Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 25. szám
Közkutak, Tűzoltóságunk intézménye minden oldalról újabb pártfogásban részesül. Mintha megújulna a közönség bizalma s mintha a megrendült lót erősebb alapokon biztosíttatnék. A mostani vezetésnek határozottan igen szép vívmányai vannak. Az intézmény érdekében olyan forrásokat nyitott meg, melyek hatalmasan pártfogolnak, a számadásokat olyan rendszerrel vezeti, hogy mindenki meg lehet elégedve a jövő iránt. Nem régiben néhány igen derék polgár áldozatkészsége folytán (kiket ez alkalommal nem akarunk névleg is fölemlíteni) létrejött az első közkút a Duna partján, mely minden körülmény között bőségesen ellátja a tűzoltó szereket kellő vízmennyiséggel. Ha a kút fölállítás ellen gáncsot emelhetünk, úgy legalaposabb vádat vethetünk az építés vezetője ellen, ki a viz lefolyásáról nem gondoskodván, egy egész nagy teret csúfított meg. De magát a czélt mégis üdvözöljük, annál is inkább, mert legközelebb föl lesz állítva a második közkút a Széchenyitéren s erre a harmadik a kis piaczon. Reméljük, hogy ezeknél alaposabban ki fog tűnni a vizmérnöki tudomány. A közkutak kettős hivatást fognak teljesíteni. Először is tűzvész esetén a tűzoltó szereket látják el vízmennyiséggel, másodszor városunk utczáit fogják nyáron át öntözni. Mind a két mód megteremtéséért csak hálás elismeréssel lehetünk mindazok iránt, kik figyelembe véve városunk anyagi helyzetét, a maguk áldozatkészségéből födözuek olyan hiányokat, melyeket már óvtizóvek óta éreztünk. A vízivárosi lányokról. (Fogyatékos tárcza.) Megint egy vakmerő lépésre vetemedem. Tárczát akarok Írni a vízivárosi lányokról. Tárczát egy házasodni készülő fiatal barátomnak, a ki nagyon megkért, hogy photograpiák helyett kerítsek neki egy Ids czikk-czakkot a legszebb, de egyúttal a legnehezebb thémáról. A szép vízivárosi lányokról, kikről egy fiatal Adonis a napokban annyi elégiában panaszkodta ki keserveit. A kit az egyik megostromolt szépség ezzel a nótával csapodáron zengő ajkán küldött el bálváuvozott ablakai elöl: Ilyen olyan ki* legénye, Még mi nem jut az eszébe ! Jó lenne, Jobb lenne — Ha valaki másba szeretne. Csakhogy a mi Adonisunk mindenre inkább volna képes, mint valaki másba szeretni. Istenem, azok a szép vízivárosi lányok! Sohase felejtem el, mennyire megtudták zavarni a „Pesti Napló“ egyik kiküldött munkatársát, kinek legelső kérdése találkozásunkkor mindig csak az: — No mit csinálnak azok a szép vízivárosi lányok ? Majd valamennyi a legfeslőbb rózsabimbó. Majd valamennyinek egy nótája van, hogy: Kicsiny vagyok én, Majd nagy leszek én, Esztendőre vagy kettőre Férjhez megyek én. Esztendőre vagy kettőre onnan fognak kikerülni a legszebb menyasz- szonyok. Nem kezdem én sem a szőkén, sem a barnán, hanem csak egy szép vízivárosi lányon, ha az aesthetika elméleteire példát keresek. Kerek a világon nincsenek olyan nefelejcs szemek, nincsenek olyan hamis mosolyra nyíló ajkak, nincsenek olyan őzike lábak, rózsabimbó kacsók, meg olyan selyem göndör fürtök, mint Vízivároson, az egyik kacskaringós utczán, a kacskaringós utcza egyik házában, az egyik ház mindig virágos ablakában. Czimborája is van, a ki megint a legkedvesebb tánczosnők sorába tartozik s még igen könnyen megjárhatja, hogy ott, a hol vendégül tartózkodik örökösre