Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 37. szám
ha azt elérhetnünk az utóbb képződő főnökök, hisszük, hogy más irányban vezérelnék üzleteiket. Nagyon kárhoztatandó azon njabb időben lábra kapott szokás, hogy a főnökök segédeiket nem fogadják be a háztartásba; külön lakást és kosztot adnak nekik, s ezzel nem veszik észre, hogy a segédeik fölötti erkölcsi hatalmat egészen kibocsátották kezeik közül. Nem épen megrovandó az, ha a segéd egy héten két estélyt valami társaskörten, vagy pedig baráti körben bizonyos óráig eltölt; de mikor minden nap annyi szabadsággal rendelkezhetik, hogy egész éjjeleket tivorny ázással, tivornya helyeken tölthet el — ezt károsnak, veszélyesnek tartjuk. Sok segéd — természetesen az ő álláspontjukból kiindulva — nem szereti a kereskedelmi törvény 59. §-nak intézkedéseit; én megvallom őszintén, hogy sok ideig, mig kereskedelmi törvényünk nem létezett, s ez emlitett szakasz életbe nem lépett, segédemet mindig azon feltétellel fogadtam föl, hogy magát alá kell vetni a rögtöni elbocsáttatásnak is. De mióta ezen törvény létezik, fölöslegesnek találom ez intézkedést, mert az valóban oly tág értelmű, hogy a főnök mindennap elbocsáthat oly segédet, ki igényeit ki nem elégíti. Természetesen a segéd urak ma még nem tudják megérteni, hogy hová czéloz a törvénynek ezen intézkedése, de még inkább nem értheti meg az, ki főnökének mindig hű munkása és barátja volt. De mi főnökök számtalanszor keserű tapasztalatot merítettünk magunknak a hat lieli felmondásból s ezért örvendenünk kell a törvény e paragrafusának. Ha egy segéd rosszakarattal van főnöke iránt, ezen hat heti idő alatt — mind erkölcsileg, mind anyagilag — annyi kárt tehet főnökének, hogy sokszor évek is kellenek hozzá, mig az általa ejtett sebeket behegeszteni lehet. Az emlitett törvény intézkedése mellé még igen ajánlatos, hogy a főnök urak üzleti és háztartási viszonyaikhoz képest „Házszabályokat“ dolgozzanak ki, s azt a segédnek belépéskor miheztartása végett átadják. Még talán nem lesz fölösleges pályámon tett tapasztalatomból némely adatot felemlíteni: Fiatalabb éveimben sok oly segédet A különben oly élénk leányka ma rendkívül elfogult. Hosszú aszályos feliér selyem ruhájában myrtus koszorúval fején valóban olyan, •mint egy égbe szálló angyal, mint Elemér mondja, ki most megilletődött arczczai lép hozzá. A kocsik előállanak, a lakodalmas nép a templomba hajtat. A mint Irma és Elemér az oltár elé lépnek, mindenki azt suttogja : — „boldog menyasszony“; mindenki szépnek, mindenki irigylendőnek tartja. Letérdelnek, lassú, de határozott hangon mondják : „Holtomiglan, holtodiglan.“ Könnyebbült szívvel kelnek fel, arczuk- ról eltűnik a halványság; boldog érzésekkel telt szívvel távoznak a templomból. Innának még mindig fülébe cseng a tömeg e megjegyzése: „boldog menyasszony!