Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 103. szám
Esztergom, IV. évfolyam. _ 103. szám. ___________________Vasárnap. 1882^ deczembér 24 én V árosi s megyei érdekeink közlönye. fA EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER! VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................6 frt. — kr* fél évre...............................................* — * n egyedévre..........................................1 * bO „ Egye „ szám ára 7 kr SZERKESZTOSEG: j-’FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ HÍV ATAL: jSzÉOHENI-TÉR ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások íntézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. M .VG Á N HIRDET ESEK megállapodás szerint lehető legjutányosahban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. Közönségünkhöz. Az „Esztergom és Vidéke“ 1883- ban Ötödik évi pályafutását kezdi meg s M szolgája lesz ismét városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek. Esztergom helyi sajtójában az Esztergom és Vidéke nemcsak hetenként kétszeri megjelenése, de öt esztendős pályája által is olyan mozzanatot jelez, melyhez foghatót nem találunk. Mint minden óv elején, úgy most is program műnk vezéreszméjének nyilatkoztatjuk ki, hogy függetlenek vagyunk minden irányban, de azért megmaradunk mindég az ildom és jóizlés törvényei között. A lap szerkesztősége, munkatársainak köre és kiadósága ugyanaz marad s reméljük, hogy ugyanazon olvasó közönség is csoportosul megint körénk, melynek pártfogása eddigelé is buzdi- tóan hatott reánk. A helyi eseményeknek nem száraz krónikásai, de élénk följegyzői kívánunk lenni s minden legcsekélyebb közéletbe! i eseményt som hagyunk figyelmen kívül. Munkatársaink mellett a közönség sok. tagja is lapunk tartalmát gazdagítja több rendű kisebb-nagyobb tudósításaival, úgy hogy a mostani források mellett már nem küzdünk többé a kezdet akadályai között. Reméljük, hogy olvasóink pártfogása megújítást fog találni az uj év elején s reméljük, hogy fáradozásainkat méltányolni fogja az a közönség, melynek érdekeit szolgálni legelső kötelességünk Az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ szerk. AZ „Esztergom és Vidéke“ hetenkint csütörtökön és vasárnap megjelenő helyilap előfizetési ara : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Széchenyitér 35. sz. alá) inté- zendők. A KIADÓHIVATAL. Egész könyvtárakat képeznek már azon müvek, melyeknek megalkotásán száz és száz fény es elme fáradott s ezen müvek mindenik lapja azt látszik bizonyitani, hogy a történelem megismételi önmagát. Nem a végzetszerüség itt a mozgató erő, nem a békózó fatalitás, hanem a bölcs isteni gondviselésnek vezérlő ujja, mely az események ismétlésében uti'lni akar azon belátliatlan károkra, melyeket a szabadon eresztett emberi elmének téves iránya okozott, azon tarthatlan viszonyokra, melyeket az Istentől való elfordulás teremtett. A XXX-ik század késő epigonjai is csak véres harczokról, a jogtalanság fölülkerekedéséről, a társadalmi kérdések megoldására irányzott törekvésekről fognak regélni az utókornak, mely az átvett örökséget csekély változtatással szintén az utódokra fogja átszármaztatni. Sióval nem mindig föl tétlen azonossággal ismétlődik, a történelem. — Különbséget a szemlélő a helyet, időt f a szerepló személyeket illetőleg fog észrevehetői. Vannak az emberi nem történetében pontok, melyek