Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 8. szám
Esztergom, IV. évfolyam. <r j. szám. Csütörtök/1882. Január 26-án. es TIBIÉI Előfizetési at a : egész évié ..................................• 6 b't — 'n'fé l évié.................................. 3 , — , é v 11 e y \ e 111 *»....................................................1 . -r> 0 , Egyes szám: 7 kr. Az előfizetési pénzek nz „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenvi-tér 35. sz. inlézemlolc. Városi és megyei érdekeink közlönye, A’11 • 1 I '4l,(4i‘nloiiik : r / f' ■ h < I o ii k i ii I k é t.s /, e r vasárnap és csütörtökön. Nyíl If ér petit sorónkénl 20 lev. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét, illető levelezések, n szerkesv tőséghez, j^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM AIÁ, int ézeudők. Kéziratokat nem adunk vissza. Fejedelmi adomány, Hcrezegpriinásunk néhány esztendő előtt százezer forintos alapítványt tett az elemi tanítók javára. A fényes és nagylelkű alapítvány annak idején az egész ország figyelmét Esztergomra vonta s mindenki tisztelettel emlékezett meg a fejedelmi adomány magasztos czéljáról. Herezegprimásunk a vallásos nevelés eszméjélől vezéreltetve, néhány pártfogása alatt álló leánynevelő intézetnek újból százhatezer forintos alapítványt tett. Az .egész ország hálája válaszol reá. Hiszen a magyar nőnevelésnek hozta azt a fejedelmi áldozatkészséget s hozta csöndesen és tiszta szívvel. A páratlan nagylelkűségre s a helyén való fejedelmi áldozatkészség! e nincsenek szavaink és kifejezéseink. Csak azt az egy óhajtást fejezzük ki föltétien tiszteletünkkel, hogy jusson a szeretet és nagylelkűség azon forrásából szülővárosunknak is még igen sokáig, hogy uj hajnala szakádon Esztergom rég leáldozott ősi dicsőségének ! Az esztergomi borűzlet. s különösen az esztergomi borászati egylet hatása a borárakra nézve. Ha visszatekintünk a mnltba azt fogjuk találni, hogy az esztergomi bornak még csak a hatvanas években Az „Esztergom és Vidéke11 tárczája Sugár Laczi. Szomorúan szül a falu harangja . . . . Egész falu Virág Lidit siiafja, Sugár Laczi szegény legény, mi bajod? Hogy a harang bús kougását nem hallod ! Szól a harang, hangja olyan szomorú . . . Virág Lidi, nézd itt van egy koszom, Friss a virág, sok kínos köny öntözte, Sugár Laczi szedte néked ma össze. Szól a haraug, olyan bús a nótája . . . Laczi, Laczi ! mért nem jösz már hozzája ? Nézd meg csak őt, utoljára nézd meg őt, Milyen fehér, halvány a te szeretőd! Szomorúan szól a falu harangja Sugár Laczi olt fönn van a toronyba . . . Huzza-himu, néha aztán letekint. " Föl-íölkaczag, s tovább huzza meg-megint. . Veszprémi Soma. Modern képek. (Valamelyiken »álról.) — Pompás jeleqjjJi^i Csak úgy suhog . rajta a selyem. y\zutúi|Hfe■ a roulin. Bizony isten, az a kis lány még engem is bele- l)olor.dit valamibe, Kérlek mutass be neki azonnal. is nagyobb hire s kelendősége volt mint manapság. A kassa-oderbergi, a Nyilráig kiépült vasút nem hogy előmozditólag, de inkább bénitólag halott borainkra. Mert mig ezen vasutak kiépítve nem voltak, hazánk észak-nyugati része nálunk vásárolta be borszükségletét különösen Selmecz és Körinöczbánya vidéke egyedüli borpiaciunkat képezte, nem volt hét, nap, hogy az úgynevezett „langkocsik" hosszú sorozata ne vitte volna borainkat. Mindez azonban most már megszűnt, s volt idő midőn csekélyebb teameskor is olcsó árért alig tudtunk borainkon túladni, hogy pedig az ily állapot, különösen oly eladóra nézve, mint a mi bortermelőink, kiknek egyedüli pénzforrása a bor mily hátrányosan hatott, azt mindenki beláthatja. Ez volt aztán okozója, hogy még a jobb gazda is, kölcsön vett pénzzel volt kénytelen földjét, szőlőjét, megmunkál tatni, ezzel aztán az adósságok halmaza nehezült vállára. így történt továbbá, hogy midőn 1878-ban a jó Isten bővebb terméssel látogatott meg, volt akárhány bortermelő, hogy törkülyös borának liec- toliterjét SO krérl vesztegette. Pedig a ki nem ismerős viszonyunkkal, körülményeinkkel azt mondhatná, hiszen mellettünk van a Duna, meg szomszédunkban a vaspálya, elég utunk s módunk van borainkat éri ékesíteni. S mégis ezen előny csak látszólagos hasznát nem igen vehetjük. A szegény ember borát, már szüretkor mint törkülyös mustot adja el, ilyet a vidéki kereskedő nem vesz. A valamivel jobb módú nem adja el ugyan mint mustot, hanem vár egykét hónapig mert már olyat az ujj ín meg lehet az embernek számlálni ki, borát évekig meg tudja tartani. Igen, de mire az egy-két hónap lejár, azalatt eljött a tél, a hajó megszűnt járni a Dunán, a tahidat kiszedik s ha még hozzá jön egy kis jégzajlás, nem hogy bort lehessen a Dunán keresztül szállítani, de még ember, sem mehet. Ekkor aztán távolabb vagyunk az esztergom-nánai állomástól, mint akár Győr-, akár Budapesttől. A szegény ember reménye tehát elveszett, mert ha még volna borvevő, el nem viheti vagy ha igen no akkor meg nagyon olcsó árért kell vennie, mert a szállítás majd annyiba kerül mint maga a bor értéke. Mindezen akadályok daczára örömmel kell registrálnunk, hegy boraink kezdenek névre szert tenni, s az ára is manapság megfelel némileg a valódi értékének, meg a szegény embernek sem kell Poncziustól Pilátushoz futni, hogy csekély termését eladhassa. S ezen örvendetes lendületnek egyik fac- tora borászati egyesületünk. Az egyesület habár nem azt tartja főfeladatának, hogy minél olcsóbban vegye a bort s a szegény bortermelőt minél inkább megkárosítsa, mert tudja, hogy Esztergom és vidéke bortermelői irányában bizouyos missiót kelt betöltenie, mely abból áll, hogy Esztergom és vidéke borát az őt megillető magaslatra felemelje, mégis részvényei évről-évre emelkednek, osztaléka évfől-évre nagyobb lesz. Hogy pedig ez igy van, az onnan származik, mert az egyesület igazgatása először gyakorlott kézben fekszik, másodszor tisztajellemük által társadalmunk s különösen a bortermelők bizalmát egyaránt kivívták maguknak, másrészt a bort nem szenzálok utján veszik, hanem erre saját embereik vaunak s ezáltal mig egyrészt a szenzál- dijt az egyesület pénztára javára megtakarítják, másrészt számos embernek kenyeret adnak. Netnczélom s akaratom, hogy őzen czikkecskémmel bárkit is dicsérni akarjak, hanem csupán hasonló sorsú bortermelő polgártársaimnak példát akarok mutatni, s felkérni, hogy a nálunk szépreményekre jogosító boregyesülethez hasonlót alakítsanak, mentői többet az országban s ne engedjék magukat ebben a speeuláns világban holmi szen- zálok által rászedetni. Niedermann József. A reáliskolák ügye. II. Felsmann József reáliskola igazgató alapos felfogású kitűnő beszédét mentői kimerítőbben igyekszünk bemutatni : Áttérve a tárgyra, vagyis azon okokra, melyek miatt a reáliskolák látogatottsága újabb időben évről-évre hanyatlik, az én nézetem az, hogy külső és belső okok egyaránt közreműködtek e a hanyatlás előidézésében. A külső okokhoz számítom úgymond azon körülményt, hogy újabb időben nagy számmal keletkeztek a reáliskolákkal rokon irányú intézetek, minők a pol— Fellegvári Tihamér. A franczia négyes után visszatér az én entlmziasztám. — Nos ? — Minden illusiómnak vége. Képzeld csak az én kicsikém vis-avisja megsúgta nekem veszedelmes helyzetemet. Azt mondta, hogy a kis hamis szökést és mindenekelőtt szerelmet ajánlott neki- Baiűtom az első figura alatt már nekem is hasonló nyilatkozatot tett. De én a négyes után azonnal felvilágosítottam a mamát. — És elájult ? — Dehogy ájult. Csak mosolygott és fagylaltot kért. — Modem mama ! * * * — Csak egy kis tourra uagysám. — Akár egy nagyra is. (Negyedóra múlva.) — Kezét csókolom, köszönöm talán elég lesz. Alig lehet tánczohii s nekem olyan hőségem vau, hogy nyomban megüt a guta. — Kérem folytassa s addig folytassa, a mig én bírom. Ha egyszer elkezdte, legyen férfi s ue compromittáljon. Modern vénleány. * — Az ősz tán az asszony pajtás ! — Ugy-e dicsérni való ? — Képzeld csak barátom végig tánczolt velem egy franczia négyest s nem birt megapreheudálui. i — Hja, tudod hát dressirozott menyecske. — Hanem pajtás, már engedd meg, hogy velem vacsoráljou, mert nagyszabású terveim vannak. — Akkor hát jóétvágyat czimborám. Modern férj. * * * — Kedves Irmám én meghalok magáért — lebegi valaki a második négyes alatt. Irma sokat hallgat és sokat érez. A gavallér sokat beszél és sokat hazudik. A következő lassú alatt már ezt re- begi: Imádott Etelkám én imádom önt s inkább meghalok hogysem . . . Etelka már hozzá vau szokva és mosolyog. A harmadik tour után ily szókkal vezeti helyére menyecske tánezosnőjét : — Kedves nagysád ezentúl boldog leszek, ha egy levegőt szíhatok önnel. Folytassuk ? A menyecske már nem hallja. Modern szerelmes. * * * — Nézze barátom az ott az én láuyom. Van egy házunk, két szőlőnk, három szántó földünk. Azonkívül hát kitünően is fő'z, varr, hímez,, satöbbi. A igaz, hogy több is van; de- mindegyiknek jut. Szereti? No beszéljen már. — Most még nem nősülök. De gyere öreg igyuk meg a brúdert s kölcsönöz nekem nyomban ötven forintot előlegnek. A papa nobel spiczet kap és előleget ad. A blazirt Don Jouan diadalmaskodik. Modern papa. * * * Bál után pedig kora reggel jöu a szabó: — Alázatos szolgája, kérem mára tetszett ide rendölni. — Jöjjön elsején. Jön a lábtyfímüvész.-- Van szerencsém jónapot kiváuok. Kérem elhoztam a kis számlácskát. — Kérem barátom, tegye tiszteletét Februárius elején. — Jöu az uzsorás. — Jó reggelt kívánok. Alázatos szolgája. Van szerencsém. Kérem eljöttem. — Jaj, jöjjön kérem elsején. Most ki vagyok pusztítva, ki vagyok fosztva; meg vagyok bukva. — Akkor Írjunk hozzá még tiz forintot s prolongálok február ötödikéig, Nem vagyok galant ? Modern világ, % * * Szédülés, sápadt a fez, dúlt vonások, zilált fürtök, kifosztott -feebek, tépett frakk, összetiprott lakk, elveszt klakk, üres /.seb, üresebb illusiók, lcgüirsebb visszaemlékezések ; rövid boldogság, hosszú balgaság , örök bolondság; haragos nénik, összesküvő mamák, átkozódó papák, foazláuyos terme
