Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 76. szám

Kecskemét százezreket vesz be alma, körte, sárgabarack, őszibarack és spa­nyol meggyből. Követni kell, szorgalom mel­lett, a jövedelem forrása biztosan megnyílik. PÓLYA LAJOS. József főherczeg Esztergomban. i. Az előkészületek. Már napok előtt hozzánk jutott a bír, bogy a legnépszerűbb főherczeg városunkba érkezik. Sürgősen hozzá­fogtak mindenfelé az előkészületekhez, hogy a főherczeget, ki legelőször jön városuukba méltóan fogadjuk. Külön előkészítő bizottság műkö­dött a megyeházán Kruplanicz Kálmán elnöklete alatt, külön bizottság dolgo­zott a városházán Pap Jáuos polgár- mester vezetése mellett. Programm szerint történtek a megállapodások. A külömböző egyesületek is érte­kezleteket tartottak. A társadalomban mindenfelé a főherczeg megérkezéséről beszéltek s mindenütt a méltó fogadtatás módozatait beszélték meg. A fogadtatás tehát a sokoldalú ér­deklődés után imposánsnak Ígérkezett. II. Esztergom Nánán. Hétfőn este nyolcz órakor az esz- tergomnánai indóház olyan ünnepélyes képet nyújtott, a milyet még talán sohasem. Az épület fényesen ki volt világítva. Guirlandeok és virágcsokrok díszítették a falakat s az ablakokat. A ház előtt tömérdek sok fáklyás sorakozott s egész tábor kocsi állapodott meg. Az indulóház folyosóján ebedi, pár­kányi és muzslai pórlányok képeztek sorfalat ünneplő ruhában, kezökben vi­rágokkal, fejőkön koszorúval. A perronon a megyei tűzoltók so­rakoztak s tartották főn példásan a rendet. Az alispán, a polgármester, a me­gyei és városi főjegyző, a két szol-v gabiró teljes díszruhában vonultak ki. Henueberg honvédtábornok s két hon­A színészt a müveit közönség Ízlése emelje föl magához s a színész a kevésbé művelt közönséget emelje föl magához. Ez a viszonyos hivatás. így szűnik meg a két pólus, mely uá- lunk a színészetnek eddigeíé megölő betűje veit. AUCUN A főherczeg Ígérete. Majer István püspök ur kérdést intézett a főherczeghez, hogy elfo­gadná-e a különböző esztergomi testü­letek és egyesületok tisztelgését, mire a főherczeg az idő rövidségét s hiva­talos elfoglaltságát hozván föl ment­ségéül, azt az ígéretet tette, bogy a mint a horczegprimás palotája végkép elkészül, hosszabb időre fogja meg­állapítani második látogatását Eszter­gomba s akkor fönségos nejét, Klo- tild főhorczegnőt és családját is magával hozza. védezreiles vezették a honvéd tisztikar fogadó bizottságot. A hivatalos fogadó személyeken kívül közéletünk számos tekintélyét üdvözöltük az indulóház előtt. A futárvonat kilenczedfélkor robo­gott be a pálya udvarba. Két zenekar zendült meg, mozsa­rak dörögtek s hatalmas éljenzés vihar zott, midőn a főherczeg díszes, környe­zetével elénk lépett. Daliás megjelenéssel üdvözölte első sorban is a honvéd tisztikar elöljáróit, azután az alispán felé tartott, ki őt a következő beszéddel köszöntötte : Hódolatteljes tisztelettel és a legősziu- tébb hazafiui szeretettel fogadja fenségedet Esztergoramegye közönsége Párkány mező­város határán, azon történelmileg nevezetes helyen, a hol épen két évszázaddal ezelőtt fenséged egyik nagynevű ősének, Lotharin- giai Károlyuak fővezetése alatt oly annyira tönkreveretett az izlam felfuvalkodott ha­talma, miszerint a szomszédos hat ezer fő­nél erősebb esztergomi török helyőrség a védelmet meg sem kísérelve, rimánkodva esdett a szabad elvonulásért. Fogadjuk fen­ségedet, hogy átkisérjűk a Sión tövébe, a melynek tetején a hajdani királyi lakban egy ezredév előtt ringatták Sz. István első királyunk bölcsőjét, a ki leányágou egyik Őse volt a még most is dicsőségesen ural­kodó királyi családunknak, s igy fenséged­nek is, ezen királyi család egyik legdrágább gyöngyének. Szivünk legbeusőbb melegéből üdvözöljük tehát fenségedet körünkben úgy is mint egyik legnemesebb sarját azon di­nasztiának, a melyért minden igaz magyar ember életét és vérét bármikor feláldozni kész. De úgy is mint a magyar királyi hon­védség főparancsnokát, a ki magas hivatása körében fejleszteni törekszik ezen intézményt hazánk és alkotmányunk egyik védpajzsát, nemzetünk egyik drága kincsét! Áldva áldjak a mindenhatót, hogy fenségedet körünkbe szerencsésen elvezérló és imánkban kérjük, hogy fenséged a királyi trón dicsőségére, fenséges családja boldogságára, hazánk és nemzetünk javára és mindnyájunk őszinte örömére még sokáig és boldogul éljen. A főherczeg röviden és magyarosan megköszönte a fogadtatást s biztosí­totta a megyei közönséget, hogy őszinte jóindulattal van eltelve valamint a haza minden, úgy e megye egyes fiai iránt is. Lelkes éljenzések kisérték végig a főherczeget a folyosón, hol Reviczky Győző párkányjárási szol gabiró a követ­kező szónoklattal fogadta: Fönséges főherczeg, legkegyelmesebb uram ! Engedje meg fenséged, hogy mint e járás szolgabirája, úgy magam mint annak közönsége nevében, szerencsés megérkezte feletti benső örömünknek nyilváuulást ad­hassak. Isten hozta fenségedet — legyen meg­győződve, miszerint e lelkesedés nem a puszta szokás, hanem fenséged iránti leg­őszintébb szeretetünk és tiszteletünk szü­leménye. Egy szívből és lélekből kiáltjuk, miszerint fenségedet, a legnépszerűbb kirá­lyi főherczeget, ki a magyar népet oly iga­zán szereti s kit a magyar nép rajongásig oly szívói igazán szeret, József főherczeg Ő fenségét a magyarok Isteue még igen so­káig éhesse ! A főherczeg meleg kézszoritással köszönte meg a fogadtatást. Erre a szolgabiró kedves kis leánykája, Árpa- din egy koszorút nyújtott át, nemzeti színű szalaggal, a mit a főherczeg nyá­jasan megköszönt. A kis Reviczky Arpadiu a követ­kező dictióra gyújtott: Fenséges urunk! Isten hozta körünkbe, fogadja o koszorút hódolatteljes tiszteletünk je­léül kegyesen. A borostyánból fűzött s piros és fehér virágokkal díszített nemzeti szalagos koszorún a következő felirat volt olvasható : Józsof főherczeg ő Fonségének 1882, szopt. 18-án. Hódolatuk jeléül a párkányjárás szolgabirája ésközönsógo. Erre Józsof főherczeg s b. Nyáry Jenő a herezogprimás fogatába helyez­kedett el s nemsokára megindult a végtelen hosszú kocsisor a város fölé. A nánaí utón egész Párká iy:g fák­lyások voltak felállítva. Több helyütt görög tüzek gyultak ki s üdvözlő lövé­sek hangzottak. III. Párkányban. Párkány derék és hazafias közön­sége nagyszerűen kitett magáért. Nem volt egyetlen egy utraeső háza világí­tás nélkül. Sok transparent, fényes kivilágítás, két hatalmas zöld lombos s nemzeti zászlós diadalkapu s a lelkesen éljenző közönség majd áttörhototlen áradata üdvözölte a főherczeget. Rogrün gyógyszerész előtt gyö­nyörű tűzijáték világította meg a díszes kocsi sort. A nagy dunai hid is imposánsul ki volt világítva. IY. Esztergomi fogadtatás. A vár ősi ormairól taraczklövésok dörögtek, a város dunafelől eső része