Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 101. szám
Esztergom, IV. évfolyam 101. szám. Vasárnap, 1882. deczember 17 én. ESZTERGOM es TIBIKÉ Városi s megyei érdekeink közlönye. Mi EGJELENIK HÉT EN K INT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész éne...............................................0 fit. — ki* fél évre.....................................................» — * negyedévre...............................................1 * 50 » Egye * szám ára 7 kr. . SZERKESZTŐSÉG: J^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET liová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ HTV ATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETB8EK megállapodás szerint lehető legjutányosahban közültotnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. Téli álmok. A mikor beköszön a szigorúbb tél s erősebb zaj borítja a Dunát, akkor Esztergom el van rekesztve a világtól . Vakmerő vállalkozó szellemed mel-i lett sem közlekednek a járatos révészek j a ropogó jégtáblák közt s utadat mindenfelé elrekeszti a tél kemény munkája. A posta napokra megkéshetik, a közlekedési irány uj utat keress mindenesetre a legunalmasabbat a legbizonytalanabb mellett. El vagyunk szigetelve. A müveit világ megszűnt létezni számunkra, a legnagyobb események b»re akkor ér ide, mikor Grönlandija. Kereskedésünk, iparunk a szó szoros értelmében befagy, a vidéki fogyasztó el van riasztva s a helybeli fájlalja, hogy a mindennapi szükségletet már most nem hozathatja meg Budapestről, a hol valamivel drágább ugyan a czikk, de azért nem mindig jobb. Ilyenkor az esztergomiak közül azoknál, a kiknek gondolkodási világában nem állt be a Ferencz József földi örökös fagy, egy merész gondolat lámad. Hiszen miuálunk minden jó gondolat merész. Óhajtani kezdünk olyas valamit, a mit bár sokáig még kivihetetlennek tartunk, de azért mindannyian óhajtunk. És ez az elérhetetlennek látszó gondolat nem egyéb, mint az, bogy Esztergomnak állandó összeköttetést óhajtunk. Állandó összeköttetést, de nem ám valami csigatermészetü mihaszna szárnyvonallal, mely Dorogiéi Ó-Buda virá- nyaira rakja le a jámbor utazót,hogy azután onnan megint tovább utazhassák a főváros kebelébe, hanem állandó összeköttetést a Dunán, azon a nagy hatalmon, mely az egész túlsó Magyar- országot kapcsolná össze érdekeinkkel. Hogy állandó kőhidat bírjunk a Dunán, ahoz a város nemtőjének állandó szerencséje szükséges. Arra Esztergom városa egymagában véve nem elég erős még száz év múlva se, arra csak egy olyan erő vállalkozjvatik, milyeu- uel az ország kerczegprimása rendelkezik. Egy állandó hid, egy állandó ösz- szeköttetés többet használna városunk emelkedésének minden egyéb vasúti álomnál, mert biztosítaná a müveit világgal való kapcsolatot s az egész túlsó termékeny folyam völgyekkel való összeköttetést, a mi most valóságos túlvilágnak tűnik föl, mert elérhetetlen. Hát gondolkozzunk el a szép gondolatról. Téli álomnak nagyon édes, hiszen a hol minden erő elszunnyad s minden remény elalszik, mikor a természet is megdermed, ott jól esik egy kis verőfény, egy kis téli álom, ha még egyszer oly vakmerő és illusiorus lerne is. Városi közgyűlés. — Deczembei 11-én. — Pap János polgármester kevés száma képviselők jelenlétében d. e 9 órakor a közgyűlést megnyitván, felolvas tatott dr. Feicktinger Sándor reáliskolai igazgató jelentése, melyben előterjeszti, hogy ő magassága a herczogpri- más pénztárnoka a 2 db egyonkiut 1000 forintos kötvényt a reáliskola javára átkiildötte. Örvendetes tudomásul vétetett s Feichtinger Sándor elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, mely bizottságnak feladata loend Ő magasságánál személyesen a város közönségének hálás köszönetét nyilvá- nitftii'. Második tárgyát a minisztériumtól leérkezett s a kis Duna kikotrására vonatkozó magas intézmény képezte. Elsőnek szólalt fel e tárgynál Nie- dermaun aljegyző, ki vádolván az 1876. évi árvíz következtében felmerült nagymérvű veszteségeket különösen a házak értékcsökkenését, reámutatván az ezen idő óta fennálló rósz egészségügyi körülményekre, indítványozza, hogy egy bizottság küldessék ki, melynek feladata volna oda törekedni, hogy a kis Duna értékesítése mellett a város egy- része a folytonos árvízveszélytől megmentet nék. Horváth Mihály a ministeri leiratot egyszerűen tudomásul vétetni kéri, meg lévén győződve, hogy az esetleges árviz ellen nincs mentség. Dr. Helc Antal pártolja a bizottság kiküldését annál is inkább, mert e helyütt fontos egészségügyi tekintetek is figyelembe veendők. A bizottság kiküldése is elfogadtatott. Tárgyalás alá került a kórházi bizottság előterjesztése, melynek első pontja a kórháztetőzetnek esorépzsiu- dellyel való helyettesítése képezte. — Hozzá lett toldva ugyancsak az épület 'falainak felemelése. A költségelőirányhz „Esztergom ás Vidéke" tdrczájs Nász-út. [ Muzsika vig haugja messze zeng az éjben, [ Lakodalmi kendő leug-lobog a szélben, Viszik a menyasszonyt a recski határon, 2 Szelek szárnyán járó, büszke paripákon. Deli kocsislegény visszanéz sötéteu, I Küzködő haragja villog a szemében. I ; Reszket a menyasszony titkos fél-leintűl, 1 PiliegŐ szivében rémek árnya rezdül. , »Vőlegényem, édes...jaj nekem, jaj nekem ! 1 Ügy elfog valami szomorú sejtelem !“ « »Ne remegj, virágom, borulj a vállamra! 3 Csillog már a Sajó...int a falu tornya...* 1 Dobogó lúd elé szállva közelednek, fí Hullik suttogása hömpölygő vizeknek. " i te Szellő, Villám... haragom ragadjon! len el a hullám, te csalfa menyasszony* ogó liid mellett recsegve-ropogva a nászkocsi örvényes habokba. .rog a hullám fodra mélyen... mélyen... ar.igos habmoraj messze zúg az éjben. PÓSA LAJOS A fekete Loreley, — Rajz. — Hosszú, karcsú csolnak volt, melyben helyet foglaltam. Mezitlábos Tóth István, az öreg révész csak most lapátolta ki belőle a vizet s mielőtt engem rábízott volna a hullámokra, még egyszer a lelkemre kötötte, hogy helyén legyen a szemem a »puszta torony* tájékán, mert van a körül oly örvény, a melyből ki nem szabadulok, ha az egyszer megfog. Égre-földre fogadtam, bogy ügyelek magamra, mire ő aztán kikapcsolta a lánczot, nagyot rúgott a csolnakon és istennek ajánlva adott át a szőke folyó hullámos tükrének. Mélyen belemártottam evezőmet a vízbe úgy, hogy a puha iszapot |is megérezte, vén jármüvem azután vig szökkenéssel ugrott a folyó ragyogó hátára, mint éhes laecs - kegida a kövér buja legelőre. Még egyszer viszatekintettem a kimosott partra, mely a révészliáz/al, kiteszitett hálókkal, vén fűzesekkel s az öreg révészszel együtt távozni látszott tőlem. Pedig Pista bátyám, kinek bizony vajmi kevés bizalma volt az én hajózási tudományomhoz, még mindig ott állott, honnan lábával a csolnakomat elrúgta s liemlokára illesztve tenyerét, hogy a nap szemébe ne süssön, kicsinylő tekintetfel nézett utánam mintha azt akarta volna mondani : — Nem olyan könnyű dolog ám az evezőt forgatni mint a pennát! Én visszaintettem neki a kalapommal és aztán vignt kurjongatva fordítottam egyet a csolnakon, hogy a tovasiető hullámok raiuél kényelmesebben ragadjanak magukkal. * A hüs szellő, mely mindig ott szerelmeskedik a szőke hullámok felett, szintén mellém szegődött. Az égen csodálatos ragyogás ömlött el. A nap az égen nyugvóra szállt s mintha az éjjeli sötétségért akart volna kárpótlást adui, az egész menyboltot egy fényözönné varázsolta, ügy tett, mint a hogy a gyermekkel szokás : fényes pénzdarabot adnak neki, hogy7 minél előbb elaludjék. Es ezt a csodálatos ragyogást a folyó sima tükre még fokozva csillogtatta vissza, úgy hogy az egész tiszai tájkép csupa fény, csupa káprázat volt. A kis falu bádog tornya, a füzesek sudarai, a partokra kivetett tekuőcs-kagvlók és csiga-héjak mind le voltak öntve csillogó, big arannyal. Még a komor, sötétzöld nádasok is úgy tettek, mintha mozognának4 mikor a ragyogó szárnyú szellő végig surraut rajtuk. Sűrű, érdes leveleik élesen surlódtak össze, mintha panaszkodni akartak volna, hogy komor hangulatuknak fáj ez a kápráztató fény, mely az ő bánatukra is ragyogó mosolyt hint. Oh én megértettem az ő beszédjüket! Hiszen mi régi ismerősök vagyunk. Hányszor lestem őket a Tiszapartján s hányszor kerestem föl rejtelmes sürüjöket, ha egy-egy vadkacsát vettem üldözőbe, — persze csak fapuskával! A viz nyugodtan foly és a hullámok jatszva-enyelegve csapódtak csolnakomlioz, mely lágyan himbálózott puha karjaik között. /at bemutatására Prokop mérnök lett utasítva. Második nevezotesebb tárgyát Sényi gyógyszerész kérelme képezte, ki az iránt folyamodott, hogy a kórházi gyógyszer szükséglet felváltva egyik évben tőle, a másik évben Hulényitől szereztessék be. A bizottsági vélemény elfogadásával az eddigi szokás tartatott fenn. Nevezetes tárgyát képezte a közgyűlésnek a gazdasági bizottság jelentése. Ugyanis a gazdasági bizottságban Nieder- mann bizotts. jegyző reá mutatva azon szomorú eshetőségre, mely e városnak szőlővel foglalkozó lakosait érheti azáltal ha a phyloxera az esztergomi szőlőhegyeket is elpusztítja, inditványozá, hogy különösen a jövőkor kenyerét feltalálhassa, miszerint évenként a gyümölcstermelés s konyhakertészeti csikkek előmozdítására a városház tanácstermében kiállítás rendeztessék s erre a fáskert művelésére évenként • felvenni szokott, de el nem költött 100 frt. 50 frtos jutalmakra fordittassók. A gazdasági bizottságban erre azt mondták, hogy az eszise nagyon jó, azonban előbb egy gyümölcsös, illetve faiskola volna teremtendő, a honnan a lakosok a nemes fajú gyümölcsfákat beszerezhetnék s a melyből idővel a város is szépen pénzelhetne. Ez utóbbi vélemény fogadtatott el s a létesítés eszközlésére egy bizottság küldetett ki. Ezzel több apróbb érdekű tárgy elintézése után az ülés feloszlott. Rényi Rezső fölolvasásából Egy protestáns tudós állítja : hogy minden művészet a vallásra támaszkoLetettem kalapomat és az evezőt is csak úgy húztam magam után. Teljesen átengedtem csolnakomat a folyónak, lel kernet pedig a körülrajzó emlékeknek.,. A mély csendet, mely körülfogott, csak a locscsanó habok kísérték zenével. Csodálatos, fantasztikus egy zene volt, mely még jobban elringatott 'ábrándjaimba. Hej, a Tisza hullámainak zúgása bölcsőm ringásába is belevegyült egykoron! Azóta szeretem én hallani a haboknak fecsegését. Néha belecsendült a csendbe egy ko- lomp melancliolikus hangja a túlpartról és lomha ünnepély ességgel ringott át a levegőn. , És ez a hang a mélyebben szunyadó emlékek egész raját keltette föl lelkemben. Mintha csak éjfélkor szólalt volna meg a temető kápolnájának csongetyűje, melyre a halottak sírjaikból kilépnek, úgy támadnak most föl rég eltemetett képei lezajlott gyermekkoromnak és nem láttam többé semmit a jeleuből. A múlt tárta föl előttem ködös, homályos kapuját s egy pillanatra gyér mek lettem újra * Fantasztikus képek bilincselték le álmodozó lelkemet, melyek miut egy kalei- doskopban kápráztatóan változtatták egymásután szinöket és ragyogásukat. Egyszerre csak, mintegy bűvös intésre a fantasztikus varázserő e tarkáu-barlcán fclcsillámló színeket egy dallá változtatta át, egv csodás, hatalmas dallá: »— Das hat eine wundersame Gewaltige Melodei! . . . Den Schiffer im kleinem Schiffe ______Ergreift es mit wildem Weh!“
