Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 47. szám

vett egy mázsával többet az uradalmi bőszénbányából, hanem hozzám jött, tőlem vette kétszer olyan áron a kőszenet, mint a milyenért az uradalomtól kapta és azt a kőszenet 4 rnért- földnyire innen Tatára szállította, holott a zsemlyéi bánya csak két mértföld- nyire esik Tatától: sőt inkább, ha én nem voltam képes neki elegendő meny- nyiséget eladni, mert nekem mindég szállitmányi szerződéseim voltak, ügy Doroghra ment kőszénért mi még 1 és fél mértföldnyire tovább esik Tatától, mint Szarkás.

Mig a salgótarjáni kőszénbányáknak nem volt vasúti összeköttetésük Budapesttel, akkor azon hátrány, hogy az esztergomi kőszén elmálik, és úgy a táthi és budapesti raktárakban elmál- lott, nem volt érhető, mert már hasonló kőszén nem jött a budapesti piaczra, és úgy, akár elmállott akár nem, a budapesti gyároknak kénytelenségből kellett az esztergomi kőszenet venni. De mióta a hasonló salgótarjáni kőszén vasúttal minden nap frissibe (im frisch erzeugten Zustande) a piaczra kerül, ugy az esztergomi kőszenet a budapesti piaczról leszorította, és miután egy áruczikket, mely magát valahol már meghonosította nehéz kiszorítani, úgy az esztergomi kőszénnekjövőben is, ha vasúti összeköttetése is lesz Budapesttel, könnyű lesz a salgó-tarjáni kőszenet Budapestről kiszorítani és azért okvetlenül szükséges, hogy annak a legrövidebb összeköttetést nyugat Magyarországgal kell megszerezni, hogy ott keresse meg azon piaczot, melyet már Budapesten elvesztett és azért -azon szárnyvonal Biáról Doroghra erre .a czélra mitsem ér, mert azáltal az ut nyugat Magyarországra 6 mértfölddel szaporittatik, mi már elég arra, hogy a kőszénnek a versenyt nyugat Magyarországba egészen lehetetlenné tegye vagy legalább nagyon megnehezítse.

Én azt mind nem önérdekből mondom, mert nekem már kőszénbányáim nincsenek, sem a pesti kőszén és téglatársulat érdekében, mert nincsenek nekem részvényeim és igy nekem az egészen közönyös, vájjon a pesti kőszén- és téglagyár társulatnak évenkint 10, 20 vagy 50 ezer frttal több vagy kevesebb haszna van; de mondom azt .„közgazdasági“ szempontból, mert nagy fontosságú dolog, hogy ilyen kincs, mint az esztergomi kőszén ne vesszen el az országnak, mit csak ugy lehet

akar meuni, vigye el őt is, ne hagyja itt .magában egyedül.

Be az édesanyja nem hallotta már esdeklő fiacskája kérését.

Ez alatt gyorsan vonult tova a futó zivatar, s a fellegfoszlányok alól kikandikáltak az ég csillagai.

Szomotor Jóska kifutott a siti csen- dességű kunyhóból halott édesanyja mellől s a magas Tisza parton leülve sírásra fakadt, hogy mért nem vitte magával édesanyja abba az odafenn ragyogó — boldog meny országba.

Majd elgondolkozott agyermek eszével, miért nincsenek neki szárnyai, mint a repülő madárnak, hogy szálhatna föl oda a csillagok közé, édesanyja elköltözött lelke után.

A háborgó folyam tükre kisimult lassan az elcsendesült éjben, s aztán odalent megjelentek azok a meny országot rejtő csillagok.

Sóvár szemeivel ámultán vizsgálódott egy darabig fent is, alant is. Hiszen olyai egyformának látszott előtte mindkét csillagos ég.

És ha már szárnya nem volt, hogy fölfelé repülhessen, vágytól, reménytől dagadó szívvel ugrott le a partról a Tisza csendes tükrének ragyogó csillagai közé.

