Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 89. szám

Városi közgyűlés. (November 3-án) A nom éppen nagyszámban látoga­tott Közgyűlést 9 és fél órakor Pap János polgármester uyitá meg, s mi­előtt a napirendre kitűzött tárgyak vé­tettek volna elő, szót emelt dr. Helcz Antal, ki is meleg szavakban vázolván a gyászt, a mely hazánkat az által súj­totta, hogy Arany János a legnagyobb költő elhunyt, inditványozá, hogy a nemzetet ért ezen nagy veszteség felett Esztergom város közönsége jegyzőköny­vileg adjon fájdalmának kifejezést s gyászoló családjához részvét iratot in­tézzen. Egyhangúlag elfogadtatott. Takács Géza szólalt fel azután, ki először is Keményfy János mint köz­pontiválasztmányi tag eskületételét vélné f o gan atosi t tat ni. M egtö rtén t. Másodsorban a legtöbb adót fizető képviselők összeál 1 i tására bizottságot kér kiküldetni. Az ezen ügyben már eljárt bizottság bízatott meg újból. Ezekiitán felvették a vágóhíd tár­gyában beérkezett közigazgatási bizott­ság határozatát. Ez a tengeri kígyó nyomottá tette a hangulatot, van ennek az ügynek aunyi fázisa, hogy egy egész nap kellene hozzá az igazi vezérszál kinyomozására. Rá lehet mon­dani, hogy ez ügyben a város törököt fogott. Mindnyájan meg vagyunk róla győ­ződve, hogy annak a vágóhídnak se­hol sem lesz jobb helye mint a hol most van. Hanem a beliig’yminister azt mondta, hogy a mostani helyen nem maradhat. Ennek a rendeletnek követ­keztében, elment a városi és megyei egészségügyi bizottság helyet keresni s talált a dunaparton meg a kenderföl­dön hanem a város mindkettőre a mi­dőn a két helyre nézve jelentést tett, mindjárt rá mondta, hogy egyik sem alkalmas, erre aztán a megyei egész­ségügyi bizottság reá mondta,hogy bizony a kenderföldeken kijelelt hely nagyon jó lesz, csakhogy a terv módosítá­sával. Erre aztán elhatároztatott, hogy a közigazgatási bizottság meg kerestessék miszerint a tett módosításról a várost értesítse. A 672 emberre vonatkozó kaszárnya építést tárgyazó egyezség érdemi tár­gyalása november 6-ára tűzetett ki. A lelkészi deputatum megváltási összeg 475 írtban állapíttatott meg. Ezzel az ülés eloszlott. banális szolgálatát, hol bizonyos érdek vagy érdeklődés kezdődik. Vannak példátlanul közönyös s egész az unalomig üres köszönések, melyek azon­ban bámulatos gyorsan át tudnak alakulni, ínihelyest bizonyos érdekről vau szó. A köszönések nálunk a viszony barométerei. Rendesen azonban a fagypont fölött szokták a tokot mutatni s különösen höl­gyeinknél. Igen, különösen szépeinknél. A napokban végig haladtunk a sétán olyankor, mikor a legtöbb szép hölgy szo­kott megjelenni. Két ismerteién fiatal emberrel történt a találkozás. Az idegen urak előtt végtelenül föltűnt az a hideg, rövidresznbott közönyös fejbó- liutás, mellyel üdvözleteinket fogadták. Hogy micsoda hatással van az a zérus alatt való köszönés azt nagyon könnyen ki lehet mutatni a társadalmi viszonyokon. Van bennük valami visszautasító sván általok bizonyos hidegség, mely azután még a báli termekbe is fölkisért. Ne üdvözöljük egymást uualmas affec- tatióval, visszautasító feuhéjázással, hanem úgy, a hogy azt a valódi udvariasság s az átaláuos szívélyesség szabályozza. Mindjárt megfognak szűnni a pólusok. —i. — Schwinner álezredes már bú­csút vett Esztergomtól, hogy uj állo­mására Budapestre utazzék. Sajnátkozva válik meg tőle mindenki, ki őt és ked­ves nejót ismerte. Hírek. — Feigler Sándor ur, primási al- számvevő, a ki már harmincznyolcz esz­tendő óta buzgó tisztviselője a herczeg- primásnak, mint örömmel értesülünk első számvevővé neveztetett ki ő Emi- nentiája által. Csatlakozunk mindazok­hoz. kik Feigler Sándor megérdemelt kitüntetéséhez gratuIáinak. — Gyűjtésűnket Arany János em­lékére a héten már befejezzük s análunk begyült száz forinton túllévő összeget a Pesti Napló szerkesztőségébe küldjük. Fölkérjük tehát mindazokat, kik a hal­hatatlan emlékezetű költő emlékére még adakozni óhajtanak, hogy adományukat szerdán délig származtassák szerkesztősé­günkbe, — A halottak napja megható kegyelettel folyt le. Már szerdán dél­után tömegesen kivonult a közönség koszorúkkal és virágokkal. Ritka szép, verőfényes Őszi nap mosolygott alá az égről, melyen csak egy felhő foszlány se mutatkozott. Mentői inkább közele­dett az est, annál inkább látogatottab- bak lettek temetőink. Különösen díszes volt a kir. városi temető. A családi sírboltok fényesen meg voltak világítva s gyönyörű koszorúkkal és virágokkal elhalmozva. Hetedfélkor a főgymnási- um ifjúság az elhunyt ta n ár o k sírja fölött gyülekezett egybe, hoary megemlékezzek azokról, kik a legne­mesebb törekvések egyikében, az ifjú­ság hazafias nevelésében lehelték ki lelkűket. Az ifjúsági dalkör elzengvén gyászdalát, előlépett Krausz nyolczadik osztályú tanuló s megemlékező beszé­det mondott az elhunyt tanárok sírja fölött. A megkoszorúzott sir mellett újra megzendült a gyászdal, mire az ifjúság eloszlott. A szentgyörgymezei temetőben hasonlóan megható kegye­lettel nyert kifejezést a csöndes embe­rek ünnepe. Alig volt sir, gyász és megemlékezés nélkül. Rurny sírján kin láttuk mindazon koszorúkat, melyek még az emlékkő fölállításának ünnepéről származnak. A honvéd'.emető se volt olyan elhagyatott, mint rendesen. A honvédegyesület elnöksége gondoskodott róla, hogy kegyeletszerű legyen a nyugvó oroszlán alatt pihenő halhatat­lan halottak napja. Egy gyászlobogó lengett sírjuk fölött. A főgymnásiumi ifjúság felsőbb osztályainak több tagja babérkoszorúval zarándokolt ki a sirhoz, melyet benső ima után helyeztek rá az emlékre. A honvédek sírköve azonkívül még ki is volt világítva, úgy, hogy a kegyelet az idén méltóan rótta le kö­teles adóját. A főszékesegyházbau csü­törtökön reggel a herczegprimás pon- tificálása mellett gyászmise volt. Min­den egyházunkban megemlékeztek az napon a megboldogultakról. — Elhervadt virág. Védtelen fáj­dalommal értesültünk Yénis Herminá­nak vasárnap történt elhunytáról A tizennégy esztendős kedves és bájos leánykát a halál kegyetlen keze ép ak­kor tépte le, mikor édes testvérei a virágok is elhalnak, a kiket annyira szeretett. Szerdán temették a rohozs- niczai temetőben s pénteken volt ár­tatlan leikéért a gyászmise a nemcsé- nyi templomban. — Arany János emlékéra Elekért Irma k. a. előnyösen ismeretes leáuynevelő inté­zetéből a következő gyűjtést vettük : Az intézet tulajdonosnője 1 fit. Gangéi Gi­zella 1—. Rudolf Irma 1—•. Baross Mar­git 1-. Takács Olga 50Jer. Bartal Ilona 50 kr. Tauber Janka 50. Ekesy Sarolta 1—. Rédly testvérek 1—. Niedermauu Ágnes 50. Huléuyi Etel 50. Haan Ilona 50. Feigler Hermin 50. Sztauleay Irma 1 írt. Hoffmann Janka 40. Pissuth Paulácska 50. Schleifer Etelka 50. Rónay Irma 50. Összesen t i- z e n két írt 40 kr. A hazafias szellemű növendékek buzgósága ön magát magasztalja. — Dietrich alezredes, mint a 26. gyalogezred hadkiegészítő kerület volt parancsnoka következőképen búcsúzott el: Tekintetes alispáni hivatal ! 6 cs. kir. apostoli Felsége folyó hó 8-áu a 6358|eln. sz. a. kelt legfelsőbb hatá­rozatával engem a 39-ik számú Alexis orosz nagyherczeg nevű gyalogezredhez parancsnokká kinevezni kegyeskedett A midőn a cs. k. 26. számú gyalog­ezred hadkiegészítő kerületéből távozom, el nem mulaszthatom önöknek uraim a legfelsőbb szolgálat érdekében tanúsí­tott fáradhatlan és sikerteljes működé­sük és támogatásukért, valamint azon szívélyes fogadtatásért, melyben több Ízben részesültem, legőszintóbb köszö- uetemet kifejezni s egyúttal arra kérni, miszerint engem továbbra is becses I emlékükben megtartani szíveskedjenek, valamint én sem fogom soha e szép hadkiegészilő kerületet elfelejteni, mely­nek oly derék politikai tisztviselői van­nak. Dietrich alezredes. — A missiók a kir. városi plé­bánia templomában mindig hatalmas közönség jelenlétében tartatnak meg. A nagyszombati jezsuiták hitszónokla­tait a legelőbbkelő körök is meghall­gatják. A látogatott egyházi gyakorla­tokat ma gyónás s holnap áldozás követi. — A herczegprimás palotájának utolsó kövét, a zárókövet ünnepélyes­séggel fogják már a napokban elhe­lyezni, a mi az épület tökéletes befe- jeztét jelenti. — A Simor-utczai gyilkosságról a következő tudósítást vettük : Német, Kronperger András kedden reggel ama hírrel kereste fel Békássy Rezső rendőr­biztost, hogy Német Kronperger János és József testvéreit vasárnap óta nem látta, lakásuk be van zárva, ott vala­minek történni kellett. Békássy Rezső Bacsek lakatossal a helyszínén azonnal megjelenvén, az ajtót kinyittatta, s egy kutató pillantás a szobában azon­nal meggyőzte Békássy t arról, hogy gyilkosság történt. A szobában szalmát talált elterítve, s annak szálai között talált egyet, mely egészen véres volt, az ablak felső részén és fenn a falon néhány odafecsent vérfolt, a mire nem terjedt ki a gyilkos figyelme a nyomok takarításakor. A szobának a fala a szalmás részen részint levakarva részint leverve találtatott, hogy ne lássék a sok vérfolt, a mit az ép testből kifecs- csent vér okozott. A kutatás a szalma elhárításával kezdődött, s ekkor kitűnt a megdolgozott föld, a hol is azonnal ásni kezdtek. Alig haladtak két láb- nyira. már előkerült az el ásottnak me­zítelen térde, s utána a többi testrésze egészen meztelenül. A fej iszonyúan eltorzítva kilen ez egyenközű vágás ál­tal szeletekre vágva éles bárd által. Sarlay Ede rendőrfőnök és Selcz József vizsgáló bíró azonnal meghivatván a jegyzőkönyvet felvették s a hullátt a temetőben levő halottas kamrába szállít­tatták, hol még az nap fel is bonczoltatott. Az ugyanazon hátház utolsó lakásában lakó Német Kronperger András azt vallót!a, hogy ő vasárnap éjjel erős zuhogást hallván a két testvér lakásá­ban, oda ment és zörgött az ajtajukon; de akkor a zuhogás megszűnt és siri csend állott be, jó ideig várakozván, is­mét kezdődött a zuhogás, másodszori zörgésére sem nyervén bebocsátatást, sem választ, visszatért lakásába. Fel­jelenteni nem akart ineuni, mert öcscse miatt annyiszor járt már a városi ka­pitányságnál, hogy már el is kerget­ték onnan. Német Kronperger Jánosné, a gyilkos nője, ki férjé­től elválva él azt vallja, hogy férje hétfőn hajnalban egy bundát hozott hozzá és 5 forintot kért rá tőle, azon czélból, hogy Józseffel Pestre mehesse­nek. Németné kikisórván férjét a ka­puig azon kérdést intézte hozzá, hogy hát hol van József? Már elment előre! volt rá a válasz ; pedig József már a föld alatt volt. Mindkettő rovott elő­életű veszekedő természet. — Károly ok napja volt tegnap, melyet több helyütt vidám vigalommal ültek meg. Az arany ifjúság nagy ré­sze Koditek Károly barátjuk nevenap- ját vigalmas egyiittlétben ünnepelte. — A párkányi búcsú már régóta nevezetes magyaros vigasságáról, me­lyet ma is sokan fognak élvezni, a kik a búcsúra átmennek. — Rejtélyes. Kapa Mátyás eltűnt vejét Tepláut pénteken megtalálták a városi erdő egyik legrejtettebb zugában. Előtte kilőtt karabély feküdt, kalapján egy csomó gyújtó volt elszórva. A hulla már feloszlásnak indult. A vizsgálatot Schelz járásbirú vezeti. — Naptárunk kalauzoló részének hiteles összeállítása végett szóimon le­velet bocsátottunk ki. Reméljük, hogy a szives válaszokkal lényegesen előmoz­dítják a kalauzoló rész gazdagságát és hitelességét mindazok, kikhez a kérdé­sekre nézve levelet intézni szerencsénk volt. — Költemények. Aradi József ba­rátunk a következő felhívást bocsátotta közre : Azon kedvező fogadtatás, mely­ben úgy a sajtó, mint a t. olvasó kö­zönség „Mariska emléke“ czimii igény­telen versfüzetemet részesítette, újólag felbátorít arra, hogy nagyobbrészt egyes lapokban már megjelent s idő közben szép számra felszaporodott verseimet egy kötetbe gyűjtve, sajtó alá rendezzem. Verseim kötete folyó évi deczember hó közepén fog a Weiszmann testvérek budapesti ez ég jóliirü nyomdájából ki­kerülni, diszes kiállításban, 8 —10 ív terjedelemben, melyre előfizetéseket 1 frt 20 krjával elfogadok. (Lakásom ; Kassa, Mészáros utcza, 31. szám.) — Tisztelt előfizetőimet felkérem, hogy megrendeléseiket mihamarább megtenni szíveskedjenek, hogy a nyomatandó pél­dányok mennyisége felől tájékozhassam magamat. Gyűjtőknek 8 példány után egy tiszteletpéldáuy jár. Ajánlom e kötetemet is Magyarhőn szép lelkes hölgyeinek, — előbbi kötetem pártfo­góinak — szives kegyébe. Kassa, 1882. szeptember hő 25-én. Aradi József. — Lapunk zártakor vettük dr. Földváry István t. munkatársunk le­velét s igy csak lényegét közölhetjük. Földváry ur, mint a kaszinó volt tit­kára ugyanis kijelenti, hogy a kaszi­nóban Tóth Kálmán emlékére nem öt, hanem tíz forint ötven krajezár gyűjtött. Felelős szerkesztő Dr. Körösy László. NYILTTÉR. Terno nyereményt legkönnyebben találhatni egy a lottó­játékban való utasítással, melyet egy h r.leves, tanult ember dolgozott ki. Bő­vebbet e czim alatt: „Vertrau&n Ii90“ poste restante, főposta Bécs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom