Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 43. szám

43- szám.

Esztergom, V. évfolyam.

Vasárnap, 1883. május 2 7-én

¥

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié...............................................0 frt. — krfél évre ............................................... • 3 , »

n

egyedévre...............................................1 • 50 •

Egyes S2ám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

j^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET hová n. lop ffzellüiní részét illető közlemények kjjfilomlSk.

KIADÓHIVATAL:

^SzÉGHENI-TÉR

hová ;v hivatíi.Ios s :i t ingán liiriletésolc, a n.^lMérbe szánt közlemény cl;, elülizetési pénzek és reclamálnsok intézemlők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IMIM) ÜTÉSEK :

1 szótól 1 nO szóig — frt 75 kr. jno—200-ig . 1 „ r,o n

200—300-ig . 2 „ 25 „

Bóryegilíj 30 kr.

MAQANHIBDKTESIOK

fnegállapoiliís szerint lehető legjutá nyosahban közöl l et nek.

NYILTTKR sora 20 Kr;

A kaszárnyakérdés.

Van nekünk két igen érdekes kérdésünk, mely folytonosan az érdeklődés asztalára kerül s folytonosan letűnik onnan, mihelyt a kérdés már terv alakjába burkolózott.

E terveknek városunkban az a nagy szerencsétlenségük van, hogy rendesen csak papíron maradnak,

így robog a papíron vasutunk.

így diszlik a papíron a kaszárnya.

A különböző vasúti combinatiók cha- oszából egy tervezet már kiemelkedett s nemsokára meg is valósul.

De a kaszárnya kérdés még mindig a kérdőjel bizonytalanságával van fölvetve.

Annak idején terjedelmesebb czikke- ket közöltünk a kaszárnyaépités túlköltekezései ellen. Nem voltunk s nem is lehetünk a kaszárnya ellenlábasai, mert a haladás pártján dolgozuuk s anyagi emelkedésünk és haladásunk javára fog szolgálni az ujonan építendő nagy kaszárnya.

Csak a túlzott arányok s az építés anyagi módozatára nézve foglaltunk el bizonyos tartózkodó álláspontot, melyre a közelmúlt egyik középitkezése oktatott.

Üdvözöljük tebát a kaszárnyaépités bajnokait, hogy újabb reményekkel táplálhatják a város közönségét, a menynyiben a pozsonyi tábornok Catti kinyilatkoztatta előttük, bogy a kaszárnya ügyére nézve ne csüggedjenek, mert a katonai szempontok Esztergomra nézve előnyösek s a kaszárnya kiépítését igen is javalják.

örvendünk a kinyilatkoztatáson s

óhajtjuk, bogy a kaszárnyakérdés már most mielőbb megvalósodjék.

Városunk kiszámíthatatlan anyagi előnyöket fogna vonni az uj kereseti forrásokból, iparosaink s kereskedőink tetemes hasznot meríthetnének fáradozásaik után.

Ne legyünk a kérdésre nézve az önzés pártján, ne vessük föl minduntalan azt az állítást, hogy az egész kaszárnyaépités [csak egyes embereknek fog haszuot hajtani. Hiszen a város jóléte egyes emberek jóléte, ha az a közjóra sugárzik vissza.

Itt volna az ideje, hogy a kaszárnyaépités kérdése ne húzódjék tovább a bizonytalanság végtelenébe, hanem hogy mielőbb hozzá fogjunk a javunkra szolgáló munkálat keresztülviteléhez.

Tervezésünkben ne legyünk tulköve- telőek, igényeinkben ne legyünk telhetetlenek, költekezésünkben alkalmazkodjunk viszonyainkhoz, s ragadjuk meg a kérdést egyesült erővel : akkor a kaszárnyaépités kérdése nemsokára megvalósul s Esztergom város anyagi fel virágoztatását egy hatalmas forrás megújításával segítettük elő.

Lövészegyesületünk története, m.

1869.

A uj esztendő az alaptőke kivételével kezdődik. Az egyesületnek adóssága van s hat perczentes üj kölcsön helyett kiveszik az öt perczentet kamatozó 400 frtnyi alaptőkét azou jó remóny- beu, hogy azt mielőbb visszahelyezik. | Kruplanicz Kálmán bárom éves al- j lövészmesteri tisztéről lemondott. A ’jegyzőkönyv idevonatkozó részlete a

következő : „Tekintve, bogy K. K. ur különösen az egylet megújítása utáni első időkben a lövészet vezetésével az egylet körül tetemes érdemeket szerzett, lemondása sajnosán fogadtatik s neki erélyes, ügyes és szorgalmas működéséért jkönyvi köszönet szavaztatik.

