Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 102. szám
Csütörtök, 1882. deczember 21 én. ÉGJÉLENIK HETEN KI NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: Egye <» szám ára 7 kr. 6 fi t s , 1 . 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j-^FALZHÁZ ELSŐ EMELET HIRDETÉSEK. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁNÍIIRDETÉSEK KIADÓHIVATAL: 1 szótól 100 szóia; — frt 7ö kr. megállapodás szerint lehető O ' ' 100—200-ig . 1 „ 50 „ legj Hiányosabban közöl tétnek. pzECHENI-TER <^., 200—300-ig . 2 „ 25 — hová a hivatalos s a maiién hirdetések, a nyilttórbe szánt közBeijedd íj 30 kr. NY1LTTÉR sora 20 itr. lemenjek, előfizetési pénzek és reelamálások intézeudők. — — Karácsonyfára. Néhány nap múlva, megérjük a/ egyház legmagasztosabb (lunepét, a családi boldogság legszebb napját, gyermeki emlékeink örökre kedves estéjét. Kiket az isten jó móddal áldott meg, azok övéiket kellemes ajándékokkal lepik meg, a szeretet ünnepét akarják igy megjelölni a szivekben. De vannak nagyon sokan, a kik csak bánatos nélkülözéssel fogadják az örömek napját. Árvák és elhagyottak, kiknek senkise adhat karácson fát, mert a jő szülőket már rég elszólitotta az Isten s ők maguk olyanok, hogy mások jóakaratából élik napjukat. Ezeknek a szegényeknek és árváknak is vau szivük, mely olyan emlékeket óhajt, hogy azokra örökre kedvesen gondolhassanak vissza. Ezek a jótékonyság meleg részvétére vannak utalva. Ezeknek karácsonfát állít az a szeretet, mely övéi körén túl is szét tudja szórni a. jótékonyság sugarait s juttat a nemes szív rokonszenvéből azoknak is, kiket mindenki elhagyott. Karácson fákat állít mindenfelé a szeretet. A boldog gyermek-világ örömrajongva várja a nagy napot, melyre az élet minden boldogsága között is édesen szokott visszaemlékezni. De az elhagyott s az árva gyermek már ilyenkor kezdi érezni sorsa átkát, már ilyenkor tudja léte kietlenségét a mások boldogságával összevetni s gyakran föl támad siró ajkán az a kérdés: hát én rólam miért feledkezett meg a kis Jézuska, hát nekem miért nem hozott semmit se a kis Jézuska ? Mikor éu is olyan jól viseltem magam ! Oh hogy a boldog gyermekkor ha érzi is a kezdődő nélkülözések első fajdalmait, még nem tudja az okok kut- forrását megérteni ! Mert ha megértené, aligha nyújtana annyi drága emléket a későbbi kornak. A jószívű emberek karácsonünne- pén rém némitjak el a szív szavat, hanem megkönyürülnek ott, a hol esedezve nyújtja ki kezét a szenvedő ínség s letörli azokat a keserű könyeket, melyeket az első fájdalmak facsarnak a gyermek sima arczára. A jószivü emberek megkönyöriilnek az elhagyott és árva gyermekeken s megaranyozzák számukra az egyházi ünnep legszebb napját, a gyermekvilág legmagasztosabb emlékei napját, a karácsont. Jótékony egyesületünk karácsonfát állít a kisdedóvóban a hol sok szegény gyermek találja meg legszebb örömeit s városi árvagyámunk gyüjtőivvel kopogtat be a szegények és árvák számára. Adjunk ueliáuy fillért az elhagyottak és árvák karácson fájára, boldogítsuk azokat, kiknek sorsát az Isten a jószivü emberek könyörilletére bízta. Nyilt levél. (Kosz utaink. Beváltatlan intézkedés.) Igen tisztelt szerkesztő ur ! Esztergom kereskedelme érdekében vagyok bátor soraimban azon kéréssel megkeresni, hogy szíveskedjék a túlsó járási szolgabiróság figyelmét felhívni az ottani utak elhagyatottságára. Azok ugyanis el annyira rosszak, hogy Léváról nem mernek Esztergomba küldeni s nem akad fuvaros, ki az árukért a rósz utakon felénk jönne, inkább megteszik a hosszabb utat Nyit- rára, azon az utón legalább nem vallanak annyi kárt. Lévai kereskedőkkel beszéltem, kik a rósz ut miatt panaszkodva oda nyilatkoznak, hogy áruikat Bécsből kénytelenek rendelni, mert Pestről Nyitrára a vaspályán többe kerül mint Becsből, és igy vészit a magyar ipar és kereskedelem egy nagy vidéket, mely ha utaink jobb karban tartatnának Esztergomból és Esztergomon át Pestről födöznó a szükségletet. Kérem ne vegye rósz néven, hogy e felszólalásommal terhelem, de ezt tenni városunk és a magyar ipar és kereskedelem érdekében tenni kötelességemnek tartom. Alkalmilag tudatom, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen elhatároztatott, hogy a még nyáron készített és a megyei bizottsági gyűlés által is jóváhagyott uj hetivásári rendszabályok ki lesznek nyomtatva és a községek elöljáróságainak megküldve. Mindeddig azonban még semmi sem történt, mert a múlt szombati vásáron is voltak visszaélések, mi úgy a rendes kereskedelem, de különösen a gazda közönség nagy kárára szolgált. Azt hiszem, ha a helyi sajtó éleszti az ügyet, akkor az gyorsabban meg fog valósulni. Tisztelettel SCHŐNBECK IMRE. Tudósítás (az esztergom-vidéki gazd. egyesület őszi közgyűléséről.) Az esztergom-vidéki gazd. egyesület hivatalosan bejegyzett 85 rend tagjaiból *23-an jelentek meg a f. hó 13-án tartott közgyűlésen. Elnök ő méltósága a gyűlést megnyitva — a földmivelési minisztériumban történt változás folytán úgy a távozó, mint az újonnan kinevezett miniszterekhez intézendő fel irai okát, továbbá a következő évben esetleg megtartandó termény kiállításra nézve a kormánytól már a f. évre kilátásba helyezett 70 arany további engedélyezéséről szóló leiratot, nem különben az egyesület módositottóshelybenhagyott alapszabályait és végre Meszéna Ján#s kiálitási elnök jelentését a f. évben meg nem tartott kiállítás okairól mutatja be a helyettes titkár. Említett pontok a közgyűlés részéről helybenhagyva, illetőleg tudomásul véve, következnek a magán indítványok melyek sorát Schvarcz József e. t. egy faiskola és szőllő telep létesítését czélzó javaslattal nyit meg. Rédly G-y. alelnök e már régóta és töbször eredménytelenül megpengetett eszmét melegen pártolja és annak kivitelét egy szükebb körű bizottságnak véli feladatául tenni, hogy a teendő költségvetést a jövö választmányi gyűlésen bemutassa. Midőn még Marossy egy föld mi ve- iskola létesítését hozza javaslatba, melyet különösen Forster J, és Mészáros K. e. tagok alapos okokkal támogatva czélszerünok nem vélnek Schvarcz J. e. As „Esztirgom és Vidék©“ tárczája Csőri Peti, Czigány-vaj (la, sátorába Czigány-vaj da szép leánya Kiterítve holtan. . . Isten adta, el is vette ! . Keseregnek mind felette Kényeikben ottan ! Szép Zulima szeme párja — Csóri Peti boldogsága — Mikor jött a hajnal: Úgy lezárult szép csendesen, Mint sugár a fellegekben, A lenyugvó nappal Letört liljom arcza fölött, Holló-fürtjén fehér gyöngyök, Koszorú — kezébeu ! . Koporsóba belétették, Koporsóját eltemették A Duna mentében. Csóri Peti szive tája ! Nem gyógyítja meg a zsálya Vérzik éjre, napra ! Bántja őt a nap sugára, Éjjel meg a gyepes párna Csak úgy ég alatta! Harmad napra virradóra Hegedűje, nyűtt vonója A kezében újra ! Hol a szőke Duna suttog Csóri Peti oda kullog Szép cseudeseu, — bújva. Úgy elsírja, úgy elhúzza, Milyen nagy a szive búja! . Úgy zokog a négy húr! . Felcsillog a harmat rája : Sir a mezők vad virága Ettül a nagy bútúl Szép Zulima alszik mélyen, Koszorúja a kezében, Liliom az arczán. . . De a mint a dal megzendül, Ébred a nagy szerelemtől Bús mosoly az ajkán. Szeme villan, ajka nyílik: E'jöttél e puszta sírig ! Panaszol a lelked! Nekem is fá.jt jönni, válni, Szemeim álomra zárni, És nem te melletted! Közel vagyok hozzád, s mégis Közelebb van a nagy ég is. Más az én világom. . . Holtak csendes országából Azt, a ki úgy sirat, gyászol. Meg se lehet, látnom. Csak majd hogyha jön az éjjel Teb‘steli sötétséggel, Ut e csendes hanton Mikor éjfélt üt az óra, Halvány arcom’ — nyugovóra — Szived fölé hajtom! Csóri Peti hallja, várja, A setét éj ott találja ! . S nincs ir a szivére, Nem szólal meg a haug többet Kósza szellő lombot csörget, Az játszik csak véle. ...Csóri Peti szive tája..., Nem gyógyítja meg a zsálya, Vérzik éjre, napra... Bántja őt a nap sugára, Éjjel meg a gyepes párna Csak úgy ég alatta ! * ...Madár nem zeng a mezőbe .... Sötét éjjel temetőbe Puszta sírra lépnek; Zeget, zugot felkutatnak, De Petire nem akadnak A vajdák, a vének. Nem találják !... s mégis mintha Valahol tán’ lenn a sírba, Felzokogva... hallják ! Hallják, mert a szél is zengi Szegény czigány, szegény Peti Bubánatos dalját ! PERÉNYI KÁLMÁN. A gyöngyvirágcsokor. „Ön nagyon szereti a virágokat Marie. Fogadja tőlem e gyöngyvirágcsokrot. Ma-1 gam szedtem az erdő rengetegében, mikori a harmat csöpp.jei,még a leveleken ragyogtak, mikor az első hymuuszt dalolta a csalogány a napsugárnak. Ma születés napja van önnek ! Ne nézzen oly busán, oly feddcen re- ára. Talán nem akar e napra most rá emlékezni? Feledni szeretné ugy-e, hisz oly rideg, o!y bántó ez a múltakhoz képest ? Ezzel háta megtörténtet, meg nem történtté tenni nem lehet. S ki volt az oka, hogy önnek most igy kell élnie, ki tette azt, hogy egy pillanatnyi felkerülésért, eldobott magától — mindent? Ön érti, hogy mit jelent ez a szó : m]i n de n? A sóhaj, mely kebléből elszáll, megmondja nekem, hogy ön ért engemet. Emlékezik-e még ma három évre? — Minő boldog volt ön a családi körben, a melynek bálványa volt! Mint halmozták el a szeretet és gyöngédség ezer jeleivel, mint ölelték a soha el uem mulóuak liitfc szeretettől dobogó keblekre s mint kívántak önnek örök boldogságot, örök megelégedést... Feltünik-e a jó apa képe, az ön lelki szemei előtt, ki homlokou csókolva, első meglepő volt ajándékaival? Emlékezik-e az édes anya szenvedő vonásaira, ki úgy féltette öut miudég s ki egy ajkára lehelt csókban, erőt akart adui az élet csápjaival való küzdelemre ?... És a kis testvérekre ? Hát arra a merengő bánatos fiura„ ki rabja volt az ön szép szemeinek, ki önben angyalát, istenségét imádta, ki életét adta volna szerelméért, a ki szerette önt az ifjúi szív lángoló hevével, örökre és eloltha- j tatlanul ?... Az is virágot adott önnek születésnapján
