Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 11. szám

levegőből nem élhetek; de'teszem azért is, mivel lia én a borászati egylet anyagi erején felül még saját csekély erőmmel is vásárlók borokat, bizonnyal többet használok termelőinknek, mint­sem ha tétlenségben maradok. Végre pedig merőben igaztalan az hogy az én boraim az egylet pinczé- jóben fekszenek és a vevőknek mindenek előtt ezek ki n ál tatnak ! Az egylet tiszt­viselői — bála égnek — oly becsü­letes emberek kik ily űzeleinre senki­nek sem adnák oda magukat. Sőt el­lenkezőleg egy általam bérelt pmezé­ben fekszik szükségből az egyletnek néhány lionló bora, ideiglenesen és a legszigorúbb ellenőrzés mellett! Tel­jes tisztelettel alázatos szolgája, Wimmer Ferencz, a borászati egylet vezérigazgatója. Iparosaink és kereskedőink jövője érdekében. Nemrégiben egy igen praktikus tartalmú levelet kaptunk egy helybeli iparostól a magyar iparosok és keres­kedők nyugdíj intézménye ügyében. Az uj gondolat igen érdekes, na­gyon korszerű, épen azért nem lesz liáládatlan vele néhány sorban foglal­kozni. Az eszme atyja iparosok és keres­kedők nyugdíjazását tervezi, s abból indul ki, hogy hazánkban már igen sok tele nyugdíjintézmény keletkezett s van keletkezőben, csak az elaggott s ni unka képtelen iparos vagy kereskedő kénytelen szomorú sorsát nélkülözések közt viselni, ha munkás és becsületes életpályája után nem maradt annyija, a mennyi gondtalan életalkonyra szük­séges. Az iparos vagy kereskedő élete végső leheletéig vívja a lét harczát, mert nagyon kevésnek biztosit a ked­vező szerencse kivételes gondtalan éle­tet. — Valóban szomorú sors várakozik majd minden kis iparosra és kereske­dőre hazánkban, ha elveszti erejét s végső napjaiban ínséggel és nyomorral harczol. Igen érdekes statisztikai adatok állanak rendelkezésünkre a magyar ipa­rosok számára nézve. A fővárosban majd húszezer (18.725) iparűző fog­lalatoskodik s a kamara nyolez kerü­letében több mint ötvenezer iparost találunk. (1879-ben 45.928. 1880-ban iparigazol vényt nyert 5.87 7.) Tellát Csak a magyar iga fosoknak száma is hetvenezer. Vegyük hozzá a kereskedőket, és sokkal több másfél száz özei1 olyan magyar polgárral ta­lálkozunk a hazában, a, ki egész éle­tén át a maga saját keze és számí­tása munkájára van utalva, s ha ki­dől és nem tehetett félre, akkor igen keserű élet estére lehet elkészülve. Az óriási számarányhoz mérten a kezdeményezés nem lehet hálátlan ügy. Ha csak néhány forintra is lenne kötelezve a nyugdíjinlózet tagja, a be­folyt pénz néhány év alatt hatalmas segélyeszközül sz o 1 gá 1 hat. Az intézmény országos szervezését mindenki tiszta szivéből üdvözölheti, a ki iparunk és kereskedésünk sorsát a haza sorsával, s iparosaink és keres­kedőink jólétét minden magyar polgár megszolgált jólétével azonosítja. Ajánljuk az eszmét az intéző kö­rök figyelmébe. Mi mindenkor hű harezosai mara­dunk. Pénztári kimutatás. (Az 1882. évi január hó 24-én tar­tott jótékony egyleti hangversenynél felül fizetések.) Ő Eminentiája Bibornok úr 60 frt Gróf Forgácli Ágoston püs­pök űr 18 frt. Méltsg. Száj bély Henrik 10 frt Mészáros Károly ügy­véd úr 7 frt. Ngs. Palkovics Ká­roly úr 4 frt. Sujánszky Antal kano­nok úr 2 frt. Greff Gyulámé úrnő 3 frt. Mattyasovszky Lajos úr 5 frt. Ngs. Horánszky Nándor úr 12. frt. Ilorácsek Anna úrnő 5 