Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 4. szám
ümd. És közzétette a, hivatalos jelen- lést, mely szerint a Budapesten időző olaszok egyébhez sem értenek mint a gosztenyesütésliez s a fővárosban már csak azért sem időzhetnek irrident isták, mert eddigelé sem a. rendőrségnél, sem a bejelentő hivatalnál nem jelentették be magukat. Ez a nyilatkozat persze teljesen kielégíthette a felizgatott kedélyeket s most elmondhatjuk, hogy 1’ordre a végre a Budapest. A gesztenyék tovább ropoghatnak pattoghatnak a sütőben, senkisem nézi őket bombáknak. Magát a királyi családot sem igen nyugtalaníthatja ez a gesztenyepattogás, inert a színházakba is eljár, vagy legalább is kilátásba helyezgeti megjelenését. A színházakban különben most járja :a haute saison. A nemzeti színházat Wilt marna tölti meg, a nézőteret ép úgy, mint a színpadot. Kilátásba van helyezve Geraster Etelka föllépte is és Coqnelin társulata is aligha nem mutatja be magát közelebb a magyar fővárosnak. A héten lépett föl először mint •opera-énekesnő Mignonban a kis Komáromi Mariska a népszínház kedves volt pacsirtája.. A közönség igen rokonszenvesen fogadta s elhalmozta kitüntetésekkel és virágokkal. Volt a virágok között egy gyönyörű fidtér kamélia-csokor is, melyről Rákosi Jenő, az elhódított pacsirta szellemi nevelő-atyja igen érdekes történetet beszélt el: Volt egy idő, mikor a kis Mariska nagyon szűk anyagi viszonyok között tengődött beteg anyjával és szenvedő nagy ítéltjével Már akkor fel kentje volt ugyan Tháliának, de én istenem, hiszen ő még ma is gyermek (IS éves) mi volt ■ő még akkor ? ! Járt beteg anyjához- egy derék jó orvos, ki mindig nagy, fényes, ragyogó jövővel biztatta a kis Mariskát. És maga sem bízott benne. Kétkedve rázta fejét. A jó orvos megezirógatta a kis leány aiczátés ünnepélyesen mondá neki : „No meglássa^ milyen szép kaméliacsokrot nyújtok én majd föl önnek, ha. a nemzeti színházban Mignon szerepében föllép. És a derék orvos a héten csakugyan átnyújthatta a fehér-kamélia csokrot ! A premierek is sűrűn váltják föl egymást. i^ein rég Follinns A ról vidéki színésznek „Szeget-szöggéI“ czimíi népszínművet, rá,ja Rákosinak „Tdá“ jáf. Nem illik ugyan egy darabot prao- judikálni, de mikor o sorok napvilágot látnak, Follinnsz darabja, fölött bizonyára. itélelet mondott (hogy ne mondjam pálezát tört) már a kritika. A főpróbán volt alkalmam a darabot, Iái ni s bámulni a lélektan és logika elleni merénylőtöket melyeket szerző lépíen-iiyomon elkövet az egyes jellemek rajzolásában. Blaha Lujza asszony véleményét kérdeztem ki a darabra vonatkozólag, mert hiszen ő a legkompetensebb biró, hanem hát ő nagyon tartózkodó a véleményadásban. Ennyit azonban mégis mondott : Képzelje csak : nekem térden kell egy legény előtt csúsznom, hogy szerelmemet elfogadja ! — Botrány ! — kiál fám el'ször- nyíiködve. Hisz ez képtelenség ! És vájjon ki az a kőszívű, a ki meg nem akarja méltóságodat hallgatni ? — Hát Tamási, — válaszolt a csalogány. Tamási azonban azzal mentegette magát, hogy ő nem tehet róla, meg- vallja, hogy saját meggyőződése ellen cselekszik, hanem hát henne van az iustrukcziöban, Follinnsz irta. be le. : No Follinnsz uram (érden fogva, kérne ön még ezért bocsánatot a Múzsától : „Szeget-szeggel !