Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 7. szám

megye a kéltség# közös természetét, nz összeépített városok terhére ható­ságilag kimondotta. Hogy maga a vármegye a reális­kola ügyét melegen felkarolta, és nem­csak a legszélesebb erkölcsi támoga­tásban részesité, hanem költségeinek egynegyed részét e1 vállalta. Ha ezt Esztergom vármegye 1861. évben tette midőn Esztergom kir. vá­rossal csak mint társtörvényhatóság­gal volt összeköttetésben, mmiuyivol erősebb lehet reményünk ma arra, hogy midőn e kir. város a megyébe törvé­nyileg beolvasztva, annak nemcsak közigazgatási és megyei központját, liánom a közművelődésileg is hivatás- szerű góczpontját képezi — tok. tör­vényhatósági bizottság az 1861. év­ben kormányzott megyei képviselőtes­tület emelkedőit szellemével fogja fel­karolni reáltano ánk ügyét, azt vá­rosunk anyagi áldozat készségének da­czára elejteni, és megsemmisíteni nem hagyja, hanem az elődök lélekemelő példáján haladva ezen tanodái ügynek 1867. évben a politikai viszonyok vál­tozása közben megszakasztott fonalát kezébe veendi, és virágzását elősegí­teni törekedem!. Mindezeket, melyek tiszteletteljes fel terjesztésünkben most előadattak, jól megfontolva, és tekintetbe véve azon körülményt is, hogy a kiindulási pont ezen reáliskola ügyben leginkább az, hogy az összeépített és 15 ezer la­kost számláló kizárólag mezőgazdá­szaira. és iparra utalt városok érdeké- hon— egy reáltudományokat művelő ta­noda fen tartása közös követelmény, oda terjed tiszteletteljes kérelmünk : ■Méltóztassék a tek. megyei bizott­ságnak kegyesen elhatározni azt, hogy az összeépített városok e kir. várossal együttesen alapított reáliskola költsé­geihez aránylagosan hozzájáruljanak, és a hivatkozott hazafias szellemű 1861. évi 2S5. szám megyei törvényhatósági határozat épségben tartása mellett Esz­tergom vármegye részéről is ezen ta­noda erkölcsi és anyagi támogatásban részes ittessék. | Kiváló tisztelettel vagyunk a lek. megyei bizottságnak Esztergom, 1882. évi január hó 12-én alázatos szolgái: P a p János polgármester, T a- k á c s Géza főjegyző, Dr. Feich- t inger Sándor ldr. tan. reáliskolai bizottság elnöke. A reáliskolák ügye. i. Nagyon alkalomszerűnek találtuk, bogy közönségünkkel megösmertessiik azon enquete lefolyását, mely a minap Budapesten reáliskoláink ügyében tar­tatott. Városi reáliskoláink jövője fölött határozni hivatott városi képviselőink elénk tájékozást menthetnek maguknak a kérdés lényegéről s a reáliskolák ez időszerinti hivatásáról. A terjedelmes leírásból csak a leg­főbb részleteket adjuk kivonatban. Újabb időben ugyanis a sajtó is gyakrabban foglalkozott a reáliskolák­kal. panaszok hangzottak úgy az in­tézetek ellen, mintha nem felelnének meg feladatuknak mint a legfelső tan­ügyi hatóság ellen, hogy nem ipar­kodik fejleszteni a reáliskolákat, s kü­lönösen hogy nem adja meg jövőjük és virágzásuk garantiáit. Sokan azt is hajlandók voltak limai, hogy maga a kormány „ellenséges“ indulattal vi­seltetik irántok, s nem tartották lehe­tetlennek, bogy a reáliskolák meg­szűntetése, ilyen vagy olyan intézetté való átalakítása csak idő kérdése. A középiskolai oktatásról szóló törvényjavaslat, mely a reáliskálánait mint önálló, tudományos pályára elő­készítő tanintézeteknek létét . biztosí­tani akarja, eléggé nyomós felelet az ilyen feltevésekre. Azonban ezen leg­főbb kérdésen kívül maradt még elég, melyek iránt a legfelső tanügyi ható ságnak még a javaslat törvénnyé lé­tele előtt határozott megállapodására kellene jutnia. T r e f o r t Ágoston miniszter az összegyülteket röviden üdvözölvén, elő­adja, hogy miután a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényja­vaslat valószínűleg nemsokára tárgyal­tatni fog a közoktatási országos bi­zottságban, ezt megelőzőleg a reális­kolákra vonatkozó némely kérdésekre nézve óhajtaná az összehivottak néze­tét meghalgatni. A maga részéről nem fektet ugyan valami nagy súlyt azon körülményre, hogy a reáliskolák növen­dékeinek száma az utóbbi években meg- megapadf, mivel a reáliskoláknak ez­előtti tnltömöttsége nem volt termé­szetes állapot, — valamint hogy a gymnasium felé való jelenlegi tódulás is beteges jelenség. A reáliskolákat nemcsak továbbra is fen tartani de fej ­lesztani is kívánja, arról azonban meg vau győződve, hogy ezen iskoláknak reformra van szükségük. Ezen reform azonban nézete szerint nem abban áll, hogy a latin nyolvct is felvegyük a reáliskola, tantárgyai közé; mert ő ugyan a latin nyelv és a classicus iro­dalom tanulmányozásának nagy fontos­ságát elismeri, de arról is meg van győződve, hogy a modern nyelvek és irodalom tanulmányozása által is nagy műveltségre lehet szert tenni. Ő inkább' azt véli, hogy a reáliskola hi­vatását kellene jobban kikerekíteni; jelenleg a reáliskola csak a műegye­temre készít elő; ezen feladatot talán bővíteni kellene azzal, hogy egyszers­mind bizonyos szakokban, például a kereskedelemben s gazdagságban némi befejezett képzettséget is nyújtson. To­vábbá a modern nyelvekre is nagyobb súlyt kívánna fektetni s nevezetesen az angol nyelvre hívja fel az enquete fi­gyelmét. Túlterhelni mindazonáltal nem akarná a reáliskolát. A túlterhelésnek okát különben leginkább abban látja, hogy nincsen kellő összhangzás a ta­nárok működésében s gyenge a köz­vetlen vezetés. L u 11 e r Nándor a fenforgó körülmé­nyek közt azonban helyesli, bogy a reáliskolában a kereskedelmi vagy a gazdászati irányra súly fék tettessék, de csak ott, hol a körülmények ezt meg­kívánják. T r e f o r t Ágoston miniszter ismé­telten megjegyzi, hogy ő a latint nagyra becsüli; de arra a technikusnak nin­csen szüksége Új tanerők szükséges­ségét elismeri. S t o c z e k József hangsúlyozza, hogy a latin szükséges az orvosi pá­lyára s hogy ha a realisták latint is tanulnának, az orvosi pályára sokkal jobban volnának előkészülve, mint a gymnas isták. Lutter Nándor fölemlíti, hogy a latin a franczia nyelv tanulásához is szükséges. T re fort Ágost miniszter erre megjegyzi, hogy sokat ismer kik fran- cziául kitűnően beszélnek és fogal­maznak, bár latint nem tanultak. S z i 1 v Kálmán azt, hogy a re­áliskolák növendékei fogynak, annak tulajdonítja, hogy a tanfolyam 8 éves, melyre szigorú érettségi vizsgálat kö­vetkezik s ezután a növendék mégis csak a műegyetemre mehet. A jövőben csak egy középiskolát óhajt, s ez a végczél. örüljünk ha a szeretett, hogy a zene fokozza az érzé­seket ? A hegedű búrjain kiesalt hangok, a szunyádé, csendes szerelmest felverik álmok­ból s egész hévvel szeretni késztetuek. Min­den bang, mely a hegedűn el hangzik a szívhez szól; titkos bűvös hangon .. . majd ki tőivé a szenvedély hangján . . . majd lágyan, édesen, suttogóu, miként az első szerelmi vallomás . . . Ilyenkor a szív önként meg nyílik, hogy be fogadja az édes szerelmet . . . Andor mikor eltávozott karjai közzé szorilá a zokogó leánykát, s ajkára egy forró csókot lehelt. Blanka, a nélkül hogy tudná miként történt, ajkai az ifjú égő aj­kait érinték. Ezután egyszerre fel eszmélve, izgatottan bontakozott ki Andor ölelő kar­jaiból s lialkau suttogd: — Az égre kérem, hagyjon ma­gamra ! Andov szónélkül hagyá oda a szo­bát. E csók volt minden vallomása ; de e csók többet mondott neki, mintha évekig szerelmet esküdött volna ! . . . Egy napon Andor levéllel kezében lé­pett Blanka szobájába s azt mondá, hogy beteg nagybátyja hivatja a fővárosba, tehát búcsúzni jött ; mert másnap a hajóval el kell utaznia. — Meddig marad oda ? kérdé remegve B lanka. — Nem tudom ; de Ígérem, hogy igyekezni fogok mielőbb vissza joni. — Fog-e nekem Írni ? jff — Igen; és pedig gyakran, hogy el felejtsem. — Öli, én nem fogom feledni soha ! mondá őszintén Blanka. Ezen rövid szavak után remegve nyujtá kis kezét búcsúra, s elfojtott hangon rebegé e két szót: Isten önnel 1 Már három hét óta volt távol Andor, s még mindig nem jött az Ígért levél. — Itt van ! Végre elhoztam ! kiáltá. diadalmasan a jó öreg, s a helytt hogy az ablakból ki nyíló remegő kezekbe adná a várva-várt levelet, be sietett az utczaajtóin. Blanka örömmel futott elébe, s izga­tottan fölkiáltott : Amit a kis levélből olvasott az megölte hitét, boldogságát, szerelmét ... A levél Andor nővéréhez volt Írva, s ezeket tartalmazta í „Kedves szeretett Emikéin ! Már évekóta szeretem Bonhádi Etelkát Egy időben azonban valami csekélység miatt megiiasonlottunk, mint az már i a szerelmeseknél gyakran megesik: s én szó­rakozásból csak