Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 45. szám
alatt, a mennyit nz eszme megvalósítása ügyében már eredménytelenül hagytunk lezajlani, nem egy arczképot lehet meg festetni, meg nézni, megkritizálni, hanem egy egész várost építeni. Székely nyelvre fordító, i. Győrffy Iván ismert humoristikus toasztozónlv s hasznos tankönyv írónk nőm régiben a Kemény Zsigmond társaságában egy igen érdokes felolvasást olvastatott fel székfoglalója gyanánt. Szegény Győrffy bátyánk nem részo- síilhe ett abban a rég óhajtott szerencsében, hogy székely földiéi között személyesen olvassa föl érdekes és speciális értekezését, mert már nagyon öreg ideje annak, hogy súlyos betogeskedés vendégeskedik nála. Az értekezés Jókai Mór egy kis verses elbeszélésére terjeszti ki figyelmét a legéberebb őrszemekkel. Mátyás diák és Ben te nr a verses elbeszélés czime s a. Jókönyvek első füzetében jelent meg. Ezt az elbeszélést, mely Orbán Balás feljegyzéséből meríti az anyagot, Győrffy Iván egyes részekben székely nyelvre fordította. Igen érdekesen hangzik, do van is a dologban valami. Győrffy Iván már hosszú idő óta kitartó szorgalommal munkálkodik egy székely-szótár összeálUtasával. A székely-szótár által ki akarja mutatni, hogy mi bon és mennyiben különbözik a székely nyelvjárás a magyar- országi nyelvjárásoktól s valóságos székely szeretettel és odaadással igyekszik a székely nyelv sajátságainak és eredetiségének szépségeit föltárni és bonni tat ni. Nem meddő munka mert nagy szol gálaint teljesit vele mind a nyelvészet nek, mely hatalmas anyagkészletet nyer rendszeres egybevetés végett mind pedig az irodalomnak, mely az ismeretlen árnyalatok fölvétele és alkalmazása valamint a székely észjárás és nyelvsajátság méltatása, által csak gyarapítani fogja a legtősgyökeresebh szókészletet. Nem minden alap nélkül üdvözöltük tehát mindannyiszor az érdemes tan- férfiu', valahányszor székely szótára felől valami újabb adalékot hallottunk. Hogy milyen irányú az ő székely nyelvészkedése s mit akar azáltal, hogy Jókait szikolynyclvre fordítja, azt a, legközelebbi számban egy igen érdekes mutatvánnyal fogjuk illusztrálni. Addig is üdvözöljük a senki által sem járt ösvényen s olvasóink figyelmét kiválóan felkérjük a közlendő mutatványokra. Greguss gondolataiból. (Csokorba kötötte Gaston.) Mindenki többnek látszik mint a mi, mert mindenkit eszménycsitünk, az az kiválóbb tulajdonait, a jókat s a rosszakat egyaránt túlozzuk. így a kit eszesnek ismerünk, eszesebbnek látszik, az együgyű pedig ogyílgyiibbnek, mint a mily on ; a kiről tudjuk, hogy nemes érzésű annak nagylelkűségét, a közönségesnek aljasságát fokozni le a valón túl. * Miért hallgatott a nemzet inkább Kossuthra mint Deákra ? Mert az ember ahoz fordul, a ki borral kínálja, nem a ki vízzel. Jobb szerelünk mog- részegedni, mint kijózanodni. Tagadhatatlan,hogy valami nagy eszméhez semmi som hasonlít jobban, mint valami nagy phrasis. Ha fenekére nézünk, üres szónak bizonyul ; do népszerűvé, viliágbólonditó jelszóvá lesz, a meiinyibou eszmének látszik. Talmi eszme. * Ki nem á l atom a hazug embert, s a hazug ember ki nem állhat engem. LegkesoriiM) azonban maguknak a csángóknak, a kik Eldorádót kerestek erős munka nélkül s találtak voritékes Bukovinát. * Tizenkét toasztot mondottak a minap egy szép banketten. Ha még három óráig mulat együtt a vidám társaság, akkor csak magam maradok toasztozaliánul. Kétségkívül toasztot mondottam volna „mindazok“ egészségére, a kit toasztot nem mondottak. * Irt vannak ma délelőtt közöttünk a budapesti „dal á r test v é rek “. Ny el v esze ti szempontból kétségbeejtő szó, de barátság érlellilében valami nagyon kedves. Vajha egész Magyarország ogcsz csupa „dalártestvérekből“ állana,. Ez a zongzetes testvériség legalább egyesítene mindnyájunkat. * Csupa muzsika már lióuapo k óta a levegő Esztergomban. A dal- és zenekedvelő- egyesület erélyes mozgalom után ütötte nyélbe megalakulását. Jellemző azonban, hogy már az első hivatalos napon sokkal többet áldoztak a dictio, mint a dal múzsájának. A Zenei Kör minden szombaton bokrétát kötött a legclassicusabb művekből, sőt tegnap este már első nagy hangversenyével is kilépett a síkra. Vau tehát dal és zene nagyon sok, csak harmónia nincsen. Különben már nem soká panaszkodhatunk. Nemsokára beköszönt az érdekes Saison. mikor so dal, se zene se harmónia. Tökéletes tétlenségben nincsenek visszásságok. Inkább választjuk tehát azt a fiit, melyen a dal és zene aranyalmái teremnek harmónia nélkül, mint azt a kórót, melyen se virág, se tövis, csak unalom és meddőség, AUCUN. Apróságok. Fanem et circenses. Az elsőkért küzdve küzdödik a szegény esztergomi ember, hogy majd a másodikért feláldozza. Szegény ember dolga csupa komédia. Nálunk a komédia nagyrészt a szegény emberek dolga. Amit a páholyok mellőznek,-annak a karzat eszeveszetten tapsol. * Keserű maiid óla nőtt a csángó kérdés fáján. Keserű mindazoknak, kik az ügy ideális oldaláért annyi lajougó lelkese déssol éltek, de még azoknak is, kik- a fölsóges kérdést eddigoló kalmár szemekkel ridegen elemezték. csekély volt a tér, mit az emlék elfoglalt, a föld tulajdonosa a négy nyárfát is kivágalá. A torot most a szán tó-ve tő ekéjo hasogatja; csak a dús kalász jelzi, hogy ott a hazáiért elhullott hős porai nyugszanak ; pedig régi dolog hogy, szentségtelen kezekkel a hazáért elvérzett hősök emlékét csak az képes feldúlni, kinek szivéből a hazaszeretet s a kegyelet utolsó szikrája is kialudt. A kegyelet nevében szólalkozunk föl tehát s egész méltán elvárjuk a lovaiktól, hogy Koliáry gróf emléke iránt megérdemelt hálával fognak adózni. most bemutatjuk Lévai Sándor munkatársunk idevonatkozó költeményét, mely a, lévaiak kegyelet hiánya miatt fakad ki. A ’kegyelet nevében. Benne van a történeti) m, hogy a törökök ellem vívott csaták egy kében Koháry a lévai vár ostrománál megsebesült A helyet, hol a hős az ellen golyójától talalva lóvárói lehanyatlott, egy kis omlók jelölte. A kegyedet sokáig árzó, az emléket, uj’abl) időben azonban leilön ték, s bárba nem szereti, arról már Luther elénekelte, hogy rossz ember. Nem annyira rossz, vagy dőre az a természet, mely teljesen érzéketlen a zene iránt, mint inkább szerencsétlen. És ez sokkal több. Mert nincs olyan ir az iratos fii- vek közt, nincs olyan szer a gyógytárakbau, a mely hegesztőié lenne a sajgó sebre s gyógyítóiban enyhítené a fájdalmat, mint a zene, mely még az állatot is megindítja, a mire pedig a többi művészet nem képes. De hát hol van itt szó egész eddig ami muzsikánkról ? Ami esztergomi zenei világunkról, mely ez idő szerint olyan élénk s úgyszólván első tényezővé fejlett társadalmi életünkben ? Ezek után az előzmények után ha nem is lenne muzsikánk, azt kellene végső következtetésül ráolvasnunk a mi nyájas közönségünkre, hogy : uraim ! teremtsünk zenei egyesületet, a hol a dalt meg a zenét művészi méltóságához mérten komolyan s művészeti igényeihez kúpost rendszeresen műveljük ! De fölöslegessé tenné okoskodásunkat az esztergomi Dal- és Zene-kedvelő Egyesület a a Zenei-Kör. Tehát két egyesület is, a hol a zenét művelve, önmagunkat műveljük. Már most el kell mondanom saját büszkeségünkre, hogy mi az a két zenei egyesület. Nem fölösleges az egyik sem. Kártékony lenne a társadalmi életre, ha hiányoznék az első, már mint a Dal- és Zenekedvelő egyesület, mely csak nem régiben alakult meg hivatalosan s hiányos lauue a mi zenei világunk, hu nélkülöznünk kellene a másodikat, már mint a Zenei Kört, mely tegnap este tartotta meg első nagy hangversenyét. A dal- és zenekedvelő- egyesület éltető szelleme Bellovits Ferencz. Az a Bellovit.s Ferenci, a k? második kiadásban Budapesten is megjelent (változatosság végett) Bellovits Imre cziiu alatt. Tetőtől talpig csupa lelkesedés a zene iránt s csupa zenészét! norimbergai tölcsér. A ki még a hársfákat is megtudná énekeltetni, ha időt engednének rá s a ki még a jucca gh msét is képes lenne zenei érzékkel elütni, csak a viszonyok úgy követeljék. Annyi szeretető és szerencséje van. Tud teremteni, lud'fön- tartani s tud kormányozni. Brahma és Vishnu egyszerre. Az ő nagy érdeme, hogy az országos kitüntetésekben részesült esztergomi dalárda újra feléledt s az ő érdeme lesz. ha rendszeres zenei iskola nyílik meg az uj épületben. A Zenei Kör éltető szelleme egy másik derék zenészünk és zeneszerzőnk, Takács Imre, aki egy es egye dűl a classicus zene művelését tűzte ki s csakis zenészekkel dolgozik. Köre igénytelenebb, hatása egyelőre szükebb körű; de az ideális törekvés el őbb- iitóbb diadalra fog vezetni. Nem sorakozik köréje oly nagy közönség, nem beszél róla annyit a nyilvánosság, sőt vannak, akik télre is magyarázzák az egész irányt ; de az rt a Zenei Kör csak a classicus zene szerény ugyan, de hivat ott iskolája marad, hová sokan járnak azok közöl a kik a szigorúan vett classicus zenéért lelkesedni tudnak. A dal- és zenekedvelő- egyesület főleg a szózenére a Zenei Kör főleg az instrumentális zenére terjeszkedik ki. Hogy mily üdvös hatással lesz ez a kétirányú zenésztíti törekvés a szép zenééi^ már anélkül is vériben lelkesülő esztergomi közönségre, azt a legközelebbi esztendők örvendetes eredményekkel fogják illust- ráini. Hiszen alig van művelt családi kör, hol a zenének legelterjedtebb oltára a zongora meg nem honosodott volna. A kedvező körülmények tehát mindkét zenei egyesületre uézve a lehető legelőnyösebbek. A zene mint a nevelés kiegészítője s megkoronázója különösen szépeink részéről lelkes felkarolásban részesül ; sok egyesületünk van s az egyesületi dalkörök hanem is mutatnak föl* kifogástalan eredményt, log - alább fogékonnyá teszik a kérges tenyerű iparost s az üzérkedő kereskedőt a zene i ánt,melynek u miesitő hatását nem csak egye selcre, testületekre, liánom nemzetekre is lélekemelő példákkal lehet kimutatni. Es Seyler Károly? — kérdik fővárosi vendégül vasóim. Az odafön a felhők között, a fellegvár ormán csak tovább dolgozik azon, a mit már megkezdett s gyűjti azokat a koszorúkat, melyekért az egyházi zeneköltészet felséges mezejéről remekeiért nyer jutalmul. Vau tehát muzsikánk Esztergomban, még pedig olyan muzsikánk mellyel ha szerény esztergomiak nem lennénk, akkor az egész ország előtt méltó büszkeséggel hivalkodhatnánk. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. A LÉVAI RÉTEK MELLETT. A lévai rétek mellett Négy kis nyárfa lombja reszket, Lombok árnyán hősi emlék, Kohárynuk úgy emelték. Hajdanában nem oly régen, Virág nyílott az emléken, Gyöngyharmat a rózsahely ben, —« Ápolta a lioiiszcrelem. Idejött az ifjú bajnok. I Kit szerelme harezba hajtott, S ha elesett künn a harezba’ Szeretője itt siratta. A hazának szent szóróimé, Mintha vén kövén pihenne, Deli szüzek, ifjak, vének, Messze földről eljövének . . a Sok rege nőtt vén falához, S mi mindenre pusztulást liozj Vén kövére mit se védett, Megkímélte az enyészet. Állt az emlék dönthetetlen, Vad viharban, förgetegben. Évtizedről, évtizedre, Ott ragyogott kis kérész'je. S az utódok — pi«kos érdek ! —< Romba dönték az emléket, S hol a nyárfák lombja rezgett, Arató köt most kévéket. Lévai S á 11 d o r. Heti-levél, (Eleven élet. — Gra nd-éj jeli zene. —■ Grand kirándulás. — Zenekedvelők meg mást kedvelők. — Egy meglepő távirat. — Egy szép asszony sirfölirata.) Nem lehet most panaszunk a társadalmi életre. Már néhány hét óta csupa mozgalom, csupa élénkség az egész város. Egymás után jönnek concertek, van Széchenyi estély van Zenei Köri estély, van dal és zenekedvelőegyesílleti alakuló-estély, ma jönnek a pesti vendégek, lesz nótán muri, holnapután már czirkuszba mehetünk, néhány nap múlva megint három fővárosi művész rendez egy classicus concertot, jön azután az erdei mulatságok ideje s végül megérkezik a szintársulat. Mindezt összeadva, nem lobot belőle kisütni a merte saison unalmas kezdetét. Hát csak tartsuk evidentiában, hogy hol és hogyan mulassunk. Hogy milyen aranyosan mulat az esztorgomi a rany ifjúság is, azt egy valóságos grand-éjjeli zene is bizonyítja. Valaki beleszeretett valakibe a múltkori casinói estélyen. Nem is ütközött meg rajta senki, olyan remek angyalfeje van a kis valakinek. Már most a gavallér aranyos jókedvében éjjeli zenét rendez. Olyan fölséges nyári éjszaka volt, hogy beillett volna a tíindérrogék közé ezermásodiknak. Egymásután következtek a közvetítő nóták, melyeknek valóban auuyi
