Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 90. szám

a férj néhány napig, annál jobb orvosságot nem igen ajánlhat. Lehet, hogy azóta már minden jóra fordult.

— Dezsereczky lakatos négy hó előtt Grossmann Hermann családját meggy i I kolással és kirablással akarta megrohanni. A terv is ki volt dolgozva, de minden meghiúsult s a bűnös a fenyitő törvényszék elé került. A bíln- fenyitő vizsgálat eredményét pénteken hirdették ki és pedig Dezsericzkyre nézvo azon büntetéssel, hogy kilencz- hónapos fogházat kap. A lopás bűn részességével vádolt kiskorú lakatos inas, ki gazdája parancsára bujt be Gross- mannék padlására s hordta ki a holmit, aránylag szigorúbb büntetésben részesült, a mennyiben a vizsgálati fogságot, mely négy hónapra húzódott, kellett kiállania. Mindez adatokkal az izgalmas eset véglegesen el van intézve.

— Ötvenesztendös klarinétos. Ki ne ismerné a vén klarinétost, a ki még most is olyan tűzzel fújja ki a legzamatosabb magyar nótákat ? Most már romokba vált, mint már minden hatvanesztendős czigány, hanem azért volt ám aranyos kora is szegény jó öreg Miska bácsinak. Még mint bogár- hajú barnaarczu czigánygyereket soká eldédelgették a régi jó mulató világ gavallérjai, a kik nem egyszer ölükbe ültetve hallgatták a siró-rivó klarinét nótáit. Azután valamikor nem csak a szemüvege volt ám fekete meg ragyogó. Hanem volt az ő szemében is tűz, meg lelkesedés, mint már minden telivér magyar czigány ban, a ki született művész. Csakhogy persze parlagi művész. Miska Sághról szakadt Esztergomba, s lia Klió bestilizálta, akkor még a sza- badságharcz alatt negyvenkilenczben. C alapította meg az első esztergomi állandó czigányzonekart s azóta nemzedékeken keresztül föntartja a bandát s a banda dicsőségét. Fáraó egyenes utódai közül nehányan legközelebbi rokonságba is kerültek a nagytajtékpipás meg aranygyürüs háziúrral, már mint Miskával, a ki teljes nevén Sághy Balogh Mihály volt. Volt neki két sötét- szemű, sötóthaju lánya, azok közül az egyiket elvette a Pali, a ki most is prímása és lelke a bandának. — Úgy mondta egyszer az öreg jubiláns, hogy ő volt a zenekar teremtője, Pali pedig a megváltója. — De van is ám benne valami. Azóta a hogy Pali huzza, úgy fújja az öreg. Sokan igazat fognak nekem adni. Ott volt már az ötvenesztendös klarinétos a szülőid lakodalma

ban. Ott volt keresztelőd lakziján s fújta a hogy csak te kontráztál neki a ringó bölcsőben. Ott volt azon a bálon is, mikor mint süldő gavallér legelőször léptél a világba s mikor úgy félve karoltad magadhoz a legiinnepeltebb szépséget. Ott volt azután névnapjaid előestéjéi: ablakaid alatt s kifújta azokat a nótákat, melyekre mindig hevesebben dobogott valami a kabátod alatt. Ott volt egy virágos kis ablak alatt is, mikor a hold szemérmesen s tapintatosan rejtőzködött egy nagy álmos felhő alá, hogy csak bátran rázendíthessed azt, a mit csak a húrokon, meg a nóták nyelvén lehet elmondani. Ott volt, a hol szilaj jó kedved, vagy telifelhős bánatod vidám pohárcsengésbe olvadt vig czimboráid búoszlató társaságában. Ott volt azután mikor valakinek örök hűséget esküdtél azon a boldog ünnepen is és fújta olyan áhítattal, akárha csak a te szived dobogott volna az ő keblében. Mindenütt ott volt, a hol boldogságod járt, hát nézz egy kibsit vissza s jusson eszedbe nehány futó perezre az a jó öreg klarinétos, a ki már ötveneszteudeje fújja s a ki már ötvenesztendeje vidámitja a nemzedékeket. Sok bolond jubilaeumot kigondolnak már manapság az emberek. Az ötvenedik diadalt kifutott versenyparipa tiszteletére mágnásaink bankettet rendeznek a nemzeti kasinóban ; az ötvenedik galambot ledurrautó galamblövész díszoklevelet kap ; hát nem érdemli -e meg tőlünk a jó öreg Miska bácsi, hogy ötvenesztendös klarinétos létére egy kicsit megénekeljük ? (Aucun.)

— A Gazdasági Értesítő. Gazdasági egyesületünk nemcsak arról nevezetes, hogy Forster Jáuos volt az elnöke s most főispánunk következett utána, hanem arról is, hogy külön szaklapot indíttat megs annak szerkesztését a titkárra bízta. A titkár Farkas Fe- rencz ur előttünk igen rokonszenves ember s igy nem is fog vádolni semmiféle általutas malitiával, ha a vezetése alatt álló vállalatról néhány rövid szóval megemlékezünk. Hogy eddig nem nyilatkoztunk a lap szerkesztése felől annak egyszerű oka csak az, hogy nem akartunk a kezdet akadályai közt semmiféle kelletlenséget szerezni, mikor Esztergomban akármiféle szerkesztés úgyis vértanúi munka s az a kis kurta nimbusz a mi velejár, kimondhatatlan sok keserűség meg kellemetlenség ára. De ha már kiléptünk a síkra, akkor nem szabad érzékenykednünk s ha megérintünk egyeseket, akkoriegyünk elkészülve a magunk megkritizálására is, a mi nagyon természetes visszafizetés. Azt csak helyeselni tudjuk, hogy a gazdasági egyesület külön gazdasági közlönyt indított meg, hiszen az volt a sarkalatos elv, hogy mentül inkább terjesz- szék a maradandóbb becsű népszerű gazdasági értekezések havi gyűjteményeit a közönség között. De ha már az esztergomi gazdasági egyesület bocsát ki havi folyó iratot, legyen is az az esztergomi gazdasági viszonyokon teljes szívvel és lélekkel. Ne ismeretessen tőlünk igenis távol s gazdasági viszonyainkhoz éppen nem illő problémákat hanem maradjon idehaza Esztergoin-me- gyében s adjon olyan utasításokat és tanácsokat, melyek egészen ráillemek a mi gazdáink törekvéseire. Munkatársai tollát ne pusztán a jóakarat, hanem egy kis könyv forgatás után szerzett modernebb gazdasági ismeretek terjesztése is vezesse. Mert merő jóakarattal már manapság nem lehet élénk és magvas közleményeket Írni. Egyátalán óhajtanok, ha a gazdasági egyesület lelkes fiatal titkára, mentői szorgalmasabban tanulmányozná a más egyesiile tek szaklapjainak szerkesztését, akkor látná meg leginkább, hogy még milyen hiányok pótlaní valók. Nem merünk a vállalat jövője iránt csüggedni, mert jóravaló kezekben van csak azt óhajtanák, ha már kivergődnék valahára a kezdetlegesség stádiumából s necsak constatáló, hanem oktató sőt bíráló irányt váltana. Elkésett közleményekkel, viszonyainkra nem illő czikkekkel reméljük, hogy többé nem fogunk találkozni. Hanem erősbödött munkatársakkal, élénkebb irány nyal s a mi a legfő a szerkesztés titkainak alapos kezelésével. Akkor azután nemcsak ha- vonkint megjelenő hivatalos szaklapot, hanem hézagpótló s áldásos eredményekre vezető hivatásos irodalmi eszközt fogunk üdvözölni a vállalat folytatásában.

— A Hétfői Kör a Magyar Király vendéglő emeletén alkalmas és kedves helyiséget bérelt föl, melyet Pro- kopp mérnök terve szeriut alakítottak át. A terem elég tágas arra. hogy nagyobb közönség gyülekezhessék össze benne; van azonkívül ventillátiója s pompás előszobája, hol a ruhatár lesz fölállítva. A termek butorzása is egészen uj s igy csak örvendeni lehet, hogy a kört uj helyiségben is nagy közönség fogja látogatni.

Felelős szerkesztő Dr. Körösy László.

NYILTTÉR.

Átvételi jegyek

vőrős-kersjt sorsjegyekre

húzás 1883 január 2-an.

Főnyeremény

20 0,000 forint.

hónaponkinti részletfizetésre darabon*- kiut 1 fit, öt darabnál 5 frt, s ig- tovább.

Schreiber G. E

bankház, Budapesten, Kristóftól'

( ” —r~A legjobb

Dióim:

LE HÓIM

Francia gyártmány

hamisítástól mindenki óvatik ! !!

n Csak az a czig. papír valódi, ha u Jój minden p apir i ,Le Houblou’ pe- föcsétet bírja, és minden carton az V5 alanti védjegygyei van ellátva.

"7

Prop™ du ßrerict

CAWLEY & HENRY, al einige Fabrikanten, PARIS

Seuls Fabricanls brevetés des Marques :

? ^ 1E R A N A Na s L£ Aü NA Tl0jfAl

Couleur Mais mann ™ Mais- Qü&llté supévic\Vb

■hn

Blanc ou Mais

•trams d->. chat\u& ,

simultam. Nemsokára észrevettem, bogy egészen hozzám illő.

Hajlandóságom iránta mindinkább növekedett, mert ő is tanúja volt első — és fajdalom — utolsó beszélgetésemnek Auréljával, ki fiatal volt miut Hebe, szép mint Venus, szellemdus mint Miuerva és szemérmes mint e gy apácza. Azonkívül szőke s kissé kövéres volt és én nagyon szerettem- Hároni napig kisértera a lakásától a varró- iskoláig, s a varróiskolától lakásáig.

Nem mertem megszólítani, mert attól féltem, hogy megsértem és megzavarom. S mégis észrevettem, hogy kaczérkodó, mert kivágott czipőt viselt chinai bojttal. Imádtam ezeket a czipőket.

> Egy uapou félénken köszöutem neki Elpirult s barátomra tekintett. Hogy a beszélgetést szeréuyeu megkezdjem, a legár- tatlauabbul dicsérhettem a szép időjárást.

Aurélia hallgatott s én merészebb lettem és azt állítottam, hogy este is igen szép idő lesz. Ismét felemelé szemeit — a világ legszebb szemeit — s ismét barátomra tekintett.

Nem figyeltem barátomra, mert bizton számíthattam néma kíséretére. Féltékeny voltara. Aurelia ismét a földre nézett és tovább ment.

Ez némi gyöngéd intés volt. Ismét köszöntem neki, meghajoltam előtte, sőt megcsókoltam rózsás kezeit.

Midőn barátommal egyedül valók, mindketten a boldogság régióiban szárnyaltunk. Mindketteu ragyogtunk, barátom talán jobban. Az ismeretség jól volt kezdve, holnap majd megerősitj ük.

Az alvásról természetes szó sem volt ;

én és barátom egész éjjel sétáltunk. Még mindig boldog voltam de barátom kezdett már valamit veszteni ragyogásából.

Aztán végre reggel lett s természetes hogy mindketteu már órák óta elálldogál- tuuk s elvártuk a szokott szegletnél.

Végre megérkezett. Sokkal szebb és sokkal igézőbb volt, mint rendesen. A chi- uai bojtok ide-oda csóválóztak, csábitó sze- retetreméltósággal, De mi az ? ! Az egyik házkapuból Kilép egy öukóuytes, ki már régebben ott áll.

Hozzá szaladt, karjaiba kapaszkodik, sietek a kocsi felé, s a mint beszállnak, hallom, hogy az önkéntes a kocsisnak mondja:

— A városligetbe !

Éu és barátom megálltunk mint a kétségbeesés egy kettős képe. Barátom nem szólt egy szót se, de éreztem jelenlétét, fejem szédült. Lehetséges, igy megcsalva ? A nők borzasztó teremtmények s a szőkék a kik szemüket oly hamisau tudják lesütni, óh azok még borzasztóbbak, iniut a többiek. Elhatároztam, hogy meghalok.

El, el — a Dunához. Hű barátom velem jött, éreztem, hogy még a halálban se fog elhagyni. Ezen érzés megmentett enge- met, megmentette mindkettőnk életét.

Hisz oly fiatal s oly szép volt. Tiszta becsület. Nem, nem szabad a hullámok közé kerülnie !

Tehát tovább éltünk, — azaz jobbau mondva tovább vegetáltunk. Megcsalt a szerelem, tehát a tudomány karjaiba vetettem magamat. Barátom erélyesen kitartott mellettem, ámbár a mi a tanulást illette, az ősziutéu mondva nem az Ő dolga volt.

Ha az egyetem o lvasótermébeu ültem

akkor barátom mellettem egy széken foglalt helyet. Én elolvastam a könyveket, ő csak figyelt, vajjou ki húz közülünk több hasznot ?

Végre bevégeztem tanulmányaimat, s a vizsgákat le is tettem. Kerestem állandó foglalkozást. Kihallgatásra mentem, s barátom velem volt. De ez alkalommal nagyon ügyetlenkedett.

Nem tudom hogy történt, de én már ügyis eléggé zavarba voltam s ő a földre esett. Kissé megsérté magát. Siettem felemelni s gyöngéden megsimitám.

A raéltóságos úr, kinél voltunk egész a könuyezésig kaczagott.

Az állást nem kaptam meg,

Eleinte haragos voltam barátomra, de végre kibékültüuk. Nem tudtam reá haragudni, mert meglehet hogy éu voltam az elesésének oka.

Szegény kárt is szenvedett s a szaktudósok, kikhez fordultam kijelentették, hogy a bajt soha sem fogja kiheverni. Szegény barátom nem is sejtette. Ha vele sétáltam, megkísértette újra a fényt és ragyogást, — miut akkor, midőn először találkoztunk, de inéra sikerült. Tudtam, hogy kíméletre vau szüksége.

Körülbelül egy évig még egy iitt éltük a világot. Időről időre felüditési gyógymódra voltam utalva.

De mindig csak kevesebbet használt.

Egy uapou uagy zivatar lepett meg bennünket. Az eső borzasztóan zuhogott s a szél nagyon fütyölt. Éu derekasan viseltem magamat, de szegény barátom nem tarthatta ki,* két Ízben földre terítette a

szél ; kétszer is megmentettem s szerencsésen haza is hoztam.

A dicsőségnek azonban vége volt. .Nagyon ritkán kisért engemet, s akkor is 'csak ha sötét volt, vagy ha kocsiban ültünk. Az emberek tekintetétől borzasztó érzékeny volt.

*

Azóta sok megváltozott. Most már van állásom, vau feleségem ; nem ugyan valami isteni nő, de becsületes, jó asszony. Mellesleg megjegyzem, hogy nem szőke.

De régi jó barátom elhagyott. Egészen megtörött, nem illik már hozzám.

Régi jó barátom ! Mit tegyek most már veled? Eldobjalak-e, vagy túladjak rajtad? Egyszer úgy is el kell váll ni, nekem pedig már égető szükségem van egy új —

— Az istenért! — mondhatná kedves olvasónőin, ki oly nyájas volt eddig is szives figyelmével megajándékozni, — az istenért talán csak nem akarja barátját eldobui, vagy eladni ? Hisz ön egy barbár !

— Bocsánat édes nagysád, d e a kiről eddig elcsevegtem, az éu elkopott barátom nem más, mint a — régi czilinderem.

Németből: ZUNFT ANTAL.

— Sujtás. Mukányi Mór Arany Jánost nem ismeri. Sem a gyárosok, sem a nagykereskedők, sem a bérlők között nem találkozott ezzel a névvel. Mint ismeretlennek tehát mit sem nyújthatott. És igy tettek igen sokan, a kik Mukányi úrral koponya dolgában egész közeli rokonok.