Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 36. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. yVl EGJELEN1K HETEN.KINT KÉTSZERI VASÁRNAP F.S CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..........................................(3 IVt - krfél évre...............................................•< „ — » negyedévre.......................................1 „ r>0 „ E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: J-Valz-haz első emelet lap szol loin i részét, illető k ö/.luményok kiiMenilők. KIADÓHIVATAL: F ÍZÉCHEN1-TER hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a nyilt,terhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS I IIII) MT KS K K : ]\I A 0 A N1111 í D ET ÉS K K 1 szótól I no szóig — fiT. 75 kr.; megállapodás szerint lehető j!#-200-ig • 1 „ 50 „ legjnt.ányosiihhan küzöltet'nek. 200 — .‘lOO-ig . 2 „ 25 „ j Bélyegdíj 00 kr. : N Y1 LITER sora 20 Kii 4/ok tíz újságírók! Mégis csak szörnyá emberek azok a idapesti újságírók, liogy olyan ktilö- s passióval tálalják elénk mindaz!, fini visszataszító és rút. És nekünk iiitán végig keli olvasni ! Például leírnak egy gyilkosságot a aga legborzasztóbb részletével. Hát oz nem visszataszító ? Azután érdekessé taszik a gazembo* [kot az által, hogy gondos részlete,s- iggel Írják le ébredésüket, ásításaikat, sióba beszédeiket, ebédjüket, ebéd !áui sületlon élczeikot, vacsorájukat, sfekvósdket, álmukat, ruhájukat, szeli tó j ükét stb. Miküzíínk mindéhez ? Egy semmirevaló nullából, a ki od- iig nem tett mást, mint tömlüczOkbon akozott az állam költségére, csinálnak íőgéiiyhőbt. Vonzóvá, érdekessé, sót szellemessé jjyurják a siralomházbeli gazembert s )okilnk majd kívülről kell megtanul- runlv a börtönszagu apkorisinákat. Akárhány olvasó nem tudja, hogy nilyon apliorismákat hagyott ránk Eöt- »Ös, Széchenyi, Kossuth, Kölcsey, de ízt tudnunk kell, hogy milyen sülét seuségeket gondolt ki egy Hatos s liogy milyen eszeveszett rögeszméket rögtönid tt egy Spanga. Azután milyen hősi halállal halatják nneg a. hóhér kezei között! Akárhány tiszaháti libácska még inog ss könyezi a szerencsétlen gazembert az fakasztó fa alatt. A lapok Halos versét is közölték. Amolyan iuózps kaláesos poesis, a omit hazánk loglióhortosabb verskovácsa Hazafi Verái János oly bravourral űz. A gazember például azon siránkozik, hogy mert a szigorú katonai életből meg kellett szöknie, hát nem maradt egyebe hátra a halálnál. Szegény vértanú ! Hová fognak vezetni ezek az állapotok ? Bizonyára oda, hogy akárhány rósz ember, a ki különben közönséges cseléd, vagy Írni olvasni alig tudó zérus, megéhezik a híresség habáraira s nekivetemedik valami rablógyiKosságnak már csak azért is, mert akkor egész nagy Magyarországon hetekig csak róla Írnak és beszélnek, a selejtesebb lapok még az arczképét és életrajzát is kiadják, sőt talán gyűjtést rendeznek fölsegély ozésére s jótékonyczélu hangversenyt utolsó napjainak megédesitésére. Nekünk pedig mindezt a sok veszedelmes eredményű tudósítást, a mi minden egyebet érdektelenné lesz, sőt kiszorít, naponkint el kell olvasnunk csak azért, mert pruenumeránsok vagy un k. Véleményem szerint a rablógyilkosságot nem lenre szabad érdekesekké lenni, a gazembereket hősökké avatni, hanem a visszataszítót visszataszítóan s nem vonzóan, lianem elriasztólag kellene felfogni és tárgyalni. Ezt kezdjék el már valakára azok az újságírók! A záróra. Mi azt hisszük, hogy ezen kérdés megoldásánál két szempont jöhet figyelembe, először az, valljon a polgárok éjeli nyugalmát egész napi fáradságos munka után fenn akarjuk-e tartani vagy sem, továbbá sétséget nem szenved-e, hogy a vendéglátóit kávésok és korcsmárosok érdeko is kell, hogy kellő méltánylatban részesüljön. Meg vagyunk győződve, miszerint ma már nincs város Magyarországban a hol az éjjeli csend és rend fentar- tása iránt valamely helyi szabály fenn nem állana, mert az már mégis tűrhetetlen volna, hogy azok a polgárok kik a terhek legnagyobb részét viselik, kik egész nap üzletük, iparuk, vagy egyéb foglalkozásukban belefáradnak, éj j éli ny uga lm uk ban hábo rga t tássa n ak. Hiszen azt kérdezhetnénk és egészen jogosan, hogy mire való nálunk a rendőrség hs még az éjjeli csendet és rendet sem képes fenntartani ? Pedig ezen kérdés jogossága az által, hogy a záróra teljesen meg lett szüntetve, oly illusorinssá vált, hogy a rendőrkapi- jtányt alig lehet majd bármely csend- háboritásért felelősségre vonni, még ’pedig nem ubból az indokból, mintha talán kötelességét nem teljesítené, hanem azért, mert az úgyis kis számra apasztott rendőrséggel nem leend képes — szemben a záróra megszűnésével — az éjjeli csendet fen tartani. Tápot nyújtunk egyeseknek arra. I hogy azok, kik eddigelé hop kény télén nem örömest, az éjjeli csavargást, dorbézolást kénytelenek voltak éjfélkor abbanhagyni, ma az eszem-iszomot reggelig folytathassák, napi csekély keresetüket az utolsó krajczárig elfecsérelhessék, a sötét odúban lientergő családnak gyötrelmét szaporítsák. Sok család ki eddigoló azt gondolta, majd csak haza kerül a tolltartó, ha máskor nem, hát éjfélkor, aztán alszik egyet, holnap megint csak képes leend kenyeret keresni. Ma már vége van ennek a jó reménységnek, mert anélkül, hogy bárki is számon kérhetné, dőzsölhet kivilágos-kiviradtig nincs senkinek beleszólása, nincs semmi kényszer, pedig napjainkban ez sok embernél az életfentartás egyik nagyon szükséges kelléke. Csinálunk tehát hirtelen, kellően meg nem gondolt határozattal proletárokat, pedig ezekre különösen a mai korban, midőn a socialistikus irány úgyis mind nagyobb tért kezd nyerni, aligha van szükség. Avagy nem adunk-e ezzel alkalmat arra, hogy a csirkefogók holdvilágos éjjeleken is kényelmesen űzhessék mesterségüket ? Az a sok nyitott korcsmaajtó, moly boldog boldogtalannak bebocsájt.ást enged, éppen úgy beereszti azt is úgy éjfél után, midőn már az emberek első álmaikban szenderegnek, ki felebarátjának barmára vágyódik. Hol az a rendőrség, mely gátat tudjon vetni ennek az állapotoknak, de csak a tolvajt is el tudja fogni akkor, midőn minden korcsma assihunul szolgálhat az ily gazembereknek. A tanács, mint halljuk, a szabályzatot beható tárgyalás alá vette s azon véleményét térj észté a közgyűlés elé, hogy a vendéglők éjfél után 2 órakor, a kávéházak egy, a korcsmák 12 órakor bezárassanak, mi e határidőket a vendéglő, kávéház ás korcsma üzlettel foglalkozók érdekeire károsnak nem találjuk. Az a polgár ki napi foglalkozása jután elmegy szórakozást keresni a ká- jvéházba, vendéglőbe, avagy a korcs, 'mába bizony éjfélig teljesen kielégít. aAs „Bsatergom és Vidéke“ tárcája A rózsák rályiiő. Virágos templomba Gyűlnek, gyülekeznek, ;Sép ró zs a k i rá I y n ő t Díszben ünnepelnek. Arany ruhás papok, Fényes urak, úrnők, Környezik pompával A ró zsák irály not. Leánypajtásai Irigy lile, csodálják, Fejére •teszik az Erény koronáját. Titkos mosoly szökik Az nrfi ajkára — Sápad a királynő, . Szúrja koronája . . . PÓSA LAJOS. f Megint n Kisvárosi képek. . /Válaszul az öreg gárda egyik közlegényének.) Kedves Bátyám ’ ,Részvéttől oivasiam szellemes levelét a Közlöny mult számában s igen csodálkozom z • azon, liogy azt a nagy kritikai tuJoinányt, í a mit abban kifejt, eddigelé nem bírta ór- !• tőkésíteni. Megvallom bogy czikksorozatomat nem olyan szándékkal írtam, mintha néhány érzékeny embert meg akarnék keseríteni. De még kevésbé azért, hogy a szerkesztő ur a i többi fejezet közlését egyszerűen megszüntesse. De hát lássuk a medvét. Ugyan mit vé- : tettem ? írtam egy kis satyrikus karczola- tot a polgármesterről, a ki más városban is kritika tárgya lehet, ha szellemesebb is, , tevékenyebb is meg modernebb is mint a mi tisztelt polgármesterünk. Nem fölsógsér- tés az kedves Bátyám, ha szólni bátorko- ; dunk az öreg gárda egyik másik közlegényéről vagy zugsl'iilireréről. Azt mondja kedves Bátyám, hogy a kar- : czolatuak nem az Észt. és Vidékében, ha- j nem valami élczl'npban kellett volna megjelenni. Hát ebien mond egy kis igazat, mert elismeri, hogy az incriminált közlemény bumorisztikus volt, a mit komoly szemüveggel nem illik nézni. Az öreg gárda nem szereti, ha az ő rovásukul irunlc, nekünk fiatal gárdának pedig, ha mógannyira is iparkodunk és művelődünk folyton el kell 'tűrni az ő kicsiny lő vélekedésüket s az ő lenéző kritikájukat csak azért mert többet ■eltek, többet tapasztallak, ha esetleg többet itainwHunlc s többet tudunk is. Kedves Bátyáin Füzesséry töredelmessé- g'ét ajánlja, nekem. Füzesséry is az öreg gárdába való. a hol többször megtörténik az, hogy elnézés alá eső állapotban csele- kesznek. A fiatal gárdának is meg vannak a maga hibái s mi nem is esünk melaiichóliába. ha valaki meglcczkéztet értük. Javulni és javítani nem szégyen, hanem kötelesség. Kinyilatkoztatom tehát kedves Bátyám előtt, hogy alapos kritikájából még jobban megtanultam gyengéit tisztelni, mart egyebet nem tanultam belőle. Fogadja nyájas felszólalkozásáért hálás köszönetemet s eugedje hinnem, hogy becses sorait egyesegyediil a jóakarat dic- tálta. A Kisvárosi Képek írója. * A beküldött közleményhez nekünk is volna néhány szavunk. Az Esztergomi Közlöny mult számában megjelent úgynevezett critica megint combinál p olyan dolgokat fejteget, a mikre nem lehet hallgatással válaszolni. A czilck Írója úgy tünteti föl az ügyet.(mintha nem mertem volna vállalkozni a folytatás kiadására. A legcsipősebb fejezetet kiadtam, az ódiumot magamra vettem, s igyekeztem is megmagyarázni álláspontomat, de bocsánatot kérni nem volt miért. A cyklus folytatását csak azért szüntettem meg, mert nagyon nagy annak a gárdának a létszáma, mely nem képes distin- guálni, hogy mi külömbség van egy satyrikus s egy becsmérlő közlemény között. Minden szerkesztőnek meg vau az a joga, liogy föl veheti azt,a mit jónukjlát,visszautasíthatja azt, a mit nem helyesel s megszüntetheti azt, a mit tetszik. Ezért csak önmagának felelős. A mi pedig már megjelent azért a felelőséget s a következméuyeket mindig tartozik elviselni, ha még oly igaztalanok is, mint ama bizonyos kritikában foglalt megjegyések. A SZERKESZTŐ. A részvét ünnepe. (A megyei közgyűlésből.) (K. L.) Hétfőu délelőtt nevezetes eseménynek lesznek szemtanúi a komor szemöldökű régi jó esztergomi prímások a megyeház nagy termében. Ezt Írtam föl falinaptáromra. A terem tiz órakor már egészen telve volt. A kis balkonon előkelő hölgyek jelentek meg s a terem auditóriumát egészen megtöltötte a közönség. Legérdekesebb volt azonban maga a gyülekezet- Közéletünk kiválóságait úgy egy gyűjteményben sehol sem lehet annyira egyesítve találni, mint a megyei közgyűléseken, különösen ha rendkívüli események kerülnek a hivatalos posztóra. A jóságos mosolyú Ma jer István püspök mellett méllóságos komolysággal helyezkedik el Forster János, aki minden izébe csupa királyi tanácsos. Nem messze tőle ünnepélyes elegantiával foglal helyet Palkovics Károly, a kin meglátszik hogy nagy munka előtt van. Hazay Ernő sarcasticus mosolya mellett kaczkiás daliaság'gal tűnik föl Reviczky Károly nyalka termete s nem messze tőle conservativ egyszerűséggel helyezkedik el városunk polgármestere. A kardos atillás várnagy testőri álláspontot foglal az elnöki szék mellett, a melyen most Kruplauicz K. alispán helyezkedik el. Megnyitja a gyűlést, mely egészen betölti a nagy termet. Megnyitó beszéde ügyesen összeállított szónoklat volt, melyet mindennf.tt komoly ünnepélyességgel s itt-ott valóban megindult