VÉKONY ANTAL.

meggátolni, hogy annak minden irányában a legrövidebb ut legyen nyitva, mi által megint a „fogyasztó“ is nyer, ha képes magának a fütő auyagot minél olcsóbban beszerezni.

És ugy bátran azt mondhatom, hogy az ország csak nevetségessé tenné magát a külföld előtt, bogy ha most már harmadszor az ide való kőszén telepeknek, a fekete gyémántoknak kitérne, mert először kitért ezeknek az osztrák államvasut, másodszor kitért nekik a déli vasút, miután a buda- ujszőnyi vonalt nem a természetes utón a kőszéntelepeken keresztül, hanem Székesfehérváron át irányította ; a mit pedig inkább lehet megérteni, mert ezen két társulat külföldi; de ha most a kormány maga ilyen óriási hibát követne el, azon nem lehetne eléggé csodálkozni és nem hiába hallottam már azt a nyilatkozatot egy higgadt gondolkozású embertől, hogy az valóságos „hazaárulás“ volna.

[Vége köv.]

Brzorád Rezső.

Magyartalanságok.

Tizenöt éve, hogy Szarvas Gábor irtó háborút kezdett a magyar nyelv fattyu-hajtásai ellen s azóta állandóan küzd nyelvtudós társaival nyelvünk tisztasága mellett.

Ha tisztán a nyelvtudomány álláspontjára helyezkedünk, ugy szószerint alá kell Írnunk majdnem mindent, a mit a Nyelvőr és a vele egy utón járók a nyelvjavitás dolgában követelnek. Csakhogy némely általánossá vált hibát meg kell tűrnünk, mert a nagy közönség és az élő nyelv megbékült vele s befogadta ugy, hogy kiirtására gondolnunk sem lehet. Olyan ezek nagy része, mint a folt az ócska ruhán: látszik, hogy idegen szövet, de azért megtűrjük, mert ha levetnék, lyuk marad a ruhán, s nem mindig van a régihez illő szövet, mely foltnak alkalmas.

Ugy vagyunk némely roszalást keltett szóval, hogy nem hagyhatunk föl használásával, mert a nyelvtudomány nem tud Ínyünkre valót adni helyette.

Legújabban dr. Vutkovich Sándo1’ adott ki egy 72 oldalos füzetet „Kisded szótár“ czime alatt, „miut a nyel' vünkben lábrakapott magyartalanságoknak és egyéb hibás kifejezéseknek betűrendes jegyzékét, a megfelelő helyes kitételekkel s nyelvi magyarázatokkal,“

Nagyon sok megjegyezni való dolog van e kis füzetben, melyet minden müveit embernek, de kivált minden toliforgatónak s nem utolsó sorban a hatóság jegyzői- s fogalmazóinak komolyan figyelmébe ajánlunk. Sok közkelettel hi ró szó van, mely egy kis jóakarattal még ki volna szorítható nyelvünkből. Ott van élükön a Nagy- sám, melyről szerző a következőket mondja:

Majd minden lépten-nyomon halljuk : Nagysám, kedves Nagysám, csókolom kezeit Nagysám! A szerelmes pedig egész áhítattal Írja kedvesének : „Imádott drága Nagysám !“ (stb.)

Pedig mily nevetséges ezek használata !

Hasonlítsuk csak össze a velők rokon s kiválókig a nép által használt kegyelmed szóval, s látni fogjuk, hogy a nép, ha valakivel beszél, a kegyel- mod-et ellapult alakban kelmedet használja, ha többről szól kegyelmetek (kölnietek) és kegyelmük (ő kémük) s az állítmány ilyenkor egyesbe jő pl. „Hallja kendtok“, „ő kémük tudja“, ha pedig valakiről beszél a helyett hogy „0“, azt mondja (az) „ő kegyelme“ (ő komé). A kegyelmed annyi, mint az

„ön.“ A nagysám ép oly helytelen, mintha mondanám „kegyelmem.“

Nagysám tehát határozottan rósz.