“ Minden azt súgja neki, midőn már otthon1 is vannak, a fák lombjai, a suttogó szellő, a barátnők mind, mind... De ők boldogok is ; hisz két szerető szív lett egymásé „holtomiglan, holtodiglan!11 # * * A „boldog menyasszonyt“ néhány hét uralva borzasztó csapás ébresztő fel boldog1 álmaiból; — egész boldogsága álomualc tűnik fel előtte. Fekete posztóval bevont szobában férje ravatalánál szivszakgatö zokogásban tör ki; egyetlen boldogsága, mindeue ott fekszik némán, halványan, megüvegesedett szemekkel, szűk deszka koporsóban, s nem kel fel többé soha, soha... Tegnap még együtt csevegtek, tervezgetve a jövőre, s ma már a halál kérlelheisinerfem, kiknek jó conditiójuk mellett jó dotatiájuk volt, s ezen éveikben oly feltűnő elegantiával jártak, hogy bármely társaságban is feltűnést kelthettek megjelenésükkel, mindenütt az első helyeken szoktak megjelenni, s mondhatjuk fényűzéssel — minden számítás nélkül éltek; s azon segédek, kik ily életmódot folytattak, később vagy mint segédek züllöttek el, vagy pedig mint főnökök semmisültek meg, mig ellenben azok, kik szerénység, munkásság és erkölcsiség által tűntek ki, tisztességes állást foglalnak el a társadalomban. Azért kívánatosnak látjuk, hogy a kereskedő ifjak társulatai szervezetükbe a takarók- és hitelszövetkezeteket is bevonják. Hubenay József. Gazdasági tudósítás. Esztergomban az ápril 6., 7. és 8-ki fagy úgy a szőlőkben, mint a gyümölcsben nagy kárt okozott. Gfazdáink inkább tavaszi időnek mondható téltől felbátorítva, már már- czius hónap eleién metszeni kezdték szüleiket s a folytonos meleg időjárás következtében a szépen fejlődő szőlő hajtásokat száraz kórókká változtatta. Szőllős gazdáink marékszámra, meg tarisznyával hozták haza egyedüli reményeiket, az elfagyott szőlőhajtásokat. S tekintve különösen azt, hogy az egész télen át egy csepp hó, egy csepp eső nem volt, a föld még az agyagosabb talajban is kevés nedvességgel bir, minek következtében a fajok egyaránt el fagytak. Voltak azonban, de csak kevesen — kik a régi közmondástól „Egy telet sem esz meg a farkas“, félve, közvetlen a fagy előtt metszették szőleiket, ezekben a fagy nem tett kárt. A gyümölcsöt illetőleg, különösen a sárga baraczk, a cseresznye, a gyengébb fajtájú körte, de meg az idén korán fejlődő diófák, teljesen tönkre tétettek, még jobban ellentálló idősebb fák virágai is, bár a szemre nézve épeknek látszanak, azonban szirmai mindannyinak fekete s ha talán gyümölcs lesz is belőle, de minden esetre már kisebb korukban le fognak hullani. Annyi már is bizonyos, hogy a molnárok és mészárosok üzlete ez évben szép eredménnyel kecsegtet, mert a tetten keze elragadta oda, a liouuau nincs többé visszatérés. Leírhatatlan fájdalom marczangolja a boldogtalan özvegygyé lett „boldog monyasz- szouy“ szivét ; oly fájdalom, melyre nincs vigasztalás. Nem képes felfogni, hogy az ő imádott Elemérje nem létezik többé, hogy nem érezheti többé égető csókját, begy nem simogathatja többé holló fürtjeit. 0 most boldog ; — boldogsága közepette ment el az örök boldogság tanyájába! este vidáman feküdt lo... egy pillanatnyi fájdalom... és szive megszűnt verni ; lehunyta örökre ama sötét tüzes szemeket, melyekből Irmája mindig szerereimét olvasta ki. Irma pedig ott áll mellette, mint az égből kiűzött angyal, eltűnt boldogsága oly fájdalommal tölti el szivét, hogy ő is szeretne oda mellé feküdni, a hideg sírba, hol nincs többé fájdalom, hol ismét feltalálhatja boldogságát ........................................ I smét összegyűlnek a rokouok «s ismerősök igaz fájdalommal, igaz részvéttel szivükben ; ismét eljő a pap; ismét ott van a tömeg; de most egészen más arczczai mint néhány héttel ezelőtt. S midőn megzendíil a halotti éuek egy szem sem marad szárazon, s az özvegy még hangosabb zokogás közt borul, a boldogsága romjait rejtő koporsóra. S a mint a fájalomtól megtört özvegy ingatag léptekkel, zokogva követi férje koporsóját, önkénytelenül azt suttogják : „boldogtalan özvegy“... B. M. szegény ember gyermekének nem jut kenyeret pótló gyümölcs. Daczára ezen, mondhatni országos csapásnak, nálunk a bor ára, nemhogy feljebb menne, de folytn alábbszáll; pedig nagyon sok bortulajdonos a tavasztól várta, hogy a. múlt év „Isten áldásából“ pénzt lásson. Lövészegyesületi levél. Ma délelőtt lövészegyosiiletünk közgyűlést tart, a mire minden egyes tagot külön meghívóval hívtak meg. Délután a lövőpálya ünnepélyes megnyitása, jutalom tárgyakkal kapcsolatban. Este nyolez órakor zártkörű társas vacsora, melyre igen szép számmal iratkoztak alá. Nem szándékunk a lövészegyesületi tagokat a mai nap által kirótt kötelezettségek teljesítésére felkérni. Az egyesület már úgyis hosszú idő óta nem adott életjelt magáról, reméljük tehát, hogy a megnyitási ünnepélyen kiki meghozza szavazatát az egyesület felvirágzására vagy elejtésére nézve. Kies nyári kertben, barátságos lombok között, fölséges tájékon nem messze a várostól mindenki megtalálhatja élvezetét és szórakozását, ha keresésre méltatja. Remélj ük tehát, hogy mind a beszámoló s újjáalakuló közgyűlésen, mind a lővőpálya ünnepélyes megnyitásán s mind a zártkörű közvacsorán csak meleg érdeklődéssel fogunk találkozni, a mi az egyesületbe uj erőt és kitartást fog önteni. Szánjuk a mai nap egy részét a lövószegyesületnek. Nem lesz az a rész pazarlás, hanem zálogadás egy jóravaló egyesület föntartásához. Főkáptalanunk áldozatkészsége. Nem lehet egyszerűen tudomásul venni főkáptalanunk azt az njabb bizonyításra valló áldozatkészségét, melyet reáliskolánk irányában tanúsított. A reáliskola kérdése culturális kérdés s mint ilyen nem hagyhatja hidegen azt, a ki a közművelődés csirAz esztergomi gavallérokról. (Nyílt táicza Aucuu inhoz.) Aucun ur neki vakra erősödött egyszer és irt három tárczát Ínírom városrészlet leányairól. A mit a Lőrincz-utczai lányokról irt, azért megörültek. A mit a vízivárosiakról közölt, azért sok irigykedő támadt. S a mit a Buchiutc/ai szépekről hozott, azért valóságosan megharagudtak. Néhány pattogó visitekártya bizonyosan kijutott érte. No hát éu megirigyeltem Aucuu úr hálás dicsőségét s bemártottam toliamat abba a kalamárisba, a honnan az esztergomi gavallérokról akarok Írni. Pattogjanak, bánom is én. Megírom vélekedésemet róluk, úgy, a hogy akarom s elvárom a szerkesztő úr lojalitásától, hogy nem fog akadályokat gördíteni czikkem megjelenése elé. Azt mondja a jó világ, hogy sok a szép lány Esztergomban. Hát a jó világnak igaza van. De beszélnek-e a jó világban az esztergomi gavallérokról ? Mórt nem fogott a thémába Aucun ur, a ki szereti azt a thémát keresni, a mit mindenki szívesen megolvas ? Meglesz a maga oka. Egyszer (no csak a napokban történt) szép hoídvilágos estén kimentünk a kies kioszkba. nokait inkább szaporítani, mint kevesbíteni akarja. A reáliskola kérdése mindinkább közeledik megoldásához s megoldása nem lehet egyéb, mint a folytonos ideiglenesség megszüntetése s ezáltal