Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 12. szám
Esztergom, IV. évfolyam. ______________________12. szám. ________________ Csíitürtök, 1882. február 9-én. w V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évié...................................................ti i'rt — infél évié...................................................3 — , edie..........................................................1 . 50 Egye» szám: 7 kr. Az h 1 őlizulési |»én-zek az „Esztergom és Vidéke“ kiíidéliiviiliiUUmz Széclienyi-tér 35. sz. inlézenddk. M<»o j*»](»nik : li e I e ii lí i ii I k é I s z e r vasárnap és csütörtökön. vili léi petit soronként. ‘20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szol lom i részét illető levelezések, ;i sr.eikesv- tőségbe/,, I^ŐRINCZ-ÜTCZA ^O. SZÁM AIÁ, i ulé'/.endők. Kéziratokat nem adunk vissza. Országos iparkiáilitásunk. Az alul irt magyar iparegyesület íegfelelni kívánván a hazai iparosok égóta hangoztatott abbeli közóhajá- ak, miszerint Budapesten mielőbb egy aiódi nagyobbszabású országos kiálli- lís hozassák létre, — a szükséges lőmunkálatok megtétele után ez ügyien meglette a szükséges kezdemó- lyező lépéseket. A kiállítás,. a tervezet szerint, ,884. év nyarán fog megtartatni, és ,z ipar minden ágaira, ezenkívül pe- .ig lehetőleg a mezőgazdaságra és iépzőmiivészetre is ki fog térjedni; — le mindezen ágakban csak a hazai ter- nelés tárgyai bocsa.]tatnak versenyre. Midőn ezt addig is, mig az elő- n-unkálátok teljes befejezésével, a ki- illítás végleges tervrajzát közölhetjük szives tudomásra hozni szerencsések ritgyunk, el nem mulaszthatjuk a ter- rezett vállalat nagy fontosságát külö- íös figyelembe ajánlani. Ha mindenféle süni egymásután- ián rendezett vidéki, kerületi és részien országos kiállítások azt bizonyit- ák, hogy a közvélemény a kiállitáso- íát a ipar-fejlesztés egyik legbatálvo- uibb eszközének tekinti: bizonyára kétszeres fontossággal bír egy oly kiállítás, mely az ország szivében, az itt rendelkezésre álló anyagi és szellemi árok igénybevételével, az ország minién vidékére való tekintettel, mint valóságos országos kiállítás kozatik létre, s mely épen e körülményeknél fogva, i százezrekre menő látogatóra számíthat. Miután a kezdeményező iparegyesület tiszta czéltudatossággal arra torelehz „Esztergom és Vidéke'11 tirczája Virágos, kis kertbe . , . 'Virágos, kis kertbe rózsát szedni jártam, 'Virágos, kis kertben —barna lánykát vártam. Kiovillotfc a vúzsa, le is szakasztottam, Odajött a lányka, be meg is csókoltam. 'Nyílt a rózsa egyre, jött a lányka egyre, :S ráhajoltak szépen—-szerelmes keblemre. . . . Pihentek, virúltak dobogó keblemen, iDe egyszer elkezdtek— hervadni mindketten. ;S a hogy őszi szellő szállott át a tájon: JSírba szállt egyszerre — mind a két virágom. '■— Nem fájt, az én szivem soha semmit érte, (Hej ! hogy a rózsát a hervadás elérte. H«De a barna lányka hervadását bánom, Hej ! a barna kis lánjt örökre sajnálom ! Perényi Kálmán. szik, bogy a kiállítás a hazai iparnak minden tekintetben teljes és lehetőleg imposans képét nyújtsa, s ezáltal egy nagy, hódító lépéssel előbbre vigye a hazai iparosság azon köz-óhaját, hogy fogyasztó közönségünk szükségletei fedezésénél a hazai iparhoz forduljon; és miután ezen kiállítás főhivalása e szerint az lóéiul, hogy az első sorban az iparosok üzleti érdekeit juttassa érvényre: az összes hazai iparosok osztatlan támogatására annál inkább számit hatni vélünk, mert e kiállítás egyszersmind kedvező alkalmai fog szolgálhatni az iparosság közszellemének és az érdekazonosságon alapuló testületi kapcsolatoknak szorosabbra