Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 49. szám
.o.Iparunk emelkedés it s kereskedelmünk felvirágzását csak érintőleg em- litjük, hogy a többi tárgyalt pontoza- tok előnyeit az előnyös vasúti össze köt,tetős által annál világosabban kimutassuk. Ős term őkéink, ga zd a s ág i term é n y e i 11 k, iparczikkrtluk s gyári productumaink ♦dőál Másának határtalanul meg kell sokszorosodéin az által, hogy valahára vasutat kapunk s Esztergomra egy szebb jövő rég óhajtott hajnala fog fölvirradni. Hátra van még kifejteni, hogy mi ként tartozunk a fontos vasúti ügyet érdekünk szerint fölkarolni és előmoz ditani. Tanulmány. Az újkori franczia irod.ilo m köréből. II. (A. franczia irodalom fölénye. — Visszahatása a társadalomra. ■—- Visszapillantás a XVII-ik szazad irodalmi alkotásaira. — A XVIIl-ik század romboló iránya. — A franczia forradalom kitörése. — Az irodalom állapota a forradalom, császárság és restauratio alatt. — A Classicismus. — Az irodalom újjászületése : Chateaubriand, Stael asszony. — A Komantiea. — Az irodalom általános reformja. — A júliusi forradalom. — A szépirodalom bari vallása. — A Socialismus keletkezése ; a socialis- ticus irodalom — A tanpróza fölvirágzása. — Az irodalom i korszakok viszonlagos hossza. — Korunk sebes haladása. — Az irodalom együtthaladása a Korszellemmel.— Az irodalom szerves elete és plrá- sisai. — A modern franczia irodalom fölosztása.) Mint főnnel»b láttuk, nem volt sem intézmény, sem hagyomány, melyet a merész újítók fül nem forgattak, vagy meg nem ingattak volna. Annál fültü- uőbb azon jelenség, hogy az irodalom eddig dívó, nagy részben elavult alakzatának reformálására senki sem vállalkozott, Mutatkoztak ugyan e téren is egyes, nem sikertelen kísérletek, de az általános reform eszméje ez időben még csak csírázni kezdett, megérlelése kó sőbbi kornak volt. fönntartva. A forradalom alatt sokkal fontosabb dolgok forogtak napirenden, sem hogy ily alárendelt érdekű kérdés csak szóba is jöhetett volna. így az irodalom az egész válság alatt nem csak tova nem fejlődött, hanem hovatovább pangásba esett. A költők és bölcsészek népszónokoknak engedték át a helyet. A szép- irodalom ez időbeli működése több alkalmi tragoedián és drámán kívül, leginkább hymnusokra és dalokra szorítkozott, melyekben a hazafiul lelkesedés, vagy szenvedélyes pártgyülölet nyert hangos kifejezést. Ellenben a politikai röpirat és satyra buján tenyészett, kivált ez utóbbinak nagy volt a kelendősége, hiszen az aristokratákat és politikai gya núsokat gúny nyal kellett vérig ostorozni, mielőtt fejűket leütötték, Napoleon császársága és consulsága alatt újra feléledt, sőt ha úgy vesszük, virágzásra, is jutott az irodalom, de ezen virágzás csak satnya termést hozott, mert egészséges kifejléséhoz hiányzott a csendes, tiszta, szabad lég. Napoleon világrendifö háborúkba sodorta, hatalom és dicsőség mámorába ringatta a nemzetet. Az irodalmat szigorú gyámság alá helyezte és csak annyiban tűrte, a mennyiben az személyes czéljaival nem ellenkezett. Pártolásában csak az udvari költők, dicsszónokok és egyébb hivatalos irók részesültek. Ezen időszak költészeti irodalma Voltaire buzgó, de gyönge tanítványainak kezében volt és jóllehet terjedelemre elég gazdag, alakra, igen finom és szabatos ; tartalomra, nézve mégis végtelen messze áll az előbbi századok nagy alkotásai mögött. Classicismus a neve, de volta,kép csak viszfénye az igazi classicilásnak, halvány fény, mely se nem világit, se nem