Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 50. szám
Észt ergo m, V. évfolyam. 50. szám. Csíitoriök. 1883. junias 21-én és Városi s megyei érdekeink közlönye. VIDÉKÉ JA egjelenik hbtenkint kétszer; VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..........................................6 fit — f él évre....................................................« , — n egyedévre . .................................. . . 1 • 50 E gyes szám árn 7 kr. lcr. Iiová SZERKESZTOSEG: Pfalz-ház első emelet 1 síp szelltíiúi r^szót illető közleményei; kiililemlSk, KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR t{rv, hová :i liivítfítlos s a magán liinlulések, a liyilltéi lie szánt közlemények, előfizetési pénzek és íeelamálások intézoiulök. HIRDETÉSEK. HIVATALOK IIIRHHTIÍSKK : 1 szótiil I un szilig — fi t 75 kr. 100—200-ig . I „ fv0 „ 200 —00-ig . 2 „ ^.r) „ * nélyegilíj -U) kr. ]\I AOÁNIIIUDIÍTÉSIÍK inegálla|ioil;is szerint lelmt.ő legjntányosiihleiii közöl tétnek. NYIÍ/ITISU sora 20 i<r. Lánykák diszvizsgája. — Vezérczikk hölgyek számára. —(*) Kis lánynak ez az iskolai szer* tartás a szünet idő küszöbén van legalább is oly fontos, mint nénjének a — tánczmulatság. ügy kiöltöztetik, baját felfodrozzák, fehér ruhácskáját fel pántlikázzák, mintha tánezterembe készülne. Csak a szomszéd zsámolyon fekvő elnyűtt és nyitott iskola-könyv, ennek sorai felé oldalgató tekintete, szemeinek aggályos kifejezése, ajkainak ideges rángása árulja el, hogy abban a teremben majd csak az emlékező tehetséget fogják kissé inegtáu- czoltatni. Ez pedig nagy dolog. Egy egész év tanulmányát kérik tőle számon pár óra alatt nagy és díszes közönség előtt. A lányka különösen az utóbbitól borzad össze, a tanulmány, az úgyis mellékos. Nos igen, a tanítók és tanítónők nem oly kegyetlenek, mint a törvény, mely a lánykák fejecskéjét minden oldalról megkopogtatui kívánja, hogy nem maradt-e az év során egy zugocska benne üresen. A kérdés a kopogtatás, a felelet a hang. Persze minden oktató érzi, hogy hu a növendék üres hangot hallat a kopogtatásra, ;iz legtöbb esetben a tanítás és az intézet rovására megy. Érdekük a lánykák érdekével szolidáris, tesznek is róla, hogy a kopogtatás ne legyen szigorú. Olyan kérdéseket adnak föl, melyekben a válasz már benne foglaltatik. A legrosszabb esetben előre megmondják a lánykának, hogy mily kérdésre készüljön s melyik tárgyból. Mert a vizsgálatnak úgy kell menni, minta karikacsapás — annyi kitűnő vendég előtt. IRODALMI EREKLYE (Kazinczy Ferenc/, kiadatlan magyar leveleiből.) Prof. Rumi Károly György urnák KAZINCZY FERENCZ szives tiszteletét s barátseágos idvezlését. Tisztelt Tudós Férfiú ! Ez órában vészem az ausztriai literatura Évkönyveinek áprilisi darabját és a mit eddig is tudtam ugyan a közhírből s Kultsár urnák ujságleveleiből most már bővebben és nagy örömmel értem munkás ház ittasságodtól mit reméuylhetünk. Szerencsét a szép pályához ! Engedjék az i istenek, hogy a mit illy szépen kezdesz. i sok esztendőkig futhassad s időszaki Írásod i oly hamar el ne akadjon, a mint az efféle I igyekezetek nálunk elakadni szoktauak. Eli az ily szándékot olősegélleui szent 1 kötelességnek tartom s Ígérem, hogy a mi t tőlem kitelik, szolgálatodra lészen. Parau- i csolj velem szabadon. Zeitschriftodet póstáu 1 óhajtóm megkaphatni s evégre azért és AT t mauachodért a kiszabott árt első emberem i által, kit Kassára beküldeudek, mind a magam nevében mind egy igen becses baráto- i inéban, kedves rokonodnak Rumi József urnák, kezénél le fogom tétetni. Almanacliod gyarapítására itt küldök két : darabot. Óhajtanám, hogy azok általad érdemeseknek találtassanak a felvételre ; sőt [.nyelvünk dicsősége miatt, hogy a német anuak szépségét s hatliatóságát érezni j Milikét tehát nem az iskolai mulasz-, jtások, hanyagság és egyéb apróságok! l nyomán rá háramló megpróbáltatás aggasztja. A bibliából megtanulta, hogy Éva azért lakolt, mert a tudás fájáról szakított s ez megnyugtatja lelkiisme- retét, ha ő viszont a nem tudás fájának gyümölcsébe harap. Annál inkább fél, aggódik s lesz idegessé attól a kitűnő vendégkoszorutól, mely a vizsgáló el nőktől két oldalt hosszú széksorokon foglal helyet. — Ott lesz, — mint mondják —- ő éminenciája a bibornok érsek, ki a serdülő Ián y ősz tál y o k iránt kiválóan szokott érdeklődni. Ott lesz a tankerület szigorú arczu felügyelője, ott lesznek a községi iskolalátogatók, kiknek az iskola tiz hónapig hírét se hallotta. Azután eljön a közel atyafiság, papa, mama, bácsi, néni, sógor, testvér, — ott lesz tán az a kis ficzkó is, ki Műikének a múlt gyerekbálon udvarolt s utána „szejelmes“ levelet küldött neki az iskobiszolga által, melyet az igazgatónő elfogott s érte Milikét egy krétával Írott körbe térdepeltette. — Dehogy merne most ennek a szemébe nézni. Csengetnek. A lánykák reszketve foglalnak helyet a padokban. A kat- hedra ünnepélyesen leteritve szőnyeggel, rajta bokréta, — a falon függő szent- kép körül friss koszom, melyhez a lánykák fejenkint tiz krajcárral járultak, mikor az osztálytanitóuő megrendelte a kertésznél. A tisztes matróna arcza kiválóan ünnepélyes, uj fekete legyezővel jelen meg s növendékei fölött aggodé tekintettel tart szemlét. A leggyengébbeknek megismétli a teendő kérdést, az osztály szemefényének, — egy Madonna arczu Eufrozinának — valaha ra á r szokjon; azon felül azt is óhajtóra, hogy német fordításaik is mellé tétessenek. Kérlek a németnek szenyjeit törüld el szabadon, változtassad azt kényed szeriül, érzem én, hogy én azt a nyelvet nem bírom úgy, hogy a magyar textus maradjon úgy az utolsó betűig, a mint én irtain, Éu igen jól tudom miért kell cs-vel s cz-vel, nem pedig ts- és tz-vel Írni ott, a hol azt a compositio nem kívánja, akármit mondjon legközelébb Sziizvári a Hazai Tudósításokban. De arról itt bővebben szólaui niucs helyem. Szeretném, ha a Kultsár úrnak már megküldött jelentést két codexein felől és azt a hosszabb tudósítást, melyett itt egyenesen néked küldök a bécsi Annálisok Intelligenz- blattjába tenni méltóztatnál. Azok, a miket a magyar versifikatio négy nemeiről mondok. Olyanok, a mit a német nem tudhat és a mit illő tudatni velők. Felvehetett azután, ha tetszik Zeitschriftettben is : tte az Annálisok által még többeknek jutna ismeretségébe. Debreczen a Csokonai sírköve iránt igeu sok kifogást teve. Ismered a pert a tavalyi és az idei leveleiben Kuitsárnak. Én a tu- | domáuybeli liumoristaságot nem kedvellem ; de távol vagyok attól a bölcseségtől is, a mély azt tartja, hogy az ellenkezés és perlekedés nem illik. A tudományos dolgok tribunáljn a publicum, mint a közdolgoké a vármegye és országgyűlései. Ismeri o az a dolgok becsét s a maga kötelességeit, a ki ott hallgat s gyalázatjára van e az Vay Józsefnek, a magyar diétákon s báró Wesselényi Miklósnak az erdélyieken, hogy ők a pedig utasításokat ad, hova nézzen, j hogyan mozgassa jobb és balkezét, ha majd a biboniokhoz üdvözlő beszédet intéz, melyet két hónap óta együtt tanultak be. Kinn a folyosón mozgás, egyes kiemelkedő hangok, a kövezeten lépések kopogása, csoszogása, ruhák suhogása. Végre nyílik az ajtó s belép ő Emi uencziája s vele az egész diszsokadalom. Az osztály feláll, elzengi kliórusban az üdvözletét. S következik egész rende sora a formalitásoknak ; ima, bevezető karének (az énekmesler hátul fújja szóló a bassiist s veri hozzá a taktust) majd Eufrozina szónoklata (nagy örö möt tolmácsol a magas látogatás fölött) melyre ő Eminencziája válaszol kenet teljesen. Aztán a székek egész sorban ide-oda huzigáltatván, a vendégkoszoru elhelyezkedvén, az osztály is helyet foglal. Kezdődik a — disz vizsga. Szólítják Milikét. Iszonyú rémület a lánykában, vére mind a szivéhez fut, az a bibornok majd átszűrj a szemeivel, a többiek tekintete meg kereszttűzbe fogja, — jaj, ha most belesül a szóba, bizony föld alá siilyed legott. Be se várja a kérdést, hamar lehadarja a választ gépileg. Elméje mit se tud arról, mit a nyelv beszél, — magán kivül vau félig, s ha valaki közbeszólna, vagy megakasztaná, nem tudná ő tovább folytatni. Szerencsére a tanítónő, mint az any atyák a kis csirkét, szárnyai alá veszi a szégyenlős, kicsi bakküst a rövid, de borzasztó tortúra alatt. A bibornok mosolyog az egész koszom utána, — dicsérő moraj vonul át a termen, a papa arcza ragyog s tokája tik-takban jár, a mama kozfyíls tudatlan és mégis heves, vagy nem tudatlan, de gonosz ellenkezőknek élességgel feleltek ? Te tudós férfiú ! s engedd, hogy igy nevezhesselek : kedves barátom ! ismered Deb- reczent ; tudod, gondolom, hogy ott a tudatlan tudósság s a legszemtelenebb maga- hittség, mely gonosz és nevetséges játékokat iiz. Illő volt azoknak az uraknak valaha már bátran ellenök kiáltani s megmutatni, hogy midőn ők másokat tartanak nevetségeseknek, magok a nevetségesek. S avagy nem nyert e az igazság perünk által ? Nem tanulta-e maga a publicum, hogy a tulajdon szemével látás csak azok dolga lehet, a kik tanulnak látni ? Nem nyert-e ezáltal, hogy a kis Szemere hallatta szavát ? Ő nyert bizonyosan és ámbár kedvetlen dolog szabásokat nemcsak venni, de adni is, örven- dek a Kis Imre s Fazekas Mihály magok elfelejtéseknek. A debreczenieknek annyiban igazságok vau, hogyha a monumentum márvánnyal ékesittetik, sőt ha csak fövény kőből lesz is, a debreczeni vandalusok azt még az első esztendőben expediájni fogják sa ko vagy káposztás bordóra fog tétetni vagy palló szolgálatokra fordittatik a házak küszöbei előtt a sárban. Én el nem állok attól a gondolattól, hogy a kő ott emeltessék, a hol a Csokonai fekszik, akár szép a hely, akár nem, mert azt a helyet illő kijegvezni. (Jelen valók temetésén s mondhatom, hogy a hely nem dísztelen.) Ha Debreczen a nagy erdőben helyt adna egy más kőnek, szívesen reá állanék, hogy ott is állíttassák egy. De az a Debreczon, aki Csokonainak nem ujjúval ogy puszit vet Műikének, a ta“ nitóné pedig szerényen meghajtja magátTetszik önöknek ez a komédia ? Nekem nem. A tortúrát fölöslegesnek, a szertartásokat émelygőseknek, a vele járó ámítást pedig veszedelmesnek tartom. Műiké a diszvizsga emócióiból azt a tanulságot meríti, bogy a nyilvánosság előtt a látszat minden. Ha egész esztendőben a legjobb példát, tanácsokat s nevelést kapta is az iskolában, ennek elzárkózott falai közt : a diszvizsga napján oda bebocsátott nyilvánosságmik ilyetén demoralizáló hatása tönkre tesz minden helyes nevelési eredményt. A diszvizsga előtt a látszatra történik minden. Nem a tudás a cél, hanem ennek negélyezése, — nem az ismeretek ellenőrzése a feladat, hanem egy revii ama csinált eredmények fö lőtt, melyeket az iskola ilyenkor a közönség elé kirakatba állít. Az affoktúczió próbatáte ez, mely a növondékek lelkét tnegmérgezi. Műiké érzi, hogy azt a nagy dicséretet a bemondott nem érdemlelte meg. De hízeleg neki s elnémítja a leikiösnieret szavát. Könnyen teszi, hisz a szülők, rokonok s ő Éminenciája jelenléte adja hozzá a szankciót. Mit mondjak az ilyenkor kiállíttatni szokott gyermeki kézi munkákról. Köztudomású, hogy ezek nagy részét a lánynövendék csak megkezdeni szokta — a munka javat varróleányok szokták titokban elkészíteni az iskola sürgős megbízásából, kivált mikor a vizsganap már közel s az idő a körömre égett. Hanem azért a munkára tűzött cédula Műit vallja szerzőnek, őt dicsérik az ügyességért, Szorgalomért, s 5 engedte meg, hogy a collégium épíiletjébe belépjen ; az a Debreczen a ki a deákoknak kicsapattatás büntetése alatt tiltotta meg a Csokonaival barátkozást ; az a Debreczen, aki azt kérdi, hogy minek Csokonainak monumentum, ha Domokosnak s másnak nincs ? azt mondom, az a debreczeni nem ád. Én tehát azt Írtam Csereinek, hogy ő a monumentumot állítsa téglából, egy fövénykő bfis-ielief-vei s tudvalévő felülirásommal- Azouban, hogy az Augusztus szavait raeg- fordítva lea ne alkalmaztathassa az irigység (téglából vette által Rómát s márványban hagyta másnak) a márványszobrot (statua) állítsa fel krasznai kertjében s várom válaszát, lia javaslásom fog-e neki tetszeni. Pénz nem gyűlt be sók. melyet Cserei nem sajnál, hanem szeg y e 1 1, mert óhajtotta volna, hogy a nemzet adja jelét szép érzéseinek s Cserei dicsekedhessen nemzet é n e k 11 á 1 a d a 10 s s á g á v a I. Élj szerencsésen ! Széphalom, april 8. 1807. Imiről fekvése lakóhelyemnek : )( Kassa. O Kázmór. Széphalom O ipely. « Sárospatak. O Szántó-. O Tokaj. Közli: dr. K'írösy László.