amúgy udvarolui kezdtem a te kedves Blankádnak. Nem is gyanitám, hogy komolyan veszi ; még egy bál alkal­mával meggyőződtem szerelméről. A fel hév ülés perezében olyast tettem, ami által azt keile hinnie, hogy én is szö­vetem. Midőn el utaztam ! meg Ígértem neki. hogy írni fogok. Szerelemről azonban nem írhattam, mert nem tudok hazudni; ő pedig tettem után esak szerelemmel telt levelet várhat. A héten itt voltak Etelkáéit s mi teljesen ki béliül tűnk; meg Ígértein neki, hogy nem sokára haza jövök eljegyzésünket meg tartandó. Oh édes Einmikém, te oly okos terem­tés vagy tégy valamit, hogy bátyád haza jöhessen ahlioz, kit oly végtelen szeret. Blanka most már gyűlölte Andort a ki meg tudta őt csókolni szerelem nélkül, s most neki is azt kell el hitetni vele — büszkeségből! . . . * * * Másnap halványan, kisírt szemekkel lépett Blanka atyja szobájába, s ezekel mondá ! . . . — Nagy örömöt szerzek számodra édes atyám. Végre meg gondoltam, hogy Hódosyhoz megyek. Intézzétek el a dolgot, hogy miuól előbb meg legyen az esküvőm. Tályay csak enyit mondott: — Köszénöm, édes lányom, igazán boldoggá tettél. * * * Az esküvő meg történt. Andor meg­vetően uézte a halvány menny asszonyt, a ki meghagyta magát csókolni attól, a kit nem szeretett . . . A férfiak, rendesen el ítélik a nőt az oly hibáért a melyben ők maguk szenved­nek ! . . . Hogy boldog lett e Blanka, ki tudja ! . . A női szivet ki tudná kiösmerni ?. . Annyit azonban tudunk, hogy az az egy csók ott égett az ajkán örökké ! . . Bártfay Róza. kétféle középiskola egymáshoz közele­dik. A reáliskola hivatását inkább úgy ki vánná bővíteni, hogy az több fakul­tásra készítsen s e czélból szükséges­nek tartja, hogy a reáliskolákban a latin nyelv is taníttassák. Azt, hogy a reáliskola bizonyos szakképzettsé­get nyújtson, nem tartja kivihetőnek. T r e f o r t Ágost miniszter meg­jegyzi, hogy a reáliskolákat az élet produkálta s létjoguk ma is meg van és igy ezeket egyszerre megszüntetni nem lehet. Ha a latin oly nélkülöz­hetetlen, akkor a reáliskolára szükség nem volna; ott a gymnasium. S z á s z Károly konstatálja szám­adatokkal, hogy a reáliskolába lépő ifjak igen nagy része elmarad az is­kolából, mielőtt azt befejezné s ezek­ről is kivárnia gondoskodni. Pártolja azon eszmét, hogy a reáliskola prak­tikus czéllal bírjon. Lu tter Nándor. Mit Száz Ká­roly úr mondott, az a gymnásinmról is áll. A Tinin rendszer alatt legtöb­bet ártott a reáliskolának a praktikus irány. Holnapután. — Utravaló — Sohase halunk meg ! Tehát átalános mozgósítás. Az összes hadcsapatok kivonulnak s még a tartalék is kirukkol. Az lesz ám csak a diadal. Karnevál ur ő excellentiája kímé­letlenül megparancsolta, hogy holnap- I után este kivilágos kiviradtig kitartó í ostrom, erős tűz és folytonos hadicsel következzék egymás tetejébe. Költségvetését ugyan nem támad­ják meg az országgyűlésén, de azért akárhány jólelkű papa azonosítani fogja Karneval ur ezt a mozgósítását a kri- voscseiek ellen indult mozgósítással. * * Adakozzunk! Kérem ne ijednek meg, nem sa- lonszerű fosztogatásról van szó. Ha már mi táuczolunk a nyomo­rultakért jó kedvünkben, báli fényben és jólétben, hadd tánczoljon a foszlá- nyos szegény is nélkülözései között legalább örömében. Azért hát csak nemesen fogják föl a jeligét, a mit különben Pali is meg fog magyarázni. * * * Szép asszony miatt dőlt romba, nagy Ilion, szép assszonvért viaskodott Siegfrid a sárkánnyal, szép asszony mi­att bukott el a diadalmas Antonius, szép asszony árulta el Muráuyvárát, szép asszony miatt vesztik el holnap- . után nagyon sokan a fejüket s ráadá­sul a szivüket. Hauern azért csak irgalmatlanul —- álljunk ellent! * * * A franczia négyest olyannak talá­lom mint a szellemes társaságban el­költött ebédet. Fűszerezve pikantéri­ákkal. A walzer olyan, mintha Terpsichore j i előadást tartana a lélek hallhatatlan­ságáról sikamlós logicával, de döczögő fi szellemmel. Pedáns mint a német pro­fessor. A polka olyan mint a selejtes kol- tömény. Van benne néhány jő rím, de ú megkapó tartalom nagyon kevés. A polka mazurka csupa rhytmus e és kellem. összeolvad benne az érzés, t a gondolat egész az olszárnyalásig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom