Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 63. szám
Esztergom, IV. évfolyam. _________^__________________ 63 szám. V asárnap, 1882. augusztus S-in. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié...................................................6 frt — kr. fé l évre . '•’> „ — * negyedévre...................................................1 * 50 „ E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Lőrincz-utcza ^o., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: |BzÉCHENY[-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyiltférbe szánt közieméinek, előfizetési peazek és reclain,álások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 krMAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabhan közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. Női proletariátus. Nagyon gyakran felvetették már azt a nehéz kérdést hogymikép lehotuo leghelyesebben nevelni a közép osztályhoz tartozó leányokat. Concrét, határozott szabályokat vajmi nehéz dolog volna felállítani, mert a nevelést leggyakrabban bizonyos mellékkörülmények befolyásolják s igy ezt a kérdést inkább általánosságban lehet fejtegetni. A leány nevelés a társadalmi kérdések között első sorban megérdemli, 'hogy foglalkozzanak vele. Melyik üt, melyik irány az, a mely legalkalmasabb :arra, hogy azt a középosztály leányai [számára kitűzzék ? Melyik az a foka a [műveltség ek, a melyik leginkább meg- tfelol az S hivatásuknak ? Hogy leginkább a közép osztályhoz ^tartozókról S/.ólunk, ez nagyon termó- fszetes. Az alsóbb néprétegek a kényszer- ihelyzet befolyása alatt maradnak azon ;a téren, azok közt a szűk korlátok fközött, a melyek az 5 szükkörű bírálá- •suknak és életfeladatuknak megfelelnek. A társadalom magasabb rendű tagjai ;abbau a szerencsés helyzetben vaunak, lliogy kedvük szerint nevelhetik gyermekeiket, magas társadalmi állásukhoz Ikötött igényeiknek megfelelőleg ; ezek- mél fegfölebb az erkölcsiig irányelve laz, a melyet szem elöl téveszteni nem 3szabad. A magasabb társadalmi körökhöz tartozók rendelkeznek többnyire az «anyagi javak fölött, a melyek áldásai {felmentik őket az élet rögös útján íkz „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Pályatársaimhoz. Csak űzzétek, kergessétek, Azt az üdvöt, azt az élvet. Míg a serleg fenekére Mint nekem is üröm téved. Szeressetek, imádjatok Angyalarczot, oltárképet; Mért tagadnám, most is érzem, Hogy az enyém semmivé lett. Bús avaron, verőfényen Űzzétek a boldogságot, Nagy az árnyék, nem tudni, hogy Gyökerénél ott az átok. Nagy a világ ott találni Fényt nevet és dicsőséget, Minek tudni, hogy lidérc fény A mely gyötör, kínoz, éget. Daloljatok szerelemről, Sírig tartó boldogságról, Lesz idő, bogy dalotokból Mcndhatatlan fájdalom szól. Menjetek csak, s bárba eddig Útjáról még egy se tért meg, Legyen vigasz majd a múltból: Hogy csalódni kell a szívnek. LÉVAY SÁNDOR. való küzdelemtől s igy náluk a nevelés módjának megáll api tásánál nem forog fen egy rendkívül jelentékeny mozzanat t. i. a jövőben való életfentartás nehézségének megoldása. Korunkban már a nőtől sokat kell megkívánunk. A feleségnek a szó uemes értelmében fele segítségnek kell lennie, s a férj vállaira súlyosodé gondok terheinek nagy részét ő veszi át s megköny- nyiti azt a nehéz küzdelmet, mely az erősebb félnek osztályrészül jut. De hogy a nő ezt csakugyan meg tehetné, ahhoz szüksége van olyan tulajdonságokra, melyeket csak gondos nevelési rendszer utján nyerhet meg. Nem kerülhette ki a vizsgálódók figyelmét az utóbbi évek alatt az a körülmény, hogy a közép osztályhoz tartozó szülők leányaikat leginkább nevelőnői pályára szánják. Hogy ezt teszik annak megvan a természetes oka. Érzik a fenebb mondott társadalmi szükséget, érzik azt, hogy a nőknek bizonyos önnállóságot kell szerezni, s úgy találják, hogy a nevelőnői, tanítónői állás leginkább megfelel a nő természetének, sőt, hogy úgy mondjuk hi vatásainak is. Nem lehet tugadni hogy ez helyes is. Azonban az utóbbi időben éppen abból az okból hogy a preperandiát nagyon sokan látogatják és végzik, igen szomorú állapotok fejlődtek ki. A leány azt az időt mely nevelésre leg- alkalmassabb a preperandián tölti el, és tanul szorgalmasan, sokat természetesen, sokat kell tanulni, hogy a maga elé kitűzött feladatot sikeresen megoldhassa. Ebből kifolyólag nem is marad ideje arra, hogy az iskolában előadott tantárgyakon kiviil egyebet is tanuljon. A tulajdonképeni élet ismeretlen tér marad előtte, s mikor bizonyítványával, mely a tanítónői állásra képessé teszi, kikerül az iskolából, egy óriási kérdés áll előtte. Mit tegyen most már ? Eddig alkalma sem volt tűnődni a kérdés fölött, a mely azután nnpról-napra sürgetőbbé válik. Quaiific tiója meg van az álláshoz, melyre törekszik, de az állás nincsen meg. A konkureuezia óriási, ha egy-egy állás megüresedik, a pályázók oly nagy számmal jelentkeznek, hogy a helyes választás nehézségeivel alig lehet igazságosan és czélirányosan megküzdeni. Az iskolaszéki tagok ajtaját naponként tizen is megkopogtatják. Ifjú leányok jönnek kikérni pártfogását a befolyásos egyéneknek, a kik nem is mulasztják el azt, hogy pár jó szóval reményt ne nyújtsanak minden pályázónak. De végre is egy állásra csak egyet választhatnak s a szegény leány az első csalódás után még nagyobbnak látja a nagy kérdőjelt, mely előtte meredezik! És keletkezik egy sajátszerü társadalmi kaszt, a melyet talán helyesen nevezhetnénk el „női proletariátus“ - nak. És ennek a proletariátusnak sorsa sokkal nehezebb, sokkal veszedelmesebb, mint azé, melynek tagjai a különböző társadalmi kasztokhoz tartozó férfiak sorából kerülnek ki. Szomorú a jelenük s végzetesen fenyegető a jövőjük. Megtudnak-e küzdeni a nehézségekkel, melyek rajok várnak? s ha nem, milyen jövő az, mely osztályrészük lehet? íme rámutattunk a képre. Lehet, hogy sötétnek festettük, de talán sokkal közelebb is áll annak színe a sötéthez, mint a rózsás-piroshoz. Igyekezzenek a szülők leányaikat háziasságra oktatni! SZ. M. A tűzoltó egyesülethez. Ama élénk érdeklődés, mely e nemes ezélú egyesület ügyeit s beléletéfc kíséri, késztet e nehány sor megírására, hogy jelenben annak szervezett alakulásakor — a működő csapatot illetőleg — a helyzetet tisztázni, a már-már felzaklatott szenvedélyeket csil- lapi ani lehessen. Mert mentül nemesebb az eszköz, melyet egy ügy érdekében használunk, mentői nemesebb a vita folyása, — azt hiszem — annál nagyobb lesz becsében s értékében az, mit az ügy érdekében eredményez. Ama emlékezetes „néhai“ egyesületnek egyik főbb hihája volt a sok „generalissimus“ tisztség, olyan reggelig tartó szelíd (?) áldomás tartási szokás s nagy bűne, megölője a pénzek — hűtlen kezelése lett. A sok tiszt közlegény nélkül, fej nélküli, czélt tévesztett tömeg, lehet farsangi álarczosmenet, de nem számba- vehető testület. Ennek első sorban kell elejét venni s tartsák meg önök ama példás testületi szellemet maguk között, mely ott uralg; állítsanak a három fecskendő mellé három régi, de hozzá értő öreg tagot, ez az első nagy szükség, vezetőt az egyes számoknak. Az a lelkes néhány fiatal ember megmarad szívesen Soha el nem . . 1 Soha el nem hittem volna, Hogy feledni olyan könnyű — Mind a két szememből érted Nem hullott egy árva könnyű. Nem is sírok soha érted, Szépen lassan elfeledlek, — Csakhogy . . . csakhogy — az a hiba Újra megint megszeretlek. CSORNA JENŐ. Uton-utfólen. VII. St. Johann im Ponkau. Münchenből Tsszajövet kitértem egy kis mezővároskában, melynek alig mindösz- sze ezer lakosa s egy világhírű nevezetessége van. St. Johann im Ponkau nagyrészt a tcu- ristákból él, majd minden háza egy-egy vendégfogadó. Kora reggel rándultam ki a nevezetes Liechtenstein-klamm megtekintésére. Jó másfélórai fusspartierabeu kiértem egy*eg.v vonzó vendéglőbe, hol pompás eperrel, vajjal, tejjel és mézzel szolgáltak. Végre megérkeztem a Klamm elé. Majd háromszáz méternyi magosságra fölszögellő óriási mészkő sziklák közé jutottam. A pokoli szoros rettentő sziklafalai itt-ott majd csak hogy nem összeölelkeznek. A megdöbbentő utón zuhog alá rémü- letes robajjal több egyesült hegyi folyó a Salzachba. Örökös zsibougás, szédítő ma- gosságről szakadó örökös vízesés, zúgás, forrás, pokoli zaj között haladtam előre az egyik szírt aljába erősített fahidakon, melyeket több helyütt alagutak váltanak föl. Nem a félelem, hanem a természet óriási hatalmának felgondolása törpit gyerekké a rémületes szikla-óriások között. A touristák szótalanul haladnak egymás mellett s néma csodálattal álmélkod- nak az örök zuhatagon, az örök természeti erőn. Jó óráig időztem a démonok birodalmában s a vízesések finom perraetéjétől átázva meg átfázva tértem vissza a legelső utszéli fogadóba, hol már többen összegyűltek s mindenféle nemzetbeli tourista egy nyeljen, a megdöbbenés néma nyelvén, az elragadtatás szótlanságával beszélgetett jó sokáig a nyájas faházikóban. Örökre feledhetetlen egy kirándulás marad az. VIII. Rottemann, jul. 31. Soha életembe se szándékoztam Rotte- manba utazni. A véletlen szeszélye vitt oda, mert az egyik jó conducteur az utolsó pillanatban a Sélzthalból Bécsbe induló helyes vonat helyett egy másfelé eredő cou- péba csukott. A legelső státión ki kellett szállanom s át élnem az éjszakát. így jutottam Rottemanuba, a kis vashámorba. Egyetlen egy árva tourista se szált ki az ominózus állomáson, csak jó magam. Kezdetben nagyon boszankodtam, de később bölcsebbnek találtam, ha szépen megadom magamat s belenyugszom a helyzetbe. Egy nyomorult omnibuszba gyömöszölt egy markos stájer kocsis és jó félórái folytonos felfordulási hajlamok között bedöcögött velem egy rémes fogadóba. Ponson és Féval legborzasztóbb regényeiben olvastam még diákkoromban, hasonló fogadókról, ügy éreztem magam mint valami elkárkozott, a ki többet nem látja a világot. A piszkos, nyirkos és sötét vendéglő csigalépcsőjén fölvezettek egy nem tudom már hányadik emeletbe s benyitottak egy rémitően zord, óriási bolthajtásokkal bíró terembe, a hol azelőtt talán a kisértetek tartottak gyűléseket s azt mondták, hogy ez lesz az én szobám. A vékony faggyú gyertya egy kitömött sasra pislogott, mely a borzasztó kandalló tetejéről lebegett felém. Az óriási bolthajtásokról mindenféle lógni való lógott le. Tarisznya, sonka, kender, kalendárium stb. Az ágy egy alacsouy alkotmányból s egy terebélyes pokróczból állott. A bútorok teli voltak rakva gúuyával, szárított tésztával, kecsegókkel. A padló minden deszkája ingott lábaim alatt. És itt kell egy éjszakát tölteuem. Megadtam magam.