melegít, modoros, alantszárnyaló kö'túszét, melynek p-ró- zaiságát, eszme és érzelem hiányát som a czifra költői formák, sem a szenvelgő hang nem képesek eltakarni. Mig a classicismus az idők mostoha viszonyai és saját eszmeszogénysége közt vergődik, az alatt az öldöklő küzdelmek által megforgatott és vérrel bőven áztatott talajból uj, dús vetés kezd kikelni. Az uj század kedvező auspiciu- mokkal kezdődik. Chateaubriand és Staad asszony első művei uj aera hajnalát jelzik. A génié du Christianismomel megvirrad az irodalom újjászületésének napja. A XIX ik század kezdete forduló joutot képez a franczia nemzet úgy társadalmi, mint irodalmi történetében. A társadalom lassanként fölocsudik o forradalmi mámorból. Az imént lezajlott vihar mély nyomokat vésett a kedélyekbe. Nem volt párt, mely súlyos veszteségeket ne szenvedett, mely soraiban vértanukat ne számlált volna. A folytonos izgalomnak elbágyadás, a sok csalódásnak kiábrándulás lett a vége. Szokott sodrából kiszakítva, minden ki biztos iámaszt keresett. Ezen támaszt a sok ideig száműzött vallásbau vélték fölta- álhatni. Nem csoda tehát, hogy Chateaubriand ez idő tájt megjelent, vallásos merengéstől túláradó nagy műve, a fönt, jelzett génié du Cliristiauisme rajongó lelkesedéssel fogadtatott. A kereszténység szellemével a bitnek oltárt, önmagának pedig ereznél maradandóbb emléket emelt Chateaubriand. A gyújtó hajtás, melyet a mysti- kus érzelgés annak idején keltett, idővel elenyészett, de a remek formák, melyekben az kifejezést nyer, elévül bel,lenek. Kevesebb áhítattal, de nem kevesebb buzgalommal és hivat,ottsággal járult az irodalmi reform megalkotásához Chateaubriand kortársa, a szellemes, a művelt lelkű Stael asszony. Do aljaik igen különbözők. A gyermeteg hitű, aesteti kus hajlamú, de e mellett a profán szépért is lelkesedni tudó Chatb. uj életet önt, a régi idők hagyományaiba. A középkor szép legendáiért ép úgy rajong, mint az ó-világ classicus alku fásaiért. Lángoló lelke egygvé olvasztja, és csoda szép eszményképpé alakítja a két ellentétes szellemet. Stael asszony szintén vallásos, de nem rajongó : az ő vallásossága, tisztán morális alapon nyugszik. Eszményképeit nem a. múltban, hanem a jelenben ke resi. Tanulmánya,i kiváló tárgya a modern műveltség. Felülemelkedve nem zete rögzött élőit,életein, az érdemet más nemzetekben is elösmeri. Fölkeresi Németország etill.urális tűzhelyeit, és uj eVjesztő elemet olt hazája, irodalmába. A restauráló alatt, kivált a.inak kezdetén újra kigyulladt a vallás poli ti kai vélemény liarcz. A régi rendszer cbauvinistái ignorálva az 17S8. és 1815. közt végbement nagy változásokat, gör esős szívóssággal kapaszkodtak a nagy század t.raditióiba és minden erejükből a régi jó idők visszaállításán fáradtak. A szabadelvű áramlatot, az által vélték meggátolhatni, hogy Bossuet, Fénelon és más nagy nevű egyházi iróU olcsó dadványait számtalan példányban terjesztették az országban. A szabadelvű ellenzék a philosophiai ázad elveinek hódolva, Bossuet és társai ellenében Voltaire t és Rousseau-1 állította, csatarendi)®. A liarcz, melyet ily ellentétes, egymást teljesen kizáró eszmék előidéztek, mindkét részről egyenlő elkeseredéssel vivatott, de sem a fönforgé társadalmi kérdések megoldását nem eredményezte, sem az irodalom ügyét előbbre nem mozdította, sőt erre épen káros hatás sál volt. Miudazáltal az újabb irodalmi sarjadek ekkor már annyira meg volt erősödve, hogy szerencsésen kiállotta a súlyos válságot, és