Az april hó 11-én tartott közgyűlés a pro visor Lum alatt hitelesített alapszabályokat az uj magyar kormányhoz terjeszti föl megerősítés végett.

A november hó 28-án tartott választmányi gyűlésen szóba került a diplomák kérdése. Maga a főlövészmes- ter indítványozta, hogy rendes tagnak csak az tekinthető, a ki hivatalos diplomát szerez, ötszáz darab diplomát rendeltek meg Bécsben 280 írtért. Egy diploma ára a tagok számára 1.50 krban állapíttatott meg.

1870.

Az uj megnyitást május elsejére tűzték di.jlövéssél, .tekézéssel s este tánczvigalommal. A budapesti dalárda júliusi kirándulásául a díszes lövész- csarnokot kérte el, a mit a választmány készséggel át is engedett.

Az egyesület ifjabb tagjai a nagy terem megnagyobbitását kérték. Az egyesület megígérte a kellő bebutor- zást s igy városunk csakugyan egy igen alkalmas tánczbelyfeóggel gyarapodott, a hol évek bosszú során át sok gondját feledte az esztergomi polgár.

A terem fölszerelésére megint adósságot kellett volna fölvenni és pedig 800 frtot a takarékból. Az egyesület házbérét már 800 írta csigázták.

1871.

Az esztendő nyitánya egy hírneves álarezos bál febr. 20-án, melyről Rudolf Mihály v. tag azt jelenti, hogy

az egyesületnek 924 frtot jövedelmezett. Ez a bál a fölmerült túlságos költekezésekre igen kedvező jövedelmet bajt s ezt a jegyzőkönyv a következő sorokban örökíti meg : „Tekintve, hogy a lövészegyesületi tánczkoszorü rendezőség nemcsak a lefolyt nyáron át a lövölde helyiségben több és fényesen sikerült tánczkoszorút rendezett és ezek által a lövószegyesületi társas vigalmakat tetemesen emelte, sőt az egyesületnek uj életet kölcsönzött; tekintve továbbá, hogy az egyesületi terem is leginkább ezen tánczkoszoíú rendezőség indítványa folytán lett megnagyobbítva s ez is a rendezőség áldozat- készsége folytán, hogy ház bérül három évi kütelezetsóggel év önkin t százötven forintot Ígértek; tekintve, hogy rendkívüli fáradsággal egy fényesen sikerült álarezos bált rendezett s annak jövedelmét a terem föl bútor zására szánta az egyesület a rendőrségnek legmelegebb köszönetét szavaz s a közgyűlésen Rudolf Mihály, Frey Ferencz és Biedermann János urakat különös kitüntetésre találja méltóknak“. A harminca tagból alakult u. n. lövöldéi fiatalság tehát rangosán kitett magáért.

Az ápril 23-iki közgyűlés a tisztikar nagy részének lemondásával kezdődik. Frey Vilmos fölövészmester azon okból jelenti be lemondását, hogy a lövészegyesület jövőjét nem látja a Schwarz féle helyiségben biztosítva. Csatlakozik a lemondáshoz Lieb Mátyás allövészmester, Melicher Ferencz titkár és Lieb József pénztárnok.

A válságra az adott okot, hogy Schwarz a 800 írta emelt bázbért nem akarta a választmány által megbatározott 650 írtért leszállítani. A közgyiiAz „Esztergom ss Vidéke“ tárcája.

Balambán,

Álmodik az ősz Balambán,

Százados tölgy mohos alján.

Erdei' ér, susogó fa ősz Balambán altatója.

Viz morajlik bérczeu, alant :

„Alugy, alugy, boldogtalan!“

Koronás tölgy zúg körötte :

„Aludnál el bár örökre !“ Kakukmadár fönn az ágon :

„Kora még az örök álom !

Kakuk ! kakák ! ősz Balambán ! Árnyék lebeg síron . . . fejfán. . . * Eöl ébred a kakukszóra Erdő -mező bujdosója.

Ködképeket hoz a szellő,

Homlokáu ül az a felhő.

Hosszú baját megsimitja,

Hegedűjét igazítja.

Húzza mélán, húzza fájón,

Dala messze zeng a tájon :

„Volt egyszer egy öreg czigány Eljött a szent Mihály lován,

Biró fiát ráültette . . .

Anikó*- meg eltemette.

Holló, holló, barna holló,

Hallod, hogy sir a koporsó ?

Gyere velem esketőre . .

Félek én a temetőbe’ !“

. . . Mint az árnyék, tova lebben, Bús dala szól egyre szebben.

Hold előtte, hold utána

Ezüst fátyolt sző útjára.

Kóborolva csöndes éjben, öntudatlan,’ észrevétlen,1 Temetőbe ér Balambán,

A hegedű siró hangján :

„Holló, holló, barna holló.

Hallod hogy sir a koporsó !

Gyere velem esketőre . . .

Félek én a temetőbe !“

. . . Jaj ... a sírok megrázkóduak, Jönnek . . . jönnek a halottak .

Ősz Balambán meuue futna :

Rétnek serge áll az útba !

Gyűlnek . . . gyűlnek . . . hófehéren Sorba . . . körbe . . . ezüst fényben. Itt is ... ott is . lebben, illan. Zár nyikorog lenn a sírban ! Rémgomolygó, fenyegető Birodalom a temető Ősz Balambán bajmeredve Megfogózik egy keresztbe.

. . . Haj ! a kereszt ingva mozdul, Árnyék kel a sirhalombul.

Félt bírája tüntetője :

A nagy vajda áll előtte !

Megzörgeti ódon csoutját,

Fölemeli gombos botját.

Mélyen kongó tompa hangja Balambán lélekharangja :

„Mért hozod el bűnöd átkát,

Zavarni a holtak álmát ?

Gyilkos! gyilkos! lakolsz itten !

Soh’se mégy ki többet inneu !“

S a halottak árnya rezzen,

Forog egyre rémesebben.

Egyre szőkébb körre vonva,

Nyög Balambán térdre rogyva:

„Jaj nekem, jaj ! . . akkor este! ..

A rágalomeőket leste . . .

Mámorital . . . lakodalom . . .

Őrült boszu ... óh, irgalom!“

. . . S kiket külön sírba tettek ! Közös sírból közelgenek.

Egyik, kezét szivén tartja,

Másik, sebét mutogatja.

Holt Balambát két halottja Czipruslombbal betakarja.

PÓSA LAJOS.

Hírlapjaink és hírlapíróink.

in

— A Pesti Hirap szerkesztősége. —

Hogy egy hírlap fölvirágoztatásához mire van inkább szükség : jó szerkesztőkre-e vagy jó munkatársakra ? erre nézve nem sok véleményt hallottam. Tény az, hogy jó lapot csak jó szerkesztő és jó munkatársak képesek előállítani. Az egyik vagy másik tényezőnek hiánya minden körülmények között megérezhető a lapon. Mert hiába jó a szerkesztő, ha nem rendelkezik olyan munkatársakkal, akik az ő inteutióit végrehajtják s hiába vannak egy lapuál jó erők, ha nincs olyan szerkesztő, aki kijelölné az irályt melyen haladniok kell.

A Pesti Hírlapnál szerencsésen meg van mind a két tényező, s csak egy tekintetet kell a lapra vetnünk, hogy meggyőződjünk róla, hogy ez a lap nem szerkesztődig hanem szerkesztik.

A lap főszerkesztőjét Borostyáin Náudort már ismerik Önök, részint régebbi működéséről, részint a Pesti Hírlapból, részint az

én bemutatásom után ; igaz hogy én csak halvány arczképét nyújthattam.

A lap „felelős“ szerkesztője dr. Kenedi Géza.

Kenedi a szó legharcziasabb értelmében veszi a „felelősséget“ és még sokaknak emlékezetében fog éluij hogy ő mint fogja föl kötelességeit a Pesti Hírlappal szemben. Amily szelíd, ártatlan kedély, ép oly har- czias lelkületű és most azon van, hogy béke idejéu pótolja utána, amit a boszniai háborúban elmulasztott. Sikerült rajzokat szokott irui, és kevésbé sikerült egyleteket alakítani melyeknek többnyire ideális czéljuk vau. A hirlapiráson Icivül pörös aktákkal is foglalkozik és a toll mellett a bottal is el tud bánni.

Különben még fiatal ember és akármelyik téren sokra viheti.

A lap főmunkatársai közé tartoznak Eötvös Károly, a híres Eötvös Károly ur, akinek bő rész jutott ki Tisza-Eszlárból, ami miatt uem csak a prókátorok, hanem egy némely újság-szerkesztők is ellenei. A legszellemesebb és legképzettebb publicisták egyike, akiről nem emlékezhettünk meg bővebben, mert egy tárcza szűk keretébe az ő a re/.képe bele nem férne, s igy csak minin tűre-képét ad 11 atjuk.

Törs Kálmán és Beksics Gusztáv szintén rendes vezérczikkirói a Pesti Hírlapunk azonban Ők csak beküldik a czikkeket s ritkán jönnek be, igy tebát nincs Önöknek alkalmuk őket sziuről-szinre láthatni.

Hanem hát itt van valaki akivel Önök bizonyára a legnagyobb örömmel fogunk megismerkedni. Hiszen Önök, már annyi élvezetes órát köszönhetnek neki, ß a birszár-