Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 31. szám
ugyanazok az úgynevezett erők lépnek elő az urna mögül. Hát csak úgy pro forma meg úgy nioi t1 pntrió ! Sa turnus az egyszer nem eszi meg a, saját gyerekeit. No féljenek uraim. Az én ‘fény- és árnyképeim nem vok- -sn inak. A patríciusok igen lovagias férfiak s a plebejusok nagyon szelídek. Pedig a plebejus természetű az, hogy mindig 'figyelemmel kíséri a felhő hasogató Ígéreteket, különösen ha épen ellenkező- kát váltanak be s a mellett túlkövetelő azzal szemben, a kit alkalma, nyílt valamivé megtehetni. Az a nagyság a legingatngabb, melyet nem a nagy eszű emberek karolnak föl. Az eSztörgóíni plebpjus nagyon szolid. Csak akkor núbiai természetű, mikor a Sivatagon a jó! fölszerelt kortes- karavánok vonulnak végig. Akkor valóságos oroszlán. Teszem azt, mikor követet választunk. Különben olyan, mint a falat, kenyér. Csakhogy mégis jó foga legyen annak, a ki bele akar harapni. A patríciusok igen nyugodtak s csupa nagylelkűségből nem is háborítanak tengert, abban a pöliár vízben, a mi a választások előtt gyakran választó viz is szokott lenni. Ne féljünk uraim ! Nem lesz restaurálió. Csak amolyan minden három éves nemzeti dráma, a melynek az utolsó jelenete igen érzékeny, mert a halálra beszélt hősök friss egészségben föl támadnak s honfiúi lelkesedéssel esküsznek meg olyan dolgok teljesítésére, melyekre különben minden harmadik évben csak megesküdni szoktak. I. Pap János. Esztergom v/uos polgármestere. Con fráter. Agglegény. Es conservátiv egész a rozsdáig. Bámulatos, hogy világnézete a múlt századból, elvei a róeóco korából, ismeretei a régi jurátus világból valók s Pap János mégis a mi haladó századunkban, modern korunkban, egészen uj és különb emberek közt emelkedik carriereje delelőjére. A mi bámulatos, az még nem megfoghatatlan. Meg van annak is a maga oka. Jani bácsi, a hogy már a jó világ nevezi, egy olyan erényt hozott át a ii.ült századból, mely olyan mint az üstökös, Fényes és ritka. És ez a takarékosság erénye. Takarói cos lelkesedéseken. Takarékos szavaiban. Ta k a ró k os v ise 1 k od ésé ben. Ta k a ré kos 11 aj I é k á b an. Takarékos a, maga pénzével s a mások vagyonával. Éá ez nagyon sokat jóién t. Van benne azután bizonyos praktikus ész, a, mit a tapasztalatok meglehetősen megéri el tele. Ismeri a város csinyját, binját, érti a városi viszonyok genesisét, tudja, kivel van dolga. Egy aianyinondás szerint, a pazarló a bőségnél reggeliz, a szűkölködésnél ebédel s a gyalázatnál vacsorái. A takarékosságnál ez épen ellenkezően van. Azért nem reggeliz Jani bácsi. Azért confráter. És azért nem vacsorái rendesen. Nem szónok, még csak folyékony előadói képessége sincs, ti toll hatalmát se ismeri, nem tud imponálni, élénk és gyors felfogása sincsen, a géniéből egy szikra se rejlik benne, nem tud vezérelni és uralkodni és mégis van benne valami, a mi épen száz voksot, ér. Jón kara tű ember a város ügyeivel szemben. Takarékos egész a fösvénységig a város vagyonával. Praktikus egész az elmélotlensógig. És nagyon, de nagyon sokan tudják, hogy minden kuporgatása mellett is milyen jószívű és nemeslelkű. A város bajait ha nem is orvosi, de kurúzs szerekkel gyógyitgatja, folytonosan tanácsol, sohase parancsol és senkit se bánt. Nincs fogékonysága irodalom és művészet iránt, nem érdekli a világ folyása, nem sokat törődik olyan dolgokkal, a melyeket különben mások sem igen értenek. Nem modern ember és mégis megmarad polgármesternek, csak azért is mert a régi gárdából való. Szóval élni és uralkodni fog egész addig, a mig neki ugy tetszik. Városiiagy marad újra, vagy mondjuk az ő gárdájábóli vén leányokkal és nagymamákkal bogy : polgármester, nagy mester ! Felhívás (az észt. dal- ds zenekedvelő-egyesület pártolására) Városunk és megyénk értelmisége mindenkor lelkesedve karolta föl a szép művészetük ügyét s nem késett tömeges pártfogásával lehetővé tenni, hogy az azoknak ápolására létesült egyesületek virágzásra jussanak. Tap,asztal ta ezen jótékony támogatását dalárdánk évek hosszú során át s teljes erejéből igyekezett is azt előadásaival s az országos versenyeken szerzett szerény érdemeivel a nagyérdemű lollcos közönségnek viszonozni. Jöttek azonban idők, midőn a mostoha viszonyok és szétvonó törekvések megbénították a „Dalárda" erejét, midőn ezek nyomása alatt működésé mind szőkébb és szükebb korlátok közé szorittafott: elannyira, hogy lassan léte vagy nem léte is kérdéssé vádlott s a magyar dal, az ének és zene művészet művelői és barátai szomorodva tekintenek a jövendő elébe ! Ezen körülmények közt az „Esztergomi Dalárda“ azon erkölcsi alapon, melyet múltja szolgáltat s azon nemes pártolás reményében, melyet a közönség részéről bosszú időn át már élvezett : kötelességének tartja egy virágzóbb jövő élőmunkáját megtenni s városunkban a dalnak és zenének kényelmes és békés otliont teremteni. E czélból f. év márczius 31 én tartott rendkívüli közgyűlésében alapsza bály a i t módősi to tta s az „Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete“ estimet vette föl ; czéljául tűzvén a városunkban élő nagyszámú és kitűnő zene művészeket kivétel nélkül kébelóbe vonni s igy egyesült erővel a vegyes és férfi-ének, valamint zenekarra irt művek előadása által a zeneművészetet ápolni és terjeszteni, társadalmi életünket élénkíteni, közönségünknek műélvezetet, nyújtani és leg- főképen egy zene iskolát létesíteni és fenntartani, melybe polgártársaink gyermekeinek könnyű módon alkalom nyuj- tassék tehetségeik kiképezésére és az ének művészet elsajátítására. A „Dal és zenekedvelők egyesülete“ megőrzi továbbra is a „Dalárda“ hagyományait, fenn tartja annak ham isi tatlan magyar szellemét s szívvel, lélekkel azon fog munkálkodni, hogy az ének és zeneművészetet, saját méltóságának megfelelő nyomós tényezővé emelhesse társadalmi életünkben! Fölkérjük ennél fogva az „Esztergomi Dalárda“ összes tagjait, hogy aláírásaikat megújítani szíveskedjen ok, fölkérjük az összes zeneművészeket, a művészeteket pártoló közönséget, főleg pedig városunk lelkes hölgyeit, hogy akár működő, akár pártoló avagy alapitó tagokul magukat bejegyeztetni móltoztassaúak s ez által kitűzött ezó- Iunk elérésében s nemes törekvéseinkben támogatni szíveskedjenek. Az „Esztergomi Dalárda“ közgyűlése megbízásából. Dr. Földváry István Niedermann Pál titkár. elnök. A hétről. ( Spat iga-hét.) Spanga a nap hőse. Róla beszélnek mindenfelé. A lierostratesi hírnév sokkal rohamosabban születik, mint akármicsoda tisztességes ember hírneve. Csakhogy aztán rohamosabban is pusztul el. A ki kötéllel tinit föl, az kötélen tűnik föll ebi). Vannak már nekünk olyan valódi teli vér kisvárosi hír hordóink, a kik néhány oldalbordával többet bírnak, mint mi, mert minden Léten más valami fúródik ki rajtuk. Ezek az urak izgatottan siettek ki az utczára. A legelső embert nyakon ragadták. — Igaz ? — kérdezték jakobinusi arczczai. — Igaz ! válaszolta a másik billióid ó. — Tehát elfogták ? — Elfogták. — Bizonyos benno kérem ! — Akár mérget veszek rá. — Furcsa. Igazán ? — No becsületemre mondom. — Hát Spaiigát elfogták ? — Ugyan no tanúskodjék kérem,-— Spanga Pált|? — Sietek mert elkésem. Becsületemre elfogták ! És rohannak ellenkező irányban. Mindegyik hír nagy kanalat ad kezükbe s jó ebéd után még egy kis izgalmas ferblire is vár^kilátás, a mi tiszta nyereség. Milyen közönséges tbéma ! Milyen szegény érdeklődés ! Milyen nevetséges izgalom! De hát már ilyenek az emberek. A gazemberek iránt igen érdeklődnek s érdeklődés ik majdnem botogséggé fajul. Már néhány hét óta elzárkóztam a világtól, mert ama bizonyos kiváncsi urak kabátom összes gombjait lesrófolták szeretetreméltó intenviewolásuk- ban. Hála istennek, csakhogy már vala- hára lépre került a gazember. — majd nem kimerülve — újult erővel, indultak Aliceék a fővárosba: természetes, hogy egész utón a bál sikere ragyogott előtte. * * * Az óra tizet üt, s Alice kedvességgel ve gyűlt, „chic“-kel, szebben mint valaha, lépett a redout díszes termébe. Egy ideig majd nem észrevétlen maradt, s boszankodni látszott, hogy szép ruháját, vele együtt, senki, tekintetére sem méltatja. Azonban e pillanatnyi mellőzést ellensúlyozta a rögtöni fény, mellyel körülvenni igyekeztek Őt, s régibb', mint újabb hódolói, verseny eztek egy mosolyért. De ne késsünk soká a bó- koiók sokasága közt, elég legyen megemlítenünk annyit, hogy Aliceé lett újból a béli „babér“ s hogy a fővárosi újságírók soká, mint az est „csillagát“ emlegették ! Elmúlt a bálok ideje, s csak az élénk, kedves emlékezet maradt meg. — Hanem a sors követelte az átólt gyönyörök árát. A jó férj, a szeretett apa, veszélyesen megbetegedett, s pár nap alatt bekövetkezett, a legborzasztóbb, a — halál ! Ez »szóin u csapás volt a családra: alig tevék a sírba szegény öreget, a nagyságos asszony bond óírj a valóságos ostromnak lett kitéve. A hitelezők egy ideig alázattal, s belső részvéttel ecsetelték saját veszteségüket is, «fi később ezt haszontalannak látván, törvénnyel fenyegetőztek : mit volt mit, tenni, Wogv a bukás no oly hirtelen következzék b'.-, n mama tetemes összegről szóló váltókkor hallgattató et tolakodó hitelezőit. Alice még a gyászt uhában is tündökölt. A gyász év letelte ipán Alice szeretett volna vigabb környezetet, s azon gondolkozott, mi módon kellene azt elérni. Egyszerre csak örömmel futott anyjához, bogy közeledő névnapját megtartandó, jó alkalom kínálkozik a mulatságra, s mily szép lenue a pesti urakat meghívni s tüudökölui újra. A meghívó levelek szétküldettek, s az örömteli, nap elérkezett: a pompás termekben özönlött a sok vendég. Tekintsünk az ünnep asztalára: dusan megrakva drága étellel itallal, fényes ezüsttől görnyedez az, mig a sokat mutató környezet, méltó alakjai a helyzetnek. Alice nem feledi bogy most már komolyabban el kell fogadni az udvarlást. Egyszerre csak kemény kopogás hallatszik az ajtón, minden szem kíváncsisággal várja a belépőt, inig a várakozásnak, nem ugyan lovngiasan megfelelve, az „adóvégrehajtó, — becsüs, — s több rendőr“ — lép be, siri csendet keltvén a meglepett társaságban ! Alice félájultau, roskad össze egy mellékszobában ; a vendégek egymásra, a ház asszonyára, majd a távozó leány után, — kérdőleg ámultak s mivel Z nét ősztalanul igénybe vette a törvény embere, legczélsze- rübbnek találták elsompolyogni. — GaVal- lérosan nagyon gavallérostul cselekedtek. A doh szava nagyon kellemetlen. Nem kísértjük meg az ügy kínos" lefolyását ecsetelni. III. Bér mi nagymérvű felfuvalkodást is megaláz a — szógyeu ! '— Alicet a sok egymást követő csapások szégyene annyira megtörte, hogy a méltóságteljes magatartás, s a mindennel daczoló hiú gőg, egészen nélkülözhető lett uála ; bánkódó ar- czának szépségét emelé a rajt elömlő szerénység, s most még sokkal szebb volt mint eddig. Jellemének szilárdsága, mely szerencsére a hiúságnál rosszal)!) útra. nem engedé őt megmaradt, s gyászában önérzetesen utasított el önző ajánlatokat. Anyját a csapás annyira megtörte, hogy nemsokára halálát lelte. Ez volt szegény Alice számára a legborzasztóbb csapásul föntartva. Több már be nem következhetett. * Ha végig megyünk a váczi utcza egyik sikátorán, minden oldalról divatáru, s virág kirakatok gyönyörködtetik a szemet. Benézve az üvegajtókon, vig kedélyű, pajkos leányok kandikálnak ki felénk : — csak a legutolsó szerény külsejű lus bolt marad el a többitől. Itt, egy szerény, munkás, gyászba öltözött leányt iátunk kis asztala mellett, ki fáradhatlau szorgalommal virágokat készit. Ott nyílik asztalán a legszebb rózsa, — ibolya, égöszerelem, s néfelejts, mely vetekedni látszik szeme kékjével. A szegény Ali- cera ismerünk, ki utolsó menedékét itt leié föl. Most is egy nagy koszom gyönyörű virágait fűzi Összo uomes ízlésévé; olykor kiki uéz üvegajtaján, s nyugtalanál dolgozik tovább. De ime már elkészült. Néhány szót mond a mur.kásuŐnek, kivel megosztja hajlékát, magára veszi fekete kendőjét, s egyszerű kalapját, a koszorút karjára fűzi s imaköuy- vével kezében, indul a —- templomba, Nagypéntek van, s — Alice — fogadást tett, hogy e napon egy koszorúval járul a szent sírhoz. Oda borul a gyászlepellel bevont rava- í tálhoz, buzgó ajtatossággal övezi körül füzérével a szent halottat, s könyezve imádkozik tovább. Tanuljunk tőle alázatosságot, legyünk szerények és hódoljunk meg mi is neki, a ki még gyászában is hódit erényével, szépségével és bánatával. PALÁSTHY ERZSI.- Ködfatyolkepek. Tasnikovics Antal negyvennyolezas honvéd hadnagy és leánya Antónia csütörtökön a színházban mutatták be ködfátvolképes és szincsilláros előadásukat Közönség várakozáson fölül volt s a mutatványok nagyrészt sikerültek. Különösen kiemelendő az orosz czár ellen való merénylet hét képben. Tegnap este szintén előadás volt meglehetős változatos programmal.Ma, holnap és kedden még alkalma lesz a közönségnek némi jóakarat mellett az előadásokat megszentelni. V, 1 ■ I
