbbé eredménytelen módon járt el intézetünk vezér-orvosa. E kissé drastikus öreg úr mindjárt a legvastagabb érvekkel inditá meg az ostromot kételkedőm ellen. Mihelyt bemutattuk neki az érkezettet., azonnal kéuyszerznbbonyt ada