ezentúl gyors fej lődésnek indult. lennek meg, az apró történeteket németre fordítják s teli vau az egész irodalmi világ „egy uj tehetség“ megkoszorúzásával. Pósa megérdemli az irodalom elismerését s az irodalom megérdemli Pósa Lajos kiválóságait, mert csak gyarapodni fog általuk. Dr. KÓRÖSY LÁSZLÓ. Virágok között. (Fővárosi tárcza.) A virága természet költészete s miuthogy a természet a legnagyobb költő, a virág a legszebb költeméuy. Mikor a természet tavaszi boldogságát élvezi, virágokkal hímezi ki gondolatait és érzelmeit. S vájjon melyik poéta dicsekedhetik szebb gondolatokkal, édesebb érzelmekkel, mint a tavasz mosolygó, illatos virágai ? A jó isten bizonyára szerelmes volt, mikor a virágot teremtette, s madárdal mellett még virágillattal is akart kedveskedni szerelmének. És ezt a példát követi azóta minden szerelmes ifjú és virágokkal halmozza el szereim tárgyát, a virágok testvérét .... Petőfi azt mondta, hogy a ki a világot szereti, az nem lehet rossz ember ; de hát van-e érző szív, mely a virágot ne szeretné ? Hiszen a virágok ott szerepelnek életünk minden phásisánál. Ha örömünk van, világbokrétát kötünk s ha gyászunk van, a virágok tolmácsolják bánatunkat. . . . Mindez a sok szép reflexió egy tearózsa előtt ébredt íöl lelkemben. Ott mosolygott felém a Rieger Mór szervitatéri mtívirágcsaruokának kirakatában, melynek szemközt az ugyanazon ezég tulajdonát képe/,ő Péchi Manó-féle elővirágcsaruok van. Halványsárga szirmain himnatcseppel tündököltek és csodálatos illata az ablaküvegen is áthatott hozzám. Oh ezt a rózsát bírnom kell ! Beléptem a virágcsarnokba. Hát bizony az a megkapó látváuy, a mi itt telkemet elbűvölte azt a benyomást tette reám, mintha a paradicsom meg volna lopva. Milyen illat, mennyi báj, s mire nem képes a természet, ha a művészet szolgálatába veszi ? — Mivel szolgálhatok? kérdi tőlem az üzlettulajdonos. Valóban zavarban voltam, hogy is jutottam én l)o a paradicsomba ? A virágok azonban barátságomul mo-(olyogtak felém s egy iebér rózsa csokor csakhamar eszembe juttatta mit akarok. Kiválasztottam egyet közölök. — Saját termése ? kérdem az üzlettulajdonostól . — Szolgálatára uram, csömöri úti kertész*1 lemből. (Tehát nem a paradicsomból ! mondám csaknem önkéiiyteleuiil.) Es már régóta műveli a kertészetet? kérdezem aztán zavartan, csupán azért, hogy éppen csak kérdezzek valamit. — 30 év ót;i áll fenn üzletem. A bécsi kiállításon haladási érmet kaptam, a múlt évi uőiparkiállitás pedig aranyéremmel tüntetett, ki ; de a legnagyobb kitüntetésben a királyné részesített, elfogadván tőlem egy gyönyörű csokrot egy virágvázában, amiért elismerési levéllel tisztelt meg. — És vájjon, ez a kamélia is a kegyed r — Nem, nem, ez Olaszország szülötte. — Olaszországé ? — Úgy van, — mig a legtöbben Bécsből, másod kézből hozatják a virágokat, hozzám egyenesen Olaszországból érkeznek a kaméliák, narancsvirágok, narcziszok stb. — Hát ezek az iip.ro rózsabibók és azok a remek szépségű virágok ott ? kérdőm egy gyönyön'i viráglialomra mutatva. Az üzlettulajdonos elnevetlo magát. — Nézze meg őket közelebbről. Szót fogadtam, de nem láttam be miért nevet ? — Tessék csak kézbe venni 1 Csinált virág volt! De mily művészi utánzat,. Csak nem azt mondja rá az ember, mit a színpadi napkeltére, hogy szebb az eredetinél ! — Saját gyártmányom, szólt Rieger úr büszkén, melyet nagy mennyiségben szálli tok ki még Amerikába is, azonkívül Törökországba, Németországba . . . Mert az én gyá talányom olcsóbb mint pl. a bécsi. Es mit gondol, minek vau a legtöbb keleto ? Az én figyelmemet egy gyönyörű jáczintos ibolya csokor kötötte le s csak annyit szóltam : — Nos ? — Hát a sirkoszoruknak. — A sirkoszoruknak ? — Igen bizony. Budai virággyáramban 30 szomély foglalkozik szakadatlanul sir1820-tól kezdve a sarbonuei collé- giumok messzeható szellemi mozgalomnak válnak központjává. Guizot, Vil- lemaiii és Cousin lelkes előadásaikkal magok körül csoport ősi tjük az ifjabb nemzedék szine-jnvát és azt bölcsészeti, történelmi és irodalom történeti tudományokba avatják oly mérvben, mint az Francziaországban még soha, nem történt. Német, angol bölcsészek és költők fordításai sűrűn érik egymást, a német kritika üsmerete tágasabb körben terjed. Ezen kezdemények alapján csakhamar általános jelleget, ölt a reform mozgalom. Az ii j nemzedék vezettetve néhány nagy tehetségű fiatal iró állal, rohamos sietséggel fog az újítás nagy munkájához. A discussiók a szalonokból a nyílvánotság elé vitetnek. NEMTSÄK JÁNOS. A megyeházáról. — Karczolatok. — Rendkívüli megyei közgyűlés rendki • vilii hőségben, rendkívüli programmal s rendkívüli vértanusággal. ö o Valóban kell hozzá valami, hogy június közepén, liarmincz foknyi hőség mellett agyon beszéltessük magunkat, hetven foknyira forrongó heves dicti- ókkal. De olyan megyei közgyűlés sem volt még, mint a szerdai. Beszéltek városi szónokok, városi ügyekben. A mit a megyei emberek nem mindig tudnak méltatni. Beszéltek a szervezési szabályok mel - lett s a szervezési szabályok ellen. Erősen folyt a csata Maiina és Helcz, Mai ina és Burány között Nagy szerencse, hogy Mai ina és Burány között Niedermann Pál képezte a ckiiiai falat; különben még közvetlenebbé válhatott volna a támadások sorozata. A főispán egy aranyos bársonyszékben, ünnepélyes magyar ruhájában, monod ivat bal szemén, odaadással hallgatta végig a kifogyhatatlan szónokukat. Andrássy Gyula országgyűlési képviselő nyilvános vizsgálatot tett le két országgyűlési tantárgyból. — Pompásan tudott unatkozni és mosolyogni. Ruviczky Károly egész csöndesen vonult meg, hol itt, hol ott s gyakran úgy elgondolkodott, mintha mások helyett is gondolkodnia kellett volna. A szolgabirák állhatatosan viselték magukat, csak Reviczky Győző volt ne- ; hány nagy eszme által annyira elragadkos'/.oiuk gyártásával, úgy, hogy távirati megrendelésre bárhova, bármilyen és akár- mely mennyiségű sirkoszorut 24 óra alatt képes vagyok szállítani. — S tudja miféle nemzetgazdasági tapasztalatot tettem ? — .? — Hogy a siikoszorugyártás a nép jólétével emelkedik. — Meglehet. — De úgy is van Minél nagyobb a jólét, annál nagyobb a temetési pompa. Csak- - liogy nekünk nemcsak a gyász pompája szol- - gál előnyünkre, hanem mi adunk legszebben 11 az örömnek is kifejezést s bálokon és eskü- vökön kiváló szeretniük jut. Látja például I ez a csokor itt Budapest egyik legkivá- - lóbb szépségének kezeiben fog pompázni i holnap végbe menendő esküvőjén, ez a ka- - média koszom pedig egy kiváló egy nagy h művész koporsóiul fog pihenni, — Szegény Halmién ? — Igen. Meghatott e kihívó ellentéte az örömnek jjí és gyásznak ; de a virágok olyan szépet) mo- -< solyogtak felém, hogy nem tudtam rájuk ifi neheztelni. Kabátom gomblyukába tűztem egy thea- - rózsát,, s kiléptem a virágparadicsomból, ,1 melynek bűvös illatáról annyi szép regétP tudott nekem mesélni az a gyönyörű tlieu—i rózsa, mely gyöngéd kezek közt van hivatva, élni és elhervadui. HEVESI JÓZSEF, i
