Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 87. szám

s egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy vidáman csevegve tartanak együtt a kis Margit (igy hívták a leánykát) lakása felé.

így sétálgatának együtt minden délben vagy eay hétig. De Jean ennyi boldogsággal még nem elégedett meg.

Ő többet akart s rendez-vonst kórt a kicsikétől. A lánykának tetszett az eszme és a sors is kedvezett neki.

Margitka papája, ki külömben becsületes nyárspolgár, s bőrkereskedő volt, másnap estére egyik barátja névünne- péro volt meghiva. A mama meg már régen künn nyugodott a kerepesi temetőben. Nem volt semmi akadály, kitűzték tehát másnap estére Margitéit lakására a találkozást.

Jean egy egész éjjel parázson feküdt s egy egész nap nem találta helyét ; olyannyira izgatott volt.

Végre eljött a várva várt est.

. . . Hosszú, édes, lángoló csókok ; gyengéd kézszoritások; a szemek mámoros villanása, s egy hófehér, puha kebel halmocskáinak lázas emelkedése beszélt a végtelen boldogságról.

Egyszerre csak ügy tizenegy óra felé irtózta tó csengetés, s elfojtott káromkodás zaja hallatszott be a szobába.

Margitka hirtelen felugrott a pain- lagról.

— Jézus ! — jön haza a papa!

Volt aztán ijedelem, jajveszéklés,

kéztnrdelés. Végre Jeannak egy mentő gondolat jutott az eszébe, — abba kapaszkodott. Sokat mondó pillantással veté szemét a nagy ruhaszekrényre. Margitka megérté őt, s nagy hamar betolta oda a corpus delicti!, már mint Jean pajtást, reázárva a kettős ajtót.

Alig tűnt el Neville, midőn belépett az öreg Kraxelhuber Tóbi, — két részeg pajtásával.

A név ünnepen a kelleténél kissé többet élvezvén a kegylevóből, — garázdálkodni kezdtek, — mire a vendégszerető házigazda kilökette őket.

Búfelejtőül eljöttek a Tó bili oz egy kis ferbli partidéra.

A kis Margit nagy zavarral fogadta őket. De mit se vettek észre.

Tóbi bácsi szótlanul dobta le, az uteza valamennyi pocsolyáját meghevert kalapját, aztán a kártyaasztalt oda helyezte a ruhaszekrény elé. Megkezdődött a blattozás, és folyt „csöndesen.“

De egyszerre csak zörögni kezd valami a szekrényben ; mert hát Jean úr szerelmes vérével — egy kis, mák- szemnyi, de nagy kötéltánczosi ügyesmikor a mamát a garde de dameok tisztes sorában elhelyezvén, szivére karján körülsétált a fényes terem tükör sima padlatán. Ifjú szivének minden becs vágja ki volt elégítve, mikor látta, hogy az ő megjelenésekor mint bomlottak fel az egyes csoportok, s mint irányult ő reá, kizárólag ő reá a jelen voltaknak osztatlan bámulatot sugárzó tekintete.

Valóban a sárga irigységnek is el kellett ismernie, hogy szép, hogy leírhatatlan szép volt ő akkor este. Olyan volt, mint egy mesés világ megváltott tündére, ki odahagyva mennyét, a földre szállott egy kis mézet lopni a világi élvezetek helyéből.

Megszólalta zenekar, s a négyes körök alkudni kezdetek, a pillanatban a fecskefarku fehéruyak kendők és glacée kéz láttára Angela finom patyolat kendőjébe rejté arczát, mert érzé, hogy áthoviilt az a felfutó vér bíborától.

Ruganyos léptekkel közeledők feléje a karcsú alak, s fivére bemutatá őt.

— Kedves nagysád, azon esetre, ha még nincs foglalkozva, legyen szabad esedeznem.

Pirulva nyujtá feléje az elajánlott tán- czok jegyzékét tartalmazó könyvecskét s liliomújjai úgy reszkettek, mikor annak kezét megérintik.

— Jegyezzen !

8 Jenő bejegyző egy tour keringőre, négyesre és fűzért;! nézni.

Társalgásuk tánczközben csak közönyös tárgyakról folyt, minek érdeket csakis a, társalgás élénk színezete kölcsönözhet s Angela szeme mégis úgy égett, szive mégis

séget kifeji! barna állatka — ismeretséget óhajtott kötni. Jean ezt zokon vette, s mind a tiz kölniével erősen protestált. Eközben könyöke véletlen érintkezésbe jött a szekrény ajtajával, ez okozta a zajt.

Az öreg Tóbi gyerek és baj társai gyanakodva ugrottak fel s a szekrény felé tartottak seprímyéllel ás fogpiszkáló val felfegyverkezve. Ekkor Margitka az ijedségtől erőt nyerve, felugrott, a lámpást elöl Iá,, s fellökte a kis asztalt, mintha, mindez csak véletlenül történt volna s felhasználva az öregek zavarát, kik ez újabb robajra hátrálni kezdtek, sebtiben kinyitó, a szekrényajtót, a szobaajtót s Neville barátunk szerencsésen kisurrant. Nem sok bajába került aztán Margitkának elhitetni a részegekkel, hogy nagy patkány volt a szekrényben.

Hanem hagyjuk Margitot és Jeant kaczagni Tóbi bácsi hiszékenységén s beszéljünk egy eseményről, mely pár nappal ezelőtt az egész fővárost lázas izgatottságban tartotta. A Petőfi-szobor leleplezését értem ez alatt. Magyar- országnak csak egy Petőfije van, (nem mondhatjuk, hogy volt), képzelhetni tehál a lelkesedést, mely félistenünk szobrának leleplezésekor a fővárosból a vidékre is elhatott. Jöttek is a küldöttségek mindenünnen, csak Esztergomból nem. Mind tudnak lelkesedni, csak Esztergom nem. És ez a város az én szülőföldem.

BABILLARD.

Oda át.

— Múlt vasárnap délután. —

Hallva a Móni gyerektől, a ki véletlenül szemünk elé került az utcán, hogy a párkányi hídon csak úgy hemzseg már a nép, egyben Párkánynak vettük útunkat, nehogy valamikép itt rekedjünk, tekintve, hogy a híd oly nagy embertömeg alatt könnyedén leszakadhat.

Párkányba érve, első dolgunknak ismertük, szertefürkészni a sürgő-forgó emberáradatban, hogy vájjon az a báróm gráczia nem röpked-e valamerre ?

Jó ideig jártunk már fel és alá, azaz, hogy lökdöstek jobbról balra, balról meg jobbra, szorítottak előre, nyomtak hátra, kíméletlenül hágtak tyúkszemeinkre, megropogtatták emberül oldalbordáinkat, jó darabig nyeldestük már a kellemetlen port, etle szemünket a kiállhatatlan füst és nagy sokáig kerestünk, néztünk, puhatolóztunk már

oly lázasan dohogott, ha tekinteteik találkoztak s karcsú dereka úgy remegett, mikor Jenő tour közben gyöngéden átkarolá.

S e közben elég alkalma nyílt Jeuőt jól szemügyre venni.

Csinos fiú volt, a férfias szépség azon jellegével, mely nem a vonások eszményi szépségében, nem azok művészi szabályosságában, hanem az egyes részek harmonikus arányában rajzolja magát.

Mozdulataiban a magasabb műveltség fesztelensége, eltauulliatlan finomság tüntette fel magát, s a csárdást ép oly kellemmel járta, mint a hogy csengőén hangoz szavait jó szive melegével tudta fűszerezni.

Mikor a franczia-négyest járták, egy figurával mindig elkéstek a nagy causerie miatt.

— Vigyázzon uram ! — dorgálta meg a cotilliou előtáuezosa JeuŐt, mikor nagy- lelkes szemeit oly epedő tekintettel tapasztá arczára.

Az óra már jóval túl kalandozott az éjfélen, mikor a társaság megelégelve a hál éj felséges gyönyöreit, oszlaui kezdett. Tudja Isten, mikor Jenő búcsúzott, Angela lelkében valami titkos epedés, valami elhaló sóvár vágy csendes forrása nyílt meg, melyből egy édesen kínzó beldogitó fájdalom szivárgott kifelé.

S csak midőn az ég homloka szemérmesen elpirult a hajnal szerelmes csókjától volt képes elaludni, s óh ! akkor is vele, egyedül ő vele foglalatoskodó kedve s eszmék riugaták a szender gyengéd karjaiba.

szanaszét, míglcn elvégre megpillantó!;- j tűk őket. tudnillik _a három gráciát,! épen felénk repülőben valamik. Igenis I kérem, angyalok a földön „járva“ is szálldogálnak.

Izibe elhatároztam magamat, hogy megszólítom őket. Hja! mikor szép leányokról van szó, oh! akkor én rendesen rögtön kész szoktam lenni azzal, hogy mily haditervvel lépjek föl. Közöltem társaimmal elhatározásomat. Az egyik, ki -• mellesleg mondva a fővárosi légkörben nevelkedett, nemcsak helyeselte, hanem jó maga is késznek nyilatkozott rá; a másik akadékoskodott, sőt mi több, a szó szoros értelmében ijedezett.

Megszólítani őket! Ki tudja, mit fognak gondolni felőlünk. Úgyis föltűnt már nekik, hogy egyre csak őket néz tik.

Minden ékesszólási tehetségünk igénybevételére volt szükségünk, hogy meggyőzzük őt arról, miszerint a lányok azt nagyon szeretik, sőt lesik is Elbeszéltünk neki egyet-mást a fővárosi élet titkaiból. Hogy csinálják ott a fiatal emberek. Feltűnő módon követik a nőt. Ahogy melléje kerülnek, esiptetőjükét az orrukra illesztik és úgy gusztálják. Föltéve persze, hogy van valami gusztálni való rajta. Égre- foldre esküdöztünk, hogy a nők egyáltalán csak a bátor férfit szeretik ; a bátor fellépés különben is nagyon imponáló.

Ámde hasztalan volt minden eslul- dözésünk, hiába való bizonyítgatásunk.

Nem és ezerszer nem !

Egyszerre csak szétnézünk, nagyot nézünk és az angyaloknak még útpo- rát sem láthattuk többé. Már elrönül- tek volt! Félénk barátunk jóízűt nevetett, mi meg szertelen módon boszan- kodlunk; ámde csakhamar felbátorodtunk. Majd rajok bukkanunk még. De vájjon mily irányban mentek ? (Ezer bocsánat ez ellenmondásért 1 szálltak akanini mondani.) Nem sokáig tétováztunk, mivel én egyben határoztam.

— Előre ! — hangzott a vezényszó és siettünk, amennyire az az istentelen tolongás engedte.

Veszett sietségemben majd fel találtam lökni egy kedves apróságot. (Leány- gyermek volt, ép azért mondom kedvesnek, mert igen knmiyűszerűleg úgy fordulhat, hogy még udvarolni fogok neki. Talán nem is kell valami soká várnom ; hisz mai napság nincsenek többé kis lányok.)

Majd egy szép asszonyba, ő nagyin.

fenő a pastourelle alatt egy kis virágcsokorral kedveskedett, melyben a legszebb egy rózsaszál volt, ép oly piros, miufcminő arcza lett, mikor átuyujtá. A között volt volt egy zöld levél, azt ő otthon kisded lugasával szemben egy virágos ágyba ültető. Az a kis levél megeredt az ifjú kegyes mosolyára kihajtott, s napról-napra tovább tovább nőtte magát. Angela nevet adott neki. s Jenőnek nevezte ; olyan volt neki a név, mint egy édes hang, mely nmltuuk édenéből visszacseng.

Órahosszig elaudalgott mellette, sóváron lesve levelei fejlődését, s a mily mértékben indái növekedőnek, ép úgy nőtt szivében egy édes fájdalom boldogító nyugtalansága, melyet születése pi lanatábau elfelejtett igazi nevén szerelemnek nevezni.

Ábrándozásainak, sóhajainak meghitt tanúja-e kedves virág, hol órákat tölt édes merengés között, hol fölkeresi őt dalával az epedő csalogány, s hová elkíséri a lágy szellő is. Csendes kedélyéhez szól itt a magány, hol háboritlanul kelnek fel kebelében a titkos érzetek, hol szivét oly sokszor megragadja egy kimondhatatan epedós, egy eddig nem ismert fájdalomnak édes kínja.

Felséges holdas estéken, mikor a kis patak halkan csobog, s a habfodrok a parti nefelejcseknek titokzatos mesét regélnek az ábrándvilágból, mikor a felhőfoszjányok mögül kikandikálö holdsugár és a kiváncsi csillagszemek ezüstös fátyolt vonnak a nagy virágszőnyeg fölé, ki lopja magát a zajos társaságból, s virágaihoz siet, hogy szabadága volt, ütköztem és még y kért I bocsánatot, a miért gömbölyű, havas I kebléhez értem kezemmel. Persze, hogy sz á n tszán d é k k a 1 te t te m.

istenem! milyen jó szívük is van azoknak a kedves teremtéseknek, melyeknek a legegyszerűbb neve; asszony. Bár megajándékozna egyik is szivével...