fényesen, sőt sok helyütt pazarul ki volt világítva s a prímás palotáját gyönyörű tűzi játék vette körül való­ságos tündórfénnyel. A hídtól kezdve föl egész Majer István püspök lakásáig megszámlálha­tatlan közönség sorakozott, mely levolt kalappal fogadta, üdvözölte és éljenezte a főherczeget. A főherczeget a kanonoki lakok előtt már hatalmas közönség várta, melyet a tűzoltók által vont kordón tartott távol a bejárattól. Majer püspök lakosztályának kapu- alját egész föl az első emeleti nagy terűiig szalonruhába öltözött urak állták el két sorban s erős sorfalat képeztek. A uagy teremben, hol a fogadtatás történt városunk és megyénk összes intelligentiája találkozót adott. A főpa­pok festői díszruhában vették körül szónokukat. A püspök disztermében gróf For- gách Ágoston nagyprépost a következő nagyhatásű szónoklattal üdvözölte a főherczeget: Csiszári királyi Fenség, legkegyel­mesebb uram ! Az esztergomi káptalan, megye és vá­ros összes közönségének, minden rendű és rangú lakóinak nevében, mély hódoló tisz­telettel, legbensőbb örömmel üdvözlöm, Is- teu hozta fenségedet! Fölötte szerencséseknek érezzük ma­gunkat, köriinkbeu fogadhatni Fenségedet, kinek csak neve fölemlitéséuél is már hőn dobog minden magyarnak szive, mert Fen­ségednek magas személyében nemcsak Fel­séges urunk s Királyunk, a legkedveltebb uralkodónak közeli rokonát, hanem hazánk­nak is leghívebb, leglelkesebb szeretett fiát, a hazafiúi és családi magasztos erényeknek megtestesült kópét tiszteljük Fenséged ma­gas személyében. Mély alázattal esedezünk, fogadja Fen­séged kegyesen szivünk sugallta hódoló tisz­telgésünket s engedje, hogy bű ragaszko­dásunk, határtalan bizalmunk, mély hálánk, őszinte tiszteletünk, lángoló szeretetünk kifejezésére használjuk ama felkiáltást, mely- lyel a magyar szivéuek minden j ó érzelmeit szokta kifejezni. Fenséged friss egészségben, boldogan sokáig, sokáig éljen! Á főherczeg a szóuok beszédére vá­laszolókig kiemelte a magyar főpapság nagyszerű érdomeit s éltette a főpapságot és a várost. Szűnni nem akaró lelkes éljenzések kísérték a szónoklatot s erre a nagy­számú előkelőség eloszlott. A főherczeg ogószen kis körbon magában maradt, hogy az egymásból folyó ovátiókat a püspök ablakából fogadja. Dr. Helcz Antal beszéde az al­kalmi szónoklatok közül mind forma, mind tartalom tekintetében igen kiemel­kedett. Csengő hangja s világosan szóta­golt előadása egyetlen egy szót sem engedett veszendőbe menni. Beszéde ogósz terjedelemben a következő : Fenséges császári Főherczeg és királyi Herczeg ! Kegyelmes Urunk! Itt, e századok történeti emlékei által megszentelt helyen, melynek — a hős Szo- bieszky mondása szerint — minden marok­nyi földjéből honfiaknak a hazáért ontott vérét lehetne kifacsarni, — a magyar Sión tövénél, hol szent István fejére a magyar nemzet európai czivilizációjának keresztvize hullott, s melynek ormáról 882 év előtt először villant a világ szemébe a magyar apostoli szent korona fénye, hogy azóta le­folyt annyi század vészei és zivatarai kö­zött majd a nemzetet ért csapások és meg­próbáltatások vérszinű viszfényében, majd a dicsősógtüzében, de mindenkor feuuen ra­gyogjon, s ragyogását erős hitünk szerint — a már-már beköszöntő újabb ezredévben is ujult fénnyel tündökölhesse: az ős Esz­tergom város polgársága jelenik meg üdvö­zölni Fenségedet; — üdvözölni azon hódoló