Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 26. szám
/A iEG.1EI.ENIK HETENK INT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..................................................... IVI ívre ..................................................... negyedévre ... i .......................... E gyes szám ára 7 kr. fit kr0 Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j-^FALZ HÄZ ELSŐ EMELET liovií n Inn s/.olliMiii részét illető kiízleniéuyek kiildemlőlí. KIAD Ó hT V.A TÁL: ^SzÉCHENI-TER ^rv, hová a hivatalos s a iiimtóii liirdotésuk. a nvilMerbo szállt közlemények, előlizetési pénzek és vechiiu:il;isok intő/,emlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HTRDKTKSKK :j M A G Á N HIR D 1ST ÉS E K nie^állapoilás szerint lein* lejíjutányosahba n közöltetiu ! s z ót éli 100 szói^ — frt 7ö kr. 100—200-icr . 1 n 50 „ 200—l’.OO-ijr . 2 „ 2.r> „ ! Rélyegdíj 30 kr. N V1 IiTI'líIt sora 20 ur. Dáridós konyha. A magyar ombei miiiilenekfölötÁ szereti a jó konyhát. Még a legszegé' íyebb család feje is aggodalmas kő" *íl!tekintéssel rakosgatja félre filléreit, iogy kifussa a kalácsra, a pecsenyére, neg a borra. Mert nálunk Magyarországon az a nézet uralkodik, hogy az mi bér csak akkor ünnepel, ha szokatni» konyháról nagyszerűen jóllakik. A szakácskönyvekben a magyar étiekről azt Írják, hogy azok a legerősebbek és legtáplálóbbak minden más lemzet ételeinél. A külföldiek pedig nagyokat néztek, midőn tanulmányi ulra közénk érkezve azt tapasztalják, hogy semmi sincs nálunk annyira kifejlődve, mint i konyha cultusza. Magyarország áldott ország. Adott íz Isten sok minden jót, megjutalmazza i munkát, meg a fáradságot, senkise lel gozik hiába, vau miből megélnie íz utolsó napszámosnak is. Do a lakomázás és dáridós világ lúlsága elpuhiija a népet, lomhává te szí a munkára, mi tétlenségre csábítja s minden eyyeb hasznosabb és nemesebb élvezet, iránt érzéketlenné teső. A magyar nép s különösen a földműves és iparos osztály, a lakomáro- íáson kívül nem ismer más módot, a mi által fáradalmait jutalmazva, igényeit kielégítve s élvezeteit elérve találná. Sátoros ünnepeken a húzd asszony sokkal többet törődik a. konyhával, mint % lakás esiuosgatásával s minta ruházat takarosságával. A család feje pedig nem is igényel semmiféle szellemi élvezetet, mint más nomzetek alsóbb néposztálya,i, ha. ünnepekről van szó. Adjunk hálát az istennők, hogy bőséggel áldotta meg hazánkat, hogy mindenkinek bőven kijut a javából. De no elégedjünk meg azzal, hogy népünk ünneplő igényei ennyire korlátoltak. A csínra, takarosságra, szóval a ház beli jó Ízlésre nagyon keveset adnak nálunk. A magyar földműves és kisiparos igen elhanyagolt lakás viszonyok közt tengődik. Tisztaságra, jó Ízlésre igen keveset ád s ez visszahat a lé- lekre, mely rendetlen és visszás életmódra hajlik. Egészségtelen és Ízléstelen a dári- dés magyar konyha művelőinek hajléka, a hol az apró világ már vérébo választja a tisztaság és csinosság iránt való érzéketlenséget. A mestei'geiendán mindössze a kalendárium meg a biblia található meg, Szellemi táplálékot nem igen vesz magához a dáridós konyha művelője s a fogékony gyermekek számára nincs miből s nincs mit első ükitolásul nyújtani. Van azután még egy árnya a dáridós magyar konyha túlzásának. Az evés ivással ünneplő magyar embernek a pénzintézeteknél rendesen fekete könyve van, melybe adóssága van Írva, takarékoskodásról, félrerakásról szó sincsen, mert a jelennek élés elveszi a jövőbe való tekintést. Ezek a magyar nép dáridós természetének hiányai, ezek az eszem-iszom világ kinövései, ezek a magyar nép alsóbb osztályának veszedelmei, ezek el 1 on Írjanak a nép irói s ezek ellen a hibák ellen emeljék föl szavukat az egyház férfiai a szószékről. Gazdasági levél. — Őszi vetések fogasolása. — Az életrevaló mezőgazda minden lépését, minden mozdulatát s minden munkáját számítás kell hogy kisérje, mindenek felett a jövedelem okszerű szaporitilsában nyi 1 ván u 1 váll. A gazdasági növények között napjainkban s talán isten tudja meddig első helyet foglalja el, a búza mint kereskedelmi s kiviteli czikk. Nem sok figyelmet fordítottunk eddig annak tökéletesítése és javítására, nem gazdai bdlcseségüiik és számításunknak tulajdoni tli a tó, hogy a magyar búza világ hi itt vé való, sem hogy jelenben még a világpiaczokon, különösen aratás után egy kis helyet, egy kis fölényt biztosíthatunk ezen, fájdalom, még mindig íőnövénynek. Ezt a természetnek, hazánk áldott talajának köszönhetjük, búzánk világra szóló jelessóge, lisztünk kitűnősége minden alkalommal elismertetik s a világ versenyek babérral tűntetik ki hazánk e jeles termékeit s mi mindenre inkább gondolunk csak ezek nemesítése és okszerű szaporítására, nem. Ez utolsó pont az, mely jelenben, mint figyelmünknek főtárgya, bővebb megbo szólást igényel. A mezőgazdasági állapotok jelenben határozottan eltiltanak attól, hogy a gabna termelést térileg fejlesszük. — Eltilt ettől a kényszerűség és pedig az által, hogy a takarmány s egyéb ipar és kereskedelmi növények termelése igér nagyobb hasznot s biztosabb jövedelmet. Azt, ki arra figyelme/tetné kis gazdáinkat, hogy igyekezzenek minél több területet búzával elfoglalni, határozottan avval vádolnék, hogy a népnek ellensége, de a ki arra figyelmezteti őket, hogy az eddigi szokásos területet úgy műveljék meg, hogy ott több gabna termeltessék, szóval a nagy obit hozam létesítésire igyekezzenek, az előtt levett kalappal beszélgetünk. Az őszi vetések tavaszi niegfoga- solása e kívánalomnak megfelel, az az miután a már elkészített őszi vetést egyébként módunkban nem áll istápolni, e módszer igen hasznos eszközlésnek bizonyult. A búza, ép oly fűnemi növény, mint a többi, mely gyöksarjad- zási képességgel bír. Erro szükséges vagy az, hogy a földet a növény körül felbolygassuk s gyökereit betakargassuk, vagy az, hogy kedvező körülmények beálltával a növénykét megsértsük, hol sarjadzás következik be. Ha módunkban állana, legjobb volna a búza növényt épen úgy megka, pálni, mint a tengerit vagy a burgonyát, de ez részint a végett, hogy elegendő pénzünk nincs, részint mert még mindig sok a földünk és mórt irtózunk ilyesmitől : nálunk ki nem vihető. A fogasolás minőségű a szerint változik, a minő a talaj, melyen az őszi vetés áll. Laza talajon kevésbé belterjes, az az nem valami sűrű és éles munkáját adjuk a fogasnak, minél kötöttebb a tulaj egyszersmind minél bujább a, vetés, a fogasolás munkája annál pontosabb, annál sűrűbb legyen. Mielőtt azonban a talajra ramennénk, nem szaluid szem elől téveszteni azt, hogy az már a téli fagytól ment legyen s a tavaszi tenyészet rajta, meginduljon, a fogas lehetőleg könnyű és Ismeretlenül. — Elbeszélés. — A kandallóban vígan pattog a tűz. A hasábokat nyaldosó láng piros rezgő fényét :*gy ifjú nőre veti, ki a kandalló előtt, levő oamlngon mereng. A rezgő fény arczát még szebbé, kifejezőbbé varázsolja. Távolabb egy támlásszéken férje unatkozik. A csöndet végre is a férj szakítja meg. De édesem, önnel ma mit sem fölict vezdeni. Mondja az. istenért, *miről ábrándozik. A hölgy nem felel. A férj felkel és türelmetlenül jár fel-ulá a szobában. Majd megáll egy hímző minta előtt s a kifosztott pergament-papiron addig dalol, inig szerencsésen beszállítja. Erre oda megy a namlaghoz s neje vállán áthajolva kisérti meg a támadást. — Nelli, ha ön nem akarja azt a hallatlan esetet megérni, hogy a. mézesbe! ek- 9<en itt aludjam el e széken, törje meg e mallgatagságot. Mondja meg, mire gondol most ? — Első szerelmemre. — Ne mondja ! Teringette. És a legelsőre. — Igen a legelsőre. Melyről a poéták a férjek vigaszt?Iáidra azt mondják, hogy a. sírig tirt. — Valóban, a sírig. — Szép. A férj, mintha szintén rendkívül érdekesnek kezdené találni a kaudalló szeszélj esen lobogó tüzet, merengve néz bele. — Igen első szerelmem még most is él szivemben, csak oly épen, csak oly esz- méoyien ... De csak félre avval a mord tekintettel... mert hisz szerelmem tárgyát sohasem láttam------— Csodálkozik ? Pedig úgy van. Szerettem ismeretlenül. Elbeszéljem, hogy történt? A mint ön is tudja, zárdában nevelkedtem. A szünidő egy részét nagybátyám kastélyában töltöttem, elvonulva a világtól egyedül a házi gazdálkodásnak élve. A kastély egy kis falu közelében állt, rendkívül sebes folyó partján, gyönyörű vidék és süni, sötét erdő szélén. Ninával, komor- námmal, ki már akkor sokkal több regényt olvasott mint én, s vidám, jőszivű leány volt, gyakran ábrándoztunk a viszhangos, liűs erdőben, ibolyát, gyűjtve csokorba s csiperke gombát szedve, mert nagybátyám rendkívül szerette a gombalevest, s a sebesen rohanó folyó pariján merengve sóskát szedtünk, mert nagybátyámnak a sóska mártás is kedvencze volt. A mint látja, szerencsésen összhangba hoztuk a hasznost a költőivel. S ez nagybátyám érdeme volt, mert azt tartotta, hogy a jó gazdasszouynak még Robinson szige-. lén ir kell tudni rendes asztalt teríteni. A költői és prózai szerencsés összhaug daczára is azonban rendkívül unatkoztunk. Nagybátyám különcz • ember volt, s egészen elvonult a világtól, persze nem is látogatta senki. Csak akkor ment be a városba, ha a történelmi társaság gyűlést tartott. .Teles historikusnak s régésznek képzelvén magát, egyedüli vágya a történelmi társulat elnöksége volt, s ezt egy nagy történelmi munka megírásával vélte elhóditaui. Sokat beszélt nekem e megírandó könyvéről és rendkívül boszus volt, ba eszméiből gúnyt mertem űzni. Este, mikor a veranda párkányára támaszkodva a sötétedő tájat néztem, a kastély mellett fehérló' utón néha egy lovas alak tiint elő. Nagy csodálkozásommá lovas a kastélyból jött ki, holott én nagybátyámon kiviil, ki vén volt, s az ispánon, ki öreg volt, más férfit ir.ináliiuk sohasem láttam. A lovag a nagy udvar liáhdsö kapuján ment ki s ügyesen, ritka elegnncziá- val ülte meg lovát. Nina kitalálta csodálkozásom okát s csintalan mosolylyal mondá : — Oh, az nagyon szép ember. Elpirultam s hirtelen vissza léptem a korláttól. Öli, még akkor nagy véteknek tartottuk mi, szegény zárdanövendékek, egy szép férti után nézni; mikor még csak ismeretlen eszményképekben ismertük a férfiakat . . . Nina csevegett a lovasról. Elmondó, hogy egész nap bátyám könyvtárában dolgozik s csak este lovagol néha ki a szabadba. Azt is megsngta, hogy egy elszegényedett báró-család ivadéka, ki így keresi kenyerét. Különben unalmas ember, olyan könyvmoly. Hirtelen eszembe ötlött valami. Áh, ez az én bácsikéin avval a szegény báróval Íratja az Ő monumentális nagy művét, mely őt az elnökségbe emeli... És ezt titokban tartja... Halmiul... Megvallom, a rejtélyes esti lovngréndkivíil felköltölte kíváncsiságomat. Képzelje, esténkéut egy^ magános kastély alatt vágtató lovag, titokzatos homály körülötte . . . hisz ez regényes. Aztán az is boszantó volt, hogy már néhány hete voltam ott s mégis van valaki, a ki csak tudomást sem vesz rólam. De hát hogyan? Hisz egész napon, sőt egész é|en át a könyvtárba van zárkózva, avagy a más közeli könyvtárakat bújja; este pedig úgy lovagol ki, mintha üldöznék. Haragudtam, hogy a zárdában nem tanítottak lovagolni... öli, dehogy, magam sem tudtam, mért akartam lovagolui. Az igaz, hogy nagybátyám sokkal engedelmesebb hallgatóra talált bennem, mikor újra kezdte könyvének alapeszméit magyarázni. Sőt mikor azt találtam mondani, hogy sohasem láttam nagy könyvtárt, megígérte, hogy megmutatja a magáét. Másnap elhitt a bácsi a könyvtárba. Magas, osztályos szekrényekből ezer meg ezer könyv bámult le s jobiól balról szigorú tekintetű gipsz-tudósok néztek farkas- szemet. A terem üres volt; lépteink kopogása is viszhangot keltett. Egyszerre ész, revettem, hogy valaki van egy állvány mögött. Csak feje hátsó része látszott, melyet dús, aranysárga fürtök boriiotbik. Oda- sugtam a bácsinak. — Nézd csak, ki van ott ? — Pszt. . intett nagybátyáin. Nem szabad zavarni ...Most épen egy fontos okmány megfejtésével foglalkozik s ba kizökken a kerékvágásból, megsemmisül egész munkája... vagy igaz, hisz te nem ismered, hm, hm, nos Írnokom... jerülik tovább Ugy-e ez sok volt ! Még csak fel sem tekintett Írásáról, Hisz ez az ember maga
