Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 89. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egósz évié...........................................................6 frt — fél évre .................................................................;i, „ — n egyedévre...............................................1 * 50 Egyes szám ára 7 kr. 1(1\ SZERKESZTŐSÉG: j^ŐRINCZ-UTCZA 30 , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK. HIRDETÉSEK :| MAGÁNBQRDETÉSEK KIADÓHIVATAL: ^Széchenyi-tér 95., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. 1 szótól 100 szóig — frfc 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. in egál lapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Közgazdasági levelek. IX. Jupiter pluvins ugyancsak nem kímélte sajtárait és'csöbreit, hogy pezsgő szándékomat, veled hömpölygő ko- varczaidbau viruló „hajnalpirosaid“ között találkozhatnom, teljesen lehűtse. Pedig rég érzem szükségét, hogy egyet mosolyogjak veled a helyzet gyásza fölött. Még szemöldökömet sem szabad összeránczolnom szétmosott vágyaim törmeléke fölött, sőt fogadalmi oltárt kell emelnem a nagy vízöntőnek, mert az omló záporok minden cseppje egy-egy hullámsir, melyben a tőkebontó phyl- Loxerák fuldokolnak. A szétmosott, átázott talajban vonagolva. éli siri napjait a gyökéről! ő had, szerencsés ha maga meg nem fül, nem hogy ivar telepeinek megnépesitésére gondoljon. Képzelem mekkorákat fújnak nagy bölcseink a jövő tavaszszal örömhai^o- aáikba, ha majd a fertőzött helyek száma csak lassú százalékokban emelkedik. Mily csodazajt ütnek az ál tadok szétfecsérelt, vagy akarom mondani szét- Tecscsentett szénkéneg rengeteg hatása fölött! Mily serények lesznek, hogy az nj tözgazdasági miniszter nrral néhány ;záz métennázsá val nagyobb adagot ren- leljenek meg a a jövő évre ! És hegyen-völgyön lakodalmat csapva, még üzt sem találom lehetetlennek, hogy negbocsássanak nekem, a kétkedő Tamásnak, ki hihetetlen ujj ival kopo lyacsontjaik űrét, és lágyékáik sebét apogatom. Számolhatnak hálámra. íme újból neki gyiirkőzüm : a kritika vilá- j gitó sugarait erősebb kévékbe nyalá- bolva hordom az által ok taposott mezőkre, ezerszer szerencsés, ha a fokozott, hevített világosság fényénél ideje korán észreveszik nagy bölcseink, hogy nyomdokaikban halál és hervadás te- nyész. Eddig nem vala több szándékom mint álláspontjuk ingatag alapjait ösz- szerobbantani ; ma uj napszámokra vállalkozom : rámutatok kísérleti eljárásaik helytelensége, kémleleteik hiányosságára, feltárom vizsgálataik hézagait kutatásaik meddőségét, bevilágítom gyérítéseik és irtásaik czélszeriitlenségét, ráutalok eszközeik és módszereik hasznavehetetlenségére. Eddig csak az őket födöző álarczon iparkodtam stylommal nyilast ütni, ma a férczvágót a súlynak a sebességgel sokszorozó erejével dobom aranyfílsttel cziczomázott tokájuk ránézni közé, hogy tehetetlen kállaikról rongyokban hulljon le lábaikhoz és gyámoltalanságuk mez nélkül álljon ország-világ előtt. A bölcsesség mérvét az egyednél és a nemzetnél a belátás mély vége és gyorsasága állapítja meg. Más kárán tanul a bölcs, a magáén, — legalább a múltban igy tartották — a magyar. A franczia nemzet nagyságának titka a most felállított elvben bírja kulcsát. Szazakat, milliókat áldoz a tudomány nagy czéljaira, de nem a meddő tudományéra, mely hivalgókat és járdataposókat termel, hanem a gyakorlati tudományra, mely megsokszorozza az ipar erőt, termővé teszi a gazdálkodás munkáit. A franczia nemzet kormánya vetélkedve a kereskedői testületnek ezreket áldozott, hogy phylloxera kísérleti la „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Tenger és sajka. Csillagtalan, setét éjbe1 Zúg, üvölt a bősz fergeteg, S a vihar már széjjel tépte A végső horgony kötelet. A kis sajka irány tvesztve Vadul rohan a tengeren, Mig a messze láthatáron Ah ! egy vészes szilt megjelen. Szállt a sajka . . . irányt vesztve Szállt a bőszült babok fölött, S végre ah! egy égbenyuló Büszke szirten összetörött. Oly gyászosan súg a bullám S a tört sajka leng a vizen... Oh! mért szerelmem e tenger S a sajka mért az én szivem ! P Két szív románcza. (Heine.) Élt hajdan egy agg király Szivén a bú, tél fiit baján, S a jó aggnak ntje Ion Egy csodaszép ifjú leány. Volt egy ifjú apród is Aranyfürtös, s oly szép vidám, Vitte a selyem uszályt A királyné után. Ismered a régi dalt? Oly édes, ab ! oly bús a vég : Meg kelle halmok bajli ! Egymást nagyon szereték ! HALÁSZ FERENCZ. Nekrolog egy tizennégy esztendős leányról. Istenem, lehet-e szomorúbb tliéma annál, mint mikor nekrológot kell irui egy tizennégy esztendős leányról. Egy szép, egy kedves teremtésről, a kit rajongó testvéri s forró szülői szeretet ölel körül, kinek egy mosolyára kifakadt a legszebb rózsabimbó s kinek egy szavára is nyájasabb mosolylyal nyilt meg a bajnak A ki boldog volt, szép volt, zsenge volt, a ki tizennégy esztendős leány volt. Előttem fekszik az ő arczképe. Sötét haja gyönyörű hófehér homlokát árnyalta, szivárváuybajlású szemöldökei gyönyörig egy szempárt fogtak körül. Kitudott fejezni az a szép szempár valódi örömet, valódi boldogságot, valódi jó szivet, valódi kikeletet. Nem vehette le az arczképező azt a mosolyt, mikor ifjúsága és szépsége varázsa tükröződött ki szép szemeiből; de azt állomást rendezzen be Cognacban, melynek feladata volt biztos irtószert a phylloxerák ellen kikémleni, a vadságokat termő vészt a franczia bortermelőktől elhárítani. A kísérleti állomás vezérlete nem bízatott holmi utszélen felcseperedett bölcsekre, hanem a reál tudományok munkásaira mint Cornu és Maulifert. A kitűzött czél megvívásától még a reál tudományok ily nagy adeptjei is messze maradtak. A modern tudomány bölcseiben még mindig van valami a bábeli gőgből. Fönhéjáz, erején fölíil- válalkozik, Ítéletében megsüllyed valahányszor erői józan felbecsüléséről van szó. Röstelli meghajtani büszke fegyvereit a mindeneket berendező értelmi bölcseség kiapadhatlak forrása előtt, szélességében,elhamarkodottságában nem figyel azon végtelen jóságot sugárzó gond viseletre, mely bizalmat gerjesztő nyomait a nagy természetben mindenütt felsugároztatja. Vegybontó görebe- ikkel kezeikben tudósaink a természet minden uralkodó nagy törvényeit felbu- várolhatni vélik és megbotlanak oly egyszerű dolgokban, melyek szabályait a megfigyelő gyakorlati józan ész rég elleste. Ha. czimeretlen válságok, uj szokatlan csapások fenyegető jelenségei viharzának a láthatáron, a megrémültében fejét vesztett tudomány mindig titkon elrejtett, hozzá nem férhető, csak nagy költséggel termelhető szerekben hajhász és remél üdvöt és mentséget. A múltból szónokoljon bár feléjök akárhány tapasztalat : hogy minden egyetemes válságos bajoknak gyógyszerei egyszerűek, mindeuki által könnyen és elcsón hozzáférhetők. a kedves daczot sem, mikor néhány pillanatra meg tudott haragudni, hogy azután annál édesebben kibéküljön s annál forróbban szeressen. Piczi piros ajkain összefolyt a szellem meg a szeretet. Vidámság és szeretet, bensőség és őszinteség. Hát még mikor pajkos kaczajjal kisérte ártatlan mondásait. Rózsákat tűzött keblére. Azok a rózsák elhervadtak, a miként 0 is elliervadott. Már most nem fog vidámságától visz- haugozui a nemcséuyi szomorúfiizes kert, már most nem fölösleges a kertben az a néhány bánatos szomorúfííz. Szerető szülők, szerető testvérek, szerető ismerősök gyászolják halálát. Hiszen a ki ismerte, az szerette is egyszerre ; akárcsak a tavaszt. Nem titkolom el. Mikor a gyászjelentést fölboutottam és megolvastam benne a kis Herma lesújtó halála hírét, reszkető kezeimből kihullott a fekete lap s szemeimbe köimyek tóiultak. Pedig mindössze is csak egyszer találkoztam vele. Épen halottak napján történt. Halottak napján, mikor az egész természet elhervad, mikor a dalos madár is elhagy, mikor minden ékességét lehullatja a virány. Nem ilyen napon kellett volna örökre lehunyni szép szemét. Ez a nap a szenvedők váltsága, a csalódottak és nyomorultak megváltó napja. Hideg sírjára virágot hintettek a szerető kezek. De a természet sárga hulló levéllel temeti be a kis Herma fejfáját. Mindennek vége. Lehullottak a lombok, mint az ő iijuIly igazságok előtt a tudományok matadorjai szégyelnek meghajolni. Ha a levegő, a viz, a tűz, maga a föld a legkritikusabb bajokban csoda gyógy- erőt nyilvánítanak, annak gyógy hatásait szégyenkeznek a nagy közönség előtt bevallani, mert úgy találják, hogy tudós nimbuszaik menten szétpárolognuk, ha ily egyszerű nagy igazságok a nagy közönség egyetemes bír (okába mennek. Cornu és Maulifert urak som voltak mentek azon nyavalyától, mely érdemes kortársaikat bolygatja. Ők nem egyszerű, mindennapi, mindenütt kéznél levő szerekkel fogtak a phylloxerák kiirtásához, hanem erős, égető, maró, nagyrészt vegy 11 ton termett szerekkel fü- rösztötték, áztatták, párolták a phylloxera kát, üvegekbe Rugdosták, virágcserepekbe plántálták. 7—8-féle szert pocsékoltak el a tudós doktorok a cyan káliumtól a pikvín savig, a terpetiu szerig megkísértettek minden caustic.is szert, melyet csak a vegytan használatokra nyújt. Elfelejtették kísérleteik előtt felszámítani, hogy ha a gyógyítandó beteg tőke értéke csak egy frank, vagy mint nálunk Magyarországban igen sok esetben nem 5 osztrák krajczár : akkor a felhasznált szernek már ipso facto semmi értéke sem lehet, mihelyt annak adaga a tőke értéket kiegyenlíti, vagy plane tízszeresen is fölülmúlja. De már maguk a vezérlő elvek a melyeknek kalauzolása, mellé Cornu és Maullifert urak az experiuieiitálásokkoz hozzáfogtak, elhibázottak, haragosak és gyakorlatiatlan ok vnlának. Cornu és Maullifert urak legelésző*- is minden szernél annak rovarölő ha fását tették megfigyelés tárgyává ó sága, elhervadt a virág, miufc az ő szépsége’ elköltözött a madár, mint az ő vidám lelke, meghalt a kikelet, meghalt, mint a kis Herma. Istenem, mikor újra lombot fakaszt a kikelet, mikor újra bimbót nyit a virág, mikor újra visszatér a dalos madár, mikor újra föltámad a kikelet: oh fognak-e akkor is vigaszt keresni az ő szülői és testvérei ott a nemcsényi szomorú-fűzek alatt, fognak-e hinni abban, hogy a vigasztaló viszontlátás ott a boldogító túlvilágban örök időre lesz majd szabva méltatlan fájdalmak s meg nem érdemelt szenvedések enyhítő kárpótlására ? Higyjenek benne. Vigasztalódjanak általa. A kis Herma emlékezete minden tavasszal föltárnád. A kis Herma viszontlátása örök tavasszal fog kezdődni. AUCUN. Még egyszer alá és £§1. — Utolsó sétám Esztergomban . — Édes uagysád ! E levelet is bocsánatkéréssel kell kezdenem ; de ez Ízben nem hívok senki ember fiát tanúmul, hogy eddigelé való elo- dázgatásánalc bokros teendőim valának oka, azon egyszerű oknál fogva, mivel kedves uagysád úgy sem adna hitelt emez állításomnak, pediglen megdönthetien igazságon ■
