Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 60. szám

Városi és megyei érdekeink közlönye. EGJELENIK HETENK1NT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié .......................................................G frt — f él évre..............................................................3 „ — negyedévre........................................................1 „ 50 Egyes szám ára 7 kr. kr­SZERKESZTOSEG: Lőrincz-utcza ^0-, _ hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeniük. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttéibe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabhau közültetuek. NYILTTÉR sora 20 kr. Polgári leánytanodáról. Elvitázhatlan dolog, hogy az ein- heri társadalom igen nagy hibában szenvedett akkor, midőn a nőnevelés iráuti csekély érdekeltségéből oly kevés súlyt fektetett a nőnevelésre: a mi kétségki vili fontos tényezője leeudett volna a társadalmi művelődés gyorsabb és biztosabb fejlődésének. Ezen lényeges hiba, mely századok óta kizárta a nőt azon körből, a hol a szellemi élet egészséges fejlesztésnek átadva hasznos ismeretek gyűjtésében tündökölt volna: a legujabb időkig fe­küdt a társadalom kebelén ; miglen tá­madtak a százados tespedtségből kibon­takozó, bölcs és tapintatos férfiak, kik ajkaikra véve a nőnevelés eszméjének terjesztését, fölrázták álmaikból a nő­nevelést hagyományos előítéletekből par­lagon hevertető nagyokat is és ezekkel együttesen közreműködve oda töreked­tek, bogy a nő ne csupán házi gazd- asszonykodáshoz értő személy, hanem müveit anya is egyszersmind, de még mint a társadalom alkotó eleme oly oly készültséggel bírjon, mi őt nagy­ban megkülönbözteti azon korbeli nők­től, kiknek műveltsége csak abban találta összfoglalatát, hogy tudjon jól fonni, szükségszerűleg főzni, talán még rtehenet is megfejni, ó mellett édes­keveset törődve Írás-, olvasás- és szá­molással, annál kevésbé földrajzi, tör- iténelmi vagy más egyéb ismerettel. A nőnevelési viszonyok ilyképen /való alakulása jóval később Magyar- országra is kihatott s hogy sutban ne /maradjon már csak azért is, mivel itt (É hátramaradás a cultura minden irá­nyában észlelhető volt, ez okból a tett emberei teljes igyekezettel siettek be­folyásukat oda irányítani, hogy a nem­csak a férfi-, hanem nőnem is nyerjen a kor igényeinek megfelelő iskolákat. Az utóbbiak részére első sorban fel- állittattak a nőképezdék s velők majd­nem egyidejűleg a polgári leány tanodák, majd később a fölsőbb leány intézetek. A polgári leányiskola, mint ilyen igen szép szellemi sikerrel kecsegteti azokat, kik abban kiképzést keresnek. Mint előneve is mutatja: a polgári életnek nevel, vagyis az abban sze­replő tantárgyak megválasztása, terje­delme minden arra vall, hogy nem czóloztatik általok a magasabb tudo­mányos műveltséget meghonosítani, ha­nem egyszerűen arra szorítkozik, hogy eléressék általa azon közepes fejlődési fok, mely a nőt családias érzelmektől körítve olyan ismeretágakkal gazdagítja, miknek baszna a polgári életben gya­korlatilag előáll és egyúttal képességet nyújt arra, bogy a nőélet hivatása kö­rében szellemes, dolgait okszerűen in­téző, Ízlés tekintetében választékos, erkölcsileg pedig kifogástalan legyen, szóval minden szavában felismerhető legyen és összes tevékenységében nyi­latkozzék a jelzett iskola jótékony hatása. Miután a szóban forgó leányiskola életrevalósága sokakat meghódított, külö­nösen a közoktatási kormány intéző férfiúit, nem csodálható tehát, hogy több helyen, a hol kiváló szükségét érezték, csak­hamar felállitatott legnagyobb részt állami segély mellett; sok helyen tisz­tán az állam költségén. Jóllehet, hogy találkoznak