Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 21. szám
Népünk elsatnyulása. Igen figyelemre méltó statistical adatokat nyújtanak az ujonezozás eredni éii vei országszevte. A mi adataink azonban igen elszomorítóak. A daliás katonának termett magyar faj annyira elsatnyul megyénkben, hogy az idei sorozáson ki sem futja a szükséges szám. Megdöbbentő látvány is az, mikor az éretlen, testileg nyomorodott, lelkileg olbutűit törpe nátió nemzeti pántlikával a kalapon s „nemzeti pálinkádtól hevült állapotban végigkurjongatja minden eszlendőben városunkat s a zulukra emlékeztető brutalitással csavarja ki az utczákra kiültetett fákat s veszekszik egész a vérig. Nagyon kóros állapotoknak kell ott lenni, a hol ilyen elsatnyult nemzedék terem. Az ujonczozásra behívott falusi nép közül, főleg a tót községek mutatják a legszánalmasabb példányokat. A szemlélő szinte kétségbeesik azon a gondolaton, bogy miként fog ez a lézengő eszkimó ivadék, ha már nem is királyt szolgálni, de földet művelni, családot alapítani, utódokat nevelni. Míg a megyében a földművelő osztály fiatalsága, addig városunkban az iparos fiatalság mutat fokozatos hanyatlást testi erőben. Alig akad közülök egy-két kifogástalan, katonának termett alak. Mi lehet az oka annak, hogy népünk ujalb nemzedéke, a jövő ivadékok képviselői annyira elsatnyulnak ? Hogy nemcsak katonai szolgálatra képtelenek, de a maguk kenyerüket is alig szerzik meg. Semmi egyéb, mint a nevelés lazasága s a, test fejlesztésének végkép való elhanyagolása. Elkorhelyesedett falunak mindenütt a nevelés ferdesége az oka, a szülők s az iskolák által nyújtott szabadalmak mellé csak rossz példák kellenek s az elsatnyulás több nemzedékre kiárad. A pálinka fogyasztás mindinkább emelkedő mérve, a korai dohányzás, az idő előtti élvezetek, a korcsmázás és duhajkodás mozdították elő az ujonezo- zás mai alakjaink nyomorúságát a megyében s részben a városban is. Az elnyűtt testi erőt nem igyekeztek tornázás s egyéb erőfejlesztő móddal fokozni s így történt, hogy a folyton egészségtelen műhelyekben s nagyrészt ülő munkában élő iparos nemzedék szintúgy elsatnyult. A szomorú kérdés fölött községeink elöljáróságainak engedjük át a további elmélkedést. Mikor zöld lesz minden. (Kissé korai tárcza.) Mélyon tisztelt olvasóink tévedni móltóztatnak, ha e hét főeseményének csapataink harczait hiszik délen, vagy talán a képviselőházi vitáknak még a délinél is harcziasabb kérdését. Oh, tévednek! A vérvörösnél e perezben sokkal érdekesebb szín a . . . zöld. Hiszen hová kívánkozunk mindnyájan, kik a város bepe-hupás kövezetén botorkálunk este, két-nyolcz órai ülő munka után ? Oh, mind a zöldbe kívánkozunk mi s lesz nyájas olvasó, kik o tárczát is mély szympathiával fogják elolvasni... ha zöld találna lenni. Egyszóval, van az esztendőnek egy hete, melyben semmi politikai válság sem oly savanyú, mint a savanyított - uborka, melyben semmi kéj lak sem oly élvezetes, mint a rengeteg zöld oszlopos palotája, és semmi iparkiálli- tás sem oly dúsgazdag, tanulságos és keresett, mint a természet végtelen v i 1 ág-kiállítása. S mi következik mindebből? Az, hogy minden esztendőnek v n egy hete, melyben a tárczairó is befiiggönyözi ablakait, szép átellenese hiába számit egy kis ablakon át való udvarlásra, — nem olvas lapot, nem törődik semmi potentáttal... és Írja az irnivalót... a zöldből... Oh szép ide künn! Lakom a hegyek között s ott kelek föl, a hol a nap. Sőt vele egy időben; ámbár ő aranyos ágybői, míg az enyém hófehér, puha, hívogató. Ott nyugszom le, a hol ő, s igeu közel szomszédja vagyok a holdvilág lakóinak s a legelőkelőbb csillagoknak, ki nem véve Marsot, Vénusfc s a csillag-társaság más ily kitűnőségeit Bolyongok erdőm zöld sötétségében. Oh! milyen úr vagyok! Előttem visznek fáklyát a fény- bogárkák. S a mire lépek, ezt a virágszőnyeget nem a hegyi tündér hímezte ki nekem kékkel, pirossal, tarkával? Na mikor ezzel dicsekedem, valami (mert valaki nincs közelemben sehol,) közbe nevet. Micsoda csengő s mégis oly lágy nevetés ez ? Majd meg olyas valamit érzek, mintha pajzán kezecske vizet legyintone arezomba. Kutatok, keresek s én megtalálom a pajzán bűnöst: a liget patakcsája kaczág felettem s az locsolt meg friss hullámaival. Itt cseveg alig pár lépésnyire tőlem, egy ábrándos fűzfa lábainál. S most ismét fut, fut, tova, tova. . Megyek a nyomába... félálomban, öntudatlanul s ellesem minden titkát. Ott egy nefelejcset láttam reákajlani. Ivott kezéből, s szerel cin- ittasan árasztotta el illatával. Oh, hötelenek! Jött egy tarka egyenruhás pillangó; susogott, kérdezett s a virág megegyezést IjóIídtgatott fejével. Pedig oly szép kék, mint fenn az ég ! Amott meg a patakcsa vallott új szerelmet virágnak. Pedig oly tiszta, oly üde, mint az ifjú szerelem ! Menj kis patakcsa, indulj el apró forrásodból s aztán enyészsz el a Duna, Tisza végtelenében. Hogy hívnak, mi a neved ? A kis madárka hullámodba meríti piczi csőrét, mielőtt dalt mondana a napnak, vagy éjjel a csillagoknak s nem tudja a neved ! Jön a lepke és csaknem érint himes szárnyával. Jön a szellő, illatot hajt feléd, hizeleg, simogat; beszél hozzád egy pillanatig és azután elrepül. Ha tudta is . . . elfeledte volna a nevedet ! Beteg virággal találkozol. Megállsz lábainál s bohókás örvénykét képez körűié. Megitatod szomju ajakát, dúdolsz neki vig hullám-danát. Bölcső dalt. Aztán távozol s a felüdült virág nem lát soha többé ! És enyhet adtál nekem is, a beteg utazónak, ki partjaidra dőlve gyakran csevegett veled. Kérdeztem nevedet s azt mondták, hogy nincs neved . . . Kis patak, daloló kis patak . . ki mondja meg, hogy hívnak ? Nincs neved . . . Üdvözöllek, árnyas végtelenség! Szin, hang, illat, emlékek ! Ki emlékszik közületek, titokteljes nyárfák az én regémre ? Lám, senki közületek ! Egy regéhez két szív re van szükség ; az egy szív úgy elfeledte, mint ti, gondatlan részvétlen fasudarak ! Itt történt, közel ama fa csoporthoz, melyről mindmáig hiszem, hogy ágai közt parányi tündérkék bujkálnak s azok dalolnak oly andalítón a szerelmeseknek. Itt, itt történt mindaz, a mi fáj szivemnek ; oly nagyon fáj, a minő gyönyörűsége volt valaha. Gyakran láttam őt, a legszebb nőt a városligeti körönd előkelő népe között. Talán most is ott uralkodik; élezeit szórja szerteszét, kérdez, felel, gúnymosolyát rejti illatos zsebkendőjébe s kis fejecskéjét hajtogatja azon az elragadó módon. Talán most is ott ül imádói körében s ha elmondom azt is, hogy jobbra mellette az az uracs a férje, akkor sejthetik a regémet is, a mely tulajdonképen regény, hisz oly modern az egész. Éjszaka, álomban azonban megjelensz nekem, te kedves, százszor áldott nő! Fehér ruhába öltözöl ilyenkor s kérve-kérsz térdeiden : „Oh, feledjük a valót, feledjük egy pillanatra ! még mindig a tied vagyok és nem lettem hűtelen soha, de soha! A mi lelkűdnek fájt az a kétségbeesés volt; rege! Ez az ébrenlét, ez a valóság, a mit most oly szelíden világit meg a fehér holdvilág, a miben úgy hittek a kék szemű csillagok!“ Oh Istennőm, oh szerelmesem! — — — — ajakinkön, a búcsúszó ismét a régi: „Ott a fák alatt találkozunk!“ Én eljáiok a találkozóra, most is eljöttem s azt súgom egy reszkető csillagnak : „Az a fájdalom volt az igazság, íz a kétségbeesés való. Ez az ébrenlét Gáspár Imre. A reáliskola ügyében. — Értekezlet. — A megye közgyűlése által kiküldött s Mészáros Károly elnöklete alatt csütörtökön a városi tanács teremben reáliskolánk ügyében értekezletet tartottak. Az értekezleten a királyi várost Dr Feichtinger Sándor. Dr. Helcz Anta és Takács Géza ; Szenttamást Dr. Ál Tíz leányról beszélek ? Ezek közül se ugyan mind eladó leány, de hát ha elvársz egy-két tanulmány-esztendeig, akkor akármelyikre számíthatsz gusztusod szerint. Tudod miért ajánlom én neked a lő- rincz-utczai leányokat. Nem vesztegettek ám meg csábos mosolyukkal, igéző szép szemükkel. Csak azért ezimborám, mert nekem már évek óta módomban áll tanulmányozni, hogy nőtt a bimbó, s bimbóból, kis virág. Sőt hogy tovább vigyem emlékezetem fonalát, ismerem valamennyieket legcsitribb koruktól kezdve, úgyszólván a homokról, a kavicsról. Es a lőrincz-utczai szépek már legcsitribb korukban is nevezetesek arról, hogy bolónditó szépen tudnak kacsi itaui s elragadó kedvesen mosolyogni, Magam is lőrinezutezai zsellér vagyok. Több esztendős tapasztalatból merem tehát állítani, hogy sehonnan se olyan szép kék a csillagos menyország már amolyan bűvös nyári alkonyon, mintha a LöTinczutczából uézed. SŐt saját szeneimmel győződtem meg róla akárhányszor, hogy a hajnal is a Lő- ríuczutczábau kezd fakadni. Ennek a sok természetfölötti csodának barátom nagy jelentősége van. A menyországi testvérek, már mint a csillagok, meg a piros hajnal sugarai küldenek a Lőriucz- utczába üdvözletét. Gyere pajtás hát a LŐriucz-utczába, ha • zép és jó leányokon kívül kedélyes anyósokat és apósokat is keressz. Olyan utcza ez pajtás, hogy nmen mindéi) jó és szép bőségesen telik. Aucun. A hétről. (Mukányi kritikája. — Ne nevess ! — Megint a zuluk más kiadásban. — Fütyülő kórus. — Egy méltatlanul kifütyült ember. — Adomák és adományok — A kis ibolyák. — Germanixálás kis ibolyákkal a fővárosban. — Ibolya-ivad. — Hagyjuk a virágokat. — Egy fölkapott gavallér. — 20,000 forint. — A többi mellékes.) Mukányi Mór úr is megtekintte Munkácsy képét s mikor hazajött szeretett volna eredeti felfogásának kifejezést is adni. Egy nagyobb társaságban szóba került a festmény. Nemes Mukányi ur nem mulasztotta el, hogy kritikájával már most ki ne rukkoljon. — Én is megnéztem a Krisztust — mond műértő kifejezéssel -- de úgy találtam, hogy az s e m i s te u, se m p ró féta hanem egészen c z i v i 1 kép. A társaság persze nem rögtönözhetett kaczagó ehórust, mert a gemális észrevétel Mukányi úr saloujaibau született. Sokkal ütni valóbb észrevételek születnek azonban a primási palota építésénél al kalinazott sibederek ajkáról. Mindenki ki vau téve holmi durva megjegyzéseknek s vad sértésnek a kaffe re 1c részéről, i ki az emelkedő palotát megtekinti. Egy ismert humorista, alig mer végigmenni az építkezések mellett auyira neki-, durálják magukat a fi ez két s annyira füt y - työgnek utána valamennyien. Pedig az érdemes Itanférfiú nem érdemli meg a fíittykórust, mert soha egyetlen egy adomát se rögtönzött az ő neveletlen fiilök hallatára Nagyon szeretem az adomát, de tavasz- szal mégis többre becsülöm a természet első adományait. Azok mind olyan kedvesen, olyau illatosai' sikerülnek. A kis ibolyák. Szinök a raenyországra, illatuk a szerénységre emlékeztet. Azután még azért is szeretem, mert velők legalább óbudai jar- gonban nem germanisálnak — mint például a váczi-utczáu, hol most mindén harmadik lépten nyomon füledbe rikácsolják: — Kué her, feigln séui, kaufnsz feigln séni ! Hogy az a kis virág ol nem veszti az illatát olyan kóré kezekben. A mi apró ibolyakereskedőiuk a nép néhány esztendős sarjai. Alig tudnak tipegni, s már is kimennek az erdőre s szorgalmasan letépegetik a kis ibolyát. De ba már magunk is szeretünk válogatni a halál nemeiben, talán a kis ibolya is kevesebb fájdalommal szakad el, ha olyan ártatlan kis kezek tépik, a milyenek azután utón utfélen ránk kínálják* De hát ne beszéljünk a virágokról. A kis ibolyának például nincsen tövise s mégis olyan emlékek fűződhetnek hozzá valamelyik olvasóm részéről, hogy sebesitek. Hagyjuk a virágokat !,.. Illatos virágról szagos gavallérra térni a bét történetírójának igen is megvan engedve. Hiszen sokszor egyértékű mind a két portéka. Hanem beszéljen maga a következő kis történőiké. Egy gavallér már hoszabb idő óta szé" pelget ideáljának, de a mama sehogyse vette < komolyan a viszonyt. Nagyon nehezére esett ez a mi lova- - guuknak. a ki egyszerre csak holmi várat- - lan öröködés által a legjobb módú parthiek > közé igtatódik. — Húszezer forintot örököltem nagy- sád ! A kis mama el vau ragadtatva. A kis e leányka a mama arczvouásait kénytelen utá— nozui. — Már most mi sem gátol abban, fi hogy szivecskémet oltárhoz vezessem. — Hiszen azelőtt se gátolta egyébd édeseiu, minthogy Olgácska két esztendő b előtt még nagyon fiatal volt. Most már le—í gyen úgy! — válaszolja a mama boldoggá mosollyal. — De azért még gyarapítani is fogomni ám az öröklött tőkét kedves nagysád. Tu--; dók dolgozni is, mert vau ám esze mm kedves marna. — No hagyja édeském, ez egészemre mellékes. Ha eddig meg nem történt, még meg-- történhetik a jövő héten. Rovó Bán, — Munkácsy Mihály képe már-: czius húszadikáig marad a fővárosban..n Lehetséges azonban még az is, hogyvy az általános érdeklődés a hó végéig gi Budapesten maraszlja.
