Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 86. szám
Elbúcsúz tattuk. Egyszerűen, őszintén. Az az ősz haj, ;iz a galambfehér szakái tiszteletet érdemel ; 50 éves szakadatlan becsületes munka s 50 éves küzdelem a sorssal részvétet követel ; mindenki iránt nyájas barátság, jóindulat, őszinte jó lélek, megtörni nem tudó ifjú kedély szere tetet szül, — és mi megadtuk neki mind a hármat. S mikor megérniékezésképen átnyújtottuk azt a rögtönzőttkis Emléklapot, nem maradt szem könyezetleniíl, ajkunkra nem jutott szó csak a jó öreg zokogta: „Sohasem fogom elfeledni. Isten áldjon fiaim, Isten áldja meg a hazát“ ! Még egy „búcsúdal“ az ő legkedvesebb dala az ő legkedvesebb barátja szerzeménye, még egy kézszoritás, még, egy utolsó Isten hozzád. Nem sokan ösmerték közelebbről, de akik megösmerték, meg is szerették, nem sokáig volt körünkben, de emlékét meg fogjuk őrizni soká, mindenha ! HEINRICH EBÉNEK távozásakor. Hát mész körünkből drága, jő öreg, Hogy távozol a szívünk kesereg ; Itt hagyni minket? mond csak illik ez? Mikor ez nékiink annyi bút szerez. Azt hittük már, hogy a miénk maradsz, És ime tőlünk oly távol szakadsz, Hogy félünk : újra vajh, mikor Hoz össze minket egy jövendő kor ? Szerettünk és úcy fáj, hogy válni kell, Mikor találjuk egymást újra fel ? Mi voltál nékiink ? óh ki mondja meg, Te ősz fürtökkel oly ifjú öreg ;-— Te benned láttuk a rég múlt időt, Mely meghamvasztja bár a fejtetőt, De nem hatol a szívig, hogyha ép Lelkűnkben az eszmény, o drága kép. Az eszmény, ah csupán az ideál, A mely védpajzsfént oldalunkon áll, S nem engedi, hogy tél boruljon ránk, Ha ifjúságunk végig harczolánk. Tebenned él e drága szent erő, E minden sorssal bátran tűzkődé, S jöjjön vihar, jöjjön bár fergeteg, Szivedből az eszménnyel majd kikergeted, S ha küzködél eddig bár eleget, Mégis az a megnyugvásod lehet, Hogy még sem éltél henyén, hasztalan, A mit teremtél, annak örök haszna van; Csak lested száll a sírba teveled, Örök időkre szól hired, neved ; dőn elgondolta, hogy hát minek is kezdeti ki Pistivel, vagy legalább ne hurczolgatta volna oly csábosán szájacskáját mikor Pistivel beszélgetett. Mauczi a szó szoros értelmében meg volt ijedve, s ijedtében mert ártatlan asz- szonyka volt a legjobbnak gondolta levelet irui az urának, s megírta talán még haragosabban és megnyomva a tollat, hogy itt egy fiatal ember tolakodó viseletét tanúsít iránta. Oh! te szegény ötveues egy szuhos férj képében, mit vétettél te, hogy Manczi már meg téged ijeszszen ugy meg, hogy haragodban lollat ragadj, és ráripakodj a doetorra s elmondjad neki, hogy bizony a fürdőjének nem válik becsületére, a hogy a fiatal emberek ott udvarolnak, és hogy majd eljön a kedves feleségéért, s még az is meglehet, hogy igénybe kell vennie katona tapasztalatait. Párbaj! Halál! csak ugy ropogttata a világ pusztító lángot az a levél, s midőn az olvasásban a doctor ur hajszála merede- zett, Manczi épen kedélyes társalgásba volt merülve Pistivel. Manczi megtudva a nagy háborút csodálkozott hogy az ő Misije olyan nagy dolgot csinál a csekélységből. 0 már, ugy- látszik kitűzte a béke koszorúját. De a doctor lelkiismeretes ember. Neki magának is volt felesége, a kit félt. Mulbatatlen kötelességének tartotta tehát a fiatal emberrel közölni a férj nyilatkozatát. Pista nemcsak hogy nem ijedt meg, sőt vérszemet kapott, s büszkén mesélte hogy tőle féltik a szép assszonyt. Még az Mel’t a művészet olyan hatalom, A init nem győz le semmi sirhalom. — Hat mész körünkből drága, jó Öreg, Eregyj, eregyj, az isten áldjon meg, Az isten óvja minden léptedet, Szeretetünk, az ott leszen veled És ott is érzed fényét, melegét, Mely túlragyogja Olaszhon egét ; S fia, mit keressz, az örök ifjú álmot A messze idegenbe sem találod, Gondolj reánk, gondolj csak vissza ránk, A kik mindnyájan gyermekid valánk, S nyugtasson meg az édes gondolat, Hogy van a földön egy piczinyke hely, A mely mindenkor szívesen fogad, Hogy benn’ örök nyugalmat lelj ! LÁNYI ADOLÁR. Szombati vigalom. Mégis csak van abban valami hatalom, mikor olyan tiz szál legény kiáll a síkra és azt mondja, hogy „csak azért is.“ Mert hát tudnivaló dolog, hogy az az egetverő tánezos jókedv, a mi a a Fürdő vendéglő „nagy“ termét bol- naputánra olyan „kicsiny“-uyé fogja degredálni, annak a három röpke szónak az eredménye, hogy „csak azért is.“ Magát a titkot nem fogom elárulni. A nyíl ki van röpítve és czélt is fog érni. Pedig hát ebben a mi aluszékony atmospheránkban olyan igazi hősiesség kell, hogy beledördüljék az óriási csendbe : — Elég volt már, mozogjunk egy kissé, „csak azért is.“ * — Szabad kérnem nagysád az első négyest ? — Sajnálom, de négyre már foglalkozva vagyok, talán az ötödiket? — Foglalkozva? Mikor és kivel? Hiszen alig pár órája, hogy a vigalom eszméje nyilvánosságra jutott. — Hja kérem, épen ez biztosítja sikerét. Látszik, hogy a kik csinálják, jól csinálják. Annyian leszünk, a kik ott leszünk, mintha csak összeesküdtünk volna s annyit fog mindegyikünk tánezolui, mintha csak ellenünk esküdtek volna össze. Mert hát nem p'hrázis ám az, hogy rendezi az esztergomi fiatalság. Meglátja, hogy . . . — Tehát nincs reményem ? — Sőt ellenkezőleg. Biztos lehet, éjjel ^enét hozott Mauczi ablaka alá, s el- buzatta neki legkedvesebb nótáit, az persze Mancziuak is kellemesebb volt mint a vén zsidó köhögése. Lett aztán zavar Bábelben. Súgott búgott a sok irigy asszony. A comptesse visszazáródott s Mauczit kezdte per „szép menyecske“ titulálni. Mások szépségét kritizálták. Az egész fördő közönsége várandó volt; mi lesz ha jön a haragvó férj ? Csak a kit érdekel a fél nem látszott tudomást venni a történtekről, gondolataik magasabb régiókban kalandoztak. S múlt nap, nap után, s eljött a várva várt nap is, és a várt óra, és a rettegett perez. Manczink a közérdeklődés tárgya lett. Mikor jött a férje? Megjött-e már? Itt van-e már, suttogták. — Ma inkább sétálni sem mentek csakhogy az érkezésnek tanúi lehessenek s szánhassák az asszonyt vagy bámulhassák a hős férjet. S im a kocsi megáll, uagynehezen kimászik belőle egy öreg ur. Manczi örömsikoltást hallatva repül eléje, s ölelve fonja puha karjait a jő házibútor nyaka körül. És oh! Nemezis! az első kivel találkoznak Pisti. . . . — N. . . Pista úr, ki oly szives volt magányos óráimban szórakoztatni, —■ mutatta be íít Manczi. —- A - á á á Iá szol-gá-ja! kapja le kalapját a férj. — Szivemből örvendek hogy van szerencsém tisztelhetni uruságodat. A fürdői közönség ámul bámul. Tableau! Hozszú képek. Mauczi örvend, hogy az örvény széléről újra a biztos révbe léphet. Misije pedig hogy az ötödik négyest még vagy 30 pár fogja járni. — Elfogadom. S ha úgy lösz, sorra kihívom a rendezőket, ha pedig nem lesz úgy — fejbe lövöm magamat. * Nagyba vixelik a padlót; Pali külön szállítmány a húrokat rendelt inig. A veiitillatiét megtizszeresitik s a terem törpesége észetébon már előre is pirul. „Húzd rá czigány csak azért is“ ! Es járja a csárdás ki világos-kivi rradtig — és eszünkbe jutnak azok a jó idők a mikor még az ilyen est, nem tartozott a ritkaságok közé, és járjuk annál inkább és örülünk neki annál inkább ! * Mert hát mi tűrés-tagadás: nem úgy van inár mint volt régen ! A mikor még a férjem uram is olyan istenigazába megforgatta a más menyecskéjét, hogy csak úgy káprázott bele — a felesége szeme. Ma már csemecső korában megválasztja ki-ki a magáét s nem tágít az oldala mellöl, otthon meg bálban egyaránt. Félti a más pillantásától, hát meg a más táuczától ! — No de hát nem is olyan nagy csoda, mikor olyan isteni szépek manapság a Júliák. * Apropos! Vájjon ott lesz-e U is ? Ugy-e kedves olvasó nagy baj is az, mikor az ember az ideálját még csak meg se szólíthatja. Pedig hát mit adnék csak egyetlen egy fordulóért. Talán még a függetlenségein is. Ej, én sem vagyok jobb a déákné vásznánál, és mégis szidom a szőlőt mert, — mert savanyú. * Örökösen az a panasz ellenünk — fiatalság — ellen, hogy nem csinálunk semmit. Nos hölgyeim ! a vádat megakadjuk czáfolui, Önökön a sor, hogy megmutassák valljon csakugyan rajtunk mult-e ? Karczolatok a vásárról. Párkányi vásár! Mennyi remiuis- ceutiii, mennyi édes emlék ujul meg ezen a napon. Vissza álmodjuk deák- életünk édes és keserű napját. Párkányi vásár! Mi voltál te nékiink akkor! Mikor még úgy tudtunk lelkesedni egy kis szabadságért, a lánggal boldog, hogy szép kis feleségét egészségben találja, s őrömében elfeledi az udvarlót és „katonai tapasztalatait“ Csak a Pisti szive sajog és fáj mindaddig, inig egy robogó hintó nj szép asz- szouyt hoz. Vaskovifsné Serédi Bella. — Takács Imre hangversenyére nagyban folynak a készülődések és próbák. A női karban a következő hölgyek vesznek részt : Dr. Berónyi Gyu- láné, Borsi tzky Otfcóné, Felsenburg Gyuláné, Kluger Blanka, Kuzmich Gizella, Mayer Mariska, Palásthy nővérek, Pissuth nővérek, Sternfeld Rezsőué és Szerencsés Linka. A zongorán közreműködnek Mülenau kapitáuynó és Fel- sonburg Gyula. A katona zenekari próbák Komáromban tartatnak meg. — Új térkép. Magyarország legújabb térképét adta ki s küldte meg nekünk Posner K. L. budapesti mii- intézete. A világos áttekintésü, tiszta nyomású s tekintélyes nagyságú jó térkép azt bizonyítja, hogy kőnyomdai iparunk a térkép kiállítása tekintetében már bátran megállhatja a külföldi orŐ3 versenyt. égő gesztenyéért, a bódék tilalmaiért, meg a panorámák látváuyosságain. Azok az idők eltűntek és úgy tetszik velők a párkányi vásár költészete. Hej több, sokkal több volt az akkor még, mint egyszerű vásár, odavittük reményeinket, örömeinket és boldogsággal meg káprázattal tele jöttünk haza. „Haj, de így jár minden az ég alatt.“ Ma már nem láttunk benne egyebet, mint pénzes keresőket és élelmes kínálokát, füstöt és sárt, meg egy pár szerencsétlen flótást, a ki nem tud a világba másképen boldogul i, hát beállott bolondnak. Az az őrületes zaj nem vegyül már olyan fenséges harmóniába s azt a párjával naphosszat éneklő dalárust nem tudjuk már végig hallgatni —- anélkül hogy kedvünk ne jönne megbotozni. Igazán szánalmas teremtése az Istennek ! Ott dalolja végig feleségestül hajnaltól késő estig ugyanazon az egy nótán Bucsánszky és Tatár Péter minden „Históriáit“, mikor annnyi vágathm fa és kapáltalaii föld vau ebben az országban. Végig jártuk a panorámákat is. És láttuk, hogy jöttek helyünkbe mások, a kik gyönyörködni tudnak az olcsó látványosságokon és örülni a „nyert“ veszteségen. Csak annak a jó atyafinak nem tudtam méltányolni felháborodását^ a kinek a szerencse szarujából egy divatos harisnyakötő jutott. Nem tudta, megbecsülni annak a 48 éves hajadon- nak a gyengédségét, a ki pirulva nyújtotta át neki. Kijutott a czigány pecsenyéből is.. Este fele kedves társaságban occupáltuki biró uram sátrát s olyan tűzről pattant) pecsenyét tálalt fel a tűzről pattant) menyecske, a melynél csak annak ar a szép asszonynak a mosolygása volt istenibb, a kit a szerencse oda ültetett! közibénk. Folyt a „burcsák“ harmadfél czi-i gány húzta a kesergőt — s el is vi-i gadtunk volna rajta talán jövő vásárig.;: Késő éjjel volt mái’, mikor haza-i felé jövet találtuk magunkat s ha neme is éltük végig a „nagy nap “-nak haj-i dankori gyönyöreit és mulatságait..! magunkkal hoztuk egy kedves társasági s egy kellemesen eltöltött est jó emu lékét. Vásárfiábau sem volt hiány. Az a mindenféle apróság aunyy mindenfélét tud elmondani. A fütyüllőnek, az esernyős faluséi asszonynak, a „racscsoló“ kereplőnek gyakran több a becse előttünk, nagjg gyerekek, mint á kicsik előtt, a kiíi. játszani tudnának vele. Valóban én le vagyok „pipálva.“1., De hogy én sem feledkeztem mege. önökről, mutatja ez a czikkecske s lesi gyen ennek is mentsége, hogy „vásárrá munka.“ L. A. Hírek. — Emlékszobrot Arany JánosnatoK A halhatatlan költő emlékének emöir lendő órezszobor ügyében a fő városbeliül megnyíltak az adakozások. Azt hiszsei szűk minden honfi sietni fog a némáié zeti kegy ölet ez adójához hozzájárulni! s azért örömmel csatlakozunk mi is g a gyűjtők sorába: Midőn városunk é) megyénk hazafias közönsége figyolmélxloj ajánljuk ez ügyet, gyűjtésünket ezemej nel 5 írttal megnyitjuk. Eddigeló adaíu koztak : „Észt. és Vid.“ szerkesztősége 5 fn] Dr. Vállas Rezső ügyvéd . 2 r. Element Ferencz és neje 2 Gyűjtésünk eddigi eredményét, melon körülbelül a 40 frtot meghaladja jövu>| számunkban hozzuk.