egyes helyek, hol téves informátió, vagy ma­gas állású egyén proteetiója folytán fölálitottak polgári leáuytanodát minden előzetes számitás nélkül a részben, vájjon lesz-e elegendő növendéke a tanodának. Bizonyos dolog, hogy a helyi lakos­ság életfoglalkozása nagy befolyást gya­korol az ily intézetek népességi viszo­nyaira, a mennyiben bárki előtt is világos, hogy a földmivelŐ osztály — a hol a lakosság zömét képezi — nem igen hajlandó ily iskolákba adui gyer­mekét, miután még az elemi iskolával sem bírt eléggé megbarátkozni. Innen magyarázható tehát azon álla­pot, hogy némely helyen levő polgári leányiskolák növendékek nélkül szűköl­ködvén : jobban csak tengetik életöket miből látható, hogy nem oda valók fa hova felállitattak. Ámde tekintsük köze­lebbről saját helyi viszonyainkat váljon ugyállana-e a dolog nálunk is, ha kap­nánk polgári leánytanodát?! A ki egy kis körültekintéssel meg­méri a helybeli iparosok honoratiorok, egyszóval a kaputos osztály leánygyer­mekeinek névlajstromát akár az anya könyvekben, akár a létező népiskolai felvételi naplókban, bizonnyal el nem tagadhatja, hogy itt a felállításra várt polgári leányiskola valóban népesnek Ígérkezik. Mily módon, mily eszközökkel le­hetne ily kiváló fontosságú — és leány- gyermekeink jövőjére nagy mértékben kiható iskolára szert tennünk: alkal­milag megkísérlem arról tájékozást nyújtani. GYARMATI JÓZSEF. Fögymnasiumuuk története. (Az esztergomi gymnasium tanárai és tanulói.) [Kezdettől a jelenig.] A családi életnek egyik igen szép vonása, hogy az utódok ügyeletesen megőrzik őseiknek emlékét. Az iskola egy nagy család; az elődök emlékét kegyelettel megőrizni nekünk utódoknak kötelességünk. Legyen azért növök, mely már nagyobbrészt feledésbe ment, megörökítve intézetünk évlapjain ; ön­zetlen fáradozásuk megérdemli, hogy éljenek a hálás utódok emlékezetében ! Talán nem lesz felesleges előbb azon intézetnek, melyben működésük lefolyt, legalább rövid történetét előre bocsátani. Annál inkább is szükséges­nek látszik ez, mert az eddiggi tudó­sítások egyrészt lapidáris rövidséggel vannak megírva illetőleg csak érintve, másrészt meg tévesek. Szükségesnek tartom egyúttal meg­jegyezni, hogy e néhány sor csak a közlendők megvilágosítása akar lenni, s nein a gymnasium története, melyet a következő években szándékozunk közrebocsátani. Az esztergomi gymuásiuniót Szé­chenyi György, érsek-primás alapította, 1687. márcz. 18-án kelt adományozó levelével. Hazánk katholikus tanintézeteiben a XVII. században még csaknem kizá­rólag a jezsuiták rendje tanított ; ezeu rendre bízta az érsek is az esztergomi gymuásiumot. A jezsuita rendnek fő­feladata a hithirdetés és a protestan­tizmus ellensúlyozása volt, de e czélra M „Esstsrgom és Vidéke" tárcsája A hazáról. Oh haza ! a te neved szebb raiudeu földi [neveknél, Ámde csak annak szép, a ki szeretni tanult! üSs neved édesb is mindennél, a mi csak [édes, Ámde csak annak olyan, a ki szeretni tanult. A ki szeretni tanult igazán honi szót, honi „ , [földet, Ls kiket a honi föld szilit a világra elé. A ki szeretni tanul mindent, a mi kedves [e népnek, o őrzi szeretve luveu ősei szent örökét. A kiszeretve tanult megküzdeni e honi földért 15 védni ha kell, vérét ontani gyermekeiért. A ki szeretve tanult megszerzeni a tudo­[mányt, mely /fenragyogó fénynyel biztos utakra viszen. jÉs a ki szeretve tanult alkotni művészi [dicsőséget, ' Melyre tekintve gyönyört leljen a messze [világ. ! a ki szeretve tanult hirdetni igéket az [erkölcs-, 3 0g s a szabadságról nemzeti létalapúi 'Oh haza! bár mennél több szív lángolna [teérted, > zengné egy szivvel a neved: édes anya! 'fogy soha pártosság, vad gyűlölet üszke [ne égne, 's hű gyermekedért sírna a többi fiad. Oszlopid ők, s ha kidőlnek, mért örvendjeu [a többi ? Gyermekeid veszte nemde nem a tied is ? ! S fogja-e őket más, ha nem ők egymást [megölelni, S boldoggá igazán tenni határaidon ? ! Oh szeretet! szent honszeretetuek drága [erénye ! Bár sose hervadj el a haza gyermekiben ! S bár lennél ama csillag, mely hamvadni [tudatlan, Hűn vezető fénnyel lángol a honfi elé. Vagy lennél harsányan dörgő mennyei szózat Hogy mindaz halljon, a kit e szép haza [szült. Hogy hona földének gonosz ellene lenni [remegne, S bántani gazlelkűn a haza hű fiait! S mennyei szózatkép hirdetnéd: „lm ez a [nép az, Boldoggá melyet tenui örökre fogok!“ ERŐDI DÁNIEL. Nagyember gyártás. Tizenöt fejezetes felolvasás. — Kisvárosi karczolat. — I. — Van szerencsém kedves barátomat ma esti felolvasásomra tisztelettelteljesen meghívni. Ilyen szókkal siete ti elém s fogott el. Blitzleiter Krisztián ur v árosunk egyik ki­váló „szakembere“. Van neki egy nagyon helyes tizenöt éves leáuya s én azért nagy tiszteletben részesítettem. A kis Jolán az isteu egyik legremekebb teremtése. Jókedvű, okos, szellemes. A mit nem az atyjától örökölt. Blitzleiter Krisztián úr vagyonos roa- gáuyzó volt, a ki mindennap nagyobbnak érezte dicsőségét. A kisvárosi dicsőség igen olcsó jószág. Nem kell hozzá más mint há­rom vacsora, száz finom szivar, s ötven pa- laczk pezsgő. A vendégszerető házigazda meghí erre huszonöt nevezetes szóvivő em­bert s meg van az óhajtott népszerűség. Ezentúl nagy érdemű, kiváló képzettségű, ünnepelt hazafi s az ország szemefénye lesz belőle. Valóbau csodálatos hatása van a vendég asztaloknak. Az angol lord major ebédjei Angliában egész Európa által figye­lemmel kisért világtörténeti mozzanatok. Kérdeztem Blitzleiter Krisztián úrtól, hogy mi a felolvasás thémája. Erre megragadta karomat s titokzatos mosolylyal suttogó: — Erőnek erejével felolvasást akarnak tőlem. Lássa kedves barátom én nagy za­varban vagyok. Vau nekem ugyan egy meg­kezdett czikkem, de befejezni sehogyse bír­tam. Lássa ön igen derék ember. Ebédelt már kérem ? Jolánra gondoltam. — Még nem. Oh legyen akkor szerencsém. Nálunk fél kettőkor tálalnak, Jolán szép szemei kedvéért elmentem a kisvárosi Lucullusboz’ a mama szörnyű unalmas egy asszonyság volt. Szüntelen csak a baromfiakról beszélt. Minden tyúkja életrajzát közölni akarta velem. Ä kis Jolán azonban csupa merő sze- retetméltóság volt. Az öregek előtt nem tűnt föl, hogy folytonosan koccingatok vele. Ebéd után a mama még a XVIII. század egyik legérdekesebb szokása szerint karos- székében édesen elszuudikált. A papa be- czammogott ünnepi tajtékjáért Azalatt lángra lobbant bennem a vér s forró csókban tört ki minden tiszteletem Jolánka édes ajkára. Gyorsan kiszürcsöliük rá az utolsó pohár pezsgőt, és mosolyog­tunk s elpirultunk. A mama is édeset ál­modhatott, mert szintén mosolygott. A papa kedélyesen lépett be a szo­bába s drága spanyol specziálitásokkal le­pett meg. Azután kiintette Jolánkát. Iszo­nyú veszteségnek éreztem a kis tündér tá­vozását. Fontos arczczal, suttogva kezdé az öreg. — Barátom, édes jó barátom. Nézze csak, erőnek erejével felolvasást akarnak tőlem. Lássa én nagy zavarban vagyok. —- Van ugyan nekem egy megkezdett czikkem... — Kedves Blitzleiter ur hisz ezt már elmondta egyszer. Hát csak ki vele, térjen a dologra. Illatos kék karikáimra tekintettem. Blitzleiter ur rettentő felhőket kezdett szi- pákolni. Mintha füllentését akarta volna el­füstölni. — Édes jó barátom — sohajtá Blitz- leiter ur. — Csak őszintén ki vele. — Lássa én igen egyszerű ember va­gyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom