Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 1. szám
Esztergom, V. évfolyam. I. szám. / Vasárnap. 1883. január i én. w EGJELENIK HETEN K INT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. V ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ...............................................0 IVt — f él évre . ...............................................3 „ n egyedévre . . . ..........................1 „ 50 E gye ára 7 kr. kr. * SZERKESZTŐSÉG: ^falz-haz első emélet hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENl'TÉR. 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nvilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ •'. Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. Közönségünkhöz. Az „Esztergom és Vidéke“ 1883- ban ötödik évi pályafutását kezdi meg s hű szolgája lesz ismét városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek. Esztergom helyi sajtójában az Esztergom és Vidéke nemcsak hetenként kétszeri megjelenése, de öt esztendős pályája által is olyan mozzanatot jelez, melyhez foghatót nem találunk. Mint minden év elején, úgy most is programminik vezéreszméjének nyilatkoztatjuk ki, hogy függetlenek vagyunk minden irányban, de azért megmaradunk mindég az ildom és jóizlés törvényei között. A lap szerkesztősége, munkatársainak köre és kiadása ugyanaz marad s reméljük, hogy ugyanazon olvasó kö zönség is csoportosul megint körénk, melynek pártfogása eddigeló is buzdi- tóan hatott reánk A helyi eseményeknek nem száraz krónikásai, de élénk följegyzői kívánunk lenni s minden legcsekélyebb közéletbeli eseményt sem hagyunk figyelmen kívül. Munkatársaink mellett a közönség sok tagja is lapunk tartalmát gazdagítja több rendű, kisebb-nagyobb tudósításaival, úgy hogy a mostani források mellett már nem küzdünk többé a kezdet akadályai között. Reméljük, hogy olvasóink pártfogása megújítást fog találni az uj év elején s reméljük, hogy fáradozásainkat méltányolni fogja az a közönség, melynek érdekeit szolgálni legelső kötelességünk Az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ szerk. AZ „Esztergom és Vidéke“ hetenkint csütörtökön és vasárnap megjelenő helyilap előfizetési ára : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Széchenyitér 35. sz. alá) iuté- zendők. A KIADÓHIVATAL. Uj takarékpénztár. „Népnevelés és műveltség“ jöjjön el a te országod, ezért sóhajtunk mi fel időnként, mi, a kik szorosabb ösz- szeköttetésben vagyunk a néppel és időnként érezzük a tövisszúrást, mnlyot nem gyakran a neveletlenség és mive- let.lenség éreztet velünk. A templomok és népiskolák csak részben tényezői a művelődésnek, de hogy egy állampolgár, társadalmi műveltségre tegyen szert, szükséges az olvasás, társalgás, történelmi, földrajzi, természetrajzi és tani, bölcsészeti, szép- irodalmi ismeret. Alakítsunk teliá1 oly helyeket, hol ezen könyvek képviselve vannak, társuljunk. Hogy minő hatása van a társulati szellemnek a nemzetek életére, hogy mit képes e téren csak egyetlen magas érzelmű hazafi és emberbarát létesíteni, arra például szolgálhat hazánk „legnagyobb magyarjának“, gróf Széchenyi Istvánnak működése. Alakítsunk tehát olvasóköröket, ébresszük fel a népben az olvasás szenvedélyét, zárjuk ki a ponyvairodaimat. Alakítsunk községi takarék pénztárakat, mely alapra a legszegényebb munkás is képes 50 krt adni évenkint, készítsünk erre nézve alapszabályt, — melynek egy pontja a betett pénz helyett az erkölcsi életet tisztázó könyveket rendelne kiosztani, — kedvelhessük meg a hirlapolvasást, különösen a helyi, a megye területén szerkesztett lapok pártolását, melyek legközvetlenebb érdekeink ellenőrei. Ezen uj élet lesz az, mi népünk szellemi életét fejleszteni fogja és elvonja oly helyektől, mint a korcsmázás, melynek vészes következményei eléggé ismeretesek társadalmi életünkben. Hívja fel a tan felügyelőség időnként a községek lakosait olvasókörök alakítására, Írja le azok magasztos czél- ját és eredményét. Felhívom még a hatodik nagy hatalmat a sajtó t, mert tudom, hogy ennek hatása a közvélemény megteremtésében és vezetésében, a visszaélések ellenőrzésében, a minden ágú ismeretek gyors elterjedésében áll, előkészítője a törvényhozási és társadalmi reformoknak, közege a politikai és társulati érdekeknek. Pártolja a sajtó az uj takarékpénztárak eszméjét, mert hiszen azon intézmény czélja lenne, hogy kiszorítsa a ponyvairodaimat mint a baboua, sötétség terjesztőjét és hasson úgy önállókig nyílt sisakkal, hogy a valódi mi velődós eszközeit és azokat kiknek az kezükben van, ébressze, lelkesítse, figyelmeztesse, hogy ki ki tudományát a társadalom és az emberiség javára használja fel. PÓLYA LAJOS. Fővárosi levél. Immár hat éve annak, hogy a sugárúti műv.ószház első kiállítása alkalmából egy párizsi fiatal festő képeiről emlékeztem meg, a kit az esztergomiak is mindannyian ismertek. Azóta sok minden változott. Nemcsak az „Esztergom“, melynek hasábjain ama soraim megjelentek, boldogult inog az Urban, hanem a fiatal festő is — olvasóim'- tán már sejtik, hogy Paczkáról vau szó — kinek akkoron rózsásan mosolygott a jövő, nagyon is eltűnt szem elől, sokan mondják : hajótörést szenvedett. Hogy mi okozta az ő bukását, ezt részletezni és fejtegetni, tán nagyon messze vinne bennünket; bukásának egyik főokát azonban megnevezhetem anélkül, úgy hiszem, hogy tévednék és ez : a túlcsigázott várakozás, melylyel vele szemben a közönség és a kritika viseltettek. Ezen jogosulatlan követelést pedig épen a művész jó barátai és pártfogolói idézték elő ama túlhajtott hírlapi dicsériádákkal, melyekkel Pacz- kának használni, egy nagy úrnak hízelegni, önmaguknak pedig kegyes mosolyokat szerezni törekedtek. — No, de bármikép volt is, örüljünk neki, hogy inig ajr áldott emlékű „Eszttrgom“ még mosfí is alussza, minden valószi: ű>ég sze/rint „örök“ álmát, addig a mi műrészünk újra feltámadott és lábra állt. n'Ezt mondatja velünk az ő nagy képe, f inely az idei őszi tárlaton feltűnést keltett daczár? annak, hogy ezen tárlat art eddigi kiállításokat úgy számra nézve mint belső értekben messze túlhaladta. Benczúr, Mészöly, Markó és Spányi képei bizonyságúl szolgálnak, hogy vau bevégzett magyar művészetünk. Az „Esstorgom és Vidéke" tárczája Mosolyoddal. . . Mosolyoddal válaszoltál, A mikor a jó emberek Könnyes szemmel panaszolták, Hogy én érted mit szenvedek. E mosolyért más fejedre Irtóztató átkot kérne. E11 nem tudlak megátkozni . . . Áldjon meg az Isten érte ! Mikor tőled. . . Mikor tőled elbucsuztam. Gúny mosolyra nyílott ajkad, Reméléd, mint költők szokták Megátkozlak, megs iratlak. Öli ne kívánd, mert ha téged Utólérue szörnyű átkom, Nem lehetne senki nálad Nyomorultabb e világon. lévai Sándor. Szylveszter éj. — Töredék. — Mintha még mostis hallanám,mint zúgott a vihar s hatalmas erejével a járókelők szemébe szórta a házfedelekről lesöpört havat. Éppen ma egy éve volt. Latnbár barátommal egy egész esztendőt temető torra voltunk hivatalosak. Örömmel siettünk a kedves körbe és alig vártuk, hogy elérjük azt az egyszerű kis házat, melynek küszöbe akkor még oly szent volt előttem, mint ájtatos hivő előtt a templom küszöbe. Azóta, sok minden megváltozott, de nem is csoda: hisz egy e«ész év múlt el. Hiúság, múlandóság minden s azért nem lehet semmi sem örök . Vígan dúdolva, ifjú makacssággal da- czolni akartunk az éleseu sikoltó elemmel, nem törődve s nem is sejtve mily óriási gúny van a tomboló természet e megszokott játékában : a mint arezunkba vágódtak a megfagyott hószemerek. . . . Mily boldog az, ki azt hiszi, hogy mind az, amit lát, jó és szép ! Oh boldog kor, Imi a gondolatok helyét az ábrándok foglalják el. mikor nézünk - de nem látunk és a gondra még nincs időnk! Beléptünk. Angyalszelid arezon a gyermeteg öröm ártatlan mosolya fogadott. Alig vettük észre, hogy mily gyorsan röppentek a perczek s mikor esteli után — leányos házak hagyományos szokása. szerint — az ősi ólom öntés fantasMai számunkhoz féliv tikus alakjait, szentül hivő jóslásként kutattuk . . . vágyó kíváncsisággal álltuk aztán körül a tűzhelyet, lesve a hatalmas edényben forró vizet, vájjon melyikünknek dobja fel sziliére a tésztából gyúrt gömböt, nem hagyva természetesen addig békét, mig az illető olykor pirulva, olykor harag avagy örömmel, meg nem mutatta azt a piczike papirszeletet, melyért megégette helyes kis kezét, a mig a forró tésztából, meg bírta menteni. Tolt aztán nevetés és kedvesen cseugő kaczaj, a hogy az apró kis papirszelet ezt vagy azt a nevet jósolta, annak a leendő felesége, vagy ennek a jövendő férjéül. Á nekem jutott jósczédulát még most is őrizem. Ma tehát egy éves már Akkor ugyan kissé duzzogtam a sors ellen, mert még G. nevű ismerősöm egy sem volt. Ma — egy hésszú év alatt — már egyike lett e név is azoknak a feledhetetlen emlékeknek, melyek fájók és szomorral leverők... De ne nézzünk a jövőbe, sötét a fátyol mely eltakarja és bizonytalan az. Maradjunk még ez este a jelennél, hisz oly rövid, oly futó, oly múlandó már ez, alig hogy csak perczei vannak s a legnagyobb tragoediából: az életből el lesz temetve ismét egy nagy jelenet, egy hosszú mult egy egész év, s egy új fel - vonást hoz majd színre a-jövő, melynek végét ember ki nem kérdezhetné, ha megéri-e ? Egy haldokló ágyánál vagyunk, lehet- eu fehát, hogy el ne fogódjék a kebel. Lay;is gyorsiisácrornl n mutató a melléklet van csatolva. ketyegő antik órán, intve a szemlélőt, a rideg számítással kimért perezre, a hol meg kell szüiiui mindennek. Egyedül vagyok. Mély csönd vesz körül. Gyertyám lángja még lehelettől se lobog, oly ünnepélyes e perez. Gondolataimnak menetét nem zavarja senki - semmi, pedig a nagy temetésen, én is részt veszek, hol egy egész év emlékeitől búcsúznak el. És kell is hogy ez esteien minden egyén leikébe szálljon, számot adva önmagának mindenről, a mi jót s rosszat tett. Ha nem volna a lelkiismeret ítélet éjjele ez úgy másnap miért kívánna egy egész világ egymásnak boldogságot ? Voltak az őskorban, a kik még az időt imádták istenük gyanánt. Ma már egy tisztultabb felfogás előtt állunk. A ki nem hisz semmibeu, az nevetve feleli : bolondság minden ! De azért lehetetlen, hogy ne volna egy mindenek felett uralgó, megmagyarázhatatlan. megfoghatatlan valami, s ez az örök Miudenség, mely körül forog és mozog minden. Ennek végteler tengerébe uvugszik le az elmúlt idő, magával vive azokat is, kik véle együtt az elmúlás és megsemmisülés hontalan honába térnek. Voltak és nein fognak lenni soha többé. Kérjetek az rt bocsánatot mindazoktól, a kiket megbántottatok — s bocsássatok meg mindazoknak a kik megbántottak, és csak akkor hajthatjátok nyugodt álomra fo-