A czigánypecsenyél sütő sátrak elé érve, örömtelten kiáltá el magát fővárosi társam :

— Nini, ott vannak !

Egy niézeskalácsos sátra előtt állottak és fürkésző!eg néztek szét, merre maradtunk ?

Ijedező társam ajkán e boldogító fölkiáltás hallatára, a rémület sikolya tört ki;

— Már megint itt vannak ?!

Jót nevetve rajta, egyenesen az ostromállapotban levő mézeskalácsos sátor felé igyekeztem.

— Mit vegyek az én angyalomnak? — tanakodtam. — Yásárfiáuak csak kell lenni... Szívet! Igen, igen!... Ez a legeslegjobb, a mit vehetek számára. Ha van esze, bizonyára mindjárt megérti, hogy mire ezélzok azzal. Szívet adok és yiszont kérek. A csere nem megvetendő...

RAJONGÓ.

Vasárnapi levél.

(A tegnapi vigalomról. — Kérjük a föl yta- tást. — A mai nap eseménye. — Arany szobrára adakozó osztrákok. —)

Tegnap este a Fürdő vendéglő nagy termében megint vidám világ járta Az esztergomi aranyifjuság neki bátorodott s nagy hevenyében egy igen kedélyes i vigalmat csapott.

Éjféli tudósítónk szerint a mulatságró! éjféltájt csak annyi értesítést; vettünk, hogy az minden izibe sikerült.,

Kedélyes köz vacsora előzte meg a/ tánezot. Schleifer jó asztalának nemcsak; az az előnye volt, hogy sikerült fogá-- sokkal szolgált, hanem hogy aránylag* elég gyorsan jól is lakatta az embert..

Kezdődött azután a táncz, melynekJ nemcsak terjedelmes, de fölötte kedves névsorát jövő számunkban fogjuk megörökíteni. Asikerül t helyre vigalom olyané természetű volt, mint a jóféle könyv»- Szeretnék belőle mentül előbb a többié köteteket is élvezni.

Reméljük hogy az arany-ifjúság nemsokára kiadja a legközelebbi köte-e tét. Mindenki meg fogja találni ab báni

is a maga kedves fejezetét.

*

dón merülhessen szép álmaiba, miknek csőn dás képeitől alig tud megválni a szív.

S ilyenkor egy költői kép látogatjsj; meg, kihez delejes vonzerő ragadja, s ldrx egy találkozás futó pillanata mélyen a szik vébe vésett.

Most is épen reá gondol, a mint ; föléjjszép virág fölé hajol. Vájjon mit kérdéséi annak viaszfény fi leveleitől ?

Megválaszolnak-e azok neki ? Vagjoj tán nem is kérdez semmit, hanem a levelet©í lengésének halk beszédét kívánja elérteni u Annyi bizonyos, hogy midőn tőle elforio dúl, egy eltifckolhntl.au nehéz könycsepp tooj lul selymes pilláira, s úgy érzi. hogy szivei'/ nagyon de nagyon fájó szive akar mei9f hasadni.

Meglehet., talán azt suttogják fel éjjel azok a nagy levelek, hogy ott a bál éjen [■' csak azért látta Jenőt, hogy lágyuljon szrsg vében az a titkos, rejtelmes tűz, a szereleiisí lángja.

Az a lobogó, önmagát emésztő s raégtgó örökkétartó láng, melynek édes heve fájj/;} kiírnál égeti a szivet, de e mellett magaszsm tos örömet, fenséges mámort, és kéjes üóü vöt is nyújt, minő a léleknek más érzelméből nem fakadhat.

Akkor látta először s meglehet — t&t utoljára. Ki tudja, hol, merre jár azó'ó.vi Jenő, ki annyira foglalkoztatja szivét, hotp végre is egészen úrrá tette magát ott. vájjon emlékezik-e az is reá oly szivesee- vagy inás szemekben keresi menyországátb

Óh! meglehet, hogy soha többé íiesu fogja őt látni, pedig érzi, hogy miól'i, meglátta, lelkét elválhatathinul forrasztott1 emlékéhez egy szent kapocs; a szerelem1