elmarasztják. A girbe-gurba utcza kriminális kövezete homlokegyenest tdlonkezésben áll a Lőrincz-utcza czivilizált kövezetével. Hanem azért nincs ám kirekesztve belőle az a lehetőség sem, hogy egy sudár termetű, kitűnően korcsolyázó s pompásan kocsikázó barna leány ne tegye érdekesebbé. A legszebbel egy utczában lakik a másik, a kit egyszer vakmerő ecsetre akart venni egy fiatal piktor pajtásom, s a merénylet nem sikerült tökéletesen. Munkácsyn kivül aligha is tudná valaki lefösteni azt a bűbájos mosolyt, azt a piros rózsával színezett hófehér arczot. Nem messze tőle egyszerre három leányra áradt az isten áldása. Mikor úgy mind a hárman végig mennek az utczán egymás mellett, akkor nemcsak testvérek a szívvére szerint, de testvérek szépségük szerint is. Barna, barnább, legbarnább. A fekete szem éjszakája nótája jut az eszünkbe, ha a szemükbe nézünk. Szent isten, arra már nem bírok vállalkozni, hogy a legtöbb lányos vízivárosi házról írjak. De nem is veszed ám rossz néven; úgy-e bár édes olvasóm, ha azt az egy nagy házat kihagyom tárczámból, mert még haragot is vehetnék ártatlan fejemre. Gfyere velem túlnan a primási palotán. Megint két takaros leány mosolyával találkozol. Gtyere azután a város felé. Pikáns mosolyú szőke kis lánnyal találkozol egy szürke ház nyájas ablakában, a mint édes testvérkéi, a virágok közt valami neki való kedélyes könyvecskét forgat. Yan neki egy kis szomszédja, a ki nemsokára a legkedvesebb nevek közt fog szerepelni Carneval történetkönyvében. Egy portával tovább a hajdani követválasztások egy kedves kis kortese kacsint feléd s egészen a nemes város végén egy igen szellemes kis lány veri a zongorát olyan meghatóan, hogy szinte búcsúztató nótának tetszik a nő- telenség saisonjától. Nagyon, de nagyon hiányos albumot nyújtanék át barátomnak, ha elhagynám azt a házat, honnan majd egy csomó szép arczkép kerülne ki. Olyan az a ház, mint a szép rózsatő. Vau rajta kinyílt virág, meg nehány remek bimbó a legjavából. Yan azután még egy darabja a Vízivárosnak. És van azon a darabou, a mit az esztergomi nyelv szegénysége „Sziget-“ nek nevez még két holyes kis lány a legjavából. Hát ennyi szépség egy kis „város“- ban nagyon is esős áldás egy istentől. Azért is járják gavallérjaink legtöbbet a vízivárosi utezákat, mert ott nyílnak a legszebb virágok. Harmincz lépésnyire van benne két templom. A ki még messze van a boldogság kikötőjétől az legyen rajta, hogy mihamarabb közelebb jusson ahhoz a rózsás utón vezető harmincz lépéshez. Aucun. Szombati levél. (Egy arasznyi határ- — Szörnyű tárgyilagosság. — A zarándokok. — Egy ember, a ki Rómában volt s nem akart pápát látni. — Egy nagyon szomorú napom.— Egy kis elmélkedés az örökkévalóságról. — Az élet dicsérete.— Egy hatalmas prédikátorról, a ki halálra korholja azokat, a kik halálra búsulják magukat. — Fölvouu- lás a bazilikába.) Kikötötték, hogy Szombati levelemnek nem szabad két arasznál többre terjeszkednie, mert „térszűke“ s „tárgy- kalinaz“ akadályozzák többrevágyó szándékomat. Hát alkalmazkodom hozzá, hiszen a kék plajbász úgyis mindig azt teszi czikkeimmel, a mit akar. Szombati levelet irok a hétről vasárnapi közönségnek. Hanem azért ne tessék ám czikkemben palaestinai szagot keresni. Szörnyű tárgyilagos leszek. A szörnyű tárgyilagosságról eszembe