Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 5. szám

5. szám. Esztergom. V. évfolyam. Vasárnap, 1883. január 14 étu r es Mi egjei.enik hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié...............................................6 fit ­fél évre....................................................., negyedévre ............................................... 1 Egyes szám ára 7 kr 0 Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉ^HENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, ji nyilttérbe szánt köz­lemények, előlizotési pénzek és reelaíuílások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK :| r. 1 szótól 100 szóig — fi t 75 100—200-ig . 1 „ 50 200-300-ig . 2 „ 25 Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETE8EK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közültetnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. A jő emberekhez. A nyomor és ínség foszlányos kol­duslánya kopogtat be a szegény tabá­niak közt, a hol az idei farsangot szo­morúság és nyomorúság váltja töl. A vidám czimbalomszó, mely a sze­gények lakodalmát szokta kisérni elué- mul, a didergő és éhező gyermekek sí­rásától, a fonók nótázó leányai és éne­kes legényei fájdalmasan vonják meg magukat idegen hajlékban s kérik az irgalom kenyerét könyörülő jó embe­rektől. Szegény népünk érdekében szóla­lunk föl. Olyan az a mi szegény népünk, mint a gyermek, csak örülni és sírni tud, örömében, csak a hozzá közel ál­lók osztozik ; bánatát pedig nem érti meg az, a kit az Isten jó móddal ál­dott meg. Azért olyan elhagyatott s azért pusztul olyan könnyen, ha a jár­vány rettentő uralma vagy az ár viz szörnyű csapása nehezül reája. A kétségbeesés könnyűit első sor­iul u- is vallásunk választottjai, papok és apáczák szárították föl, ők nyújtot­ták az eleséget s vigasztalást. De minden jószivü emberhez azt a kérést intézik, hogy gyámolitsák az ő segitkezésöket, erősítsék az ő munká­jukat, adakozzanak bármit is, de azon­nal. Bis dal, qui cito dat s a nyomor annál jobban csillapul; mentői gyor­sabban segítünk rajta. Sok jó embert áldott meg az isten jó móddal. Tekintsenek azok a jó emberek a szegény esztergomi népre, mely sehon­nan se várhat segélyt az istenen kívül csak a jószivü esztergomiaktól. Az ő nvomoruságuk nem indít rész­vétre idegeneket, mert az uj esztendő eleje úgyis nagyon sok nyomorulttal gyarapította hazánk ínségeseit. Orszá­gos gyűjtést tehát aligha rendeznek egyes dunavidéki csapások enyhítésére, mert mindenfelé olég a házi nyomorult, a helyi szegény. Az árvíz a szegény esztergomi nép jó részét nemcsak hajléktalanokká tette, de úgyszólván minden télijüket tönkre pusztította. A mit a nyáron nagy ne­hezen összekuporgattak, azt a kis ele­séget, az áradat nagyrészt elrontotta, megsemmisítette. Lehet, hogy a nyomom viskók kö­zül akárhány össze fog roskadni s a szigorú tél derekán sok szegény csa­lád hajléktalanná van téve. De ha gyorsan is elmúlnék fejünk fölött a vészes csapás, ha a medreba- gyott viz újra nyugalmas folyásába térne, azok a lakások, melyek ablakain ki- és be járt a jeges bulláin, sokáig hasznavehetetlenek s nem lakhatók. Nagy tehát a nyomorúság a mi sze­gény népünk sújtott családjai között. A jó emberekhez fordul mindenki segélyért, a jó emberek irgalmát esdi a hajléktalan szegény, a ki nem tud koldulni, mert dolgozni szokott s ha nehéz munkával is keresi mindennapi kenyerét, mégis a maga szorgalma si­vár gyümölcseit szereti legjobban. Adakozzunk a szegény esztergomi nép nyomora enyhítésére. Adakozzunk tiszta, szivből s azon­nal, hogy a vész csapásait mentői in­kább és gyorsabban megenybitsük. Az anuatemplomi irgalmas nénék, a derek plébániák s a jótékonysági egyesület azok a legilletékesebb forrá­sok, a hová köuyöradomáuyaitikkal for­dulhatunk. A nyomor és Ínség a szegényt job­ban sújthatja, de azért a johbmódua- kat sen kerüli el. A ki segített a nyo­morultadon, azon Ínsége napjaiban az ég áldása, dús kamatokban árasztja el a visszifizetséget. Városi közgyűlés. — jan. 11. — Paj János polgármester az ülést megnyitván, előterjeszti azon intézke­déseket melyeket a bekövetkezett vizve- szély €llenében foganatosíttatott. Feolvastatott a főkáptalan nevében Mayer István 5 méltóságának a polgár- mestenez intézett levele, melyben ér­tesít, íugy a méltóságos főkáptalan el­határolta, m'szerint az árvíz sújtotta­kat segélyben fogja részesíteni. Ezen értespes a város közönsége részéről hálás köszönettel vétetett. Eőterjeszté ugyancsak, hogy az eszteigomi takarékpénztár 100 frt, Frey Vilmos sajátjából 10 fr tot kül­dött lozzá a károsultak részére. Kö­szönettel vétetett. Df. Helcz inditványozá, hogy se- gélyatás iránt a belügyminiszleriümhoz feliral intéztossék. Elfogadtatott. Irditványozá, hogy a méltóságos főkápklannak köszönő felirat intéz les­sék. 1 lfogadtatott. Dczy Ferencz a házról-házra való kéregitést beszüntetni s a hatóság ré­széről a. 1 á i r á s i i v e t kór ki­adatni. Ma rosy József a vészbizottsá.gnak eddigi eljárását nem helyesli, azt tart­ja, hogy a belügyminisztériumhoz a se­gély nyújtás iránt már rég fel kellett volna. írni. Horváth Mihály a gátaknak köz­munka erővel való helyreállítását in­dítva nyozá. Marosi a szükséges vádintézkedések megtételére a vészbizottságot kívánja in eg bízni. Vágóhíd tárgyában a pénzügyi bi­zottság jelentése, mely szerint a vágó­híd építésének szüksége elismertetik, azonban az árvíz és kaszárnya kérdé­sén ek végleges megoldása után véle­ményeztetik, foganatba vétetik. Elfo­gadtatott. A kaszárnyára vonatkozó egyezség, melyben a felépítési batáridő 1884. évi augusztus végéig meghosiszabbiita­tott, ugyancsak a katonai megtérité.sek 1884. év végéig való kijárultatása ál­lapíttatott mog. Véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki. Erre az ülés azzal, hogy hétfőn folytattatni fog, feloszlott. Részletek. (Rényi Rezsőnek a „Huinanismusról“ tartott felölvosásából) A kereszténység abban különbözik minden egyéb isteni kinyilatkoztatás­tól, hogy nem csupán az értelem fel­világosítása, hanem egyénivé vált ki­nyilatkoztatást is foglal magában. —­Aa „Isstergom és Vidéke11 tárcsája, Szenvedések, i. Ne higyjed el, ha azt beszélik, Hogv átkozódom szerteszét, A miért te fájó szivemet A kínok tőrével átvered ! ,..Nugy hűtlenséged elfeledtem S habár borult az ég felettem, i Hogy villámok czikázzanaií ! • . . Én téged mégis áldalak. II. Tudom én azt, hogy megboesátni A vétkes bűnét — szép erény ; Azért, — hogy lelkem is ragyogjon — Te néked megbocsátok én. De míg feléd eugesztelődve, Áldólag nyújtom két kezein ! S rajtuk végigperegni lassan Forró könnycsepped erezem : Nem kell a disz többé szivemnek, Eléd rogyom miként a holt! . . S megátkozom őrjöngve, azt, ki En tőlem téged elrabolt! III. III. Ne nyújtsd másodszor azt a kelyliet, Mit ajkamnak Ízlelni kellett ! Irtózta tó, mi benne volt... ! Egy csepp belőle —érzem —itt Örökkön fáj, sért, vér ezik ! IV. Azt kérdezik, hogy arezomou Miért a csöndes liervadás ; Csak ő nem kérdi, mert hiszen ügy tudja, mint tán senki más!... ...S csipkét hímez, sietve varr, Midőn nem látja senki őt : Készít magának és nekem Feliér virágos szemfedőt ! PERÉNYI KÁLMÁN. Eldobott szerelem. A képviselő ur, mosolygó arczczal, ra­gyogó szemekkel tesz le kezéből egy illa­tos, halvány, rózsaszín papira levelet. Aztán a kályha mellé húzza zsöllye­székét, rágyújtva egy bayaderos flor-ras a gom oly gó szürkésen kék füstön, elégedet­ten mereng el. Újra és újra átolvassa a kis levélkét. Arczáu minden vonás elárulja, hogy nagyon kedves lehet az előtt. Talán minden betűje leikébe, szivébe van vésve, emlékezetéből nem törölheti azokat már ki semmi sem ! Hogy is törülhetné ! Az első üdvözlet. Egy gyönyörű szép fiatal asszonytól kinek bájai jobban elbóditák, mint a mai nap összes dicsősége. Pedig ez a dicsőség igen sok egy napra. Ki is hitte volna ! Egy vagyontalan ifjú, a ki alig pár éve a közélet színpadán szerepel, már holnap mint nagykövet jelen meg a képviselőháziam, mint azon állásnak örökösi, melyért nagy li rfí államférfiak ver­senyezlek — izgatott sóvárgással. íem is tudja, hogy minek köszönheti ezt a végtelen szerencsét ? Kitűnő bizonyít ványajiak, melyeket a tanárok adtak ? — Aligha Seukisem kérte még azokat elő. Mikorképviselőnek megválasztották, az is csak gy kis véletlen volt, hisz nem is ál- modot; róla. Bzványi volt a párt jelölje. Kamilla lépteti föl, — Kamilla korteskedett mel­lette. lizonyosau meg is választják de . . len, de . . Erre a „de“-re nem tud senki nit felelni. Kmilla a bűbájos asszony nem szeret róla bjszélui ; annyi bizonyos, hogy a vá­lasztás napján Rozváuyi visszalépett s őj lett mgválasztva. tyg volt lepve nagyon. Ki ajánlhatta ! őt, a Zegény, igénytelen ifjút, a ki a dús gazdaj| Rozváuyinak csak titkára volt. Hisz i|az, hogy sokan ismerték, de hát elég-ejnz arra, hogy ily fényes, ily szédítő kitüntíés érje a 26 éves fiatal embert? lítte való estén épeu a tiszttartóék- nál vo ; a kis Erzsikét látogatta meg ; a a g y r m ekko r i ideált, a forrón szerele kedvest, kihez az első szerelem üdve, iraéuye kötötte. K ő este tért \ issza a Rozváuyi kas­télyba jitja az erdőn vezeté keresztül Lova lassú hésekbeu haladt előre, de gondola tai a nssze levő jövőben száguldtak, mi­dőn tel.sülni fognak két szerető szív évek óta táplt vágyai és reményei! Mieu boldogok lesznek ők, — mi­lyen sziencsés lesz, ha Rozváuyi ur ügyé­szévé nevezi ki, pedig meg lesz nem soká mert meg van Ígérve. Merengéséből hangok zavarták fel. A hold fénynél megismerte Rozványit és a szomszéd földbirtokosnőt, a dúsgazdag Ka­millát. Kamilláról azt beszélte az egész rae- gye, hogy Rozványit szereti ; ezért vált el férjétől, — s hogy nem soká egybe kel­nek. Beszélték azt is, hogy Rozváuyi mást szeret, hogy csak a múlt emlékei csatolják a szép Kamillához. Hogy ki az a más, azt nem tudta senki, csak a hidegség, mely- lyel a szép dúsgazdag asszony iráut visel­tetett, az sejteté, hogy szive más hálóba került. Mert hogy egykor és nem is oly ré­gen komoly viszony volt közöttük, azt min­denki tudta. Kamilla nyíltan bevallotta, Rozváuyi meg nem tagadta. Hanem úgy félévóta, minden megvál­tozott Rozváuyi kerülte Kamillát, bejárt a székvárosba, visszavonult a közügyektől és kezdett arról beszélni, hogy hosszabb útra indul. Azt sem tudta aztán senki megmagya­rázni, hogy mért fogadta hát el a jelölt­séget újra? Azt mondták: szerelmes, ra­jongó szerelmes a szép asszonyba, de tit­kolni akarja, mert Kamilla kaczérságát akarja megtörni, de azért csak egy pár lesz ő belőlök, akárki meglássa. 1 De ha úgy látta v< Ina valaki őket. a mint a választás előestéén Je iő, az tudta volna hogy itt szakításról van szó. A szép asszony kipirult arczczal he­vesen lihegő kebellel beszélt. A hangokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom