Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 28. szám

TVrentz. Fenyő János, Főnyi) Jósef. SZU4W4+—1+0.-------------------- -—*--­E lső osztálybeli ifiuság. ♦T^losok t Bo|ák Ferón tz*, Bonts Ant;il, Koks;., Istvány, Tóth András esztergálni, Szabó György, Labuda Tamás. Első rendbeliek : Salamon Károly, Takáts Mátyás, Sclmautz György, Her- telendi Ferentz, Mobr Péter, Háfen- I rádl Péter, Szengáli Gergely, Orgauer Antal, Záfiri Istvány, Béták Antal, Tamáskovits János, Eck Mártony, Majer Mártony. Második rendbeliek : Leiter László, rátz, Kressák Mih-ály, Büchel Ferdinand, Jurok Antal, Czieg János, Fischer József, Samó László, Gabanitz Imre, Pálinkás József, Takáts András. Harmadik rendbéliek : Tóth István párkányi, Göbel János, Tóth István. Gyengébb!) t.a nitvá nyok. Első rendbéliek : Heimlich Pál, Pratsek András, Balog Mihály, Kriskó jgnátz, Mészáros József, Köss János, Baross János, Vollmann János, Dralios Jósef. Második rendbeliek : Schüller Já­nos, Fridrik Ferentz, Nigrényi Istvány, Katitza Mihály, Schenbők Mihály, No- vák Károly, Taxner Ferentz, Faragó Gáspár, Hégh Istvány, Fridiik Jósef. T'ótli András. Kezdők : Heimlich János, Valassek Jósef, Specht Mártony. A közönséges próbatételre meg nem jelent. : Mátyásovszky Lajos. Az oskolába való járást elhagyták : Schindler Jósef, Mül 1 or Istvány, Fritz Mihály, Csonka András, Csonka, Károly. Meghalt Dehyovits Imre. Száma: G2. Az egész eszlergomi nemzeti osko­lában levő ifjúságnak sommája 122. Közli : Dr. K. L. ___ : művészeiéi, mint bárki más; — de k ig^otn,' hogy ne lehessen a nélkül a mivellségiiek magas fokát elérni. Mi nmellség lekint.etében unokái vagyunk a görögöknek s rómaiaknak de az uj civilisató megteremtéséhez hozzájárult a kereszténység s a germán világ s elő­állott, az, uj civil is;, t Ló s a modern cul- tura. imdy a régi nyelveket s irodai inakat bizonyos mérvben s bizonyos élei hi vatásokiiái fö 1 öslogesokké teszi. Kell oktatni ez irányban is — s az oktatás ezen neme találja helyét a reáliskolában ; annak eltörlése igazi államcsíny volna. Hiszen alig jnult egy pár éve, hogy minden középnagy­ságú város reáliskolát kívánt, s haj­landó is volt áldozatokat hozni, s ma is mulatja, épen a székesfehérvári és esztergomi példa, hogy a, városok nőm kívánják a reáliskoláik beszüntetését. De fenn kel tartanunk a reálisko­lát, tekintetből a 28 reáliskola s az 5000, vagy hogy praecise mondjam a 4918 tanuló érdekében, mely érdek az ország érdekével azonos. Mert tekint­sük azt, mi fogna valószínű leg történi azon majdnem 5000 tanulóval ? Azt hiszik, hogy decretálni lehessen, hogy azok mind a gymnásiumokba fognak átmenni ? Ismerve azon osztályok né­zeteit, szükségeit,, melyek főleg gyer­mekeiket a reáliskolába küldik s melyek a classicus nevelést feleslegesnek s gyermekeikre nézve kártékonynak talál­ják, egy nagy rész e reáliskolai tanu­lókból a polgári iskolába fog menni s igy ezekre nézve pedig a képesség! és oktatási mérték lejebb fog szállít­tatni, egy nagy része pedig külföldre fog a reáliskolába menni — mint most is jelentékeny számmal küldik a gníczi és bécsi reáliskolákba, mit, épen a kérdésben levő osztályokat tekintve, a magyar cult,ura érdekében előnynek Urin tudok tartani. Gyakran s évek óta hangsúlyoztam magam, s itt a házban mint valami uj felfedezés mondatott, hogy közoktatást akként kell szervezni, hogy az isko­lázott prolet.árusok számát ne növeljük. — ne, ha a reáliskolát megszüntetjük egyenesen arra dolgozunk ; mert ha azok, kik ma a reáliskolát, frequent,alják* a gymnásiumokba átmennek, kétséget nem szenved, hogy növekedni fognak azok száma, kik elvégezvén a gymnasiumor, s letéve az éretsógi vizsgát, a tudós, de főleg a. jogi pályára fogják adni magukot. A reáliskola a gyakorlati pályákra Trefort a reáliskolákról, A tanügyi miniszter hétfőn emlé­kezetes egy országgyűlési bevezető be­szédet mondott a középiskolai tvjavas- lat részletes tárgyalása előtt. Az emlé­kezetes beszéd vezéreszméi a következők: Meg keli-e a reáliskolát tartani vagy sem. Feleletem erre : a reális­kola szükségkép megtartandó, mert annak felhagyásával szakítanánk iskola- 0gyünk eddigi történelmi fejlődésével, s visszaesnénk azon korszakba, mikor csak a, classicns nyelveknek tulnjdonit- tatott képző erő s művelődési hatály. Éu méltánylom a régi világ irodalmát 'való lépésben és előkészítésben előny- ínyei hír a gymnasium felett. ­Végre azért is meg kell tartani a reáliskolát, mert ha megszüntet,nők — í tekintve a túltöinöttséget a gymnasiii- jmokhan — a reáliskolák helyett gym- nasiumokat, vagy más iskolákat kelle­ne állítani, úgy, hogy financziális te­kintetben nem volna semmi nyereség. Vegyük most szemű gyre azt, mit az elleröldalról mondanak, úgymint: a reáliskolákban a tanulók száma csök­ken, — tehát a. reáliskola felesleges. Tény, hogy a reáliskolai tanulók szá­ma az utóbbi 10 év alatt 7900-ról 4900 ra szállt le, de ha valamely ténynek jelentőségét akarjuk bírálni, ismerni kell az okokat, melyek azt előidézték, mert ezen okok természete szerint a ténynek jelentősége nagyobb vagy kisebb. A főnk pedig az, hogy a. reáliskolai tanfolyam G évről 8-ra emeltetett. A hat évi reáliskola semmi tekin­tetben sem felelt meg feladatának, az egy definiáilhallan korcs intézet volt. Az első reáliskola, vagyis a mainak megfelelő első négy év, a polgári is­kolának egy neme volt, — a felső kettő tökéletes bors d’ouvro volt, ezé 1 és föladat nélkül, mert nem képezett az élet, számára, de nem készített elő a felső oktatásra sem, mint a műegye­tem tanárai legjobban tudják, mert ezen időből származik azon tapasztalat, hogy a gymnasiumból a polyteclmikumra sokkal képzettebb ifjak mentek, mint a reáliskolából. Alidon én ezen szerfelett, hiányos organ i sá ti ó t megszüntettem, mindazon szülők azt zokon vették, kik gyerme­keiket a kenyérkereset tekintetéitől csak gyorsan s olcsón neveltetni akarják s sokan úgy okoskodnak, hogyha fiaiknak 8 évet kell tölteni a reáliskolában, — akkor inkább a. gymnasiumba küldik gyermekeiket. De halott a reáliskolákra a tulspeculátióra hekövetkezett pangás. Alig azelőtt sok reáliskolát végzett ifjú azonnal alkalmazást s jó fizetést ka­pott s ez most megszűnvén, sok szülő úgy találta, hogy jobb lesz fiából ügy­védet vagy hivatalnokot, csinálni s a.zt a gymnasiumba küldötte. De végre maga, az, hogy bizonyos körökben sokat disputáltak a felett, hogy megmarad-e a reáliskola vagy sein, a bizonytalanság sok szülőt, — kik az iránt kellőleg tájékozva nem le­hettek, -— arra birt, hegy gyermekei­ket a, reáliskolába ne küldjék. vtíliáuvást tenni, hogy jlni tanítványairól s s ezek családjairól beszélt, annyi kis int,li­gákról, kalandokról, annyi érdekes részlet­ről tudott, hogy ezeket bizonyára ő maga költötte. — Élete regényessé kezdett, előttem válni, unfit csak mondott, az mind drámai knrnbináeztókkal volt átszőve. Ez a plian- tasfikus élet zavarta boldogságomat. Kn, ki az egész világot el tudtam érte hagyni sok­szor oly gyereív es dolgok fölött kaptam rajta elgondolkozva. Egyetlenegyszer támadt föl bennem a gyanít, vagy legalább is közel voltam hozzá, bogy vasárnap este nem tért vissza. Két­ségbe voltam esve. Alit tegyek? Elutazzam Saint-Germainbe ? Hiszen akkor kompromit­táltam volna Őt. Éjnek idején fölkeltem, hogy mégis csak elmegyek, mikor hazaálli- tott Indítványán, nyugtalanul, izgatottan Nő­vére beteg lett, momlá, s neki mellette kel­lett marádni virrasztani. Mindent elhittem neki. Ugyanazon a héten még vagy kétszer háromszor ment Saint-Germainbe s az egész éjjel ott maradt. Szerencsétlenségre nemsokára ő maga is beteg lett. Egy este remegve haloványan lázasan jött haza vacsorájáról. Megliütötte magát s mint az orvos monda, betegsége gyógyifbatlanná változhatok. Azt hittem, hogy megőrülök fájdalmamban. Nem gondoltam egyébre csak arra, hogy végóráit lehetőleg kel temesse, lehetőleg édessé legyem. Csa­ládját ágyához szerettem volna hívni. Anél­kül, hogy neki szóltam volna, irtain saint,- germaini nővérének, s nagybátyjához, a fő­rabbihoz magam mentein el. Az érdemes rabbit ebédnél találtam. Nagyon megvolt ül közve sietségemen mely- lyel berontottam. — Uram, mondám, vannak pillanatok, mikor minden családi viszálynak meg kell szűnni. Tiszteletet parancsoló arczával felém fordulva, csodálkozva néztem rá. Újra kezdem : — Unokahuga haldoklik. — Az én unokaluigom ? Hiszen nekem nincs unokaluigom. Oh téved a személyben. — Kérem uram még egyszer, feled jen el minden családi viszál y kodást Madame Delocheről, a kapitány özvegyéről beszé­lek. — De én semmiféle Madame Delocliet nem ismerek. Biztosíthatom önt uram. hogy rosszul értesítették. S lassan kikisért; bizonyára olyan em­bernek gondolt, ki tréfát akart vele fizui. Le voltam sújtva, oly váratlanul jött az ; mit hallottam. Hirtelen az a jó gondolatom támadt eszembe jutván a nő egyik tanítványának in*ve, hogy e tanítványnál, egy ismerős ban­kár leányánál tudakozódom. Kérdezek egy szolgát. — Madame Deloclie ? — Nincs itt. — Tudom, ő az a nő, ki a kisnsz- szonyoknak zongornórákat. ad. — A mi házunkban nincs kisasszony s nem látszanak zongorát. Ezzel becsapta az ajtót, orrom előtt. Nem folytattam tovább kutatásomat, hiszen tudtam, hogy mindenütt azt a fele­letet kapom. Mikor haza értem, egy saiut- germaini levelet nyújtottak át, melyben az erdőigazgató azt Írja, hogy Ő nem ismer Ala- dame Delocliet, neki magának sem neje, sem gyermekei nincsenek. Ez volt az utolsó csapás. Öt esztendőn keresztül minden szava hazugság volt. Őrülten siettem azon szobába melyben a haldokló lakott, a kérdések özö­nét vágtam arczába: „Mit csináltál Saint­Germainban, minden vasárnap, mivel töltöt­ted az egész napot ? Hol voltál, mikor nem voltál itthon ? Felelj ! Néma, szótlan maradt. Haragosan folytattam tovább: „nem adtál zeneórákat, nem ismernek seholsem ! Honnan van pénzed, ékszereid, csip­kéi! ?K Oly fájdalmas, oly kimondhatatlanul fájdalmas, tekintetet vetett iám. Ez volt az egész. Tovább folytattam : — Öt esztendeig csaltál, napról-uapra. óráról-órára. Egész életem tárva állt előtted mig én nem tudok a tiedből semmit. Alég azt sem, hogy hívnak. Mert csak nem a tied az a név, melyet viselsz? Hazug asszony: Oh hazug asszony ! De beszélj hát! Honnan jöttél? Ki vagy? Mit akartál velem? Be­szélj, mondj valamit. Hiábavaló fáradság volt ! Felelet helyett nyugodtan a íal felé forditá arczát, nehogy kiolvassak tekintetéből valamit. S igy halt meg a szerencsétlen ! Nem ismerte senki, hazug volt halálig. — Uj posta. Úgy értesülünk, hogy Ebédeli már legközelebb postahivatal lén életbe. A tanár urak talán meg fognak ne­heztelni, ha e controversióyól beszélek, — de bármennyire tiszteljem is a kö­zépiskolai tanárokat is, — t. i. azokat, kik hivatásuk fontosságát ismerik s an­nak becsületesen megfeleluijparkodnak — mégis az igazat többre becsülöm s ezért egészen nyíltan szólok e dologról. A gyinnasiumi tanárok, valamint a pol­gári iskolák tanítói általán véve nem barátai a reáliskolának,\ mert az elsők azt hiszik, hogy a latinitáson kívül nincs cultura, az utóbbiak pedig azt vélik, hogy a reáliskola tőlük elvon sok tanulót, kik oda jönnének, ha re­áliskola nem volna. A reáliskolák ta­nárai podig a 8 évi tanfolyamnak nem barátai — mert a concurrentiát szem­mel tartva — azt hiszik, elnézve az oktatás sikerétől, hogy ha a tanfolyam 7 . évre szállíttatnék le, több tanuló tódulna a reáliskola felé. Végre érvelnek a reáliskola ellenei a latin nyelvvel, a latin nyelv — mondják — mindenesetre szükséges s ha azt a reáliskolába behozzuk s a gö­rögöt a gjmnnsimnban megszüntetjük, meg van az egységes középiskola. A latin nyelv nézetem szerint is, mindenesetre hasznos, ha tudjuk — de úgy tanítva, mint azt a reáliskolákban Németországban is tanítják, nem ér semmit. S ha a latint tanítjuk, meg kell szüntetni a francziát, mert in in­finitum nem lehet a modem nyelvek számát se növelni a középiskolákban, mert akkor csakugyan meg lesz a tul- terheltetés, melyen az iskola s a nö­vendékek elpusztulnak. Kell tehát a modern társadalomban kétféle oktatás. Hangoz tátik az is, a mit poly tech­nikumok igazgatói Németországban s ná­lunk is mondottak, hogy a gymnasiu- mot végzett ifjak jobb sikerrel folytat­ják a tanulmányokat a műegyetemeken, mint a reáliskolát végzettek. Alagam is mondottam azt, ellenben a pesti poly- technicum tanárai most más nézetben vannak, mióta a reáliskola nyolez évi tanfolyammal van berendezve s a mos­tani tanterv be van hozva. A siker a tanulásban nem az előbbi iskola minő ­ségétől, hanem a tanuló tehetségétől van feltételezve. Vannak azonban oly nézetek is, melyek szerint a kétféle irány csak a felső osztályokba hozassék be, akként, hogy a gymnasium első négy osztálya legyen közös, azaz képezzen úgy a felső gymnasiumra mint a felső reáliskolára. Én o nézetet nem fogadhatom el, mert ha a képzést s az oktatást két külön irányban s elágazásban szükségesnek találjuk s akarjuk, hogy az sikeres legyen, akkor azt korán meg kell kez­deni és kezdettől fogva tervszerűen keresztül vinni. A latin nyelvet, valamint a fran­cziát is korán kell kezdeni, valamint a rajzzal és a számtannal is már az alsóbb osztályokban máskép kell elbánni ha az első négy osztály közös, de nem­csak névszerint: akkor a jövő realis­tának tanulni kell oly dolgokat, mikre a reáliskolában szüksége nem lesz, melyeket tehát ott nem is folytat s igy el is felejt ; ellenben nem tanul dolgokat, mikre ott szüksége van, s melyekre az első osztályokban kellene az alapot nyernie. Én teliát valamint a kétféle közép­iskolát szükségesnek tartom, úgy ha a sikert akarjuk, nem kell összezavarni sem a tantárgyakat, sem a mértéket a két iskolára nézve. Iparos tanulók iskoláztatása. Barin! Rezső kir tanácsos tanfelü­gyelő úr április 1-én a kir. város ta­nács termébo értekezletet hivott össze. Meghivattak pedig a tanítói testü­let egynémely tagjai a kir. város és

Next

/
Oldalképek
Tartalom