Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 85. szám
Esztergom, IV. évfolyam^ 85. szám. Városi és megyei érdekeink közlönye. A EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR : egész évre..........................................6 fii. — kr. fél évre ...............................................3 „ — * n egyedévre..........................................1 „ 50 * Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Lőrincz-utcza 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KJ ADÓ H l V ATAL: )ZÉCHENYI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabhan közöltéinek. NY1 LITER sora 20 kr. A mikor üres a lap. A hírlap olvasás szenvedélye tagadhatatlanul igen sok előnnyel, de több hátránnyal jár. Tájékozódni mindenről, rérdeklődni minden iránt, tanulni a felhozott példákból s művelődni a folya- [,matos eseményekből, az mind igen szép, [:Bieg igen hasznos. Hanem a hirlapolvasás szenvedélye ja magyar közönséget elvonja az irodaidon! pártolásától. Néhány hírlapra elö- tfizetni még nem elegendő lerovása a £ magyar irodalom emelése iránt való fkötelezettségünknek. Már pedig a hol iigenis befészkelődnek a napilapok, ott rugyan könyvekre nem nagyon költe- íkeznek. Megvesztegeti a helyes nyelv érzéket fiaz a sok lelketlen ujsággyártó, a ki iizgékonv természeténél fogva alkalmas Hebet ugyan sensatiós és botrányos ese- amények kipuhatolására, de sem elég Jizlése nincsen a válogatásban, sem elég dközlotehetsége a nyelv törvényeinek gszigorú kezelése által. A mi azonban a legszomorítóbb, a sajtó még mindig nem tesz különbsé- gget az újdonság meg a közölketetlen- »gség között. Lehet, hogy holmi öngyilkosságok, íccsábítások, családi botrányok s több Pefféle piszkos események, ha néhány hóra múlva uyomdafestékbe kerülnek, Jitt-ott megteszik a hatást, szórakoztat- ;coak, sőt elérik talán még azt is, hogy [ bizonyos olvasók részéről a lap ügyes szerkesztésének hírére is kritikául szolgálnak. De mit művelnek a tömegnél ? Az öngyilkosságok részletes és ér- dekfeszitő leírása keverve mindenféle reporteri kiczifrázó alkatrésszel, az öngyilkos kiváló leírásával, utolsó sorainak közlésével, végső sóhajának érzékeny vázlatával a nagy tömeg előtt nem a szórakozást, hanem az utánzási hajlamot inspirálják. A mint hogy nem egy eset van rá, hogy elégedetlen exis- tentiák kedvet kapva az érdekessé válásra, megitták a gyufaoldatot vagy leugrottak a lánczhidról. A hirlapolvasás szenvedélye átragad a család minden egyes tagjára. Nincs szigorú ellenőrzés alatt, hogy az iskolás gyerek vagy a serdülő leányzó bele ne tekinthessen a botrányok gyűjteményébe, a szöktetési, csábítási, házasságtörési, meg minden egyéb skandalosus história megöl vasasára. Hány iskolás gyerek meg serdülő lányka phantasiáját vesztegette már meg egv-egy robinsonad vagy szerelmi história, a mi botránnyal végződött ! Hoszterrel a napilapok annak idején sokkal többet foglalkoztak, mint a legkitünőlHr~álíamférfiak vagy jeles emberek méltatásával. Nem akadt utána akárhány alak, ki neki vágyott a híressé gyártott rabló- gyilkos babérjaira! Vallás és erkölcs, jóizlés meg válogatás csak igen elvétve fordul elő a napisajtó legolvasottabb sorai közt, az újdonságok rovatában. Pedig a sensatiohajhászat helyett mennyivel többet érne a uolgári erények kifestése, a gyilkosságok helyett az erkölcsös események példázgatása, csakhogy fájdalom, oz manapság már nem pikáns. Ha nincsen gyilkossági hírünk, botrányunk, betörési, zavargási, veszekedési, szöktetési újdonságunk, ha nem közöljük azt, a mi fájdalom néha-néha mint családi vagy társadalmi skandalum fölmerül, akkor ránk olvassák, hogy üres a lap. f Az ilyen igényekkel fogalmazott kritikának azonban sohase leszünk követői s inkább ilyen értelemben akarunk üres lap lenne, mint a jó Ízlést és erkölcsöket megvesztegető botrányok gyors krónikásai. Kisdedek a színházban. — Dialóg. — — Nos, az utolsó előadás csak nem utolsó a direktor rubrikájában ? — A leglátogatottabb este. — Valóban páratlanul nagy közönség. — Hát még a közönségen kivül ! — Csak nem számítja föl a láthatatlan szellemeket, például az angyalokat ? — De nagyon is, még pedig“ fiók kiadásban. Lássa kérem én az egyszer elszántam magam egy olyan munkára, a mit csak nagyon ritkán cselekszem. Megolvastam a kisdedeket a színházban. — Gyönyörű passió! — De nagyon tanulságos. — Ugyan már megint micsoda axiómából indul ki ? — Hát csak abból, hogy a kisdedeket színházba vinni valóságos botlás a házi nevelés részéről. — Ugyan csak ne oly komolyan. — Hallgasson meg kérem. Higyje ' el, hogy a színi előadások az éretlen elmére kártékonyán hatnak. Olyasmivel töltik be a szellemet s foglalkoztatják a kedélyt, a mi nem való oda, a hol még az érzések éretlenek, a megértés fejletlen s a fel fogás tétovázó. Az olyan apróság nagyon hajlandó a szini- előadásból kivonni azt, a mi a képzel- met megrongálja s a gyermeki naivsá- got, mint a gyümölcs hím porát durva kezekkel letörli. — Ne mondja. Hiszen mai nap már nincsenek gyermekek. — Elég szomorú, hogy igazat kell adnom. Mai nap már nincsenek gyermekek. A szülők igen korán hozzá szoktatják magzataikat olyasmikhez, a mik lehetségessé teszik az ön állítását. Nem válogatják gyermekeik előtt a kifejezéseket, nem járnak elől gyermekeiknek válogatós példákkal, nem tartják vissza a felnőtt világnak való élvezetektől, sőt beavatják az érettek számára való dolgokba. — Es van abban valami rosszal ni való, hogy mai nap olyar. igen korán megérik a gyerekvilág? — De nagyon is van. Mentői korábban érik valaki, annál gyorsabban le is áldozik. Maradjon a gyermek gyermeknek; társalogjon bábuival s ne járjon az esze színházon; tanulja pontosan leczkéit s ne kívánja, hogy a mamához hasonló ékes bánásmódban részesüljön az aranyos fiatalság részéről; nőjön szép lassacskán s ne járjon az esze bálon, hangversenyen meg nyilvános mulatságon. — És mi szükség van arra, hogy a gyermeket zsenge korához méltóan neveljük ? — Semmi egyéb, mint a kedves mamák részéről egy kis tapintat. Szépségednek fénye. . . Szépségednek fénye, Ifire, Mint napfénye, messze terjed, Jöttek is, kik felajánl tak Gazdaságot, fényt, szerelmet. Én szivemet ajánlám fel, Ez az egy birtokom volt csak, S te e szivet, szegény szivet, Elfogadtad— s eltapostad. LÉVAI SÁNDOR. Egy bizonyos korban. — Olaszból. — Sajnos, úgy van ! Ezek a ritkuló hajam ö.özött bujkáló ezüst szálak, ezek a Berni ; Los nője sorsára jutott fogak, melyek zaráu- ..'Oksággal és magánnyal fenyegetnek, e fi ilenczes számú szemüveg, mely már nem gén válik be, s melyet nemsokára nyolczas- ial leszek kénytelen felcserélni, mindez azt )jíizon\itja, hogy rám nézve is elérkezett egy iizouyos kor; azaz a legváltozatosabb, a igrugékonyabb, és a legbizonytalanabb kor, z a kor, mely mint a Dante által megéuelcelt isteni jóság kiterjesztett karjaival átölelhető; kor mely ingadozik közepette a . . . elég! egy bizonyos korban nem beszél az ember számokról. Sajnos, értem és jól érzem azt a sok prózai kellemetlenséget! Oh ! a rault szent látszatának fényében sokkal szebbnek, és átalakulnak tűnik elő nekem az azúrkék mezőn arannyal himzett imádott ifjúság .. de elég! egy bizouyos korban se számok se frázisok ............! E gyébként legyünk igazságosak, miért volna épen szükséges egy bizonyos kor kellemetlenségeiről és erőltetett nélkülözéseiről elérzékeuyülve szólaui, anélkül, hogy az ember annak valódi előnyeit ne méltatná? Hisz ebből annyit lehetne felsorolni, hogy kétszer ilyen terjedelmű lapot is j megtölthetnénk vele ! . . . Az idő mely fakóvá teszi a bizonyos bosszú egyeuszekrényben pihenő atlasz mellényeket, és megvéniti a hajdan ragyogó selyem henger kalapot, le is csillapítja érzelmeinek régi hevét, szerény szürkeséggel tompítja bajának egykori fényét, kölcsönöz neki egész életére bizonyos közönnyel párosult nyugalmat, és a lehűtött lelki szerencse ráilleszti azon éles és jól mutató szemüveget. melyen át az egész világ oly színben tűnik elő, mint a milyen . — Az Idő — ez a hatalmas itélő-biró, ez a szardíniái mosolyával telt vén gúnyoló — megmutatta már neki, — nappali világossággal — a minden siker, s raiudeu frázisnak — mely a tizenuyolcz éves korban nem szokott hatás nélkül maradni — hírlapok, meetingek, parlametek, kritikák, sziliházak, iskolák, értekezletek, szószékek és tőzsdék frázisainak ürességét. Az idő meg- ismerteté vele már a világ minden szenvedéseit, mert megtanitá °t az élet két legnagyobb fájdalmának, a féltékenységnek, és a fogfájásnak elviselésére. De hisz ő már átengedte a bájos Lídiát a huszárhadna- gyocskának, és már azt is megszokta, hogy a kenyér héját óvatosan rágicsálja, kivált mióta a doktor eltávolította szájából utolsó ellenségét is. De az Idő még másra is megtanitá őt; kigvógyitá azon félénkségből azon báuatos lázból, mely azelőtt minden legcsekélyebb ballépés után lelkét kinozá kiábrándította azon előítéletből hogy a világ véleményével törődjék. Ezen felette erkölcstelen evkölcsbiró fülébe súgta: „A világ elég dolgot látott már, és lát napról napra bogy sem a te hibáidat magukban állóknak tekinthetné. A világ annak tart, amit mutatni tudsz, nem pedig annak a mi vagy. Belezuhantál az örvénybe ? Nem baj! Elég ha önerődből és a nélkül hogy zavarba jönnél, ki tudsz belőle emelkedni, törüld le blazirt kendőddel a sarat, nézz magad körül, s haladj tovább utadon, mintha semmi sem történt volna. És nem is fog történni semmi. A szerelem — belátom — szép dolog, de nem mindene az embernek. Enuek már egyébre is kell gondolni, mint kizárólag Emilia rózsás ajkaira, avagy Zsófia ragyogó szemeire, ott vaunak az ügyek, a barátok, a társaság, a politika és az adók. A könyvtárban Ovid és Petrarkán kívül más könyv is van. Átmentünk rajta mindnyájan éreztük Sámson és Rómeó, Herkules és Werther, Jakab és Glanfaldoni lázait. De a tűz után csak hamu marad, és az ember folytatja életét, az élet marad, s bele kell nyugodni. De végre is orania tempus babent ! már csak vallja meg kérem maga is Tresz- telle asszonyság uem találná-e kissé helyén kívülinek, együgyünek és nevetségesnek, ha érdemes férje, a rendjelekkel megrakott mellű osztályfőnök úr, ma is úgy viselné magát Ön iráuyábau, mint huszonöt évvel ezelőtt, ha ugyanazon kifeje- jezésekkel élne, melyeket egykor, amidőn önnek szerelmét először bevallá, vagy melyeket ajkai rebegtek a mézesbetekben. Mit szólna hozzá — legyünk igazságosak — ha kedves férje, vacsora után az utolsó falatot lenyelve ön felé közelednék sarczára mély sóhajokat lehelne a kéj extasisában ? Ha a helyett, hogy lefeküdnék, s szokása szerint nagy hamar elaludnék, térdre borul ön előtt, s kezeit szorongatva könyeiben fürösztené meg? Mit szólua kérem ha másnap a helyett hogy annak módja szerint a rendes időben hivatalába menne, és a helyett hogy önt a házimunkák nyugalmas elvégzése végett magára hagyná, minduntalan haza jönne a minisztériumból hogy önnek egy virágcsokrocskát átnyújthasson, vagy hogy öntől egy csókot kérhessen? Különben ha az ember már egyszer lemondott minden finyás és érdekes kalandra való igényről,ha levetette Don Jouan selyemköpenyét vagy Werther ezüst gombos kék frakkját, midőn már nem küzd bódítás után, akkor, de csak is akkor, azon bizonyos korban kezdi csak becsülni, s élvezni tanúim a női társaságot. — Egy busz éves ifjú számára nem léteznek nők, csak egy nő, — a bálokon, a lAz „Esztergom és Vidéke“ tárczája
