Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 18. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ara : Megjelenik : egész érre fél évre . ........................................................ti ........................................................3 I'l l — U.|. li e 1 e ii k i ii t k o t s z e r évnegyedre ...................................1 Egyes szám: 7 kr. . 50 „ vasárnap és csütörtökön. Az előlizidési pénzek az „Esztergom é. Vidéke“ §J^T~ Nyiltlér petit Boronként 20 kr. kiadóhivatal fim-/, Széclienyi-tér 35. sz. intézendő k. Hirdetések a legolcsóbb áron közélteinek. A lap szellemi részét illeti) levelezések, a «rerkesv.- t,őségbe/., J_/ŐRINCZ—LJTCZA <^0. SZÁM Al Á, inl ézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. összegyűjtenek, mivel erre is akad vevő, — más helyen a belek tisztittatnak, száríthatnak, heverő bőrök uudoritó bűzt gerjes'tenek. Ugyanott szokott lenni az istálló disznók sat. számára, ezeknek etetése és minden vogetátiöt megölő kipárolgása, az. állati hulladékok kiál Ihatatlan bűze, végre a disznóöléshez szükséges meleg viz által keletkezett gőz és nedvesség folytonos kútforrásaí annak, hogy a város legnépesebb helyei káros gázok által megfertőz te tnek. Hogy ily helyen a ház lakói, valamint a szomszéd házakéi, különösen nyáron nem a legkellemesebben érzik magukat, az bővebb magyarázatra nem szorul. Igen sok esetben ugyanott történik a hús eladása is, ily mészárszékek a lehető legprimitívebbek, hol lehetetlen, hogy a kellő tisztaság fenntartassék. Igaz ugyan, hogy vau sok mészárszék, hol, habár nem is ölnek ott, mégis sok kívánni valót hagy hátra tisztaság tekintetében, — mi ugyan nem kívánhatunk mindenütt oly fényűzéssel berendezett mészárszékeket, mint pl. a Schalkhász- féle, de azért az illetékes közegeknek pontosan arra kellene nézni, hogy a mészárszékben szigorú tisztaság honoljon, az hálószobával összeköttetésben ne legyen. A hentesek és mészárosok saját házaikban űzött mesterségük által a talaj, lakások, levegő és ivóvízre ki- számithatlan közegészségi károk há- ramiaunk, melyek csak úgy volnának elkerülhetők, ha a város az új vágóhíd tervezeténél kieszközölné, hogy az ősz- szes húsvágás központosittassák, s az új vágóhíd oly berendezést nyerne, hogy a kisebb állatokat is ott lehetne ölni s a szükséglethez képest kidolgozni. Ezen előzmény után áttérek a czím- ben felvett kérdésre: „Milyen legyen az új vágóhíd?“ Az új vágóhíd, ha csak lehetséges, a Duna mentén oly helyen legyen, hol a folyó a várost már elhagyja, leg- czélszerűbb fekvés az északi vagy északkeleti irány. A város közepén 1 a k h á- z a k által körülvéve, szűk u t c á b a n semmi körülmények közt sem tűrhető meg. Ha netán viszonyainknál fogva lehetetlen volna a Duna mentén felállítani, akkor a hely megválasztásánál arra kell tekinteni, hogy ott kellő mennyiségű viz legyen a tisztaság fenntartása miatt, a hulladékok a talajt át nem ható, kellőleg desinficiált pöczegödrökbe gyűjtendők, s ezen pocsék gyakran kiiiresitendők. Magától értetődik, hogy a szellőztetésről a legkiterjedtebb mértékben kell gondoskodni s hogy a legyek ne igen alkalmatlankodjanak, az ablakokon finom sodrony-hálozatokat kellene majd alkalmazni. Az épület legalább is 4—5 méter magas legyen, padlózata nem fából, hanem négyszegletű, sima, cementtel jól egymáshoz illesztett kövekből legyen készítve, a padlózat kellő eséssel bírjon s jó lefolyásról legyen gondoskodva. Különösen kerülendő a fedett földalatti levezető csatorna. A falak a kellő tisztaság fenntartása czéljából ne legyenek egészen világosra meszelve, alsó, a padlózattal összeköttetésben létező részük, ha csak lehet, kővel legyen burkolva. Milyen legyen az üj vágóhíd? A vágóhíd ügye e lapok hasábjain már többször képezte a megbeszélés tárgyát, de mindig egyoldalúkig, azon szempontból, hogy az, úgy mint van, a város területén megmaradhasson. Jelen soraim czélja, minden pártállás nélkül, csupán a közegészség kívánalmainak megfelelőleg a vágóhíd ügyét megbeszélni. Mielőtt azonban erre áttérnék, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy eddig még egyszer sem pendi ttetett meg azon eszme, vájjon a mészárosok és hentesek, kik az apró marha ölése által otthona kicsiben tartanak vágóhidat, nem ártanak-e többet a közegészségnek, mint a sokszor bolygatott városunk falain belől létező vágóhíd. Világosítsuk meg ez ügyet kissé közelebbről. A hentesek és mészáiosok saját lakásuk, területén ölik az apró marhát, s itt legkisebb tekintet sincs arra, vájjon őzen iparág kezelése ártalmas-e a közegészségnek ? Legtöbben a város legnépesebb részében űzik mesterségüket, szűk udvarokban, hol nincs megadva azon lehetőség, hogy az ezen mesterségnél elkerülhetetlen állati hulladékok vér, vérviz, nyák, béltartalom sat. oly lefolyást kapjanak, hogy az a közegészségnek ne árthasson, többnyire az utcza csatornájába nyíltan folynak le, vagy pedig az udvarban levő pücze- gödörbe. Ily vágóhelyen valamelyik piszkos zúgban összehalmozva láthatjuk a belek tartalmát, a vért melyet több napon! Äs „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Lesz idő . .. Lesz idő, bár nem kívánom, Szétfoszol a tünde álom, S a mi eddig boldogított, Eldobott, mint hitvány rongyot ; Könyezni fogsz bús éjeken, A hol nem lesz senki jelen, S fájó szived zokogása Kihullik az éjszakába... Megtörik majd büszkeséged, Porba hull a büszke lélek : Ismeretlen vágytól égve, Tekintesz a magas égbe, Égető szomj kél az ajkon, S nem lesz, a ki enyhét adjon, Nem lesz, a ki irt a sebre Szánalomból adna, vetne. Mint ősszel a fának ága, Ha hervadás lehel rája, Olyan lesz a te szerelmed El hányatott, megvettetett... Meggyilkolják boldogságod, Nem marad más csak az átok, Megátkozni azt az órát, Melyben szíved lángra gyújták. Mindenkitől eltiporva, Haldokolva ronda porba ; Ott, habár egy pillanatra, Ott tudod meg szivszakadva, A hol nem ball se föld, se ég, Ott tudod meg, hogy ki valék.., Megsiratlau, könyezetlen Ott tudod meg, mit szenvedtem. Lévai Sándor. Böjti levél. — Egy szép asszonyhoz. — Bocsásson meg drága nagysád, hogy háborítani merészkedem igénytelen, egyszerű soraimmal édes nyugalmát, a mely oly boldogan, oly szelíden fogja körül, mint az áldott jó anya szívének minden szikra reménységét körülfogja ; de az a vágy, az a forró, édes vágy nagysáddal, ha már egyébként épenséggel merő lehetetlenség, legalább szellemileg egyesülhetni, nem enged nyugoduom, nem hagy hallgatnom. Mindhiába ! Akármiről ; de nekem Írnom kell nagy- sáduak. És most, hogy belekaptam az írásba látom csak át, hogy minő nagy fába vágtam ezzel a fejszémet. Attól tartok, hogy még belétörik. Most már azon van, hogy megbocsát nekem szerénytelenségemért és csak ekkor veszi észre, hogy biz kár volna megbocsátani, mivel untatom, szerfelett untatom. Bocsánat, ezer bocsánat árva fejemnek De hát miről is Írjak ebben a bolt idényben ? Carueval pünkösdi királyságának vége. Amennyire nagysád húsúi, szomorkod k annak, ép annyira örülök, vigadok én neki. Nagysád olyan végtelen boldognak érzi magát a fényben úszó teremben, ha valamelyik szép imádójával berepülheti azt a fekete legények sírvavigadó nótáik elhúzása mellett Őrül az életnek és perezében százszor is megáldja az örökké kedves, az örökké ifjú Carueval fejedelmet. Hatalmasan töm- jénezi és kedveskedik is neki. Tudora, érzem, hogy nem bánná, ha minden báléj egy örökkévalóságig tartana. Eu istenem ! hányán vannak, kik szakasztott ezen kívánságot fejezték ki, kik szakasztott ezen reményt táplálják. — Bárcsak örökké Carueval uralkodnék, — sóhajtják a lányok. — Bárcsak haszna volna, — óhajtják a mamák. — Bárcsak véggel kezdene is, — kívánják az atyusok. És lám mindegyiknek igaza vau. Tudom, hogy ezt nagysád is ráhagyja, de azt mar nem, hogy : — Bárcsak eoli’se uralkodnék. Beli szeretném most látni nagysád varázsteli arczát, mint vouúl rajta át a harag fellege, mint czikázik fel bűbájos szemeiben a bosszúság villáma. Azt merni kívánni hogy: — Bárcsak soh’se uralkodnék Carueval ő felsége ! A gazdasági szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, igy pl. már a hely megválasztásánál tekintettel kell lenni városunk forgalmára, a vágóhíd oly helyen legyen, hogy az minden irányból könnyen hozzáférhető legyen, a vásári szempontokat sem szabad elhanyagolni, — különösen a marha- szállitás miatt; végre mindazok előnyök kiaknázandók — fekvés, folyó közeliébe, talaj minősége sat. melyek által fris levegő és scrupulosus tisztaság megszerezhetők. Csak mellékesen akarom érinteni, hogy czélszerű volna már a tervbe felvenni az állatok elhelyezésére szükséges istállókat. Azapró marka üléséhez minden egyes hentes vagy mészárosnak külön hely volna kijelölendő s berendezendő mestersége üzésóre meleg viz sat. kellékekkel felruházva. Végre alkalmas helyiségek a szőr, bőrök, szarvak, vér sat. el tételére s esetleges feldolgozására. 11 y vágóhíd építése az azt használókra, valamint a városra és lakóira eltekintve a közegészségi kiszámithatlan előnyökot, még anyagi szempontból is czélszerű volna. A legtöbb hentes és mészáros, kik eddig otthonn szűk és rosszul berendezett vágóhelyekkel bírtak, a felmerni itett berendezéssel ellátott vágóhíd által azon kedvezményben részesülnének, hogy lakóházaik mindazon az apró marha üléssel egybekötött kellemetlenségtől meg volna óva; — akadnak ugyan egyesek, kiknek ez nem volna Ínyükre, mivel a jelen szervezet által könnyebben kivonhatják magokat a hatóság közegészségi és a fogyasztási adó felügyelete alól, mi azonban leginkább bizonyítana érvelésem helyessége mellett. Érzem, nyomasztóan érzem, bűnös voltomat, de mit tehetek róla, ha javithatlan vagyok ? És mi még ennél is százszorta borzasztóbb : eztán is csak a régi akarok maradni. Tudora, hogy megsajuál engem nagysád, a miért én olyan bohó vagyok. Hány boldog órát tölthetnék én ott a báli teremben ? Hány tündérarczú, éjsötét szemű, domború keblű leánykát szoríthatnék a keblemre? Hány kaczér, hiú asszonykát csalnék én ott meg és hány csalna viszont meg engem ? Hány kedves leányka szédítené el fejemet, rabolná meg szivemet és vájjon én csak egyetlenegynek a fürtös fejecskéjét is megzavarnám-e? Ahány szép leánykával lejtenék, épany- nyi ideálom volna. Pedig akkor föl kellett valakit fogadnom, aki róluk jegyzéket vezetne. Arra pedig nem telika—semmiből. Nemde, édes nagysád ? Ekként hát világos a haszon bármely részről. És a mi e mellett a fő : egészségem nincsen örökké megtámadva. És tudom, nagysád mindennek daczára is sajnál és sokszor, igeu sokszor gondol reára, midőn valami nagyon komoly fiatalemberrel tánczol. Pedig dehogy, dehogy vagyok éu olyan sajnálatraméltó, mint a milyennek nagysád gondol. Nekem a legfőbb élvezetem az iriugá- lásban áll. Ha iriugálhatok kedvem szerint, mindenről megfeledkezem, még arról is, — isten bocsássa meg vétkemet ! — hogy szép
