Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 48. szám
és melyeket viszontszolgálat fejében veméinek, egy viz szabályozás, egy hivató I elhelyezés sll>. fontosabb és aprólékosabb érdeke elfeledtünk az emberekkel a haza iránti magasabb kötelességeket ; ki-kiemoli mindezeknek, mint beteges (dineteknek szomorú jcknségeit melyekről előbb-ntóbb orvosibbig kell intézkedni mintán a törvényhozás füg- gi'tlensógének és níveaujának alább szállása a hanyatlásnak éltető, de két séglelenkjele szokott lenni. Végül áttér az ő személyét illető tisza. eszlári védelem ügyére, melyet ő sohasem tartott másnak, mint egyszerű igazságszolgáltatási esetnek és moly mesl ei ségesen keverte tett összo a zsidó kérdéssel, melynek védelmére ő nem vállalkozott, kifejti részletesen, hogy az egyéni szabadság s az emberi jogok oltalma nőm tűrheti, hogy valaki egy államban törvényéiül kívül állónak t kintessék, a törvén)nők pedig nem csak sujtó, de védő rendelkezései is vannak és védtelenül h gyni egy államban bárkit is, kinek neve ember, nem lenne más, mint a czivilizatió és humanismus meggy a hízása. Ez vezette ti védelem elvállalásában ás semmi más, de midőn látta, hogy az igazságszolgáltatás kezeléso ez ügyben a különféle hangulat csinálás folytán idegessé kezd válni, melyek által veszélyeztetve lehet az objectivitás, midőn továbbá látta, hogy az ügy politikai kérdéssé fuvatik fel, a védelemtől visszalépett, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás nagy érdekeinek, továbbá az egyéni szabadság és emberi jogok védelmének nagy elvei iránt nézetei változtak volna. Befejezi végül beszédét a választóké riilet spccziális ügyeire vonatkozólag tett működésének felemlitésével és részletezésével. * Este a Hadinger-féle helyiségekben szazleritékes bankett volt Horánszky Nándor tiszteletére. A banketten igen nevezetes részvevőkkel találkoztunk. — Ott láttuk dr. Féiclit inger Sándor kir. tanácsost, Szilva Ignác/- kir. járás bírót, Meszéna Forencz megyei főügyészt több városi tisztviselőt, sok képviselőit a jobbmódu s befolyásosabb kereskedőknek iparosoknak és földműveseknek. Az első toasztot Horánszky Nándor választó polgárai egészségére mondotta. Dr. Helcz Antal Horánszkyt. éltette. Szabó Gyula az esztergomi hölgyeket, mint a kik Horánszky Nándor megvá-r laszlásáhan fontos tényezők ül szerepeltek. Horánszky a múlt képviselő-választás alatt a szabadelvű párt elnökére dr. Feichtingor Sándor kir. tanácsosra. Dr. Feiclitinger Sándor visszaadta a fel köszön I ós t s í k ii 1 ö n oson kiemelte, hogy senkise használt többet a reáliskola ügyének, mint Horánszky, a ki mindent elkövetett az intézet megmentésére. Üdvözli azért; és köszönettel van érte, mint a reáliskola igazgatója. Szilva Ignác/, járásid ró Iíoránszkyhoz intézett bosszú beszédben mondotta el, hogy mit óhajt a helybeli járásbíróság a kormánytól s kéri képviselőnket, hogy hasson oda az újítások keresztülvitelére. Marosi József Szilva Ignácz egészsó gépe emelt poharat. Horánszky Nándor az esztergomi függetlenségi pártot éltette, mely a választás alkalmával oly hatalmasan elő segítette az ellenzék diadalát. Horváth Mihály a választópolgárokat éltette. Nagy Ferenc/, mint négyvennyolezas Horánszky Nándorra emelte poharát. Takács Géza kijelentette, hogy a függetlenségi párt iránt megrendült benne a bizalom, mert a párt életében olyan mozzanatok merültek föl, melyek nem szolgálhatnak az ügy előnyére. — Élteti az ellenzék képviselőjét, Horánszkyt, mint a ki azon zászló alatt mű küdik, mely alatt az ész és intelligentia tömörül. Szentiamási Béla dr. Helcz Antalra mondott felköszöntőt. Kaan János az elveszett és visszatért bárányhoz hasonlítja ni',gát, mint választó polgár s kijelenti, hogy most már egészen Horánszky nyájához fog tartozni. Kartaly István Helcz Antalra, Szent- tamási Béla a járásbíróságra emelt po harat. A dictiók árjában az idő gyorsan fogyott s éjfélkor kozdtok oszladozni a hun kettőzök. Horánszky Nándor tizenkét órakor távozott szeretett és szerető választói vidám köréből. Tanulmány. Az újkori franczia irodalom köréből. T. (A. franczia irodalom fölénye. — Visszahatása a társadalomra. — Visszapillantás a XVII- ik század irodalmi alkotásaira. — A XVIIl-ik század romboló iránya; — A franczia forradalom kitörése. — Az irodalom állapota a forradalom, császárság és estauratio alatt. — A Classicismas. — Az irodalom újjászületése : Chateburiand, Staid asszony. — A Romantica. — Az irodalom általános reformja. — A júliusi forradalom. — A szépirodalom hanyatlása. — A Socialismus keletkezése; a socialis- ticus irodalom — A tanpróza fölvirágzá»a. — Az irodalomi korszakok viszonlagos hossza. — Korunk sebes haladása. — Az. irodalom együtthal adása a korszellemmel.— Az irodalom szervos elete és phá- sisai. — A modern franczia irodalom fölosztása.) „Le stylo c’est 1‘ honimé“ mondja B ii ffon. Hasonló joggal lobot állítani „La literature c’est la nation“, azaz : a milyen az irodalom, olyan magn ii nemzet is. Az irodalom u. i. a nemzeti életnek leghívebb közlege, melyben a nemzet érzése, gondolkozása, jelleme, szenvedélyei, erényei, hibái, aspiratiói, szóval a szellemi és erkölcsi élet összes functiói nyilvánulnak. Az összes mű volt nemző tek irodalmai között nehezen találunk csak egyet is mely ezen állítást oly nagy mérvben igazolná, mint a franczia irodalom. Ezzel nem azt módjuk, hogy a franczia irodalom absolut felsőbbséggol bir minden más nemzetek elmeművei fölött. Epen nem. A német jóval fölülmúlja azt bölcsészeti mélységre ; az angol pedig költői képzelő tehetség — és erőteljes ered ti alkotásra nézve. De a. mi a kifejezés világosságát, az irály finomságát és a formák nemes szépségét illeti, abban még egy élő nemzet sem érte utói a francziát. Azonban bármily fényesek is a fölsorolt tulajdonok, ezek csak másodrendű tényezői a franczia irodalom navy fölényének. Általános suprematiájáb mindenek fölött azon ténynek köszöni, hogy már sok embernyomon át világ mozgató nagy eszmék hordozója. Köszöni továbbá azon bámulatos ügyességnek, melylyel a franczia az idegen eszméket assimilálni és a meglevő eszmekészletet értékesíteni tudja. A mily természetes egy felül, hogy az irodalom a nemzeti géninstól veszi életét és táplálékát ; ép oly bizonyos, hogy az, mihelyt a fejlettség bizonyos fokára emelkedett, a maga részéről többé kevésbé jelentékeny, minden esőt re erejével arányos befolyást gyakorol a nemzeti életre. Az irodalom ezmi visszaható ereje még sehol sem érvényesült oly nagy arányban, mint Francziaor- szágban. A franczia irodalom, fölül- omelkedve tisztán mentori hivatáskörén, idővel souverain hatalomra vergődött. Ezen hatalomtól elkapalva néha — néha veszedelmes paroxismusba esik, lázas vonaglásba hozza az egész tár sadalmat és áramlatokat támaszt, melyek már többször trónokat elsöpörtek és Európát alapjaiban megrázkódtatták. J A XVII-ik századig még csak a vajúdás stádiumában találjuk a fr. irodalmat. Ezen időtől kezdve szemlátomást fejlődik. A XVII. század közepe táján már mint szerves egész lép föl. Ezen század a nagy alkotások kora, mely alkotások alapul szolgálnak az ujabbkori irodalmi műveltségnek. Ezt szem előtt tartva szükségesnek véljük a XVÍI. és XVIII. század irodai mi fejleményeit néhány vonással vázolni, mielőtt kitűzött föladatunk fejtegu tó seb* bocsátkoznánk. A XVII. században bámulatos lendületet nyert az Írod alom. Descartes mi'ua.la pil ja, az általános bölcsészeti módszert és leszorítván trónjáról az eddig korlátlanul uralkodó tekintélyt, ennek helyébe a tiszta észt emeli. Mig Descartes a/, ész hatalmával hódit és nagy eszméit egyszerű lakonikus formákba önti, az alatt a nem kevésbé Iá ii gesz, ii Pascal hitbiizgóságtól áthatva, sziviudiló hangokba.ii hirdeti vallásos meggyőződését >'$ polemikus leveleiben (Intirés provinciales) oly irály* alkot meg, moly méltó helyet foglal Platón dialógusai, Demosthenes és Cicero phi- lippikái mellett. Corneille megteremti az újabb tragend iát ; Moliére a modern comoediát eddig nem sejtett tökélyre emeli. — Ezekhez méltán sorakoznak : Boileau mint költő és jeles műbiráló, Lafontaine mint kitűnő meseiró. Az erkölcstanban Rochefoucauld és La Bruyére tűnnek ki eszmegazdagság’ és eredeti irály által. Az egyházi irodalom és szónoklat a zord hitű Bossuetban és a szelíd lelkű, classicus műveltségű Fénelonban találja főképviselőit. Ezeken kívül még számos jeles bajnokot mutat föl o korszak, do mindnyáját túlszárnyalja Descartes nagy szelleme; ez a század uralkodó csillaga, ez vezérli a tudományt és sugallna,zza, a költészetet. Az, V ik irodalmi korszak (XVIII. század) iránya Ielnyomókig romboló.— Az u. n. bölcsészeti iskola irtó háborút indít a fennálló rend ellen. Csapásai alatt a régi tanok, erkölcsök és intézmények egymásután halomra dőlnek. Első támadásait a. positiv vallások ellen intézi. A monarchiát egyelőre kíméli, do csak azért, hogy később annál biz- tosabbau tőnkre, tehesse. Azonban működése nem szorítkozik puszta negátiéra, hanem positiv czélokra, is törekszik. A. szobában udvarias finomsággal csókolt kezet és Imik hangon kérdezé. Lilla kisasszony egyedül van ? Lilla lesüké szemeit, zavarba jött, de csakhamar ismétlé. — Mondja csak Ervin ur, sikerült a vizsgája ? — Sikerült. — Akkor fogadja szevencsekivánalom ! — Köszönöm Lilla. Mély .csönd állott be. a fiatal pár egy fiok.it .kifejező pillantást váltott egymással, mely ritáw, mindkettő lesíité szemeit ; ők értették már a szemek beszédét, mint a szív [leghívebb tolmácsait. Végre Kinyin megiiulultan szólalt meg. — Hát érdeklí-e magát Lilla kisasszony, hát, nem közönyös dolog az önre nézve, hogy én mint teszem le vizsgáimat ? Feleljen őszintém Nem mintha a kínálkozó alkalmat akarnám kizsákmányolni, használom fel ezen egyiittlétet, melyen először vagyunk magnak., oh no liigyje, hanem el akarom oszlatni ama fátyolt, mely borongó ködképen nyomja szivemet: a kételyt... Lilla föl se mert tekinteni. Lázas hévvel kezdett lélegzőnk .keble gyorsan emelkedők, íircát a zavar pírja lepte el és remegve Jeleié : Érdeke1. 01) hogy hatott, e szó Er win re ! Szemeiből öröm sugárzott, arca derült lett, és szavain valami édes ingerültség reszketett. — Érdekli ? Én istenem miért érdekelhetné ! mit törődnék maga vele, hogy egy idegen ifjnra mi sors vár. Öli pedig ha tudná ez íf,u mily meleg érdeklődései viseleti k ön iránt, hogy ez ilju mennyi álmatlan lázas éjszakát töltött, mert szemei előtt lebegett mindig . . . — Erwin úr ! — szakitól félbe Lilla s itt mintha a szó elakadt volna ajkán reá nézett s szemeivel akart szólni, az ifjú megérté hogy mit mond ama menyei szűz s igy folytató :--Tehát nem csaltak reményeim tüudérál- mai, midőn nyájas pillantásában és kedves mosolyában jövőux boldogságát láttam. Lilla kisasszony leérem az egekre, vallomást teszek önnek, mely régen nyomja szivemet, Lilláin én szeretem önt rajongva, hévvel, tűzzel .. . Ha,távozzon jövőm sorsa felett, mondja ki életem felett az Ítéletet, tudná-o érzelmemet viszonozni?! A leány arcát folytonos pir fogta el, le- függesztő fejét és mereven állva, mint a kőszobor, viszonzá halkan : — Tudnám . . . Erwin lázas hévvel csókot nyomott a leány márvány homlokára. Do a leány arcára hirtelen a bánat fel- lege repült, kijött mámoros zavarából és sóhajtva viszonzá: — A sors ellenzi szivünk vonzalmait. Van valaki ki megkért engem s ki — minthogy dúsgazdag megkapta szülőim beleegyezését ! — Lehetet len! — kiált a Erwin elsápadt arccz.iiI — legyen bárki megmérkőzöm vele párbajra bivom őt. Lilla megijedt As nem akarta kérője nevét megmondani. Erwin szerelmére ez nagy csapás volt. Gyakrabban járt most már Latorcaiéklioz és midőn egy Ízben Lilla megmondta neki hogy holnapután faluról megérkezik kérője Erwin, felkérte két barátját bogy a leendő párba jón segédkezzenek, mert el volt határozva élethalál harcot vívni ellenfelével. *A kérő megérkezése napjára volt kitűzve az eljegyzés napja is, és Erwin bár fájdalommal hallá o hirt, de bánata fellege közé, még a remény sugára szállt, hogy diadalt ül ellenfelén. Latorcaiék Er- wiut is meghívták az eljegyzési ünnepélyre, és az ifjú bánatosan tett eleget, e meghívásnak. Már együvé gyűlt a család. Lilla díszes öltözetében bájoló volt és Erwin lázas kiváncsiggal várta ellenfele megérkezését. Végre az előszoba csöugetyüje jelente a megérkezést és Erwin alig bírta szenvedélye belső liarczát legyőzni. Erwin az érkező felé sietett és ily szókkal fogadta őt: — Kedves atyám hát ön is fel jött a fővárosba erre az ünnepélyre, hát honnan ismeri Latorcaiókat ? Az érkező csakugyan Katovics Edmund volt, kiváló elegáns öltözetben. — Atyám, öli épen jókor érkezett meg mondá halkan Erwin — mert fia komoly lépést kíván tenni! Atyám én Latorcai Lillát már régóta szeretem s ha nem vehetőm nőül örökre boldogtalan leszek. Intézkedjék lépjen közbe ha ismeri Latorcniékat, hogy Liliét ne adják kérőjének, mert az atyja, Lillát főleg azért kívánja nőül adni kérőjének, mert gazdag. Hisz mi sem vagyunk szegények. Katovics úr csodálva hallgató Erwint» azután hangos hahotára fakadt. Latorcaiák csodálva hallgatták a hangossá lett párbeszédet s meglopó őket a liir, hogy Edmund Erwiunek atyja. Lilla oda futott Erwinhez és mosolyogva kérdezé: — Hát Katovics ur a maga atyja ? — Atyám. — Akkor hívja ki mindjárt párbajra — vetette utána kedélyesen. — Párbajra ? — Igen. mert a maga atyja nz én kérőm. Erwin nem hitt füleinek ismerte atyja ifjú lelkét és kedélyét, sőt azt is tudta, hogy fiának azért nem szóit e viszonyáról, mert Edmund megvolt győződve arról, hogy Erwin majd ellenzem fogja. — Nos atyám — mondá Ervin tréfálkozó örömmel —• vagy lemond Lilla kezéről vagy párbajt vív velem. — Fiam részére — válaszol a Edmund lemondok e bájos kezekről, és okot sem adok a féltékenykedési’« Erwinem, mert az én szivem szerelmet már nem, csak szeretetek tud még érezni ! Lilla alig bírta elhinni, hogy a fiatalított Edmund Erwiunek édes atyja, ezt a rejtélyt csak Edmund boudoirja tudná, megfejteni. Erwin azonnal meghívta két segédjét tanúnak saját eljegyzési ünnepélyére s a tét - vezott párbaj helyett pompás lakodalmat csaptak nemsokára. VÉRTES JÓZSEF. — Főapát utcza. A főgymnasiimi mollölt olvoimlo utcza hivatalos elnevezését immár tábla is jelöli, melyre ékesen rá van irva az uj el keresztelós. — Az Ön ügy véd 28 ik és 24 ik fűzető Knorr Alajos szerkesztésében és Nagel Ottó kiadásában épen most ér- ] kozott szerkesztőségünkbe. Ara 80 kr.
