Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 35. szám
Mi EGJELEN1K HETENKINT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié.......................................0 IVt — ki'fél évre ...........................................•* „ — « n egyedévre...........................................1 „ GO » Egyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^EALZ-HAZ ELSŐ EMELET Imvá n. lap s'/,ollomi részéi: illatíí kü7,tömények ItiililomlSk. KIADÓHIVATAL: ß Z É C H E NI - T é R ^ , hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a nyiltléibe szánt közlemények, előfizetési pénzek és leolii múlások intézemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IlIItDIOTUSIOH : 1 szótól |o<) szóig — fi t ?r> kr. I !H> — 200-Í«r . 1 n 50 „ 2iio—ÜOO-ig . 2 „ 25 „ Mélyegtlíj 80 kr. MAG A NI 11RDET RS IOK megá^apoi]^ szerint Je^jelp lejíjiitanyosanL'.an közöltéinek. NYILTTJfiR sora 20 nr; Felhívás az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás érdekében. Közel nogyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállilás és Intéz éve, hogy nem rendeztünk Buda- daposten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sűrű egymásutánban r o n d o z t e k kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag hazafi ni kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn általánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen megkell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokon áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna, Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyező külföldi termékeknek lehető kiszorítása : ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, általános kiállításban feltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiállitással, nemkülönben közoktatásügyi, művész stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy közgazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassók. Élő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relativ helyzetét és fejlődésének arányla- gos fokozatát, egyheliasonlit.va a mezőgazdaság, valamint a müvészot állapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a me- zőgazdság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága, nyújthat neki a feldolgozásra, szükséges nyers anyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A földműves, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is s ükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővítessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és bogy a hazai ipar és hazai termelés saját hazájában állandó piaczot biztosítson magának. A kiállítás íőezóija ennélfogva a magyarországi kézmű és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű kópét nyílj tani, a létező iparfejlesztési intézményeket feltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is feltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értékére, az el árusításra és kereskedésre vonatkozókig tisztán kimutassa ; továbbá hogy az orszóg mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait feltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa,, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s átalában bogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megerősítse. E czél előmozdítása végett az anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veond az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságü kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból, az országra báramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kivárják egyes szukatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiál Iktatását. Nem a rendkivülisógek, a sajátla- gosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, li sxnálható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kin 1 Íjuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fodnak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességünk kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos áta- lános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismeret« a kiállítani szándékozóknak kívánatos, is „Ssatorgom ósVidéke“ tárcája Yone. (Japáui elbeszélés.) — Valóban, már holnap el akar utazni, uram ? — Csakugyan Yone. Sajnálod talán? — Igen, nagyon is sajnálom. Szeretem Önt daczára, hogy idegen. Mindig oly jó volt atyám iránt és irántam is.-— Köszönöm kedves gyermekem szívességedet. Legszebb jutalmam az az egy szó: szeretem. Yone nem felelt. Zavarodtan lesiité szemeit. Kedves mosoly lebegett ajka körül. Fölemelve szemeit, nagyot pillantott az előtte álló csinos fiatal emberre, aztán gyorsan ismét leseié szemeit, mintha, félne egy kedves titkot elárulni. — Nézd csak kedvesem, hoztam egy kis emléket, hogy el ne felejts. Szelíden luegliajtá fejét, A fiatal ember kebléből ki vett egy seíyempapirosba csomagolt arany meillüi, melynek egyik végén egy szép gyémántkő csillogott— Valahányszor kebledre tűzöd, gondolj reára! — Mily szép, mily gyönyörű! S nekem akarja ajándékozni? Valóban az enyém? Nagyon drága lehetett ugy-e? Milyen féltékeny lesz most Fűz,a 5 — A kis F za, a szomszédnak a leánya? Nagyon s/.ép kis leányka! — Azt mondja, hogy szép ? Dehogy szép, sőt ellenkezőleg, csúnya! Olyan felezifrázott báb! Ki nem állhatom ! — Miért Yone? — Tudom én, hogy miért! Nem láttam talán midőn tegnap este a parton együtt beszélgettek ? — Nézd csak ! Tán nem vagy féltékeny ? — En féltékeny ? Hisz ő csak gyermek hozzám képest, még tizenhárom éves se múlt. — Nos és te Yone, te se vagy még idősb tizennégynél. — Tizenhat éves vagyok. Igenis tizenhat éves uram! — Igen a ti japáni balga számitástok szerint. — Az önök számításai még balgábbak. — Hagyjuk ezt gyermekem. Hisz nem akarok elutazásom előtti estén veled cziva- kodni. Nem adnál-e te is nekem valaníi emléket ? — Nekem nincs semmim. Nem vagyunk mi gazdagok. Tudja, hogy atyám csak egy szegény pap. — Akkor add nekem azt a kis pipát, a melyet kebleden viselsz. Utálatos leány. Látod az én hazámban a nők nem dohányoznak. — Ezt a pipát? Nem szabad oda aduom, bár szívesen tenném. Ez Zensuke Yamamotó ajándéka. — Ki az ? — Az uram lesz, ha majd idősebb leszek. — ügy ? hát szereted ? — Ostobaság ! Még sohase gondoltam rá. Eddig még ki nem álllintom. , — Yone, mondj igazat. Szeretsz engemet ? — Már hogyan szerethetnék egy idegen embert ? — Az nem tesz semmit. Azt hiszed, hogy nekünk idegeneknek nincs ép oly szivünk, mint nektek japáuiaknak ? — Zensuke azt mondja, hogy miuden idegen szívtelen. Eu ugyan nem tudora. — ügy látszik czivakodni akarsz velem. De hát mi lesz az emlék ? — Eu nem Ígértem soha semmit. De nincs is semmim ! Mily kár ! — Már akkor adj egy csókot Yone. Majd ha visszatérek, akkor vissza kapod. — Egy csókot ? Mi az ? — Megmutassam ? — Igen, mutassa meg! A leány gyöngéd alakját karjaiba fűzte s rózsa ajkaira egy hosszú csókot szorított. Youe megrezzent. Arcza egészen elpirult. Reszketve leliajlitá fejecskéjét s eltaszitá magától a fiatal embert. — Mily csintalan Ön. Lássa most uagyou megbántott. Szokás ez maguknál ? — Igen kedvesem. S miután már ismére! e szokást, akarsz-e nekem egy csókot emlékül adni, hogy ezt magammal vigyem? — Nem, nem adhatok ! — mondá Yone megijedve. Aztán egész komolyan mondá: — De meg mondom, hogy mit fogok tenni. Megtartom az Öntől kapott „csókot“ addig, mig vissza jön, s akkor-akkor talán vissza fogom adni. Soká jön? — Nyolcz hónap múlva ha jól megy dolgom. — Valóban ? — Megígérem ! De addig ne tanítsd Ya- mamotót a rossz szokásra. — Ne féltsen semmit! De el ne árulja ára senkinek, hogy utálom őt! — Igazán ? Hát engemet Yone nem utálsz-e ? — Hisz mondtam már maga idegen, én ... mégis... nem, nem utálom. Furcsa, mintha csak . . . — Nos mit ? — Most még nem tudora. Majd megmegmondom ha vissza jön. — S addig én ne kapjak csókot tőled ? — Csendesen, a rossz Fúza figyel reánk. Oh mily útálatos egy teremtés ! — Még mindig féltékeny vagy kis Yone? Nos én igen szépnek találom. Egy fájdalmas pillantást vetett Yone az ifjúra. Mélyen fel- sohajtva, kezét mellébe szorította. — Mi bajod, kis leány ? Rosszul érzed magadat ? — Már jobban vagyok. Az orvos azt mondja, hogy a szívtől ered. — Szegény gyermek. Ugy-e sokat szenvedsz ? — Nagyon sokat, a mióta anyám meghalt. Van magának édes anyja? — Igen Yone, anyám még él. — Milyen jó lehet az ha van valakinek egy anyja. En egész egyedül vagyok atyámmal. — Igen, nekem két még nővérem s egy bátyám van. Maid ha visszatérek, megmutatom neked képüket. — Oh mily szép lesz ez. De az ön hazája igen messze vau iuuen ugy-e ? — Nagyon messze. INbb hétig kell utazni mig oda érünk. — Hisz akkor messzebbre van mint innen Tokióig. De csak utazzék s vigasztalja meg anyját. Hogy maradhat ily sokáig ebben az
