Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 48. szám

Esztergom, V. évfolyam. 48. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök. 1883. junius 14-én. V fK EGJELEN1K HETEN KINT KÉTSZER! VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évio ...................................................0 fit. f él évre............................ 3 w n egyedévre........................................................1 w .r»0 Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Pfalz-ház első emelet 11o v:V n I:i p szol lomi lés'/.ót. il telít liö'/.leinényi'lc tnilileinlSIí. v. KIADÓHIVATAL: w |SzÉCHEN|-TÉR y<:, » Iiovíí a liiralalos s a magán liirdotttBek, a nyilltórbe szánt kövs­leinúiiyek, elüli/,etési pénzük és lealannifások intózemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIHOCTÉSKIÍ : 1 szótól 100 szóig — frt ?ő kr. 100—200-ig . I „ 50 •„ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyeg díj 30 kr. MAOÁNIUIiDKTÉSICK megállapodás szerint lehető legjutáiiyosabbaii közölietnek. N V1 LTTItlR sora 20 icr; Horánszky beszámolója. Horánszky Nándor országgyűlési kép viselőnk igen szépszámú v ál tiszté kö­zönség jelen létében vasárnap délelőtt tiz ómkor tartotta meg beszámoló be­szédjét a városháztéren. A tartalmas beszámoló beszéd rövid kivonata a következő. Egy általános bevezetés után felem­líti azon számos leendőket, melyek a nemzet és törvényhozás gondozását igénylik. Az ország alkotmánya, úgy­mond, még mindig ingatag alapokon nyugszik. Nem oly fundamentum, melyre a marad an dóság hitével lehetne tovább építeni. Az államháztartásban a kibon­takozás iránti bizalom meg van Tend ül ve, adósságokból élünk és adósságot adós­ságra halmozunk, kihalt a lelkiösmeret a közéletből, mely még csak fel sem teszi a kérdést, hogy hol lesz ennek vége, az államjavakat elpazaroljuk, az adókat folytonosan emeljük és adóssá­gaink egyre szaporodnak. Közgazdasági bajaink szintén nem enyhülnek, szenved a mezőgazdaság, melynek bajai megszülték az agrár kér dóst, mely Ivei komolyan kellene foglal­kozni; szenved a kereskedelem, mely kifelé el van torlaszolva, befelé a kincsturó érdekek ezerféle sikaneriája által üldöztetik; szenved az ipar, mely a konkurrencziának teljesen ki van szol­gáltatva és mely még csak az ipartör­vény rég sürgetett revisiójára sem tar tatott érdemesnek. Az administrátió folyton rosszabbá lesz, pedig annak költségei nemcsak az állam, de a községi igazgatásban is ül.. ---------- _____________ e gyre szaporodnak, és egy megdöbbentő bureaucratia van kifejlődőben, melynek terheit meg nem bírjuk, u. i. a.közigaz­gatás épen nem mozog szabatos keretben, mert számtalan közeg admiuistrál fele­lősség és rendszer nélkül és mert az administrate sem nem önkormányzat, sem nem hivatalnoki kormányzat, sem megyei sem állami, Iranern a. különböző rendszerek vegyül éke. A magyar állam­eszme megvalósítására vont, fél dolgok történnek és a mutatkozó nemzetiségi és fajmozgalmak mind erősebben tün­tetik fel a magyar álbiinoszmébez való idegonséget a Schulverein, a ruthen perek, a szláv mozgalom, ennek mind- megannyi tanúságai. Horvátországban pedig a szt. István koronájához való tartozandóság köteléke napról-napra lazul. Szerencsésnek tartaná magát ha eny- nyi bajokkal szemben a törvényhozás meg-megnyugtató működéséről tehetne jelentést, de a tagadhatlanul vitatott hasznos törvények mellett az igazi és nagy értékek iránt nem volt érzék. Áttér azután az .alkotott azon tör­vényekre, melyekben haladást lát és különösen kiemeli az adók kezelésére és a pénzügyi bíráskodásra vonatkozó törvények előnyeit, továbbá a középta- nodai oktatásáról-szóló törvényt, mint mely nem eszményi mű, és nem is felel meg egészen a kor igényének, de alap, melyre építeni lehet, kiemeli az uzsora törvényt, és az óvszer alkalmazása által kötött egyezményt, mint mely lehetővé tette a közlekedési politika állami ural­mát. Nincs kedvező véleménynyel a mi­nősítési törvényről, mely nem gyökeres segítség, mert ezzel a közigazgatás 'sem egyszerűbb, sem olcsóbb, sem rend­ti vácfzctey jufi-oajt. Nincs nekem már semmi kedvem Semmihez e világon Kákán csomót — s férget leltem A legszebbik virágon , Ugye kicsi kár lesz értem, Korhadó fa az én éltem,— Ma vagy holnap kivágom. Illatot nyújt annyi másnak Minden nyíló rózsa szál : Rám szűrő tövise vár csak, Lelke tőlem tova száll ; — Mást üditnek hűvös árnyak : Un rám ott is kínok várnak, Férgem ott is rám talál. Ezt a nótát linzva, nyúzva, Világ-búban torkig úszva, Kínlódtam már két hete : Mikor végre megsoknllák, Kik bajukra egyre hallák, — S nem tudván, mi leihete, — Doctort hittak utoljára ; S ime kisült nemsokára, Hogy e szörnyű, rémes bajt Mi okozta : . . . hát j u h - s a j t, Melyre borító papirul, — — Szörnyű fátum, Attentátum ! — A P . . . i rigmusait Tette a szatócs boszuból, Mert hitelbe jött a sajt. HADSI LÓJA. Tavaszi virágzás, őszi hajtás. (Elbeszélés.) Sok szegény, ha túl szorítja, Nyomorítja czizmája : Tudja hol a korcsma nyitja S iszik egyet bajára ; Es a mámor arauy-hidja Csoda-szépen elszállítja Egy boldogabb világba. Engem a bor is csak éget, Kinőni szítja s növeli ; Mámor annak nem vet véget, Ami szfímet elteli ; Itt e kórság nem remélhet, Minden nappal újra éled, Mig a sir el nem fedi, Körülbelül negyvenhat éves lehetett már Katovics Edmund, és mégis hajlékony tes­tével és könnyed járásával olyan volt mint egy harmiucz éves férfi. Karcsú alak, vonzó megjelenés, csinos arcz; baja és bajusza még éji sötétségben is feketéitek, szemeiben még ifjú tűz ragyogott, és ajakén még nyá­jas mosoly bonnit. De Edmund ifjú volt, nem csak külsőleg hanem bensőleg is, az öregedő testben ifjú lélek lakott, a mely még nem tombolta ki ifjúsági kalandjait,még mindig fogékony arra, a mi a fiatalságé. Mulatott is, élte világát, mint falaim serdülő ifjú .. . pedig már egy huszonkét éves deli gyerek atyja, kiben minden reménye központosul. szeresebb nem lesz és mert a baj iné- j lyebbeu magában a rendszerben fekszik, j a megyei dotatió pedig csak eltakart i adóemelés és autonomikus ön ámítás.— Es ezzel kimeri tó a czélszerii törvények sorozatát. Áttér azután azon kérdésekre, melyek nagyobbak és fontosabbak, de melyekre vonatkozólag vagy nem történt semmi, vagy ami történt, hibás és káros; rész­letesen szól az államháztartás rende­zetlenségéről, adatokkal fejtvén, hogy daczára a roppant erőködéseknek, melye­ket a nemzet áldozatkészsége hozott, ott vagyunk, a hol voltunk, sőt ro szabiiul, mert eredménytelenül szidal­maz tátik a nemzet, ennek a kormány jelenlegi gazdasági administrativ had­ügyi és occupátionális politikája mellett nem lehet más vége, mint pénzügyi bukás. Részletesebben szól azon törvények természetéről és bordóerejéről melyek adóemelést tartalmaznak, majd ismét áttér az occupátionális politika múlt jára, jelenére és jövőjére, mellyel, már mint, fájdalom, bevégzett ténynyel szá­molnunk kell és melyre nézve érdeke­sen emlékezik meg azon időkről, midőn az ellenzék gyanusittatott, rágalmaz ta­tott, ámítás és izgatással vádol tatott, és azt mondja, hogy ha akkor a nem­zet az ellenzékre hallgatott volna nem kellene most Ízlelni azon keserű gyü­mölcsöket, melyek hite szerint még mindég csak egy bizonytalan jövő fog­lalói uem kellene ott pénzen vásárolni ellenségeket és gyűjteni a robbanó anyagot, mely, ha egyszer igazi tüzet fog fel, úgymond, hogy koczkán fog ál Inni maga az ország sorsa is. Több egyéb kezdetek felemlitése, hogy uem Edmund igeu korán nősült és alig éltei át az első mézes házas esztendőt, szive vá-] lasztottjával, midőu a sors kegyetlen udva- roncza: a halál, Őt özvegységre kárhoztatá. Óriási vagyona távol tartá tőle a létért való küzdelem gondjait és egyetleu fiát Ervint a pazarlásig bőkezű nagylelkűséggel nevel- teté. Ervin már utolsó évit tölti mint joghal­gatő Budapesten. Azonban egészen elüt aty­jától. Egész lényén bizonyos komoly büsz­keség ömlik el ; modorában van valami nyá­jas fesztelenség, és vonzó udvariasság, és daczára annak, bogy havonként százak sőt ezrek felett rendelkezik, mégis szerény, vissza­vonult; nem feuhéjázó, nem kérkedő. S a mig atyja otthon vigad és mulatva tölti az életet, addig ő a fővárosban komoly tanul­mányainak él, a társadalom egyik kedvelt tagja és ismert gavallér. E tekintetben kü­lönben az atya sem maradt el, Midőu a Pali czigány elhúzza kedveucz nótáját egy elszakított fél százas bankót ragaszt hom­lokára, és széles jó kedvében néha még a paraszilegényeket is champagnerrel itatja. Ruhái a bécsi Gundeltől valók, és annyija vau, hogy minden időszakon át — minden nap változtathat. így van londoni cipői­vel,párizsi kalapjaival és berlini nyakkendői­vel is. Ervin már nem ilyen excentrikus. Nem él vissza a sors bőkezűségével, ő csuk hazai czikkeket visel és annyira magyar akar lenni, még kivfil is, hogy nevét Kislakba változ­tató (még az 5 frtos időben). És mégis eme csinos ifjú arczárói néha olyan mélab s. merengő hangulat tükröző­dött vissza, mintha szi vét titkos bánat emész­jszavazta meg a költségvetést mely min- jdeu komoly terv nélküli vegetatió és i bű tükre az egész politikának. Kifejti, hogy nem szavazta meg az adóemelése­ket, mint melyek az államháztartás ren­dezésére vonatkozólag teljesen tévesztett és káros lépések és melyeknek inaugu- ralásábnn csak vegetatió és élősködés torvtolen pénzügyi politikáját látja, a nemzet anyagi érdekeire nézve pedig szomorú következiuónyiiok, mert a kí- szivattyuzás és szegényedés előmozdítói; kifejd, hogy az államháztartás rende­zéséhez más ut vezet és ezek között különösen a gazdasági kiegyezés helyes rovisióját emeli ki, mely közvetlen pénzügyi hasznokkal, közvetve pedig az adóképesség emelésének eredményével jár. Kifejti végül, hogy mért nem sza­vazta meg az elfoglalt tartományokra kért hitelt. Áttér azután azon bajok fejtegetésére, melyek a törvényhozás Osszálakulásábau a jelenlegi pártéletben és a kormány és pártjának egészségtelen szereplésében mutatkoznak, kiemeli, hogy ott nem a többség, de a rideg és sokféle érdekek által vezetőit pártélet uralkodik, hogy a hivatal kereset és'megélhetés a tör­vény hozásban is tényezővé vált, hogy ma uem a kormány támaszkodik a több­ségre, liánéin a többség a kormányra, melynek szolgálatait a képviselői mű­ködés függetlenségének rovására feltét­len megadással offerálja; kiemeli, hogy magában a közvélemény irányzataiban is súlyos jelenségekre akadunk, tör­vényhatóságok, városok, községek, tes­tületek és egyesek vetélkednek a ba alom kegyeinek olnyerbetéseért oly előnyök fejében, melyeknek elérésére törekednek I I tené, szemeiből olyan vágyteljes pillantás j sugárzik, oly epedő hévvel szokott elme­rengeni, mintha kebelében egy titkos érze­lem gyűlt volna lángra. Hiszen ő ifjú, s- az ifjú szív oly fogékony a szerelemre. Egy idő óta — a jogászbál óta, melyen Ervin is rendező volt — a különben elzár­kózott ifjú gyakori látogatást szokott tenui a Latorcai családnál, és az a szőke kis an­gyal : a ház kisasszonya egészen megzavarta szivét. — Piros pozsgás arcán az ifjúság üde pírja dereng, mint a feslő bimbón a harmat. Korái ajkáról a legkedvesebb mog soly szokott fakadni és égszínkék szemeibo- az ártatlanság säende fénye sugárzik. Tests oly bájoló, oly szabályos, mint a szobrás- mestermüve. picziny lábaival őzként tue szökdelni, és aranysárga hajának boglyaz fürtéi, ezerszer szebbé teszik, Olyau mint a halvány égboltozat, melynek egyik felét d leáldozó nap bíbora, másik felét meg a bua csuzó sugarak aranyfürtje lepi el. Es a nyájas, kedves kis Lilla is oly szí­vesen fogadja vendégét, szülői : a tisztes Latorcaiék is oly előzékenységgel viseltetnek a derék fin iránt. Tavaszi langy szellő hullámzott be üde illatával Lilla szobájának nyitott ablakain, midőn a szép lány nyugtalanul látszok va­lakit várni. Türelmetlenül járt fel és alá szobájában, minden halk zörrenésre felesz­mélt, minden lépésre az ajtó télé közelgett. Epén elmerengve tekintett ablakából, midőn az ajtó hirtelen kinyílt és rajta Ervin lé­pett be. A leány örvmteljes pillantást vetett az ifjúra, és zavart, de kiváncsi hangon kérdé: — Nos — sikerült? Ervin körülnézett a

Next

/
Oldalképek
Tartalom