jut, hogy egy vidéki kávésnénike a Munkácsy képe előtt vasárnap este sírva fakadt. A falu nemeskeblű jegyzője azonnal kész volt a vigasztalással s naivul nyilatkoztatta ki: — Jaj ne sírjon Tubáné asszonyság kérem, hisz olyan jól van teremtve ez a Munkácsy Krisztusa, hogy Pontius Pilátus máris megesett rajta és fölmenti. Különben nagyon jól esik króni- kási szivemnek, hogy Esztergomból igen örvendetes lelkesedést constatálhatok a fölséges alkotás iránt. Sok szép asszony, szép leány, gavallér, professor, kereskedő, tisztviselő tolongott a művészet oltára elé. Csak egy furcsa elvű embert tudok, a ki bevásárlásaival annyira el volt foglalva, hogy nem szakíthatott időt a i remek mű megszemlélésére s eltávozott rónáikat, s a gyenge szellőtől rezgetett lombok mintha azt suttogták volna í — Isten veled !... A kis Marie, raig a fogat a hosszú fasor között végig robogott szüntelen visz- szatekintett; s mikor kiértek, mikor az egek kék ködébe merült, eddig nem érzett sejtelem fogta el egész valóját; s mintha valami azt sugdosta volna neki: Nézd meg jól a kastélyt, a parkot, hol gyermekéveid töltéd, hol először tanultál meg írni és örülni, hol először ringatott ölében az édes anya dúdolva azt a feledhetetlen altató dalt mely sírig fülünkbe zsong. Nézd meg utoljára, hisz úgy sem fogod látni soha soha többé... Mint a zápor hullottak a kis leány könyei, s a szerető anya enyhítő s vigasztaló szavai sem voltak képesek mosolyra de- rileni ajakát. Hosszú, fárasztó út után czélt értek. Eleinte rosszul esett az idegen arcz, az idegen búj, de lassan hozzá szokott a gyermek, s a kedves otthon úgy tűnt fel képzeletében, mint egy édes álom. Eleinte egyre zaklatta az édes anyát, menjenek visz- sza a kedves földre, a hol olyan ismerős minden bokor, minden virág, hol a szellő csókja is egy-egy édes emlék. Az édesanya ilyenkor bánatos szemekkel nézte gyermekét, s titkon egy-egy könnyet törölt ki szemeiből, s bár vigasztalta gyermekét, hogy majd megjő az euylie tavasz, mire a fák száraz ágai újra rügyet hajtanak s a tavasz tündérének csókjára a természet uj életre ébred s a tavasz tündére virágokkal hinti be az erdőt, mezőt, rónát s mire ismét visszatérnek a vándor madarak, melyek ősszel egy szebb, boldo- I gabb hazába vándoroltak, ők is visszatérnek a kedves földre, együtt járják be a hi- mes rétet űzve a pillangók ezreit, kimennek a berekbe, megnézik a csermelyt, melynek zsongó habjai oly eny legve, oly játszva viszik a föléjök szórt virágokat — jól tudva hogy többé aligha fogják látni a kedves földet, mert férje halála után, épen az, kihez férje legnagyobb szeretettel viseltetett, mint követelő lépett föl, állítva, hogy Andaházy tőle tetemes pénzösszegeket vett kölcsön. A ezegény nő, habár tudta, hogy az igazságnak előbb-utóbb napfényre kell kerülnie, e hir búskomorságba ejté, mert tudta hogy mire az egész véget ér. ő már rég visszatér övéihez, rég ott fog pihenni, hol nincsen többé érzeméuy, se gondolat.., Mikor az ügy nyilvánosságra jött, az egész megye megütközéssel vette, s a követelő, tartva talán a következményektől, barátságos kiegyézkedést akart; do az özvegy bízva elhunyt férjének ártatlanságában miről sem akart hallani, s az egész ügyet rendes folyamán hagyta fejlődni. Sok sok év mult el a szereucsétleu pillanat óta s a kis Mario már