tisztelettel, melynek hagyományos érzetével hajlik meg a magyar a fenséges fejedelmi ház tagja előtt, — üdvözölui még inkább azon a lelkesedésig fokozódó benső ragasz­kodás és szeretet érzetével, melylyel Fen­ségedben a magyar haza igaz hű fiát büszke Örömmel szemléli és vallja magáénak a nemzet egyeteme. Azért ünnep ez ma nekiirf?, örömnek ünnepe, midőn először vagyunk szerencsé­sek ez ős város falai közt fogadhatni Ó8 szemtől szembe tisztelhetni, szivünk dob- bnnásival környezhetni Fenségedet, a nem­zeti újjászületés kora félszzados nádorának dicső fiát, nagy nevének, áldott emlékének, erényeinek és a magyar nemzet iránt érzett igaz szerétének méltó örökösét, — nemzeti létünk erősítésének és minden irányú fej­lesztésének kiváló muukásságú buzgó té­nyezőjét, — a nemzet anyagi jóléte gya­rapodásának úgy a szeretett anyaföld gon­dos művelése, mint a honi ipar és keres­kedelem hatékony védelme és áldozatkész pártfogása által való tevékeny előmozdító­ját, — a vallás erkölcsi érzület és műve­lődés példaadó hívét és terjesztőjét, drága uemzeti nyelvünk, szokásaink és erkölcseink­nek tisztelőjét, s köztünk és velünk együtt élő és érző ápolóját, — végre — de nem utoljára — ama féltékeny gonddal őrzött intézményünknek, melyben harczias erényei­nek letéteményesét, tradíciói fenntartóját, és — ha a szükség parancsolná — ősi vi­tézsége hiruevének, harczi dicsőségének meg- újitóját szemléli a nemzet: a honvéd­seregnek főparancsnokát, kinek hazafias szellemű vezetése alatt megnyugvással, re­ménnyel és bizalommal tekint e féltett in­tézménynek sorsa és jövő fejlődése elé. Nem alacsony hízelgés tehát, Fenséges Ur ! mely az igaz magyar lelkülethez ép úgy, mint Fenséged magas személyéhez és valódi érdemeihez méltatlan lenne, hanem az ősziute szív mélyéből fakadó tisztelet, szeretet és lelkesedés tör ki belőlünk, mi­dőn szerencséseknek valljuk maguukat, hogy alkalmunk nyílt ezen érzelmeinkről itt Fen­séged színe előtt ünnepélyes tanúságot te­hetni. Kérjük azért Fenségedet, méltóztassék kegyesen fogadni Esztergom város közön­sége hódoló tiszteletének és legbensőbb ra­gaszkodásának erőtlen ugyan, és érzelmeink ^ ] hevétől messze elmaradó, de minden izében i igaz és Őszinte kifejezését, melyet szivünk j és lelkünk legmélyéből feltörő azon ima- szerű kívánságban foglalunk össze : hogy ^ a magyarok Isteue cs. és kir. Fenségedet, l , virágzó s kebleiuket már is a legboldogi- tóbb reményekkel eltöltő egész fenséges £ családjával együtt, felséges királyunk, ha- záulc és nemzetünk javára és dicsőségére e igeu sokáig, az emberi kor legszélsőbb ha­táráig szerencsésen és boldogül éltesse ! A főherczeg Helcz Antal szónok­latát Majer István püspök ur lakásá­nak egyik első emoleti ablakából hall­gatta s ugyanouuau adta meg a választ. J Esztergom város ipara, koreske- -< delme felvirágzását s jólétét ohajtváu u kijelenté, hogy a gondjára bízott ma- -i gyár honvédség gyakorlott fegyverei- -i nek érvényesülését a békés polgár íj ugyan nem kívánja, de ha veszély fe- -e nyegot s a király és a haza int, a & honvéd fegyvere dicsőségesen fogja vé- -é dolmünket megállani. Határtalan lelkesedés kísérte a fő­herczeg hazafias és férfias nyilatkoza­tát, mire a Bellovits Ferencz kitűnő vezetése mellett álló dalárda uéhány csinos dalt énekelt. Az óriási közönség jóval tiz óra után kezdett oszladozni.-r v 01

Next

/
Oldalképek
Tartalom