frt. Gunszt Anna úrnő 2 frt Acs FIúrisné úrnő 3 frt. I)r. Ál dory Mór úr 2 frt. Tau­ber Péterné úrnő 3 frt. Szenttamási Béla úr 1 frt 20 kr. Ngs. Feichtin- ger Ev. János kanonok úr 1 frt. Frey Vilmos úr 1 frt. Munkácsy Károly úr 3 frt Mltgs. ifj. Majlátk György főis­pán úr 9 frt Zoller Mihály úr 50 kr. Lainbai gyógyszerész úr 3 frt. Baig testvér urak 2 frt. N. N. 1 frt. Köbök Ist­ván úr 10 frt. Földről felvétetett 10 kr. Popper Lipót úr 1 frt. „Eszter­gom és Vidéke szerkesztősége“ 1 frt. Vízivárosi zárdafőnöknő 2 frt. Karvá­rói 1 frt, Eggenliofér József úr 9 frt. Pfaltz Józsefné úrnő 2 frt. Dr. Mát­ray Ferencz úr 8 frt, Iíavasy Imre úr 8 frt, Hübner Antal úr 5 frt, Frey Ferencz 3 frt 48. kr. Összesen: 193 frt 28 kr. Bevétel: Eladalott 361 jegy. Befolyt 361. frt. Hangjegyekért 105 frt. Feliilfi- zetés 193 írt 28 kr. Összesen 659 frt 28 kr. Kiadás: Nyomtatványok 33 frt 40 kr. Meghívók szétküldése 7 frt 70 kr. Engedély 1 frt. Zongora szállítás 6 frt, Dalárda szolga- 8 frt. Diszilésért 35 frt. Holly Jánosnak teremdiszifé- sért 20 frt. 'Világítás 24 frt. 8 kr. Zeno 45 frt, Vendéglősnek 11 frt 60 kr. Két tűzöl’, hat hajdú 8 frt, Napszámosoknak 4 frt 50 kr. Össze­sen 199 frt 28 kr. Marad tiszta: 460 frt. Frey Ferencz, b. pénzt. A kis Duna Kis Dunának nevezzük azon való­színűleg mesterségesen készült ágat, mely a Dunából kiszakadva városunkat félkör alatt érinti s gyönyörű szigetet képez. Sohasem illett rá jobban az az el­nevezés, mint most, mikor az alacsony vízállás egész nyíltan bemutatja az ág medrét, a mely annyira sekély és réteges, hogy maholnap végkép el fogja rekeszteni a folyást, A kavicsrakódás és földrétegkép­ződés már évtizedek óta a Dunaág egyes részeit annyira el töltötte, hogy alacsony vízállás mellett még közönsé­ges ladiknak is munkába kerül rajta végig haladni. Ilyen állapotban a kis Duna sem­mifele czélnak se felel meg. A bele­vezetett csatornavizek csak még inkább elposványosítják, a vágóhíd salakja s a belehányt szemét még alkalmatla­nabbá teszi házi használatra. A közle­kedés könnyűségét épen nem mozdítja elé s a mire már évtizedek óta szá­mítunk, télikikötővé seliogyse tökéle­sedik -- maga magától. A kis Duna medrének kikotrása tehát régi kérdés, mely néha-néha mint a tengeri kígyó fölüti a fejét. A na­pokban egy nagy küldöttség szemlélte meg az elzátonyosodott medret s meg­győződött róla, hogy itt igen is gyors munkára lenne szükség. A ki ismeri Dunánk tavaszi sze­szélyeit s tudja mennyi bajjal érint sőt mennyi vésszel fenyeget majd min­den esztendőben, az elkerülhetetlen tényezőnek fogja tekinteni Dimaágunk szabályozását s ezzel kapcsolatban a kis Duna kikotrását. Az állam kötelessége a polgársá­got fenyegető veszély elhárítása. Mi esztergomiak sokkal szegényebbek va­gyunk, hogysein a munkálatokra, az égetően szükséges munkálatokra száz­ezer forintot lennének képesek terem­teni. Szomszéd városrészeinknek „nincs érdekekben“ a bajon segíteni, magunk pedig ha tízszer is jobb módnak len­nénk, sem bírnánk egyedül végződni. Tehát a kormányhoz osdekeljünk. A kormány hoz! Egy nagy Dunavidéket mentene i meg az évenkinti árvízveszély gyak- • ran gyászos következményeitől, egy ' lörekvő várost emelne nagyobb jólétre, , ha a duiiakotrás szükséges műveleteit ; nálunk elrendelné. Kis Dunánk akkor nem maradna j holt csatorna, hanem azon közi eked- ■ néiiek a hajók s azon érintkeznének : kereskedelmünkkel és iparunkkal a j szomszédbeliek. Nyáron nem lenne va- - lóságos Hol Henger s télen mi haszna s mocsár, hanem alkalmas kikötőhely, a j mi a városnak szintén jövedelmet s < nagyobb forgalmat biztositana. Ajánljuk az ügyet tisztelt ország- - gyűlési képviselőink pártfogásába, Spectate r. Szent. István szobra. Örömmel olvastuk annak idejében u becses lapjában, hogy Szent lshán n király szobrára Esztergomban és vidé- - kén szintén megnyitja a gyűjtést. De a buzdító felhívás óta nem ol- vasiunk semmi újat az adakozásra nézve, .s Vájjon a herczegprimás, a főkáptalan, p s hazafias és áldozatkész papságunk A hozzájárult-e a magasztos törekvés gya- -r rapitásához ? Benne vagyunk a farsangi világban, ,n egymásután rendezzük a bálokat sa- -u ját egyesületeink és saját szegényein kp i javára, de hogy valakinek a Szent 1st- -j ván szobor kérdése eszébe jutna, arraißi nem találunk példát. hódolok meg bajainak, talán tudta, hogy neheztelek rá. mert szomorú végű szerepet játszik. Es ón meg voltam az ő forró kéz- szmifása nélkül. Es meg is maradtam. Több rajongó barátom nem értett, fél­reértett; de mindenki tudta, hogy épen én nem hódolok épen Ő neki. Másoknak tartottam fenn barátságomat, a kik nem hazudtak. ilárom esztendő nagy korszak egy olyan leány életeken, a ki már belépett volt, a nagy világba. Három évig mindig ugyanazt a szere­lőt, ugyanazzal a hatással játszani, nagy mii vészét, Három év alatt, nem veszített bájaiban. Csat: k a cél ab b. csak hiúbb, csak csapodá- rabb lett, Váltogatta udvariéit, mint ruháit s a divat szeszélyei szerint válogatta kedveseit, Szerették, bomoltak érte sokan s ő talán senkit se szeretett. A ki a nagy világé, a ki az iinnepel- tetésé, ahoz mélységes szerelem nem láto­gathat. Lehet abban sok kacérság s az érzések művészi íitogíalása; lehet abban a szívnek hullámzása, de gyöngye nem. Meghédolt neki egy Ápol ló-szép ifjú is. A nagyon szép leány büszke volt szerel­mére. Az ifjii ember rajongóim, szenvedélye­sen szerette s a leány kacérul sőt szent-, ségteleiiül játszott az ő szivével. Elfogadta a mások szerelmes levelét, elfogadta a mások hódolatát, Ills a szép ifjú kétségbe­esésben a halál karjaiba meneküli, Elte­mették. Csak a nagyon szép leány kacér­kodást nem temették el. Jött azután egy másik kérő. Rét tin volt, de szép verseket irt. És mind csak róla irta. A szép leánynak jól estek a szi­ves magasztalások s csakugyan eljátszotta a szerelmest, n mit a rút, de jó fin szép rímekbe szedett. Végre a mama elutasíthatta leányával. Rossz pnrfcliie lett volna. Szegény fin volt, Es ez megőrült, Elvitték, a jó isten tudja hová. Egyszerre csak egy félig kopasz, blsí­zi rl. fiatal ember jelentkezett, Komoly szán­dékkal. Ezt kikacagta a. nagyon szép leány. Es a sokat élt, sokai tapasztalt agg fiatal ember mindenütt azt beszélte, hogy hanem is kapta meg a nagyon szép leány kezét, azért m- is elérte célját, Senki se tudja inkább tönkre teszi egy szép leány hírnevét., mint egy megsértett agglegény. Rossz hírek kezdtek járni róla, I)e azért még mindig szelepeit. Régi játékot játszott régi játszótársakkal. Egy napon a nagyon szép lány apja boltját nein nyitották ki. — Azt mondták, hogy a kereskedés csődbe került. A lágyon szép leány nem járt többé a tánctermekbe. Halvány és szomorú volt, Ob, de mennyien rajongtak még most is utána. Olyanok, a kik azt hitték, hogy nem csapás, hanem áldás érte a kaczérkodó szép leányt. Egy hónap múlva meghalt az atyja, A fenhéjazó leány iiagyző anyja mindent pénzzé tett, a mii még a budapesti és bé­csi ez égek meghagytak, s magányba vonali. Ekkor azután újra kezdődött a szép élet. Újra előlríil indult inog a szerep. Csak­hogy most már ketten jítszták. Egy hin de szép özvegy, s egy könnyed, de bájos leány. A nagyon szép leányt egy sápadt, ösz- tövér és élettelen fiatal ember kezdte ke­rülgetni. Se jelenje, se jövője, azt se tud­ták, honnan szakadt. Csak két nagy fekete szeme volt, a mi érdekessé tette. Minden este ott járt a nagyon szép leány ablakai alatt s minden reggel ott látta. Lehet, hogy éjjeleket is eltöltött a szép leány ablakai alatt. Valami uj ingert érzett a sokat ün­nepelt szép leány. Még nem beszélt azzal a szomorú fiú­val, de heteken át látta, nézte, mosolyogta. A nagy, feketeszemű ifjú pedig bánatosan elmerenget az ő ablakain. Egy holdvilágos nyári estén történt, A nagyon szép leány szobájába tért, hogy nyugalomra vonuljon. Kitekintett az abla­kon s a kertben ismét csak a merengő if­júi. látta. Ekkor már nem mosolygott, Ele­kor már nem játszott. Úgy érezte, hogy azt a szerencsétlen fiút szeretni is tudná. Mikor talán senki se törődik vele. Azután betette ablakait s lefeküdt. Soká gyötörte valami. Talán a szív pazar­lása eddigi életében, vagy maga a szere­lem. A hold ágyára vetette sugarait. Puha fehér selyempáriián pihent s szép leány, s a ledér álom megcsókolta mosolygó ajkait, Édesen aludt. És olyan ártatlan mosoly lengeti iirczáii, mint. azelőtt, mikor még csak bábuival játszott. Egyszerre csak fül rézzé ut s kétségbe- esetten riadt meg. Egy alak állott ágya előtt, a ki egyik kezével erősen össze.vzori­totta kezeit, másikkal ajkát nyomta be. A leány nem kiálthatott segítségért. Az xi ablak, melyen az a sötét szemű ifjú any--/ n.yira elmerengett, tárva volt. Maga az ér- -v 1 dekes ifjú állott a szép leány ágya előtt 'Aj — Egy szót se, különben . . . Vadul eltorzult arczczal sziszegte ezt vH a betörő. A szép leány sirt és reszketett. .D Néhány pillanat múlva összekötött ke- -e; zekkel s betömött szájjal feküdt előtte als szerencsétlen leány. Azelőtt a kit szeretett, .fii És úgy, miként az áldozat. A sötét arczu alak most ezt susogta: :b — Tehát mégis.. Igeu, igen. a sors eio igazságos, ügy akarta, a hogy én akartam..or Tudod-e, hogy én számou kérem tőled bá- -D tyám pazarlásait és életét. Éretted téko- -o> zolta el még azt is, a mi az enyém voR. JR Koldussá tett engem, földönfutóvá, uyomo--or, rákká. () meghalt. A te neveddel Imit inegÁg. De én meg esküdtem sírja fölött, hogyyvp nem halsz meg, mielőtt koldusbotomat ösSeö fáj da hun unit be nem mutatom neked... A szép leány reszketett és sirt és bor- -to /adva fordította el fejét az irtózatos alalc-VJ« ról. Mintha a sírból kelt volna ki. Mintha j.ilj boszuló daemon lett volna. Szép vagy, de gonosz vagy — vádolta ri[, tovább gyötrő hangon — szegény bátyám n , megérdemelte volna szerelmedet . . . Azután keserűen folytatta : — Készen vagyok. Nekem nem lehet PM| élűéin. Kolduskenyéren nem tengődhetem m tovább. Még tét poharam van. Nászéjem , és halálom pohara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom