Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 40. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. yv\ iEGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész ávie . • .............................................0...fii — kefél ívre •* „ — * n egyedévre........................................................1 , 50 , Egyes szám ára 7 kr. .f1 SZERKESZTOSEG: FALZ HÁZ ELSŐ EMELET' Jiovti n líip szellemi részét i11**tö közlemények ItiiMeinl&k. KIADÓ hTv ATAL: iZECHENI-TER hová :í hivatalos s a magún hirdetések, a nyílt,télbe szánt közlemények, elöíizetési pénzelt ég reclaiuúlások intézeiulök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIItDCTKSHK :| 1 szótól |O0 sziíjjr — fj t 75 kr l00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—800-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 80 kr. MAGANUIBDlOTIíSliK íjiegállapodús szerint lehető legjHiányosabban közöltatnek. N Y1LTTICR sora 20 itr; A kereskedés tudománya. * A tudomány szó ma gyakran hasz- náltntik, sok esetben illetéktelenül és alaptalanul és igy van az a kereskedelmi tudomány nyal is, mert eddig kellően nem definiálták fogalmát. — Tudomány négy van olyan, melyeknek elnevezését neu vonja kétségbe senki és e négy : a theologiai, orvosi, bölcsészeti és jogtudomány. A bölcsészeti tudományhoz tartoznak mindazon újabb ágak, melyeknek forrásai az egyetemek, tellát a philologia, vegyészet, mathe- matika, paedagogia stb. A műegyetemek, melyeken építészet, gépészet adatik elő, már nem állanak az egyetemmel egy lökön, minek legjobb bizonyítéka, hogy a műegyetemeken a tudori fok el nem érhető és így még kevésbé állanak egy iiivoaun az egyetemmel a kereskedelmi tanodák vagy akadémiák. A tudori fok után, a kereskedő nem igen vágyódik, mert a kereskedő méltósága nem az ©1 méleti tudományok tömegén, hanem azoknak gyakorlati alkalmazásán alapszik. Do a tudományok, melyekre a kereskedőnek szüksége van, sokkal számosabbak, mint minden más állásúé, a tudomány minden ágából van valamire szüksége, az »‘gyíkból több, a másikból kevesebbre. Ez okból meg kell állapítani, mily üsmerotekre van szüksége a kereskedőnek. Miután a kereskedelem gyakorlati'tudomány és belső magva az eladásra való bevásárlásban rejlik, az elmélet egész terhét előre el kell vetni és csak a kereskedő gyakorlati szorgalmára és ügyességére kell szorítkoznunk. A mi a theologiánál a meggyőző beszéd, az orvosi tudománynál a diaguozis, a jogtudománynál a megfontolva eljárás, az a kereskedelemben a routine tulajdonsága. A routine hiányát nem pótolhatja sem szorgalom, sem ösmeretek és a routine nem tudomány, hanem csak a szorgalom, figyelem és emlékezet sokszoroztatásá- nak eredménye. A mai világban azonban a routinenal egyedül már nem lehet boldogulni, táiuogattatva kell lenni effectiv ösmeretek által. A társadalom szokásai, e nagy erkölcsi törvénykönyv, valamint az állam törvényei, a kereskedőre kötelezettségeket rónak, in'elyeket ismernie kell, mert nem ismeretük, adott esetben nem mentik föl a büntetés alul. E kötelezettségek számos formaisá gokat hoznak magukkal, melyeket szintén ösmerni kell, melyek a kereskedő jogi felfogását megalapítják és azért minden kereskedőnek ösmerni kell azokat. E kötelezettségek elseje a könyvvezetés. Ebben kell a kereskedő üzletének, egész szellemi és anyagi tevékenységének számok- és számlákban kifejezve konczen trálódni. A könyvvezetés nyújtja a kereskedőnek a jelleget és kereskedő könyvvezetés nélkül nem képzelhető. A könyvvezetés bizonyos tekintetben a kereskedői állás igazolványa, mert csak az kereskedő, kinek tevékenysége a törvénykönyv alá esik és a törvény rendeli, hogy a kereskedő tartozik könyvet vezetni, mely föl tünteti üzleti és vagyoni helyzetét. A kereskedő pénzügyi helyzetéért nemcsak önön maga előtt felelős, köteles számot adni az egész világnak, bár a gyakorlatban erre nincs eset. A kereskedő üzletét illető minden tettét ellenőrizni tartozik, igaz, hogy az ellenőrzést maga gyakorolja, de vannak esetek, midőn azt mások is teszik. A könyvvezetés helyreállítja az egész osztály hil el képességét, mert csak ez Ital lehet megtudni, vájjon az illető uizalmat gerjesztően gazdálkodott e. Soha sem szabad feledni, hogy a kereskedelmi osztály egy külön, egymástól függő, elzárt egészet, bizonyos társulatot képez, mely tagjaira más mértéket alkalmaz, mint a kívül állók. A kereskedő hitelt élvez akkor is, ha nincs semmije — de van becsületes, szenytelen kereskedői neve, mert a hitelező tudja., hogy az adós a hitelt kereskedelmileg használja fel és azt a kereskedésben a maga részére hasznosítja. Mind azon kisebb-nagyohb trui- sakeziók, melyek naponkint előfordulnak és a kereskedelmet képezik, legkevésbé alapszanak készfizetéseken és az áru vándorlása egyik kézből a másikba. képezi a tulajdouképeni kereskedelmi életet. E jövés-menés, írott könyvvezetés nélkül nem lehetséges, mert nélküle a legtöbb jó üzlet is csakhamar a tönk szélére juthatna. A kereskedelmi tudomány leglényegesebb része tehát a könyvvezetés és csak az a sajnálatos, hogy oly köny nyelmüen járnak el vele, oly személyekre is bizzák, kik nem is tudják, hogy a pontos könyvelés pótolhatja az esküt. A könyvelés mellett főtényezőt képez a levelezés. Ideje volna már, hogy ne olvassunk ilyen hirdetéseket: „fiatal ember, ki a levelezésben is jártas stb.“ de hiába», még nagy azon kereskedő ifjak száma, kik levelezni nem tudnak. A inig a könyvelés bizonyos formák szerint vau szabályozva, addig a mai levelezés, sajnos, nem többé az. A kereskedők ma már nem leveleznek a régi kereskedői nyelven, kifejezései teljesen eltérők és a legnagyobb baj az, hogy túlnyomóan levelezési lapokon leveloznek, úgy, hogy e levelezés gyakran összefüggés nélküli. A levelezési lapok használata magával hozza a lakonikus rövidséget, de ezáltal a kereskedői levelek többnyire nélkülözik a logikai összefüggést és gyakran a legfontosabb közlendő intézteik el egy két szóval, nem egyszer az üzlet hátrányára. Különösen a fiatal emberek által nem ajánlatos levelezési lapok on íratni. A levelezés a fiatal kereskedő egyik főkiképezt.etési eszköze, ezáltal tanulja meg gondolatainak kifejezést adni és a könyvelés mellett arra is szolgál, hogy következetes go udolkozás és az emlékező tehetség é’esbitésére szolgál. Ez okból nemcsak a levelezési lapokat, de kárhoztatjuk azt is, bogy a főnök diktálja a leveleket. Igaz ugyan, hogy nehéz a fiatal embernek ellesni főnöke kedvencz kifejezéseit, de a diktál;ís által legkevésbé fogja azt elérni, mert úgy a könyvelés, mint a lemezesről áll az, hogy elméletileg nein sajátítható el. Röviden vázoltuk tehát, hogy mily tudományokra van szüksége annak, ki igényt tart, a kereskedői névre. Hogy bőven nem foglalkoztunk más tulajdonságokkal is, minők számolás, szépírás stb. az könnyen megmagyarázható és még csak azt akaijuk megjeAz „Eszisr^om és Vidéke“ tárcája. Ibolyka tragédiája. Selyemszalagos babérkoszorúk hevertek a széttépett ósdias díványon . . . széthullott bokréta darabok, kinyílt then rózsák, narcis- sok és kaméliák nyugodtak a puszta f aló - czán és Hiba díszítmények s pipereszerek , művirágok, selyemszalagok, brokádsiiiok, moiré-ricliek voltak szétszórva a puha padlózaton . . .mind egy átélt, diadalteljes éjszaka ereklyéi ... és a kis ablakon át a sápadt hold sugarai a rozzant ágyon fekvő öreg arezra sütöttek, mintha a rajta levő ránezokat akarnák megvilágítani. A méla csendet, csak ez öreg asszony mély fájdalmas Sóhajai törték meg. és midőn a reggeli hajnal első biborsugarai te- kintéuek a szegényes szó báb a ( a másik ágyban füle fiatal arezot lehete látni, amely oly mélyen látszik aludni, mintha az álom egy átvirasztott éjszaka fáradalmaira akarna enyhítő nyugalmat szolgálui ! Az öreg asszony oly nyugtalan, majd homlokát törüli, majd felnéz, majd fclsohujt „oh jé atyám!“ Körültekint, oda néz a másik ágyra és félig mosolygó arcczal mondja „oh Ibolykám — édes leányom — már itthon vagy! Majd a ruha és koszom hulladékok ama szétszórt, tarka-barkaságait veszi észre és mély sóhajjal mondja : oh hát tetszett, hát kitüntették . . .! Újra visszadöl, mélyen lélegzik, de nem tud nyugodni. . . s ismét felemelkedik, mintha valamit keresne. „Ibolykára — édes jó leáuyora ! mondja halk, törött hangon! „Ibolykám, kedves Ibolykám, egy pohár vizet az Istenért, mert anyád megfullad ! Nem hallod Ibolykám ! Kérlek szépen hiszen nem háborgatnálak álmodban, de nem tudok felkelui és este óta már úgy szomjazom. A leány ébredni kezd, megtörüli szemeit, hátra simítja baját — egyet ásít — aztáu vissza dől. — Kedves Ibolykám ! — Akar valamit mamám? — Kérlek egy pohár vizet ! A leány újra felül, mélyet sóhajt, niely- lyel egy szemrehányó szót ejt ki ! „Istenem még ma sem nyughatom ! Lelép és anyjának odanyujtja a vizet. — Mily jól esett leányom ! Álmos vagy még Ibolykám ? — Hogy álmos vagyok-e hiszen alig egy órája hogy haza jöttem, mert a hangversenyt táucz követte . — — Ugy-e inegbocsájtasz jó leányom, hogy fölkeltettelek ? — S a lány csak úgy vállvetve, hidegen válaszolta — igen — s vissza feküdt á- gyába. — Ugy-e édes leányom, te most már világhiiű vagy. ugy-e, hogy te már gazdag leszesz és grófok s bárók fognak lábaidhoz borulni ? — Persze bogy hires vagyok, oh ha ma- mus ott lehetett volna, — de látta a tantika a gardedám volt— mily virágzáporrnl és tapsviharral tüntettek ki, mint csoportosultak köréin a gavallérok és mint imádtak! Az anya fájdalomtelt arczán az örömpirja vouult át, mélyen sóhajtott és örömteljes hangon feleié: — Óh, kedves leáuyora, tehát megtestesültek szép álmaim és reményeim, tehát te leszesz ezentúl támaszom, mert látod teévted' mennyit áldoztunk. Atyád becsületes kiskereskedő volt, és egész vagyonát arra áldo- zá, hogy belőled hires énekesnő legyet) Ta- nitatott, neveltetett, műveltetett. . . de bajának ő maga is áldozatul esett : mert kis vagyonkáját rád elköltötte, csődbe került, be akarták zárni, de iukább fejbe lőtte magát semhogy e szégyent megélje. És mi azóla nyomorbau éltünk, várva az első hangversenyt, mely megváltónk leeud. És megjött ! Képzelem a hírlapok hogy tele vannak e uévvel: Lángos Ibolyka, — mert neked ami szerény Vedress nevünk persze kevés volt — oh mint szeretnélek megcsókol ni, ha volna erőm fölkelni. A szó elakadt az auya nyelvén, és a leány is mintha elandalgott volna e mélabus szavakon és mert kimerült álmos volt, hallgatott. De a csönd nem soká tartott. — Oh bizony nagyon feldicsérnek, mondá Ibolyka önérzetes hangon, sőt tudja édes anyám . . . Gróf Fardoskeövy Richárd még névjegyét is ide adá ... s azt ígérte hogy meglátogat. . . — Meglátogat, vágott közbe ingerült, gyönge hangon az anya, meglátogat . . . ? Téged a szegéuy Ibolykát e szegény szobában. Mit mond eliez a világ és a Róza tanti ? Ibolyka haragosan felült az ágyban és dühös pillantást vetett anyjára, zav irha jött, detudott magán uralni és emez erőltetésben ajakát harapta, fogait összeszoritá. — Talán már ismeretséget sem szabad kötni? Vagy talán rosznak ismer engem mamám ! Mit törődöm én a Róza tautival, és elvégre bárha ez lesz szerencsém alapköve, hátba Richárd nőül vesz ? — Ha nőül vesz! — mondá az anya negédes hangon és fejcsóválással. — És te azt hiszed? fóliái Magához vesz, hogy az erkölcsi bukás örvényébe sülyesszen, de nőül téged, a szegény Ibolykát, egy gróf soha sem vesz ! Ibolyka ingerülten feleié — Anyám, ön engem nem kiméi ! Ön engem megsértett, önnek elvégre ebhez semmi köze. Ingerülten felugrott ágyából és felöltözködék. A nap már magasra hágott az ég azúrkék boltozatján és a rozzant ablakon át néhány arany sugarat küldött a szegéuyes szobába. Az anya elsápadt leánya e szavaira s a íal felé fordult. Szeretett volna szólni, de a fájdalomtól nem tudott. És a leány ott állt. mint egy viruló pálma. Gyönyörű, karcsú alakja rövid ruhába volt burkolva, az egyszerű, feszes derék kiemelő keble bájait, üde. pírban égő arczáná! csak bíbor ajkai valáiiak {irosabbak és fekete tűzben égő szemeinél, csak lmjának hosszú, hállárazó fürtéi voltak feketébbek. Mozgása oly kecses és kedves volt és hangja oly lágy, oly csengő. Büszkén tekintett körül a vetkőzésnél széthullt győzedelmi ereklyékre ,a virágokra és koszorúkra, egyet sóhajtott s azután azokat összesöpörte és egy szekrénybe tévé. * * * A szegényes berendezésű szobákból főj