A nagysád. melyet az ön helyett használunk, a vele való beszélésben alkalmazható, de Komáromy Lajos nyelvtudósunk bizonyitgatása szerint semmi esetre sem használható a megszólításokban jelzővel vagy megelőző névvel, pl. Matild nagysád ! Ha valakiről beszélünk, akkor nagysága vagy ő nagysága a jó, pl. „Leokádia ő nagysága volt, nem pedig Eulalia.“ A nagysádtok helyett jó a nagyságtok, a harmadik személyben nagyságuk.

Ezek mellett az állítmány szintén az egyes számba jő, pl. Nagyságtok parancsolta. A nagysád rövidített alakja a nagyságnak, épen igy mint kend a kegyel uednek.

De hát mit csináljunk, hogy híjam én ezután az előbbkelő hölgyeket? kérdezi boszankodva a „uyelvinyencz.“

Bizony nem tudunk jobb kifejezést a kisasszonynál, vagy pedig, ha az udvariasságnak s „bon-ton“-nak eleget akarunk tenni, akkor mondjuk : nagyságos Pepita kisasszony.

Bizony baj az, hogy mi, akik any- nyira szeretjük a sok bolondban a külföldet egyszerűeu majmolni, az elismert jót nem akarjuk tőle elfogadni. A ezim- kórság pedig, mely társaságunk minden rétegében pusztít, nem engedi, hogy az angol v. franczia, tehát a müveit világ legműveltebb népei szokását mi is elsajátítsuk s használnék az egyszerű „asszonyom“, a „kisasszony“ — „uram“ megszólításokat, melyeket még uralkodók irányában is alkalmaz a francia v. az angol.

Következnének aztán a -da-de és -nok-nök-kel képzett szók, melyek egy részétől talán még megszabadulhatnánk. Álljon itt egy sor a hibás és kerülendő ilyes és egyéb kitételeknek : Ápolda, bölcsőde, bizonylat, bizottmány (jól: bizottság) bőrönd, dalárda, delnő, dijnok, elnapol (német vertagt ! —) férhely, foncsor, hozam, irattárnok (táros), irla köteg, közraktár (jól: köztárház), ktil- döncz, külhon, látcső, lövölde, lőpor (jól : puskapor), menhely, műtő, nyirettyű, ódondász, óvoda, (jól: óvó), öntöde, rakpart, (jól: kőpart vagy rakó dó), szálloda (jól: szálló), tudor (jól: doktor) uszoda, vény (-reczept), vizsga zenede. Ezek nélkül talán ellehetnénk!

Kevésbé lehet számítanunk arra, hogy a következőt sikerül még kiküszöbölni : Aggály, álhir, áldozár, állag, ( belterjes, boncztan, csalétek, csillár, dalnok, doboz, egély, esedékes, esély, eszély, élv, élvez, építész, étterem, gazdász, gondnok, górcső, gúnyor, gyermeteg, gyógyász, műhely, hadastyán, harczképes, hatályos, szélhűdós, idézvén)’, Írnok, iroda, isme, Ítész, járda, járszalag, jogar, kegyencz, kelme, kereslet, képezde, korány, körönd, kötelem, közvetítés, küldoncz, küzdtér, laktanya, látlelet, láttamoz, lelenez, má- kony, nővér, fivér, nyitány, nyugágy, nyugta, öltöny, önkívület, sétány, szembesít, kézbesít, szívélyes, szünidő, sziin- óra, tartam, tan on ez, támpont, tám- anyag, tápnedv, távcső, televény, ütőknek, ügybuzgó, zárda.

Maga Vukovich példája mutatja, milyen nehéz leszoknunk hibás ki tété lekről, mert még a 20-dik lapon proskribálja az „előjövő“ kitételt, mely a pesti vagy pozsonyi bürge magyarság szülötte lehet, addig a 160 ik lapon ő maga is azt Írja, hogy • „a nemcsak ban előjövő nem !“

Nyelvtudományi szempontból kifogás alá esik, hogy szerző az éden szót kárhoztatja, mintha az éd rövidített gyökből volna rosszul képezve, holott ez a paradicsomnak héber neve, moly a német nyelvbe is fölvétetett. Az is megjegyzésére mél ló, hogy a

foglár szó, amennyiben régebben csak „madarászat jelentett, nem egyéb a német Vogler-nél.

Van a füzetben egy jó csomó nem helyeselt s nem is helyeselhető kifejezés, a mely annyira gyökeret vert már a nyelvben s nagyrésze oly kevéssé volna ez él szerűen pótolható, hogy nem reméljük, mikép sikerülhet még a nyelvet tőlük megszabadítani.

Ilyenek : adag, álnév, álruha, álnok, árny, árvaház, bajnok, bélyegmentes^ bibornok, csomag, csőr, delej, egylet,, elnök, előny, erény, erély, élez, életve szélyes, érv, érvel, felület, fodrász» főnök, futár, tőzsde, gőzmozdony» gyógyfürdő, gyógyszer, gyógyszertár, gyufa, gyupont, hagymáz, bajiam, hírnök, hivatalnok, houvéd, korderő, hulla, időtartam, igény, ima, indok, jellem, jelvény, joghatály, jutányos, kedély, képvisel, könyvnyomda, közöny, közvetlen, láthatár, lelkész, merénylet, mérleg, mérnök, mérv, mérvadó, modor, nélkülöz, növény, okmány rohamos, röpirat, rövidlátó, ruganyos, sebész, segély, sodrony, szabija, szentély, szédelgés, szivar, szobrász, szökőév, talány, tan, tetszhalott, tény, — melyet Ko- sutli, a tények embere, készített —- tévtan, tévhit, titkár, toloncz, tömeg, törzs, tőzsde, tüzér, ujoncz, ügynök, ügyvéd, ülnök, ünnepély, ütem, védencz, végeladás. villanyos, viszhang, viszály, vizmércze, zsebóra, zsebszótár.

A hibás szólásmondások közül különösen, a „miszerint“-ről és szenvedő igealakról mondottakat ajánlom az olvasó figyelmébe.

ZS. P.

Uj programm.

A város közönsége folyó hó 9-én t tartott közgyűlésében egy olyan ütra«ß lépett, mely úgy szellemi valamintá anyagi emelkedését egyaránt hivatva^ lesz biztosítani Esztergomnak.

Már rég hangoztatva lett, s ellenségeink iparkodtak is belőle hasznotá húzni, — hogy Esztergom város kö—: zönsége nem viseltetik Magyarországa prímása bibornok-érseke iránt azon tisz-s telet és szeretettel, melyet e hó 9-énc: tartott közgyűlésben hozott a képvi-r selő testület.

Dr. Helcz Antal főügyész emelke-e; ,dett hangon elöterjeszté azon körül-]; ményt, mely szerint Magyarország her-ií czegprimásanak, Esztergom sz. kir. vá-A ros díszpolgárának 25 éves püspöksége^ emlékére szent Péter és Pál napjaira j örömünnep rendeztetik, inditványozásBx miszerint Esztergom sz. kir. városa isei — mely már is annyi hálával tartozilix ő magasságának, — részt vegyen au; ünnepélyen. Mire általános lelkeset)?.: dés közt elhatározd a képviselő testűül; let, miszerint üdvözlő feliratot intéél ő magasságához s azt 100 tagból álldii bizottság adja át, azonfelül kiküldőtől egy kisebb számból álló bizottságotok mely hivatva lesz megállapítani a hcod ilolat és szeretet egyéb módon való nyiliy, vánitását.

Maga a közgyűlés lefolyása a kövotov kező volt:

Pap János polgármester 9’|4 órakoríj az ülést megnyitván felolvastatott J reáliskola ügyében kiküldött bizottsági jelentése, s annak különösen azon résweű a hol az országprimása és a főkápj tálán kegyes adománya említetett átahnj nos éljenzései fogadtatott s mindlíoíb magas adományozóhoz köszönő felirat iv L tóztetni határoztatott.

Többen szóltak a tárgyhoz s ezese közül különösen Marosi József igdgí szép beszédet tartott a reál iskooj- fenntartása érdekébeu.