Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 90. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. EGJEI.ENIK HETENKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egésy, évié fél évre . negyedévre G fit - H „ 1 „ 50 Egyes szám ára 7 kr. krSZERKESZTŐSÉG: J^ŐRINCZ-UTCZA 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ HÍV ATAL: jSzÉCHENYI-TÉR ^., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a m ilttérbe szánt közlemények, előli/,etési pénzek és teclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—OOO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg jutányosa libán közültetnek. NY1LTTKR sora 20 kr. Népünk erkölcse. Mindig megdöbbentő hatással van v, az olvasóra, mikor öngyilkossági és őst.vérölési híreket olvas azon elemek öléből, honnan eddigelé a hírlapok eketo rovatai kevés anyagot menthetők. Az esztergomi népről, a mi földia velő osztályunkról szólunk. Földművelő osztályunk között tagadhatatlanul sok jöravaló, munkás és ecsülotes polgárt találunk, a ki leles odaadással vészén részt a város gyeinek vezetésében, a ki békés és léldás családi életet él, gyermekeit a ;or követelményei s módja szerint iskoláztatja, gazdálkodik és olvas, dolgozik és tapasztal, hogy hasznára lejyen a közjónak. De el vitathatómul igaz az is, hogy an földművelő osztályunkban sok megfutott elem, sok veszélyes alkatrész, l mi méltán gondolkddóba ejtheti a igyelmes szemlélőt. Legnagyobb hiánya népünknek a ralláserkölcsös evelés. A földműves osztály gyermekeit az skola gondos nevelésben igyekszik részesíteni, de fájdalom, ez a nevelés nagyon is egyoldalii s meddő marad, mert odahaza épen semmit se törődnek a ’ejlődő gyermek gondozásával. Alig hogy kimarad az iskolából, nár is duhajkodni kezd, jobban szereti i kocsmát a tapaszt«latos emberek társaságánál s a mulatságot a munkánál. A vallás nemesítő gyakorlata kihal a nemzedékből, a templomokba csak azért járnak, hogy szeretőjüket kisér- gessék s megállva a bemenet előtt, nem egyszer kihivóai/ botrányosan viselik magukat azok iránt, a kik imádkozni sietnek. A szülők tisztelete, a testvéri szeretet- hiánya a valláserkölcs hiányából ered. A tanult emberek gyűlölete, a kaputusok iránt való határtalan tiszteletlenség szintén a meglazult erkölcsi alapokra vezethető vissza. Nem esünk túlzásba ha azt állítjuk, hogy földművelőink nagy része erkölcsileg mélyen elsülyedott. Az általános bajon mihamarább se- giteni kell. Az iskola s a templom tartsa legszentebb hivatásának a megtévedtek felvilágosítását, megtérítését s megjavítását. Az olvasókör magasztos hivatást teljesítene, ha népünket mentői inkább beolvasztaná művelő körébe s könyvtárából olyan müvekkel látná el, melyek gyarapítókig s áldásosán hatnak lel kökre. Tartsunk a nép számára felolvasásokat, adakozzunk népkönyvtár felállítására, ne tartsuk a népet minden izgága kérdés elintézésére alkalmas zajos pkalanxnak, hanem legyünk rajta, hogy a földművelő osztály demoralizált tömegét is visszaszerezzük oda, a-hol a közjóiét és szorgalmas munka gyümölcsei érlelődnek. Arany összes művei. Arany Jánosról mindig az első helyen kötelességünk szólani s hogy az összes sajtó meggyászolta, halálát lapja élén, miért no hívhatná föl az összes sajtó ismét a lap élén a nemzet figyelmét Arany legszebb emlékére: összes műveire. Megemlékeztünk már róla, hogy Arany János összes müvei még nincsenek kiadva. Lángszel leniének terményei elszóródva jelentek meg hol itt, hol ott s a kiadás, mely hat kötetben Arany munkái czimén a nemzet kincse, még nem foglalja össze valaiiiony- nyi müvét. Pedig Arany János azon kevesek közé tartozott, kiknek minden sornyi kozeirásuk fon fog maradni időn, enyészeten. Rátli Mór egy felhívást intéz a nemzethez, melyben Arany összes műveinek kiadására kéri föl a pártfogást. A nagy költő még maga dolgozta ki az összes müvek kiadásának tervét s igy a inti berendezésre és fölosztásra nem idegen kézzel készül. Nyolcz nagy kötetben fognak a legnagyobb magyar epikus összes müvei megjelenni, díszesen, fényesen, mint a hogy az már a tartalomhoz illik. A korszakotalkotó müvek pártfogása, legédesebb kötelességünk. Ha Petőfi összes müvei majd minden magyar család körében megtalálhatók, kerüljenek össze velők, mint egymáshoz méltó termékek, Arany összes müvei is. Rátli Mór felhívása egész terjedelmében a következő : Arany János összes munkáinak teljes kiadása iránt a boldogult nagy költővel már a múlt évben jutottunk megállapodásra — a kötetek tartalma és beosztása az ő intézkedéseinek felel meg. A nyolcz nagy nyolczadrétii, fényesen kiállított vaskos kötet, következőket fogja tartalmazni: Első köfet: Összes kisebb költemények. Második kötet : Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Harmadik kötet : Buda halála. Murány ostroma. Katalin . Szt.-László . Első lopás. Kovoháza. Bolond Istók. Negye- dik kötet: Elveszett alkotmány. Nagy- idcii czigányok. Jóka ördöge. Kóbor Tamás. Elegyes darabok. Ötödik kötet : prózai munkák. Hatodik kötet: Shaks- pearp-fordítások : Hamlet János király, Szent-Iván-éji álom. Hetedik, nyolcza- dik kötet: Aristophanes vigjátékai. A nyolcz kötet előfizetési ára 1G frt, melyből 8 frt jelenleg, 8 frt az ötödik kötet, átvételével fizetendő. Hanyatló korom, egy negyedszázad súlyos gondja és munkatérbe 'alatt megtört egészségem, és azon esüggedés melylyel alig tudok megküzdeni, midőn a közönség esekély részvétét tapasztalom önzéstelen vállalataim iránt — végre annak megfigyelése, miszerint a magyar irói tiszteletdij niveaujának emelése czéljából fényes, mondhatni túlságos áron szerzett kiadói jogaim iskolai kiadások, olvasókönyvek, chres- tomatiák stb. zászlója alatt folyton ki- zsákmányoltatnak és mindinkább értéktelenné tétetnek, — mindeddig ezen nagy vállalat megindításától visszariasztottak. Érzem azonban, hogy azon váratlanul gyors csapás, mely a nemzetet és irodalmát érte, a bizalmas és szívélyes viszony, mely köztünk tizen nyolcz éven át azon időtől kezdve meg] nem szűnt, midőn a „Buda halála“ kéziratának átvétele alkalmával, íillői-uti szerény lakásán vidám pipázgatás között nékem, elsőnek, a „Száll a madár, száll az kz „Esst er gom és Vidéke“ tárcsája Búcsúm. — Gizellának. — Ne engem, ne engem, szivem vádoljátok, Mért volt sokkal gyöngébb mint, a szörnyű (átok ; Mért nem küzdött ? Mért nem tudott szembe (szállni ? Mért nem tanult meg mást, csak örökké fájni? Elhiszem, elhiszem hitvány gyönge lélek, A kit csalódások, vészek megtörének; Igaz férfi lelket meg nem törliet semmi, Ha elbukik, fölkel, képes újra hinni. Buktam én is szörnyen, érzem tudom mélyen Ah, de fölkelésre nincs többé reményem! Hitvány pista mécsnek nieggyógyitna lángja Könnyező szememmel keresem — hiába! Mint az éj lakói fölverem a csendet, Titkos helyeimet, hol fülembe csengett, A mint megjósoltam : talán utoljára. . . Ob, mért nem hallgattam annyi jó szavára! Hittem én is egykor, csalódtam is szörnyen, Minden kis halottért föláldoztam könnyein; Ha valaki, úgy én tudtam megbocsátui, lla valaki, úgy én tudnék bosszút állni. Megátkozni! ... Ali, de szivem olyan gyenge, Az átok, az átok síromban fölverne, Egyedüli kincsem, hitem, reménységem, Síromat átokkal kár volua tetéznem. Oh, a szörnyű átok szivem összetörné, Nem iraádkozhatom érette örökké, Még a sir ölén se találnék nyugalmat, Nem öntözné sirora fűvét gyönge harmat Áldja meg az isten ! vezérelje sorsa, De soha, mint engem, örvény ne sodorja, Szúró tövis, hogyha keze ki nyúl értté, Öltözzék liliom himporos mezébe. Áldja meg az isteu ! Én csak arra kérem, Síromhoz, mással, ha jőnek, ne kísérjen, Ha egy igaz könnye volna talán érttera, Sajnálnám, hogy az is, mint ő porba tépjen, Csak az fáj : ha játék, tovább mért nem [játszott ? Ha ringatott, miért ölte meg az álmot? S ha szeretett, miért hagyott el oly gyáván? Minek a boldogság könnyeinknek árán...? Csak az fáj, csak az fáj, mért tűnt el az [álom, Fájdalom dajkája kínos éjszakákon; Csak az fáj, csak az fog, síromban is fájni, Mért lettek hópelyhek éltem szép virágú..? Mért lettek hó pelyhek kaczér széltől hányva? Miért nem követhetett nyugodalmas ágyba...? Miért kell oly gyáván, nyomorultan halnom..? Miért nincs ki csókolná tövises sirhalmom..? LÉVAI SÁNDOR, A nők fényűzése. — Irta : Karr Alfonz. — Sok levelet kapok egy és más tárgyban, miket Darázsaim eldougattak. Köztük legtöbb a nők túlságos fényűzésére vonatkozik, mit az utczákon szétlmrczolnak. Néhány férj üdvözöl, bátorít, stb. Ha van valami, amit az ügy érdekében nekik tanácsolhatnék, csak az volna, hogy ne elegyedjenek ebbe a dologba, mert mindent elrontanak. Nem eléggé érdektelen felek, hogy bírák lehessenek. Nekem még csak megjárja, ki oly helyen élek, hol a nő csak vasárnap húz czi- pőt, szoknyája csak kevéssé ér a térdén alul, hol a hajfonadék áll : 1-ör nagyon szép bajból; 2-or egy bársony szalagból, rózsából, egy szál jázmin, vagy őszi rózsából, az évszak szeriut ; 3-or egy nagyon Ízletes alakú nagy szalmakalapból a nap heve ellen. Bizonyos nők nagyon mérgesek reám. Azt mondják, hogy a férjek különben is nagyon sok megjegyzést tesznek és zsémbesek, hátha még valaki indokokat keres fösvénységükhöz! Szüntelen emlékeztetnek egy régi opera szavaira : Nagyon jól van :> nőkkel. És rosszul a férjekkel. S hozzá teszik, hogy én nagyon jól vagyok a — férjekkel ! Egy másik levél politikai, bölcsészeti és társadalmi szempontból tárgyalja a kérdést. Ki akarjátok irtani a fényűzést ? Hisz ez egy előlialadott eszköz az ipar emelésére ! A helyett, hogy nagy ünnepélyesen krajezárokat adnánk a szegényeknek az ut- czán, szép csipkéket vásárolunk, hogy a szegény valenciai nők is megéljenek. Nem, valóban én sem akarom száműzni a fényűzést. A gazdagok fényűzése a szegények boldogsága. De a kicsinyek fényűzése azokat még nagyobb nyomorba sodorja. Van két barátom . . . — Unalmas! Ez föltevés. Tehát van két barátom ; az egyik százezer frank jövedelemmel, a másik egy kis pénzügyi hivatalnok, vagy művész, vagy magányzó, vagy legyen hát valamiféle tanár. Mindketten ebédre hívtak. Bizonyára nagyon lev előleg hatna ream, ha ez utóbbi drága, ebédet, finom borokat, újdonságokat adna; oly ebédet, mely a család további ebédjeit az utolsó krajezárra szorítaná a további 15 nap alatt; oly ebédet, mely után a háziúr és asszony csak nagy megerőltetéssel mutathatnánk megelégedett arezot és zavartalan mosolyt. Azt hinném, hogy meg eszein ezeket az embereket. Az ilyen ember akkor adna jó ebédet, ha Ízletes paszu yt és ürü ezom- bot tálalna elém, mert ezt legalább teljes vidámsággal kisérhetné s neje se volna gondolatokkal terhelve. Egy ily nagy ebéd után másnap reggel a házastársak ily szavakkal ébrednek : — Tegnap nagyon sokat köllőttünk ! Aztán kedvtelepek, veszekednek, zséinbeluek a gyermekekre minden kicsinységért, s hozzá teszik : A. nagyon unalmas volt tegnap.