egyedül állni látszanak, alapjukban mégis nem egyebek, mint más eseményeknek travestált ismétlései. Van mégis egy, a melyről azt sem mondhatni, hogy egy már lejátszott színdarabnak a tableauxja volna, sem azt, hogy egy még nagyobbszerü dráma meséjének alapvonásait foglalja magában. Ezen pont egyedül áll s épen ez adja kezünkbe fontosságának megfejtéséhez a kulcsot. Csak egyszer hangzott el a szegény jászol fölött az örvendetes dal : Gloria in excelsis! s ha mainap a földkerekségen elszórt, közel két száz millió katholikus örömtől áradó szívvel megismételi ez égi dalt, azért teszi, hogy visszaidézze emlékezetébe azon boldog időt, midőn az Isten teremtményei közé szállott, nem hogy megítélje, hanem hogy üdvözítse a világot. S ha újjászületésnek nevezzük az iidvözitést, vagyis a meglévő állapotok megmásitását: úgy a történelemmel kezünkben önérzetünk egész erejével mondhatjuk, hogy Krisztus születésében újjá született a föld kér k- sége is. Mert mi volt a világ Krisztus születése idejében ? Egy szörnyeteg, melynek ünnönma- gától is meg kellett volna ijednie. Az Istenség helyes eszméje elferdítve, a szenvedélyek szabadon eresztve, az erény meggyalázva, a jog letiporva, az erkölcsi légkör telve romboló miasmákkal s a pogány világ csaiv nevetni tudott a czirkusi vérengzéseken. Szükség volt egy regenerátorrá, a ki megszüntesse ezen visszás állapotokat, de megtámadja egyszersmind azoknak gyökerét is. S az ujjáalakitó megjelent. Nem dáriusi kincsekkel, nem xer- xesi seregekkel, nem Cambises kegyetlenségével s Baltazár dölyfével. Tizenkét halász vetette ki hálóját, mesterök vezetése alatt, s a világ felszíne megváltozott. Beteljesült az angyali ének másik része is: páx kominlbus! A béke angyala terjeszté ki szárnyait a véres harczi téreken. Az elvetett mag bőven megtenné gyümölcsét. Az emberi méltóság vissza- lielyeztetett az őt megillető polezra s ha a 12 halász nyomán nőtt egyháznak nem is volna más érdeme, már azért is méltán tarthat számot az emberiség hálájára, hogy egyedül az ő lörekvésének sikerült fölszántani azon keserű könyeket, melyeket a rabszolgaság észbontó tudata sajtolt a meg- kinzottak szeméből, hogy sikerült véget vetni a kegyetlen ostore«apásoknak. Akármerre forduljunk, egy uj korszaknak hajnala tárul föl. Ha a tudományokat tekintjük, lehetetlen észre nem vennünk az azokon vörös fonálként húzódó helyes irányt. A művészetek sem tagadhatják el üt íldvö0 befolyást, melyet a szegényes kunyhóban napvilágot látott kisdednek szelleme reájok gyakorolt. Ezen szellem vezette a szobrászt, a festő ecsetjét, a költő képzelnének ez adott szárnyakat. Ezen szellem befolyása adott a világnak egy Rapliaelt, Canowat,Dantet. ki „Esztergom ás Vidéke'1 tárcsája Ha én király lennék. — H;i én király lennék, Tudjátok mit lennék ? Hogy fölszántsam a földemet Arany ekét vennék. — Ha én király lennék, Tudjátok mit tennék ? Magas dombon arany kapus Várat építtetnék. — Ha én király lennék Tudjátok mit tennék ? Szegény ember igazságát Soha el nem vennék. Szólnak a legények Boros kupa mellett, Szegény Peti, kedve neki Mindebben nem tellett, — „Hejli ha király lennék, Tin csak egyet tennék : Csalfa lányok a lm legényt Soha meg nem vetnék!“ ERŐDI DÁNIEL. Esztergom a kuruezvilágban. (Irodalomtörténeti adatok.) A knruezvilág nem régiben ismeretessé vált dúsgazdag költészetében Esztergomról is van néhány nagyon érdekes vouás, síit. egy egész költemény, melyet Thaly Kálmán Esztergomban folytatott buvárlatai alkalmával irt ki a városházán — Bottyán tábornok volt palotájában — egy ugyan 1706. évre szóló, rongyos bőrkötésű nagyszombati kalendáriumból, melynek egyik iró-papiros levelére van vetve Esztergom vár kapit.ulá- tiöja, a városnak ostrommal lett megvétele erős lövetés után. 1706 szept. 14-én történt, azért lehet e napot a becses kurnez vers homlokára Írni. Érdekes tény, hogy az 5 — 10-ik versszakokban említett kis kerek dombot még ma is mutogatják a párkányi mezőn, beszélve róla a süveggel összehordás regéjét. Thaly Kálmán, a Rákóczy-kor fenkölt lelkű történetirója azonban daczára e versnek, a süveg históriát csak regének tartja. Valóbb- szinű, hogy az utászok hányták föl azt hii- teleuében a fejedelem sátora számára. Azon lapos mezőség egyébként is vizenyős lévén s igy a dombbal emelkedettebb s száraz belvet nyertek. Különben az sem lehetetlen, bogy néhány buzgó kurnez vitéz, kegyeletből süvegével is vitt némi földet a balom tetejére, a mit aztán a költészet és utána a hagyomány az egész dombnak ilyetén össszehordatására bővített ép sziue- * zeit, ki Isstsfgsm megvétolérüL — 1706. szept. 14. — Sebes viz a Garan, siet a Dunába, Kuruczok tábora épen ott megszálla. Rákóczi tábort üt a Garan-torokbau, Persia szőnvegeu pihen szép sátorban. Persia szőnyegen, fényes tigrisbőrön Sátor előtt állnak palotások bővöu. Verik a rézdobot, fújják a trombitát A sok nyalka kuruez üli a paripát. Rákóczi tábora torpad a síkságon : Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss kerek dombon áll, tegnapi nap olta Nemcsak a sátor, a domb is csak azolta Jó kuiucz vitézek csak tegnap dombolták A földjét kezekben süveggel hordották Urunknak sátora magas helyen legyen : Szép tábora fölött végig tekinthessen. Aranyos zászlója lobogjon magasra Messziiől mindenki mindjárt megláthassa! Süveggel hordották, a dombot úgy rakták Rákóczi patyolat fátyolét rávonták 1) Nagy Rákóczi jár a gyönyörű mezobeu Rettenetes kardja villog a kezében. 1) A párkányi mezőn szemben Esztergommá^ a Garamtorkolatlioz közel fekvő kerek kis dombnfi ma is beszeli a nép e hagyománytKardjával fölmutat Esztergom várára, Vártornyán lobogó császár zászlójára. Mire a fényes nap háromszor felsütne Hejli ! magyar lobogó lesz oda feltíizve! Szóljatok álgyúim, szörnyen ropogjatok Dunának két partja rengjen alattatok ! Hejh ! s megbődülónek Rákóczi álgyúi Hejh ! s megrendülőnek Esztergom tornyai. Amott a vár alatt — törik már a falat Vég-Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad ! Odafent a tokos2) csak elluvé3) magát, Nem adja az várat, berdól igen kajált.4) Ejteu éjjel, mikor a lövés elhallgat, Fényes tigrisbőréu Rákóczi nem nyughat. Késiti Jiiveit, hires vitézeit, : Fodor és Révai bajdu-ezereit5) A palotás-ezret, az Esze Tamásét Csajági Jánosét, Lócziét6), sok másét. Ejten-ójjel egyszer az álgyú hármat szól, Hát az a sok kuruez várra csak úgy omol. Tüzes garamitlul7) világos az éjjel Hajh ! sok anya fia borul ott bs vérrel. 2) Tokostnémet ; elhivé — elbizá. — 3) Kaját—kiált, dunántuliasan. — 4) ^Kajabái—kiabál.— 5) Fodor László és b. Révai Gáspár gyalog ezredéi. 6) Esze Tamásról már gyakrabban megemlékezik a kuruezvilági népköltés. Csajági János gyalog , dandárnok és ezredes, Lóczy András gyalog ezre- 1 des volt. Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.