Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 39. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. JA ÉGJ ELE NI K HETEN KINT KÉTSZER I VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szám ára 7 kr. G fit - kr. 3 . - . 1 „ 50 , P SZERKESZTOSEG: falz-ház első emelet Iiovíi í) 1 np szellemi részét illető közluniéiij'elc küldendők. KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR qrr, hová :i hivatalos s a magán hirdetések, a u.vilMérbe szánt köz- lemenjek, előlizetési ]>énzek és reoiamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIIIiKTliSBK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. J00 — 200-ig . I „ 50 „ 200—5100-ig . 2 „ 25 „ Bélyegé íj 30 kr. M AG ÁNFII RDETBSRK negállapodás szerint lehető Hgjutányosahban közöl te tnek. NY1LTT1ÍR sora 20 arj Piros pünkösd napján. A gondolkodó lélek, a szabadakarat s a nemes erkölcs az a szent háromság, a mely az embert a hatalmas elemek megfókezőjóvó s a nagyszerű mindenség urává avatta. Urává, a ki könnyen hajlik a zsarnokságra. Piros pünkösd napján nem az emberi hatalom nagysága, nem az ész uralma, az akard erélye saz erkölcsök koronája, bánom az ige diadala az Unni op tárgya. Az eszme halhatatlansága, az ige diadala. Legyünk még egyszer olyan kalmár szelleműek, mint a milyenek vagyunk, legyünk még egyszer oly kigunyolói Híz eszméuyisógnek, melyet uton-utfélen lábbal tapodunk : az ige győzelmét, a szellem diadalát meg a napfényt nem dagadhatjuk meg a mai magasztos ün- uiepen. Megváltó szellemű gondolatok jjöjnek Mt az ókori műveltség sötét felhőin, a «zeretet ujjateremtő tana uj fejezetet >kezd jelölni a világtörténet lapjain, gőgös zsarnokok s foszlányos koldusok unegszümiek végletes emberek lenni s ilesznek felebarátok. Az isten szava, a nép szavává lesz, ».tömegesen gyűlnek össze az apostolok szószékei előtt, áhítattal és ihlettel íhall^atják a fenkölt beszédű egyszerű ^férfiakat a nép ezrei és seregenkint gyülekeznek egy uj táborba, melynek iKászlaja egy feszület, melynek katonái mem hordanak világhódító római kar- »Ilókat, hanem a meggyőződés ellenáll- iliatatlan fegyverével mennek vérontás nélkül az egész világot meghódítani. Az eszme halhatatlansága, az ige diadala erősiti meg az első keresztényeket, mikor máglyára kellett lépniük, mikor gyermekeik borzasztó halálát kellett végig szenvedniük, mikor meggyalázva s megalázva hűrezolták őket végig a hóhérok az utczákon. A béketürő s megbocsátó szenvedés isteni eszménye lebegett előttük a Gol- gotkán. Hová jutottunk ma . , . Hányán valljuk mainap tuTzástalauul s meggyőződéssel azon elveket, melyek az újkori műveltség alapjait vetették meg ? A gondolkodó a mellőzhető sallangokon könnyen túl tesz, de a lényeg szentsége előtt mindig meghajol. Es különösen azon a napon, midőn az egész világon egy évezredekre kiható tan csodaszerü diadalát ünnepük. Az. eszme halhatatlanságát s világhódító hatalmát hirdeti a mai ünnep a természet pompájával, az egyház szertartásaiban s a romlatlan érzésű emberek százezrei által, piros pünkösd napján. Nyílt levél, Fogadjunk csángó férfi és nőcselédeket! Nem fog senki mosolyogni azon, midőn azt mondjuk, hogy a társadalmi léttel szorosan összefüggő kérdések közül alig vau egy is, mely úgy pénzügyi, mint közerkölcsiségi szempontból meg ne kívánná a beható vizsgálatot mint éppen a cselédügy kérdése. Csak 10—15 év előtt nem tartozott a ritkaságok közé, hogy egy cseléd élte fogytáig is ugyanegy urat szolgált s hűsége úgy a család iránti vonzalma és ragaszkodásáért nem is tekintetett cselédnek, hanem a család egyik tagjának s akárhányszor megtörtént, hogy az a cseléd, mely az apát dajkálta, az unokát is ölében hordozta. De az is megtörtént aztán, hogy a családfő még halálos ágyán sem feledkezett meg hűséges cselédjéről, hanem végrendelkezésében cselédjének is kiadatta megérdemelt jutalmát. Ez az igazi patriarchális viszony ma már teljesen felbomlott, szegődik a cseléd egyik hónapról a másikra csak azért, hogy a csolédszerző minél több szőr föl vehesse cselédszerzési diját, hogy pedig ez a folytonos változás, mennyire meglazítja a cseléd iránti hűséget, mutatja "az a körülmény, hogy ma már alig van cselédtartó, ki még a szoba kulcsát is rámerné hízni cselédjére. De pénzügyi oldalról tekintve e kérdést, mindinkább azon meggyőződésre kell jutni, hogy a családfőnek maholnap nem a család, hanem a cselédség bérének megkeresése fog legfőbb gondot okozni. Ma már egy 12—14 éves leány havi bérül 4—5—6 frtot kér, a ki pedig már rántást is tud keverni 6 —10 Írttal sem elégszik meg. Semmi tekintet sincs arra, hogy mibe kerül egy cselédnek élelmezése,* mely pedig szinte bele jön 15—20 frtba havonként. Ha, még hozzászámítjuk ebbe, hogy nincs cseléd, a, ki beszegődéskor ki ne kötném a gá n a k az t, h ogy ő v a sá rna po n ként kénye-kedve szóiint, csavaroghasson, bizonyára már csak pénzügyi szempontból is kell, hogy ezen kérdéssel komo- j lyan foglalkozzunk. Ennél azonban még sokkal kénye- 1 sebb ha ezen kérdést közerkölcsiségi szempontból tárgyalj uk. A közerkölcsiség maholnap teljesen ismeretlen lesz a cselédeknél, egy kettő kivételével tökéletes romlott állapot áll fenn, hogy pedig ez a családra közegészség tekintetében mily hátrányosan hat, csak a jó Iston volna képes megmondani. A bukovinai csángó magyarok hazatelepi tése, egyike azon orvosszereknek, mely által úgy pénzügyi, valamint közerkölcsiségi és közegészségügyi tekintetben segíthetnénk magunkon nemcsak, de ezzel hazafias cselekedetet is teszünk, ha mégkönnyitjuk a csángó magyar egyesületnek azon nemes feladatát, hogy bukovinai magyar véreink a magyar hazába visszahozassanak. E kérdést, azt hisszük, nem volna nehéz megoldani, hiszen mindnyájan azon helyzetben vagyunk, miszerint cselédre szükségünk van. Mozogjunk és segítsünk magunkon most, miután az alkalom meg van, mert előbb utóbb úgyis keményebb eszközzel kell e kérdést a maga valóságos kerékvágásába hozni. Csángó«levél. A hadikfiilvai plébános a következő levelet intézte Schöubeck Imre kereskedőhöz : Mélyen tisztid t uram ! Örömmel ragadom kezembe a tollat, hogy a. tekintetes ur hozzám intézett becses felszólítására válaszoljak, miután népem s híveim boldogságát saját boldogságomnak tekintem. A kívánt két j egyéniséget megtaláltam községemben, 1 Az egyik 18 éves, Forray Pál, jó lesz Obsitos katona. Obsitos katona Megtért falujába, — Messze földön maradt Pél keze, fél lába. A nyert ütközetbeu, Most tudja, mit vesztett . . . Kapott érte mankót S csillogó keresztet. „Nem kellesz mátkádnak ! — Megszólal mankója —■ Lásd, ha én nem volnék, Most futna karodba ! “ „Harczoltál hazádért !- Szólal j|az érdem jel — Most eredj koldulni S harczolj az ebekkel ! “ PÓSA LAJOS. Regényes hajlamok. SZEMÉLYEK : /J3ÁNFI Júlia, falusi kis lány Pesten. !V AELTER Antal, fiatal bankár, Julia imádója. MÁTÉ Andor orvos, Julia rokona, intrikns. A dunaparti korzó egyik palotájának el ső- muneleti balkonján, kaktuszok, coecinellife- diRíik, cyclamenek és egyéb tropikus virágok öíözött fii B.infy Julia egy gyönyörű szőke leányka és réveteg tekiutete az alkony utolsó sugaraitól megaranyozott királyi lakon, az ős Gellérthegy komor czitadellájáu Buda regényes loukájának fecskefészekkéut épült apró házain, a méltőságosau hömpölygő Dunán és az alatta sűrűn hullámzó sétálókra tévedez. És a festői táj, az élénk sürgés, az ünnepi közönség szemmelláthatólag, ábrándokba ringatják a szép fiatal leányt, ki hosszas merengéséből iiy sóhajjal tér magához : — Oh, Páris, Páris ! Hogy e fölkiáltást megérthessük okvetet- lenül meg kell e leánnyal ismerkednünk. Bánfi Julia, egy vidéki gazdag földbirtokos leánya, ki ezelőtt még sohasem volt a fővárosban s ki most bárom hét óta nagy- nénjénélj Máté Andor anyjánál, lakik. A szülői liázöál előkelő, de ferde nevelésben részesült. Nem kíméltek tőle semmi költséget. Volt franczia mademoiselleja, angol misse, olasz mestere, csinosan zongorázott, ügyesen hímzett, előkelőén affektált, szóval veit jártassága mindabban ami egy előkelő hölgynél nélkülözhetlen. Különösen roppant nagy olvasottsággal bírt, de milyen müvekben ! Dumas, Sue, Ponson, Feval, Gaboiiau, Moutepin és az ezekkel egyrangú valamennyi franczia iró műveit lázas mohósággal nyelte el ; ezenkívül megismerkedett még néhány jobb angol, német és magyar iró műveivel is. És ez a sok, sok regény, mit agya nem volt képes jól megemészteni igen furcsa világnézettel ruházta föl a fiatul leányt. Egy képzeleti világot alkotott magának és bené- pesité azt hús és vérnélküli alakokkal. A legkisebb eseményben, mi körülötte történi/ valami rendkívülit keresett, hisz a regényíró is kis apró epizódokból sző néha nagyeseményeket. Ideálja egy regénybős volt, ki selyem hágcsóval, nyaktörő utakon, ezer veszedelemmel megközdnc, egy tuczat párbajt viva érte, közeledik hozzá s mi képezhette ez ábránd-világ központját, asylu- mát, ha nem a regényírók által oly tündén dicsfénnyel körülvett — Páris ! „Páris hatalmas palotáival, fényes boulevardjaival, avenue-ivel. passage-fiival, barriér-eivei, mél- tóságosan hömpölygő rajnájával, tömör és becses hidjai val, quai-ivel, liasonlithatlnn színházaival vakító boltjaival, örökké éber életével, solia ki nem alvó világosságával, hervadhatlan dicsőségével, kifogyhat!an élvezeteivel, nem halványuló mosolyával, meg- törlietlen életkedvével !“ A boulevardok a Tullieriák, és Champs EÜséus, a katakombák rejtelmeikkel, mind-mind feltűntek most rendre Julia előtt, mint egy távoli tündérkép. És a mint ezt össze hason litotta az előtte elterülő látvánnyal, ajkáról önkéntelenül osont el az imént hallott sóhaj : — Oh Páris, Paris ! * Julia még mindig merengve ült a virágok között, midőn az erkély ajtaján egy fiatal ember nesztelenül veté szét a függönyöket s hosszasan vizsgálta az ábrándozó leánykát. — „Hová mereng szép szemednek világa?“ kérdó végre néhány lépést téve előre. Az ábrándjaikban megzavart leányka kissé összerezzent,azután kezét a belépőnek nyújtva, mondá : — Ah, te vagy az, Bandi. — Bizonyára alkalmatlan időben jöüem, ugy-e bár? zavarlak ábrándozásodba ? De azt hittem, hogy a Tóni barátom itt vau. . . nem láttad ? A leány kissé indulatosan válaszolt. — Hát őrzője vagyok én a te barátodnak ? Olyan cugavérü az istenadta. Egy csepp szenvedőiv nem lakik benne. Teguap este itt ült mellettem az erkélyen, nyugodtan, csendesen valamivel komolyabban mint máskor. Azt hittem, talán bmsse állott be a börzén és ez tette őt komolyabbá. Csalódtam. Ámor volt a játékban. Szerelmet vallott nekem. De miként ? Mintha üzletet akart volna velem kötni. Közelebb ült hozzám, elmondta, hogy képemet még azóta szivében hordja, midőn több év előtt veled töltó nálunk a szünidőket s most, hogy viszontlátott, a régi láng föllobbant, ő szeret eu- gem, szerelem nélkül ueki az élet nem érne semmit s több efféle. — De hát az isten szerelmére, mit kellett volna tennie ? veté közbe Máté Andor. — Ah, kedves rokon, te is igy gondolkodói ? Persze, hisz barátja vagy ! Hahaha! Gyönyörű szerelmi vallomás volt : még csak le sem térdelt előttem. Mondom, az egész olyan jelleggel bírt, mintha állampapírokról lett volna szó. Én természetesen kinevettem a jámbort. Öli hol vagytok Heró, ki a tengert átúszta, hogy kedvesét lássa. Ivan Hoä IV. Henrik, Buckingham herczeg, Rudolf a katakombák hőse, Monte-Christo ? hol vágytok ti, kik minden pillanatban kockára tettétek élteteket szerelmetek tárgyáért ? Miért nem szállja meg a ti hősies szellemetek ezt az aludt,vérű fiatalságot !