az intézet jövőjének biztosítása. A főkáptalan nagylelkűsége e tekintetben ismét magáravalló példával járt elő, oly példával melynek nemcsak anyagi értéke, de kiszámithatlan becsű erkölcsi súlya is van. A főkáptalan pártfogása sokkal erősebb érv az intézet főn tartása mellett, mint ezer beszéd és közlemény. Hálás tisztelettel hozzuk nyilvánosságra főkáptalanank áldozatkészségét s tanügyünk és közművelődésünk nevében minden lelkes esztergom polgár őszinte köszönetét tolmácsoljuk érte. Hírek. ♦ — Würteberg herczeg Komáromból városunkba érkezett s szemlét tartott a behívott tartalékosok fölött. Szerdán a herczegprimást látogatta meg s csütörtökön elutazott. Igen rokonszenves, férfias, mint katona Szigorú, mint társadalmi féfiú lekötelezőén nyájas és udvarias. — Markus Gyula kanonok hétfőn herczegpriimísunknál járt s személyesen jelentette azt a lopást, mely a fővárosi semináriumban vasárnap éjjel történt. Az ellopott Wertheim kassa vakmerő to Hajlásúról naponkint olvashatunk közelebbi részleteket a fővárosi sajtóban. — Piszkei levél. Piszkéről Völgyi i Péter aláírással egy terjedelmesebb levelet kaptunk a bi ró választás ügyében.. A levél több piszkei családot erősebben érint épen ezért illetékes helyem kutattuk Völgyi Péter kilétét, a kii. „többek nevében“ írja alá a sújtó kéz-: iratot. Utánjárásunk azt eredményezte,g hogy Piszkén Völgyi Pétéi nevű egyénei nincsen. A czikk tehát álnevű, s minői ilyen, egyszerűen a papírkosárban jele-t nik meg. A kézírás azonban ,.gyöngé-í debb“ tollfogásií kezekre vall és ugyj? sejtjük, hogy az érdekes ügyben is axi a közmondás fenekük, hogy: kereső? az asszonyt! Nagy kellemetlenség lett! volna a czikk megjelenése reánk nézve9 mi azonban nem boszuljuk meg magún n kát a „gyöngéd“ tollfogású előkel<>Íj hölgy megnevezésével. Csak arra kéné Néném áhítattal merengett vissza lesi ánykora letűnt rózsás napjaira s érzelmein vissza emlékezései közben arra a sajátszene eredményre jutott, hogy az Ő szép korabe9d gavallérok fölül állották versenyt a mai araci uyos ifjúsággal. Tudja Isten hova járt az eszem, neiioi tudom már, hogy miként folytatta, mert j- mi elrejtett helyünktől nem messze hárono1 gavallér állapodott meg. Mind a három jó ismerősöm még g báli világ hóbortos emlékeiből. Nagyon örüíh tóm rajta, hogy fesztelenül csevegtem olyayl thémáról, mely talán ritkábban fordul m*m aj kukon. Nagyon megörültem rajta, hogy neszxgf sem vették közelségünknek, Néném is mesu szűnt reminiscentiázni s én szigorú tanúim mány tárgyává tehettem őket — ügy bizony kedves barátom, kezűé az egyik —- manapság csak egy v; vezet a modern boldogság felé és ez egy^g* egyedül a jómód. Mit törődöm én vev akárki is lesz az én hivatalos feleségeog' csak mentül többet hozzon a konyhára. Mié családi összeköttetéseket se veszek ligy/yf lembe. — Csatlakozom hozzád czimborám, fc viszonzá a másik. — A gondtalan existenimj arra képesíti az embert, hogy a mit vagvge nos neje szelleme is szépsége megtagadóim azt más utón megtalálja. Nagy a világ g£ százezer kárpótlást találunk egy ilyen élőn nőj son elhibázott lépésért. — Éu pedig igy gondolkodom — v - utána a harmadik — vagy nősülök szeo.v« lemből s akkor semmi tekintet so zava ve szilárd elhatározásomat, vagy pénzért, .j
