Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 60. szám

eghataImasabb eszköz volt az iskola. Es a rend — bár rend tagokban sokkor szükséget szenvedett, legalább erre sátszik mutatni a világiak alkalmazása lgjmnásiumaikban, — szivesen válalt uj terheket.

Az alapító levél 1687-ben kelt, de a rendnek már a megelőző évben volt Esztergomban missióháza, hol két rend tag a beteg katonák gondját viselé. A gymnasium, illetőleg tanítás nyomára csak 1696-ban akadunk, moly év mellett ezen megjegyzés áll : M. Francises Rudolph docet sckolas. Ezen évig az esztergomi missióliáznak csak két vagy legfellebb három tagja van, kik hithirdetéssel és lelkészettel foglalkoznak. 1697-ben már residentiává lett íi ház s mindvégig az maradt; az alapító oklevél értelmében nem lett soha collégiummá, legalább nem azon értelemben, milyenben a colleginmot hazánkban értették ; mert nálunk a hol húsz tagnál kevesebb volt, azon házat residen- tianak nevezték. — Az esztergomi ház tagjainak száma pedig kezdve .XVIII. sz. harminczas éveitől tiz és tizennégy között váltakozik, előbb pedig hat-hét tag működött benne.

1697-ben két tanár vezetése alatt megkezdődött a két, illetetőleg négy osztály. A következő mozgalmas évek azonban nemcsak nem voltak alkalmasak arra, hogy a megkezdett tanfolyam teljes gymnásiummá nőjje ki magát, sőt a már megkezdett tanfolyamnak is szünetelni kellett 1704-től 1714-ig.

1715-ben újra megkezdődik a tanítás egy osztálylyal világi tanár vezetése alatt, a rend felügyelete mellett. Csak 1729-ben lett teljessé a tanfolyam, a mikor már három tanár vezetése alatt megvolt a rhetorok és poéták, syn- taxisták és grammatisták principisták és parvisták osztálya.

A tanulók följegyzése csak 1724js évvel kezdődik, és egy-két évet leszámítva. mindig pontosan van vezetve; rendesen oda v;in jegyezve a név mellé, honnan való és milyen állású a tanuló. A tanulóknál mindenütt a beiratkozott tanulók számát vettem.

A jezsuita rend 1773-ban lett föloszlatva, a mely évben egyszersmind megszűnt a rend mint testület működni az egyes intézetekben.

Az a kérdés merül most föl, kik tanítottak itt a jezsuiták feloszlatása után. Pál úgy ai és egy névtelen azt írják, hogy a pálos szerzet tagjai tanítottak, még pedig az döbbeni úgy adja elő, hogy azok rendjük feloszlatásáig tanították ; az utóbbi szerint csak két évig, mert szerinte is 1776. évben már szent Ferencz rendiek a tanárok. Mészáros Ferencz szerint pedig világiak tanítottak volna a jezsuiták után.

Annyi bizonyos, hogy ín, pálosok ha tanítottak, csak két évig tanítottak: mert mint egyik naplónk mondja 177°|7-ben csakugyan a szt. Fér. ren- tanítottak, az igazgató pedig világi pap volt. A kérdés tehát most már csak az, vájjon a közbeeső két évben pálosok vagy vagy világiak tanitottak-e ? Én azt hiszem hogy a világi papok; Mert mig a megelőző és következő évekből mindenütt meg van jelölve a tanárok állása, e két évben nincs . hanem két tanár neve mellett A. R. D. czim áll, a mi arra mutat, hogy világi papok voltak. Az egyik közülük Kec.s- keméthi Márton, mint jezsuita tanár működött az esztergomi gymnásiumban a megelőző évben ; valószínű tehát, hogy a rend feloszlatása után világi pappá lett. Skerlák János, a ki prae- fectus és tanár, világi pap vagy talán secularizált jezsuita volt. A harmadik tanár czimezése : „Magister dominus,“ azt mutatja, hogy világi pap volt.

A fölosztatott rend vagyona a tudományi alapja lett bele olvasztva, s igy az áltatok ellátott tanintézet fön- tartása is a tanul mányos alapra szállt; az esztergomi gymnsium tehát királyi kath. gymnásiummá lett. — Igazgatót és tanárokat a Fölség nevezett ki a helytartó tanács utján.

1 776|_-tőiegész 1808|9-igaz igazgató világi pap ; mindenik osztálynak külön tanára van, eltérőleg az előbbi időszaktól, midőn, hét-két osztályt egy tanár tanított. A tanárok 178sj0-ig kizárólag szt. Fér. rendiek voltak, ezen évj^l kezdve szerzetesek és világiak vegyest tanítottak; mig a század vége felé már csak a hitel mező volt a nevezett rendből, a tanárok pedig mind világiak.

1806-ban a gyimnásiumi osztályok száma hat lett. Azelőtt a népiskolák harmadik osztálya volt az előkészítő osztály, hol a latin nyelv elemeit tanították ; sokkal helyesebbnek látszott ezen osztályt a gymnásiumhoz csatolni, meghagyva eddigi tananyagát s ez képezte ezentúl a grammatikai osztályok elsejét s lett ezentúl három helyett négy grammatikai osztály. VOJNITS DÖME.

(Vége köv.)

— Mindamellett mindenki becsüli.

— A népszerűség átka nehezedik rám.

— Édes egy teher az Blitzleiter úr.

— Lássa kérem, tőlem sokat, tőlem lehetetlent kívánnak.

— Hja a közügyek kíméletlenül követelnek.

— Lássa kérem engem beugrasztottak.

— A felolvasásba?

— A felolvasásba.

Kaczagtunk mindaketten. Kiittuk a malagát s újra kaczagtunk.

— Hat órakor van a fölolvasás. Nekem még egy árva sorom sincsen... Magát szemeltem ki villámhárítónak.

Kínosan tekintett reám, mintha nem akarnám megérteni.

— Kérem édes barátom csináljon nekem egy fölolvasást.

Az öreg megkönnyebbülve lélekzett föl.—

— Hja de miről. Válogasson kérem. Vasúti álmainkról, Szomszéd városaink egyesítéséről. Az uj adókról. A nép verítékéről. A kormány zsarnokságáról...

Az öreg megint kaczagni kezdett. Tapsokkal kisérte thémáimat, úgy hogy a pipa kiesett a szájából. Legugult érte az asztal alá s kék piros arczczal kiáltá:

— A mit választ, azt Írja meg. Hiszen maga geniális egy fiú. De discretiót. Kezet rá !

Kezet fogtunk. Megint kaczagtunk. Hiszen az a jó ebéd után olyan jól esett, mint a mamának a szunyókálás.

— Csakhogy Blitzleiter ur nagy baj vau ám.

— Ugy-e források kelleuéueK ? Vannak ám könyveim.

— Oh nem az, Hanem Blitzleiter úr nem bírná az én apró Írásomat olvasni.

— Holló az nem baj „kedves fiam“.

Bizalmaskodása itt már a tetőpontra

hágott.

— Majd Jolánka leányom Írja s maga dictálja. Az ő Írását igen jól ismerem.

— Akkor hát fogjunk hozzá azonnal, mert már négy óra.

A papa beczitálta Jolánt. A kis csintalan jószág pajkos mosolylyal jelent meg. Hiszen mindent kilesett.

Bementünk a papa szobájába Itt Blitz- leiter ur rendet csinált Íróasztalán, kezébe adta Jolánnak a tollat s igy szólt:

— Figyelj, hallgass, irj.

— Tehát írja Jolán nagysád. Egészen a tetejébe jön nagy betűkkel:

A kormányozható léghajókról.

Blitzleiter úr fuldokló kaczajjal veregette meg hatalmas tenyereivel vállamat.

— Milyen geniális egy théma!

Jolánra tekintettem. Mosolyogtunk.

— írja kérem bekezdéssel. A lég hajó zás világraszóló kérdése, mely által a jövő század minden intézményének át kell alakulnia, a kormány ozhatás kérdése . . .

— Mely dicső eszme által — kezdi beledictálni Blitzleiter ur szörnyű magas páthoszszal.

— Beleírjam ? — kérdé Jolán gyilkos mosolylyal.

— Nem lehet. Folytassuk. Kérem BlitzKöbölkúti erdei mulatság.