fűzésére. Nehogy a tervezett nemzeti horderejű vállalat e főfon tnaságu czélja egyes vidékek vagy termelési ágak elmaradása által megcsoukittassék, — az iparosság szellemi vezetésére hivatott szaktestületeknek egyesült erővel arra kell törekedni, hogy az erők el forgácsolása és a kiállítók ki fárasztásit lehetőleg meggátol tessék. Minélfogva ez alkalommal egyelőre csak azon kartársi kérelemmel vagyunk, hogy az- 1884-ben tartandó budapesti országos kiállításra való tekintettel a közbeeső két év alatt semmiféle olyan nagyobb kerületi vagy országos kiállítás ne rendeztessék, mely az iparosok anyagi erejét és fáradozását nagyobb nemzeti kiállításban leendő részvéttől visszatarthatná. hazafiúi üdvözlettel Gróf Zichy Jenő, Mudrony Soma, elnök. igazgató. Herczegprimásunk legújabb alapítványai. Nem először emlékezünk meg hor- czegp r i m ásu n k fej edel mi ad omá ny a i ró 1. Valahányszor alkalmunk k i ná l k o z o tt helyénvaló bőkezűségének valóban nagyszerű példáiról megemlékezni, mindany- nyiszor össze kellett kapcsolnunk az ő nevét hálánkkal és tiszteletünkkel. Eddig közölt' adatainkat városunk története számára a következőkben egészítjük ki; Sí mór János biboriiok hei’czeg-pri- más—- mintáz Uj M. Sionirjn, százezreket költött már mindeddig is egyházmegyéjének katholikus iskoláira s a tanítók anyagi sorsának javítására. Százezer forintnyi nagy alapítványán kívül, melynek kamatjaiból nagyszámú tani tó részesül segélyezésben s a szegény hitközségek támogathatnak részint iskolák építése, részint régiek átalakításában, évenként még tetemes összegeket áldoz népiskolai czél okra, majd a népiskolákat, majd ismét az egyházmegyei tauitóképezdéket részesítvén kisebb nagyobb segélyezésben. Az apáczák vezetése alatt álló nőiskolák pedig különös tárgyát képezik főpásztori gondoskodásának. Kilencz ilyen intézetet alapított már az egyházmegye területén s midőn ezeknek némelyikét, gondoskodván az épületekről, már előbb ellátta volt a szükséges alapítványokkal, hogy igy jövőjük biztosíttatván, az anyagi gondoktól menten annál nagyobb önfeláldozással szentelhessék életüket a női ifi óság nevelésének, ugyanezt tette most a többi általa, alapított intézetekkel is, melyeknek költségeit mindeddig évenként viselte. 0 Emiiientiája ugyanis legújabban a következő alapítványokat tette : a, komáromi apáczák iskolájának melyet nagy költségen emelt s neki már előbb is 20,250 Irtot adott alapíl vány képen, 10,200 írttal egészítette ki alapítványát. Érsekújváron szintén már előbb 22,000 írton vásárolván egyházat* azt egészén és czélszerűen átalakíttatván, az apáczák eltartására pedig, egy háznak évente 800 frtor fölülmúló jövedelmét biztosítván, e jövedelmi alaphoz jelenleg 8.400 írttal járult. A balassagyarmati szürke nőnék eltartásáról is gondoskodott. E háznak alapja • annak idején Kopácsy here-.eg. prímás által vettetett meg és miit is neki 7,450 írtból álló alapítványa, de miután ezzel föntartása biztosítva, nem volt, ez is biztosíttatott jelenleg 23,100 frtnyi alapítványa által. A bndnpest-józsefvárosi intézel is kapott 28,200 írtból álló alapítványt; ezt is, mint tudjuk 0 Einja, több mint hatvan ezer forinton építtette és gazdagon fölszerelte. A lévai apácza-iskola általa letett 10,400 forintnyi alapítványát 14,400 írttal bővitette. A sigligsbergi szegény bányásznépről is nagylelkűen gondoskodott 0 Einja, a mennyiben a bányászigazgatósággal egyetértőleg egy az utóbbi által fölajánlott házat minden szükségessel fölszerelvén, a bányászok társasládájából fölajánlott évi 720-hoz, Mikor a szerkesztő úr haragszik. — Rajz. — Kopognak. — Már megint, — fakad ki bosszúsan a türelmetlenkedő szerkesztő úr. —- Vájjon miféle istentől elrugaszkodott lélek lehet az, a ki ilyen korán meri háborítani az ember amúgy is olyan rövid nyulgalmát? Ezalatt a kopogás ismétlődik, csakhogy most valamivel erősebben, valamivel hevesebben. A szerkesztő úr nem mozdul helyéből. Nagy gondolatok bolygatják ép most fáradt lelkét. — Akárki is vau odaküun, — gondolja magábau, — elmehet isten hírével ! Csakhogy az odakünu várakozó nem hallja ezt meg, hanem csak egyre koezog az ajtón. A milyen türelmetlen a jo szerkesztő úr, ép olyan türelmes a koezogó. Nem mozdú! el az ajtótól. Szent Kleofás ! most már dörömbölni kezd. Mint valami kétfenekű dobot üti-veri. Hiába minden hallgatás, minden jő reménységgel való biztatgatás, hogy talán mégis^ tovább viszi innen a manó. 0 a világ minden üdvösségéért sem tágít az ajtótól. A minden szikrányi türelemből kifogyott szerkesztő úr \ égtére is belátni kezdi, hogy nincs más mód, mini szépen ajtót nyitni a rendületlen koezogónak, küíöubeu — nem bizonyos arról — hogy nem töri-e azt még be. — Vájjon ki lehet az ? — tanakodik magában. — Talán csak nem ? . . . E gondolatra a hideg borzongatja egész testét. Gyorsan ajtót nyit, hogy mentül elébb megszabadúljcu e rémgondolattól, mely olyannyira összeszoritja szivét, hog'y csaknem a lélekzete eláll belé. Egy csepp gyerek tolja be villámsebesen irháját a barátságos szobába. Ki az?, A Móni gyerek. Kéziratért jötte zaklatni, kítiozui az amúgy is már annyira meggyötört szerkesztő urat. — Máskor uehogy köczogni merj, ha be vau zárva az njtó u,— rivall rá a haragos szerkesztő úr. — Es most takarodj. A fiú habozik. Kézirat nélkül nem szabad, nem lehet, nem mer visszatérni a nyomdába, mert akkor jaj volna az árva fejének. Mi tevő legyen ? Szent Mózes !• segíts ! ■ Hát miért nem tisztulsz innen, ha mondom, — formed rá újból a mind inkább neki mérgesedő szerkesztő úr. A tiú elvégre minden lélekjelenlétét apránként összeszedve, halálos szorongás közt rebegi: — Kéziratot kérnék . . . mert . . . azonban , . . különben . . . elkésik . . . a lap . . . A Móni gyerek csepp híja, hogy el nem ájul, a hogy ijedt tekintete a szerkesztő úr szikrázó szemeinek mérges pillantásaial találkozik. Jó szerencse, hogy a szerkesztő úr abban a nyomban leülésre szólítja fel, egyébként rögtön elterülne a sírna padlón. A szerkesztő úr a múlt számban gyönyörködik. — Borzasztó emberek ezek a szedők, —• mormogja. — Csak lopják a napot és ha történetesen aztán elkésuek a lappal, természetesen, ki más az oka, mint a szerkesztő, mert nem szolgált nekik minden minden pillanatban kézirattal. Aztán még milyen rosszúl szednek; mennyi szarvashibát ejtenek. Istenem ! minő borzasztó munka becsületesen megcorrigálni az ilyen gyalázatos szedést . . . Eliol ni egy egész halom hiba egymás tetejében ! . . . „Az esztergomi jótékony nő-egylet holnap köz- gyürést tart!“.. . . Itt is ni! . . . „Tisztelettel fölkérjük előtiizetőinket, hogy ha esetleg nem lopnák meg rendesen papjainkat!“ Hát még emitt!. . . „Az ellenzék rég tiszábau van Tiszának folitikájával ! “ Jaj! milyen gyalázat! ... Borzasztó, kétszerte borzasztó ! . . . A szerkesztő úrnak eme magánbeszédét kedveuez Hektoránaii íülhasogató vonítása, ugatása szakítja meg uagyhirtelen. A Móni gyerek, a ki olyan ártatlan teremtésnek látszik, mintha vizet sem tudna zavarni, alattombau erősen pariltyázza a szerkesztő úr kedvencz ebét. Mig a kis akasztófa virág kilöketilc, azalatt behozza a szolgáló a reggelit. A szerkesztő úrnak nincs ma egy csepp étvágya ; de azért mégis hozzá fog a reggeli elköltéséhez merő szolul »bői.