“ — Nem fejezhetem be a fővárosi levelet anélkül, hogy egy nagyszabásúnak ígérkező polémiáról meg ne emlékezzem. Szörnyű háború lesz az, ha annak rendje és módja szerint kifejlődik. A csatasorban egyfelől szörnyen Gyulai Pál lépett síkra, másfelől meg a „Pesti Napló“ áll, élén Urváryval és báró Kaassal. A konfliktusba gróf Szécben Antal, Vadnai Károly a Főv. Lapok és Csu- kássy József a Budapesti Hírlap szerkesztője, de még a Kisfaludy-Társaság is bele van bonyolítva. Gróf Szécbennek egy a Kisfaludy- Társaságban felolvasott tanulmánya adott okot a viszályra, mely Metternich en próbálja meg a szerecsen-mosást és gr. Szécheny István államférfiul nagyságán ejt csorbát. A „Pesti Napló“ és a „Budapesti Hírlap“ megtámadták ezért a tanulmány Íróját és a Kisfaludy-Társaságot, mondván : az akadémia, szem hon van a miniszterelnöki palotával s a „budai“ szél. moly a hegyről lefűj, behatol termei ho.“ Gyulai védelmébe veszi az akadémiát s a Kisfaludy Társaságit, s jól isméit bunkójának teljes súlyával ront neki a Pesti Naplónak, hol most Kossuth foglalta, el Deák Forencz helyét. A kasztok tehát már összecsaptak a, puskák ropognak, s trombiták harsognak. — A háború kitört. HEVESI JÓZSEF. Farsangi levél. (A társaskör bálja jan. 9-én ) Hurrá ! Elkövetkezett a. nagy dá- dáridó s Carnevul herczeg szörnyű hetykeséggel, életűdé mosollyal, illa,fos uj ruhában, erősen megrakott zsebekkel, szerelmes szívvel s aranyos jókedvvel körünkbe érkezett. Fogadtatásán nemcsak a Társaskör nagyon sok tagja, de az esztergomi szép világ is jelen volt s a, kő nyel mű herczeg annyira éreztette elleiiá.lhatatlaii- ságát és hatalmát hogy a jókedv áradatában szinte meg is feledkeztünk arról a másik áradatról, melynek hullámai a tabáni viskók ablakain tánczol- nak be. A meghívókon is meg volt már mondva, hogy küenczkor kezdődik a bál. A mi azt jelentette, hogy’ a. táncz jóval tizedfél után fog megeredni. Úgyis történt. Tized fél kor lépett be a báleínök varján s a kék szalagos rendezők kíséretében tengeri zöld selyemben Kruplanicz Kálim unó s mellette szeretetreméltó leánya, kiket a zenekar ünnepélyes indulóval s az egész közönség örömteljes üdvözlettel fogadott. A bálanyának s leányának igen- diszes disztánezrendet s gyönyörű csokrokat nyújtott át a rendezőség. A legelső csárdás tizedfél után kezdődött. A szép asszonyok közül ott láttuk Kruplanicz Kálmánnét, Brunner Kál máimét, Mészáros Károly net, Héya Tivadar né t, Mattyasovszky Lajosnál, Ma- tyasovszky Vilmosnét és Gangéi ur hölgyet. A legkedvesebb tánezosnők névsora pedig a következő : IIélez Örzsike, Pa- czolay Irén, Héya Gabriella, Pethes Tériké, Gyutkóczy Izor, Haudinger Katinka, Wimmer nővérek, Rédly Izabella. Schalter Vilma, Kruplanicz Lujza, Uj- váry Anikó, Kuzmich Ilka, WippJin- ger Miczi, Vajaiul Ilka, Brunner Róza, Horácsek Czili, Prokopp Józsa, S/arkási Ilka. Az első négyest huszonnégy pár táncolta s a szüli ólai utáni csárdás szenvedélyes jókedvvel tartott köriilbelől hétszer olyan sokáig, mint a legközelebbi udvari bálon, a. hol tudvalevőleg csak tiz perczig szokott ropogni a csőu- des. Á toilette kérdésnél egész igazsággal meg lehet vallani, hogy a hölgyeic kivétel nélkül elegánsan s mindamellett fényüzéstelcnül jelentek meg, a, mi annál inkább biztosította a vidám hamm- bitót, mely különösen szünóra után átalánossá váll. A füzér tán ez igen változatos és eleven volt s a rendezőség sikerteljos fáradozását annál elismertebbé tette. A fárad ha ti un tánezosnők hajnali öt órakor kezdtek a szépen díszített teremből búcsúzni. De az első láoi mogjeLnt hölgyek majd mind találkozót adtak (karneválnak január 27-ikére. VELENCZEI. Hírek — Herczegprimásunk szombaton az udvari ebédre volt hivatalos, házi kápolnájában az apátokat és prépostokat szentelte fel, s kedden érkezett vissza székvárosába. — Herczegprimásunk a királynál. Simor János herczegprimást a király hétfőn délután 2 órakor külön audeu- cián fogadta. A kihallgatás egy óránál tovább tartott. A király, mint a„M. Á.“ írja, feszült érdeklődéssel hallgatta a magyar herezogprimás előadásait, különösen római útjáról, A herszegprí- mást egész napon át magas látogatók és nagyszámú tisztelgők igénybe vették, ő maga is, audenciája előtt, tisz- olegni akart. József főherczognél. A miről értesül vén a főherczeg, ott termett d. e. 11 óra után a hgprimási palotában. A magas egy házfej edel ein a lépcsőig eléje ment a fenséges vendégnek s karon fogva vitte termeibe s kijelentette, hogy ő óhajtotta megelőzni a. főherczeget, mire ez azt felelte: „De már az nem "eshetett úgy, én ne- {pin kellett előbb Magyarország her- czpgprimásához sietnem.“ — Kérelem. Kiváló tisztelettel kéri mindazokat lapunk szerkesztője a kik bármilyen szerkesztői ügyben vele érintA méternyi mélységű, hatalmas tóból ünnepélyes vád gyanánt emelkedett ki a „mi házunk“, a hol „odahaza“ vagyunk. Mintha csak valami hosszú utazásból tértünk volna meg, a viszontlátás édes örömével üdvözöltük újra szobáinkat. Mért is hagytuk el, mikor minden legkisebb tárgy ács ka is neheztelően tekintett reánk elhamarkodott lépesünkért. Most van módunkban csónakázni unos- untig. A nagylelkű város odarendelt három markos halászembert, a kik egész a csalódásig tudják utánozni a leglomhább és leggorombább gondolásokat. De még most is előttem áll a szegény asszony bitetlenkedése, a mint kételkedő szemekkel meredt ránk s nem akart hitelt adni annak, hogy csakugyan elköltözködünk. Mikor olyan ritka szolgálat,készséggel gondozott s olyan kedélyes mosollyal hozta be a tejet azon a darab gyalulatlan deszkán. AUCUN. Téli séta. (Karezolat.) Napi sétámat téve, a primási sziget egfelső végéhez jutottam. Csípős szél fútt. tfeni állhattam meg, mint nyáron szoktam. }yors léptekkel haladtam el a kanyarulat zélou midőn a gr. Forgácb útra érve, szem- öat két jó ismerősömmel találkozám. Ta- ílkozásmik éjien apropos volt. Néhány nappal ezelőtt u. i. a felett vitatkozánk, hogy Esztergomban a közönyösség sok baj forrása. Barátom hevesen ellenkezett. Alig hogy meglátott, diadalérzettel utalt az Esztergom és Aidélre ama czikkére melyben a nevezett lap igen tiszt, szerkesztője dicséretreméltö buzgósággal összeállitá városunk szellemi életének a múlt évben felmerült jelentősebb mozzanatait. — Hogy van élet nálunk, mondá ismerősöm, e czikk eléggé bizonyítja. — Hogy élet vau, azt nem vonom kétségbe, mondá. De igenis állítom, hogy annyi jeles erő együttléte, mint Esztergomban; az irodalmi, társadalmi és iparéletnek egyaránt sokkal nagyobb lendületet adhatna. Az irodalmi életiránt nincs elég érzék. Lett volna csak jelen valaki azon felolvasó estélyen, melyet a kereskedő ifjak egylete rendezett, szomorúan kellett volna tapasztalnia, hogy nincs az irodalom iránt elég érzék és érdeklődés. Rényi ur felolvasása tudományosság, olvasottság, eszmegazdaság, élénk irály, kellemes előadás tekintetében dicscsel állotta volna meg helyét a főváros bármely tudományos körének dísztermében, dr. KŐ- rösy ur felolvasása pedig szép bizonyítéka azon határozott tehetségnek, mel.yl.yel az irodalomtörténet terén rendelkezik. A rész- reliajlatlan kritika által osztatlan dicsérettel fogadott „Rumy“-ja után csak nevelheti irodalmi érdemeit újabb még munkában levő tanulmánya a magyar Horáczról. Es mily közönség vett részt e felolvasáson ? A ke- resk. ifjúság, nehány fiatal tagja és érdeklődő mivoltebb kereskedő, és néhány urhőlgy. Minek akkor ilyen felolvasás? A felolvasó érdemeit az, hogyr a felolvasásra vállalkozik nem növeli, még csak üzletet sem csinál belőle az illető kör. Tehát mi ezéIja van nálunk a felolvasásnak annyi közöny mellett ? Nagyon tudományos volt mindkét felolvasás, replikáit ismerősöm. Olyan tárgyakat kellett volna választani, mikhez a nagy közönség is ért. Lássa másnap találkoztam egy müveit kereskedővel, kérdeztem, hogy tetszett az előadás ? Igen jól, feleié, Csak azt hiszem, hogy Rényi ur értekezésének tárgya nagyon magas volt hallgatósága részére.“ „Biztosítom önt, igy gondolkoznak nagyon sokan. Érdekesek és tanulságosak legyenek a felolvasások, akkor lesz publikum.“ „Legutóbbi szavait megengedem, de az előbbieket tagadom. Ha u. i. a gyér látogatottságnak az lett volna oka, bogy a felolvasások nagyon tudományosak voltak, akkor azok tartalmának és feldolgozásának előre is Jól ismertnek kellett volna lennie. Abban mindazáltal igaza van, hogy nálunk nem annyira, nagy eruditióval mint inkább azon törekvéssel kellene a felolvasó uraknak dolgozniok, hogy a hallgatóság tanuljon. Ez azonban csakúgy volna elérhető, ha egyleteink jó eleve gondoskodnának a felolvasásokról. Nézzék pl a budapesti ipar- kört. T élen mi n d e n csütörtökön van felolvasása. Tudományos és praktikus Pul- szky Károly beszél Rátáéiról, dr. Dudics M. svéd tornászairól, Gél léi i vidéki ipardolgokról. Ha a mi egyleteink is jó előre gondoskodnának, lehetne télen legalább minden második héten felelvasás. Aztán legyenek egyetértők az egyletek. Az összes egyletek lépjenek egymással érintkezésbe, tudassák a másikkal, hogy fsikerült megnyerniük ezen és ezen arakat, szándékuk felolvasást rendezni elekor és ekkor. így nem lesznek egyszerre, vagy gyorsan egymásután az előadások. De látja, hogy mindez nincs úgy, annak a közöny az oka. — Ugyan, ön mindig csak a közönyön nyargal. — Persze, hogy közönyösek vagyunk. Magamat sen veszem ki. Közönyösek vagyunk vallásunk iránt — holott auuyi szép épülete az urnák, főleg az impozás bazilika ely hívókig tekint le reánk. Közönyösek vagyunk városunk legelső lakója inint, kinek köszönetét mondani a figyelemért, melylyel városuunknt gyönyörű palotájának építése által annyira emelé, elfeledtük. Közönyösek vagyunk a tudomány iránt, mert különben buzgó könyvkereskedőink nagyobb raktárra törekednének. Közönyösek vagyunk az irodalom iránt, mert különben helyi lapjainknak sokkal több előfizetőjének kellene lennie. Közönyösek vagyunk az ipar iránt, mert minden legcsekélyebbért Pestre futunk. Közönyösek vagyunk a kereskedelem iránt, mert különben Trenker úr is régen megcsináltatta volna a boltja előtti járdát, hogy vevői szívesebben gondoljanak reá. Közönyösek vagyunk minden iránt. — Az újévben minden jobbra fordul. — Reményiem. A kaszinóban már nem fogunk kártyázni. Kávéházaink nem leszuek reggeltől estig tele polgárainkkal, kiknek otthon kiflit sütni, borotválni, tyúkszemet vágni, könyveket kötni, vásznat mérni, fekete borsot árulni kellene. Zsidóktól nem fogunk vásárolni. (Pestén tudok Jegyieteket, melyeknek tagjai kötelezvék csak kereszté-