egész nagy leány lett, de az ügy elintézése még mindig késett. Ez időtájban ismerkedett meg Marie Tölgyesi Andor fiatal gazdatiszttel, Az ismerkedést csakhamar kölcsönösebb vonzalom követte, mi a többszöri együt- lét után forró szerelemmé változott át. Marie anyja, kinek a szerető leány szive legódesebb titkait is elárulta, nem ellenezte a viszonyt, mert Tölgyesi szegénységét feledtette, az ifjú nyílt szivo, szere------------------------------^—-----------------------------------------“ t etreméltósága raelylyel miudenkit képes volt lefegyverezui. így áltak az ügyek midó'n Ujlaky a követelő, félretéve minden elleuségeskedést- miut kérő lépett fel Marie kezét fia számára megnyerendő, A leány mit sem akart hallani s utálattal távolította el még a goudolatra is, hogy anyagi jólétét, boldogságát feldúlja s meggyilkolja annak életét kit ő, s ki őt igazán, tiszta szívből szerette; mert Ujlaky azon esetre, ha Marie kezét nyújtja fiának, lemond minden további követeléséről. A tőr valóban ügyesen volt vetve s Újlaki biztosnak vette győzelmét, de feledte számításából a szivet. Pedig, ki az ily számításoknál a szivet feledi, mindent feled. Mit ér a fény, a pompa, ha lépten-uyomon feljajdul a szive vissza kérve a meggyilkolt boldogság elvesztett édenét. A suhogó selyem, a pempa, kényelem a helyett, hogy feledtetné a múltat, egy- egy élő vád, mely még mélyebbre döfi a tőrt, s fölszakgatja a talán hegedősnek indult sebet. Ha a szivet megöltük, mindent megöltünk, Ha a szív nyugodt, boldog a legnagyobb fájdalom, a legnehezebb szenvedés is édes. A szegény auya hajlandó lett volna a kiegyezésre, mert ez által leánya jövőjét vélte biztosíthatni s oly nyilatkozattal bo- csátá el Újlakit, ha fia kegyes lesz leáuya szivét meghódítani, a boldog jövő fejében, a mennyire szivétől kitelik, feledui fogja a gyászos múltat. A dolog nem maradhatott rejtve Töl~ gyesi előtt, de megnyugtat! őt azon gon" dolat, hogy Marie igazán szereti. A két szerető ezentúl is találkozott, sőt gyakrabban mint azelőtt, csakhogy az anya tudta s belegyezése nélkül. Andaliá- ziué nem mulasztott el egy lkaimat sem, hegy leányát az ügy részére meguverje. Lefestette előtte a jövőt, mely reá várakozik azon esetre ha megtagadja kezét Újlakitól, s szép szavakkal ecseteié előtte a jövőt, mely reá vár, ha kérelmének eleget tesz. S nem feledve ki ilyenkor azt sem, hogy ha újra visszanyerik birtokukat, lesz legalább hely, hová fejét agg napjaiban hajtsa. Marie mit sem szólt, s az anya leáuya hallgatását beleegyezésnek hit e. Tudta ő jól, hisz ő is volt egykor fiatal, hogy eleinte rosszúl fog esni feledni a múltat, hogy a szív többször föltámad s visszaköveteli a múltat, hogy sajogni fog a szív sokáig, de a szegény özvegy, mint mindenkor, úgy most is csak jót remélt. így álltak az események, midőn egy váratlan körülmény az egésznek más fordula- tott adott. Egy vidéki mulatság alkalmával a fiatal Újlaki talán be sem szám iható állapotban kissé könnyelműen nyilatkozott Marierői, Tölgyesy azonnal ott hngyá a társaságot, s a nélkül, hogy valakinek szólt volna az egészről, másnap két meghitt barátját a fiatal Újlakihoz küldé. A párbaj megtörtént s Tölgyesi megsebesült és néhány nap múlva a veszélyes seb következtében kimúlt,. i j J s I s e sí ű £ b 63 VJ A V JÍJ u UJ fi fi SJ fi-9 80
