Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 69. szám
S2tergom, IV. évfolyam. 69. szám. Vasárnap, 1882. augusztus 27 én. ..................... .................. '.....................................= .... ......................................7 JA , Városi és megyei érdekeink közlönye. lE'GJELENIK HETENK INT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..............................................6 frt — kr. fél évre...................................................3 » — » n egyedévre..............................................1 » 50 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTOSEG; J^ŐRINCZ-UTCZA 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ZÉCHEN YI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIBDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltéinek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Beiratások előtt. (A szülök figyelmébe.) Megkezdődnek iskolaszerte a beiratkozások. A szülők aggodalmas reményekkel búcsúznak el gyermekeiktől, íogy tíz hónapra az ismeretek szerzésére küldjék őket a tanintézetekbe. Városunk idegen családokkal telik nneg. A könyvkereskedések gyorsan megélénkülnek, az utczákon tudakozódok csoportjai sorakoznak. Itt „élelmesnek“ 2-zimzett szemtelen kosztoshalászok vetik ki hálóikat s erősen licitálják az olcsó húsú, híg velejű üres kosztos íhelyeket, amott néhány fiatal kalmár ^szellemű gyerek üzérkedik elhasznált ^könyveivel, hogy a bevétel árán újakat vásároljon. Szóval midm fölül uj élet, a mi [mindössze egy hétig tart. Sok szülő esik a tájékozatlanság ./áldozatául. Útbaigazítást kell tehát őnekik adni, nehogy máskor elkerüljék wárosunkat. Legfontosabb kérdés kétségkívül az, nbogy az elemi iskolából kikerült gyedeket hová kell beíratni. A marna odahaza úgy kalkulál, dhogy az ő fiából minden áron papot dkell nevelni, a papa fiscálist szeretne dlátni magzatából, a nagynéni nagyságos urnák jósolta már a kis nebulót umég születése előtt, a nagybácsi pedig mninden áron megyei tisztviselőt szemelne belőle faragni. Szóval tülcsigázott igényekkel tömik (ítéli az iskolatáskát s a kis fiú nem is »fisejti, hogy micsoda fontos lépés az, a műit vele most sorsa intézői megtéríttetnek. A jó szülők persze nem kutatják az első hajlamok természetet: nem bonczolgatják, hogy az egyházi pálya csak olyanok számára van föntartva, a kik azt nem eszközül, hanem czélúl tekintik s a kik hivatottak is, választottak is reája. Nem tekintik azt sem, hogy ájogi egyetemek óriási túlzsúfoltsága óvről- évre gyarapítja a fölösleges értelmi emberek számát. Nem tekintik, hogy az orvosi vagy tanári pályát végzett kész emberek ötven százalékára jó ideig semmi szükség, annyira túl vannak tömve már a legkisebb faluk is orvosokkal s annyian concurráJnak már a legszerényebb tanári állásért is. De hát tekintetes urat, nagyságos urat kell nevelni a gyerekekből. Ez az elv a fiú sorsának megölő betűje. Vétket követ el az a szülő, a ki a mostani túlteltség viszonyait ismerve, szegény módja daczára szegény fiát a tudományos pályára erőszakolja. Nagyrészt végzetlen ember, elégedetlen ember, proletár ember lesz belőle. A szellemi értelmiség pályája azért telt túl, mert a szülők nem akarnak gyermekeikből iparosokat, kereskedőket s a reális életnek megfelelő embereket nevelni. Pedig mindig többet használ polgártársainak egy kezdő iparos, mint egy lézengő kezdő ügyvéd, mindig többet szolgál az államnak egy kezdő kereskedő, mint egy tétlenségbe zsugorodó kezdő orvos, vagy egy állásra nem vergődhető sóvár professor Szóval a reális irányzat sokkal biztosabb jövővel kecsegteti manapság a szülőket, mint a tudományos pálya, mert a szellemi inteligentia proletária- tusa maholnap már nemcsak társadalmi hajjá, de vésszé növekedik ki. Jól gondolja meg tehát a szülő a beiratás előtt, hogy mit művel gyermekével, mert sorsáért felelős s jövőjéért beszámolással tartozik lelkiösme- reténok, gyermekének s az államnak. EGY TANÁR. Nóta a dalárdáról. Debreczen, aug. 24. — Hol maradt az esztergomi dalárda ? Ezt kérdezték tőlem Debreezenben Erkel, Simonffy, Zimay, Hubers a régi dalárok közül akárhányan. Nagyon nehezen esett a válasz. Pedig elmondhattam volna, hogy az esztergomi dalárda mélyeu, nagyon mélyen alszik, még tán a Mosonyi riadalmas Ébresztője se volna képes életre ébreszteni. Ha tudnák, hogy mennyien várták ! Megint a pécsi dalárda nyerte el a babért, csak az esett nehezükre, hogy nem akadt méltó versenytársuk, hiszen az esztergomi régi jó hírnevű dalárda elmaradt. Épen az esztergomi, mely Debre- czenben vívta ki az első koszorút, épen az esztergomi dalárda marad el a debre- czeni versenyről. Debreczen megint ősi magyar vendégszeretettel fogadta és üdvözölte az irigyel ésremél tó dalárokat, a legtos- gyökeresebb magyar városban zendiil- tek meg a legtősgy öli eresebb magyar dalok és hangzatok. Diadalkaput emeltek s Debreczen legszebb leányai halmozták el a legszebb virágokkal a dalos vendégeket. Leirhatlan öröm és lelkesedés között fogadta őszinte keblére a város a magyar dal egyesül eteket. Csak magam néztem az egész öröm- ünnepet komoran, mert régi emlékeim világából visszaidéztem azt, a mi volt s a mi talán már nem is lesz többé: az esztergomi dalárda diadalmas napjait. Visszagondoltam a dal csarnok helyére, ahol mint esztergomi dalárdista magam is élveztem néhány órára a dicsőség mámorát; visszagondoltam a nagy templomra, a hol Brinkmann olyan gyújtó beszédet tartott; visszagondoltam a fehértollas esztergomi dalárdisták felé hangoztatott örömkiáltásokra; visszagondoltam az Édes lánykám bűbájos nótájára s nagyon megboszankodtam, mikor egyszerre csak holmi idegen dalárda rágyújt erre a szép nótára. Nem volt szép tőlük, hogy igy megcsúfoltak bennünket az ő nótájukkal. Még csak az vigasztalt meg annyira mennyire, hogy a mostani debreczeni országos dalárdaünnepély diszelnöke, Simonffy Kálmán legalább szintén esztergomi dalárdista volt egykoron. A mostani együttes karok nagyszerűek voltak s dalárdáink haladásáról tanúskodtak. Debrecen erősen rajta volt, hogy a dal ároknak mindazzal kedveskedhessél^, a mit csak egy gyorsan fejlődő város nyújthat. Az országos ünnepélyek központosító erővel látják el s ha igy halad, a hogy most, akkor nemsokára az első hazai városok sorába sorakozik. 1 As „Ssstei gom ás Vidék®“ íáresija Az ő emléke. Kis ibolyát adtál Úgy örült a szivem ! Megfogadtam akkor, Hogy megőrzőm híven. Vigyáztam is reá Féltett kincsem gyanánt: Szerelmem hevével, Bújával egyaránt. Örökké megóTzöm Kedves virágodat, Hisz még hervadtan is Drága kincsem marad. Ha meghalok, az lesz A végrendeletem : Tűzzék a szivemre Utolsó örömem! PALÁSTHY ERZSIKÉ. Koháry István gr. emléke. (Irodalomtörténeti adatok.) Koháry István gróf életirását költészete őrizte meg. A ki figyelemmel olvassa az ő Sok óhajtásait, Az bú enyhődésére, terhének könnyebbedésére szerzett verseit, Munkács kővárában szerzett verseit, Fűzfa verseit, Üdő mulatás közben szerzett verseit, az Elvénült embernek búsuló gondolatait, A vasban vert rabnak versekben vett sétálását, némely istenes könyörgéseit: az a sokat hányatott és sokat szenvedett vén költő életrajzát olvassa el. Füleki kapitánysága, a törökök ellen viselt vitéz hadakozásai, Tökölivel folytatott háborúságai, királyi kamarássá való kineveztetése, regéczi szenvedései, az ungvári és pataki börtönökben töltött napjai, halálraitóltetése, a munkácsi legmélyebb tömlöczben töltött keserűségei, megszabadulása, a dunán inneni részek altábornok- sága, a nógrádi kuruezoknak saját csapatával való leverése, jószágainak elpusztulása országbírói tiszte, Csábrágban töltött utolsó esztendei mind meg vannak örökítve költészetében. Koháry néhány kiadatlan költeményét a nemzeti muzeum kézirattárában őrzik. Onnan veszem kis czikkera megélénkitésére a következő kiadatlan verset is: Tíz esítendős korban, hogyha kedves nem vagy ; Húsz esztendős korban, ha pedig szép nem vagy ; Harminez osztendőkor friss, erős, ha nem vagy ; Negyven esztendőben elmédben bölcs nem vagy ; Ötven esztendőkor, ha értékes nem vagy; Hatvan esztendőben istenes, ha nem vagy; Világnak búcsút adj, mindennek békét hagyj; Számadásod lesz nagy, noha por s hamu vagy. Telve van az Ő költészete az ilyen tanulságos élettapasztalatokból merített remi- niscentiákkal. Nem esem túlzásba ha azt állítom, hogy a Ili az ő életrajzát valamikor alaposan megírja, az a hazai történetnek legviharosabb félszázadát jegyzi föl. Annyira összeolvadnak az ő élete adatai a kor eseményeivel. Néliány vonást óhajtók szolgáltatni leendő életrajzához egy régi festmény egyszerű leírása által. A garamszent-benedeki vár folyosóján ugyanis van egy régi festmény, mely allegóriái csoportozatokból áll s gróf Koháry István élettörténetének a bibliai eseményekkel való összevetését tartalmazza. A festménynek inkább történeti mint műbecse van. Az agg költő megrendelésére készült festmény legfelső részén a következő felirat olvasható : DbVs VbIqVe ConserYator proteCtor MeVs A fő felirat alatt egy hosszú oszlopon álló öröklámpa választja el a vásznat kétfelé. Baloldalon Szent Péter börtönszabadulási jelenete van lefestve a következő felirattal. Szent Páter vas lánczon sinlett tömlüczóben Fs Jónás próféta tengerörvényében, Megszabadult Péter maga tömlüczébiil, Dániel próphóta oroszlány vermébül. Az három iffiu égő kemenezébül Jónás próféta is tenger örvényébül. Közben a Jónást partravető czetbal van illustrálva. A festmény jobboldalán szintén két kisebb tableaus látható és pedig Dániel a veremben s a bárom ifjú a kemenezébeu a következő sorokkal: Vettetett Dániel oroszlány vermében Az három iffiu égő kemenezében, Engemet is Isten Munkács kővárakul Lábaimnak nehéz felvert nagy vasábul, Hosszú rabságomnak nyomorúságábul Szabadított, mintegy czethalnak gyomrábul Balról és jobbról ismét a következő időjelőlő sorok : Ionas In Yentf^e CetI ILLaesVs In portVM eVaDIt Insontes Veiro JVVenes In for- naCe arDentI ILLasI ManserYnt Az érdekes festmény alatt a következő stróphák sorakoznak: Melyért adok hálát az élő Istennek Igaz tiszta szívből eő szent Felségének, Hozzám megmutatott ingyen kegyelmének Áldás és dücsőség legyen szent nevének. Volt van is reményem Isten irgalmában, Mindenütt, mindenkor mostoha sorsomban, Legyen gondviselőm minden nyavalyámban, Megtart halálomig kegyes ótalmában. Életemnek pedig elfolyván órája Engemet emésztő tcstom nyavalyája Hogy megezünnyók tovább fejem galibája Irgalma Istennek leszen nyugtatója. Legalaut még a következő bibliai szavak olvashatók : Dies mei veliciores fuerúnt et uon viderunt borúim. A Koháry-emlék vászna már itt-ott foszladozni kezd, ép azért ajánljuk, hogy mielőbb legméltóbb helyére, mint igen becses ereklye a nerazeli múzeumba kerül lön. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.