— Jul. 22. —

Nem tudom vájjon a sötét fellegek- e melyek már jóval délelőtt vésztjóslólag vonultak városunk felett, direct Köbölkút felé, avagy a rekkenő hőség tar totta-e vissza az esztergomiakat de annyi tény hogy nagyon sokan maradtak el ; no de ezt csak ők sajnálhatják leginkább s főleg a dissidens jeunesse dorreék, mert mig a második köbölkuti erdei mulatság napja újra elérkezik, addig bizony nincs nagy kilátás reá hogy egyhamar Dunán innen oiy kedélyes, oly fesztelen s azért mégis elegáns és fényes, s főleg oly páratlan magyar vendéglátó vigalom legyen, mint a milyen ez túlnan szombat este volt.

Mintha még a természet is kedvezni akart volna, s egy küllőmben kedélyes kis kövér barátom aki ily nagy melegben egész délután szobájában hüsöl, azóta csupa busuligásától izzad mióta megtudta hogy szép leánykák imáira ott meg frissült lett a lég.

Nem sokára a vonattal érkezők után, kiket az egyik fáradhallan, lelkes rendező Kőnek plébános ur fogadott, jöttek a fogatok többi sora.

A nap már lenyugvóban volt, piros fénye áttört a fák levelein ahol az esső cseppek még mint harmat rezegtek ; teljesen idegen lévén e környék és lakói előtt, alig győztem nézni a mint szemem előtt elvonultak a szebbnél szebbek s kiket midőn megismertem láttam hogy nemcsak kedélyesek de nagyon kedvesek is.

Ezért csillogtak a fák levelei, hiszen örült a természet s örömétől köny- nyezett az erdő, midőn ölébe fogadta a virágokat és biztosan tudom, hogy ez esttől kezdve nagyon sokaknak lett legkedvesebb virágja: a nefelejts.

Álljon itt a névsor, melynek gyöngéd szálaiból a mulatság koszorúja lett és beszéljenek tovább helyettem azoknak gondolatai, kikkel (mint ez a tudósítók hivatalos kötelme) egyet érezve a szép csokor összefonva lön :

Kobek Gizella, Pisuth Piki, Mariska és Izabella, Bartal Lotti, Braun Gizella, Hazay Józsa, Fésűs Gizella, Paczolay Irén, Heya Gabriella, Molnár Vilma, Kruplanicz Lajka, Losy Ilka, Farkas Lina, Benard Clarisse stb.

A négyeket körülbelől 30 pár tán- czolta s ifjú Luczenbacer Pista rendezte ügyesen.

leitcr ur ne méltóztassék gondolataimat megzavarni.

Blitzleiter ur elfojtotta a lélekzetét.

— Teliát tovább nézhetünk. A közlekedés 1 eg p r i m i t i v e b b eszközei a bárkázás, a beuge rk öcs i, az el e- f á n t . . .

— És a kényelmetlen omnibusz! — kiáltá bele a papa fellobbauó haraggal.

— Beleírjam? —kérdé Jolán kacagva.

— Nem tartozik bele.

— De én nem engedem! Tudják meg hallgatóim, hogy omnibuszaink hitványak, gyötrelmesek . . .

— De kérem, hiszen én prae- liistoriluis dolgokkal kezdem, már hogyan kerülhet ide omnibus ? Blitzleiter ur, nézze meg csak az óráját, már ölre jár. Még hatvan perezünk van. Kérem tessek öltözni.

Blitzleiter úr elsietett. Engedelmes és aggodalmas kezdett lenni.

Magunkra maradtunk.

— Már most kedves Jolán nagysád csak szaporán. Mit ígér maga nekem minden fejezetért ? . • .

— Jolánka hunezutkásan mosolygott.

Az csak nem lesz vétség, ha a papáért minden fejezet után fizetek egy csókot. Hanem . . .

— Discretió ! Tehát kezdjük újra. Első fejezet!

Összehajoltunk. Mosolyogva csókoltuk meg egymást.

Pont ötkor jön a papa.

Frakkban, fehér nyakkendőben, ragyogó uj czilinderrel s tündöklő arczczal.

— Meg van ?

A hölgyeb közöl ott voltak még: Kobek István né, Hazay Ernőné, Pisuth Istvánné, Wimmer Béláné, Bartal Re- zsőné, Fésűs Györgyné, Héya Tiva- darné, Neuber Jonőné, Kukányi Ká- rolyné, Schavel Károlynó, Szenttamási Béláné, özv, Braun Lajosné, Katinszky Lipótné, Witt Frigyesnó stb.

Lehetetlen, hogy meg ne emlékez- zünk az egész mulatság első három kitűnő tervezője és főrendezőiről. Első sorban pedig Köbölkút vendégszerető, közkedveltségű derék plébánosáról Kőnek úrról, úgy Kukányi Lajos és ifj. Luczenbacher Pista barátaimról is, kik tevékenységének sokat köszönhetünk ; ezenfelül bár em névleg s igy sokan nem tudják, de tényleg nagyon is előmozdították összeköttetéseik és támogatásaik által a sikert: Kobek István, Hazay Ernő, Koller Antal és Kukányi Károly urak.

A tánezrendek csinosak voltak s ami erdei mulatságnál vajmi ritka, a szövegbe* a szó szoros értelmében igazán hívek egész kivilágos kivir- radtig.

Szíinóra alatt egy negyed óráig tartó tűzijáték szemlélésében gyönyörködtünk.

Nem emlékezem tánczmulatságra ahol mindenki oly sokat, oly jó kedvvel tánczolt volna — főleg a szűnni nem akaró csárdásokban.

Megtörtént azonban mégis hogy két ritka kedveségíi kis tánezosnő egy percre előre látó figyelmeségből, hiszen alig pihegtek már, nem vettek részt a szédítő gyorsaságú tourban, képzeljék kérem boszuállásukat erővel túl akartak tenni a tánezosokon s alig vesszük észre amint már együtt repülnek, szerencsére még sikerült fele úton megállítani s igy csak, félig lefőzetni eugedui magunkat.

Majd elfeledtem, említeni, hogy a lábalá valókat, a perhetei ezigáuyok húzták, pedig ugyancsak megérdemlik.

Az ételeket Schuller már hírneves i konyhája szolgáltata. — Hübner Antalt c ízléses édességeiért s hidegségeiért csak : azért említem utoljára mert daczára i minden jóakaratt 1 szolgált jegeinek, , az uralgó tánezhevét nem bírta lehűteni j No de jól volt ez igy.

Minden jól vau ugy ahogy van----ha nem lehet máskép. Ez alap igaz- - ságban nyugodtam meg én is egy más « alapigazságtalanságot illetőleg. — Te—: gyük fel hogy a sorsot érteni mely \ mindenek véget vet. így történt ez aa^;

——^^^m

— Épen most végeztük be.

— Már nincs időm rajta átfutni. Ugyyj csinálták-e, hogy nem fáraszt? Lássa ké--£ rém tekintetbe kellett volna ám venni, kogyyr nagyou könnyen fáradnak a tüdőim.

— Csak ne aggódjék kedves papáram — válaszolta Juliska ellenálhatatlan mo-o solylyal — figyelembe vettük a dolgot sb épen azért az egész felolvasást tizenöt fe-e] jezetre osztottuk.

— Tizenöt fejezetre! — álmélkodék au >1 jó papa.

Ekkor belépett a kocsis.

— Nagyságos ur, már befogtam,

— Tizenöt fejezetes felolvasás ! düny-yi nyögé még mindig a papa s karon ragadvas/J gyors bucsúzás után magával vitt a íeloWo vasásra.

Az egész utón mindig csak azt zünwnj mögte:

— Tizenöt fejezetes felolvasás! Iste-oL

Dem, milyen geniális egy ember maga ked-bo vés barátom! (Folyt, köv.) ,

Uton-utfélen.

Becsből ; julius 23.

II.

Újat nem tudnék irni a hatalmas vfiy lágvárosról, régit pedig nem merek int ! mert akkor a mohácsi vészen kellene kezotjí denem.

Az pedig nagyon szomorú nóta,

Bécs a terebélyes Magyarország rejiptt kénye már negyed félszáz év óta. Ismerii kérem a tölgyfa meséjét. Volt egyszer ej; .