Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 56. szám
lett 15 év óta ? Tudják-e mi az 14 év egy sok ezer évi szolgaságban felnőtt zsidóság történetében ? Ha van hiba a zsidóságban, ki követelheti hogy az évezredek által reá nyomott bélyeget 15 év alatt egészen törölje le ? A separatismust vetik szemére és megfeledkeznek, hogy maga a törvény különíti el nem zsidó polgártársaitól, mert megtiltja a vele valóságot, az együttlét alapfeltételét. A kiszabott kereten túllépnék, ha tovább folytatnám az eszmemenetet, czélom csupán a tisza-eszlári affaire, ezt eddig társadalmi szempontból némileg megvilágít ám, fenntartván magamnak róla legközelebb büntetőjogi és rendőri szempontból, jogászi tárgyilagossággal értekezni. Gazdasági levél. (A készletek tűz elleni biztosítása érdekében.) Alig van gazda, ki tisztában nem volna az iránt, hogy fáradságának gyümölcseit csak akkor nevezheti valóban magáénak, ha annak ára immár zsebébe vándorol ;s mig a tavasz küszöbén állta óta gyönyörködök a reménydús növényzet fejlődésében : az esbetőleges csapások egész sorozatai jelentkezhettek előtte. Ki volt téve a rozsda pusztitó hatásának ; a jégverésnek, az osztálynak, az ember és állati ezerféle romboló működésnek. — Az üszögről mint a mely határozottan a gazda restsége és hanyagságának — következménye ezúttal nem is szólok. — A vetés szép reményekkel biztat; az aranykalászos táblákat végig ringatja a szél ; a verőfényes szép meleg napon, a munkás nép feje felett vigan énekel a pacsirta s a természet magasztos csendjét, csak az elhaló harangszó, s a fúrj kellemes verése teszi változatossá. — Oly szép minden, oly élénken biztat a remény, hogy jó aratás lesz. Hiszen erre szüksége is van a magyar gazdának, kit annyi baj, szenvedés és csapás sújt! A jégverés is elkerülte a határt; az aszály, nedvesség sem tette tönkre a reményeket. Ma holnap hozzáfogunk az aratáshoz s a még egy pár napig arany színű, gazdag kalászokkal tündöklő határ, már a learatott s keresztbe rakott gabonával gyönyörködteti a vizsgálódó szemet. — De mig a. behordás, asztagba rakás tart s mig eljő a csép- lés ideje, sok eshetőséggel kell számolnunk, egy nap, egy óra tönkre képes tenni munkánk, fáradságunk, összes gyümölcseit. Az elemi csapások ellen biztosi to t- tuk gabonánkat lábán, kiírni a határban, bogy ha a jég elveri lesz miáltal kárpótoltatnunk s lesz mivel bedugni azon óriási űrt, melyet a gazda évi termésével tönkre jutásával érezett. Jégverés ellen ugyan bár biztosítottunk, sok helyütt be sem következett, de azért a kiadott egy pár garas végtelen nyugodalmunkra szolgált, hiszen az isteni gondviselés és szolid biztosító- társaságba helyezett biten kívül nincs is egyéb mi a szegény gazda vigasztalására szolgálhatna. A gazda ellenségei oly számosak, hogy csudával határos fenállása s a csapások iráti ellenálló képessége.' Jövedelme annyira igénybe van véve, any- nyi féle kötelezettséget ró rá a társadalom a haza, a család s egyéni szüksége hogy alig képes mindezeknek megfelelni, s ha már valamire figyelmeztetjük jó magyar gazdáinkat, a mi ugyan pénzbe kerül, de hasznos, szükséges s életkérdés szinte kellemetlen érzés, bizonyos neme a fájdalomnak fog el bennünket, hogy a figyelmeztés ismét csak költségbe, ismét csak kiadásába kerül a gazdának. De éppen azért bogy a magyar gazda létfentartási kérdése szoros összefüggésben áll nemzeti életünkkel ; épen azért, hogy eddigi fáradozása s évi munkásságainak gyümölcse, az eshetőleges veszedelemtől megovassék : bizalomteljesen figyelmeztetjük gazdáinkat, különösen ott, hol az épületek sűrűségénél fogva a tűzvész alkalmával ezerekre menő károk következhetnek be s hol a gazdák lázaik közelében rakják össze verejté- 'res munkáiknak gyümölcseit: biztosítsák a tűz ellen ! ! Annyiok szól e felhívás mellett, hogy annak további fejtegetése felesleges. Egy pár kraj- czárért bőnapokig biztosítva van a termény tűz ellen s ha eljő a keserűség, a szerencsétlenség órája, hálás ajakkal rebegjük imáinkat a mindenség urához, íogy a kenyér nem esett ki a szánkból egészen. Biztosítsuk tehát a terményeket tűz ellen s ne feledkezzünk meg itt arról, hogy azt csak a hazai intézeteknél eszközöljük, mert ezek alapja biztos, ismert és szilárd s minek adnék pénzünk olyan társaságnak, mely ismeretlen s mely a pénzt kiviszi, de vissza nem liozza; pedig erre itt benn a hazában is oly igen nagy szüksége van. SZOBONYA BERTALAN. A hol nem unatkoznak. (Eredeti tárcza a holtivadból. A testi-lelki lankatagság napjai bekövetkeztek. Úgy hívja a közélet ezt egy szóval, hogy ugorka-ivad. Most már teljesen indokolt a tét lenség. Teljesen jogosult az előkelő lomhaság. Egészen helyén való a rendes semmit nem tevés. A dolce far niente. Ilyenkor legboldogabbak volnának az emberek, ha Olaszország nyájas ege alá siethetnének édesen unatkozni vagy Ostende lágyan zúgó tengeri hullámaiba temetnének egy kis vagyont. A/-, valamivel változatosabb, mint idehaza a megunásig remek természeti szépségekben gyönyörködni vagy a szót sem érdemlő módon közönséges szőke dunai hullámokban ringatózni. Olyanok vagyunk már mi esztergomiak. A higany megrökönyödve vágtat a negyvenedik fok felé. Tropikus hőség uralkodik. Szinte beleképzeljük a mi regénvesen szép vidékünkre a festői szanadfát, a meglepő pizangot, az epedő lótuszt, a hálás bambuszt, az előkelő pálmát, az illatos czédrust s keressük a fehér elefántot, az otromba orrszarvút, a karcsú leopárdot, az ido- mos párduczot, az emberek ravaszságával versenyző sakált, a „kegyes“ hye- nát, a “jólelkű“ farkast s visszamaradt testvéreinket boldogult Darviuban, a majmokat. A természetben nincs meg a változatosságnak az az ingere;- a mi az emberben szokott nyilatkozni. Ázsia és Afrika tropikus vidékeiről nem igen kívánkozik a pálma Európa flegmafci- kusabb tájaira hűsölni vagy az oroszlán és a tigris a Duna ár yasabb partjaira nyaralni. Csak mi keressük a változatosságot, keressük, sőt üldözzük, mert nekünk szórakoznunk kell, nekünk másformájú felhőket kell látnunk, nekünk illatosabb virágokat kell tépnünk, gorombább vagy simább emberekkel kell érintkezőt napig Jankának, a titkár kis leányának a zongora leczkénél, magasabb ülőhelyül szolgált. Hatoduapra rápillantott Mi- kefoki a titkár. Huszonhat iv keskeuyen Írva! Ez már sok ! — mormogott, s karja alá vette a kéziratot mellyel a „Phaedra* próbára ment hol Reraetey, az opera és dráma rendezője nagyban adta az urat. — Remetey ! dörmögé a titkár — itt van egy uj darab, olvassa át, én nem érek rá, mondja el majd véleményét. Remetey nagyot sóhajtva, a kéziratot mellénye alá rejti s folytatja a próbát. Hazaérkezve elfelejti a kéziratot az elrejtett helyből kivenni, s ebédhez ülve, a bajlódástól kifáradva s átizzadva felbontja mellényét. E perczben kiesik az ötfelvoná- 80s szoraorújáték, s szerencsésen bele is esik a forró levesbe. Fiatal neje, ki nemrég ott hagyta a balletet. még szerencsésen megmenti a reményteljes ifjú darabját a veszedelemtől. Ebéd után Remetey rápillantott ? megmentett kéziratra. — Huszonhat iv apró betűvel Írva! — raondá, felkelve s kalap- és botja után nyúlva. — Kedves feleségem ! nekem fontos dolgaim vannak, itt van egy uj színdarab, olvasd majd át, én nem érek rá, s mond meg véleményedet! Ezzel Remetey ott hagyja a kéziratot, s sürgős dolgai után megy — a sörházba. Jóba se volt az jó ha a férj a sörházba ment s egyedül hagyta feleségét, különösen ha az még csak 24 éves, Remeteyné nagyon unatkozott. Unalmát eltávolítani egy fiatal orvos próbálkozott. Ma is eljött s egy órát kedvesen elcsevegtek. — Oh Istenem ! — szólt egyszerre ' a fiatal no, — távozzék doktor úr. Az előadás már megkezdődött s férjem nem fog eu- gemet a páholyban észre venni. El kell hitetnem vele, hogy egy uj darabot olvastam át. Itt van, olvassa át, ón nem érek rá, gs mondja el majd véleményét. A fiatal orvos a kézirattal lakása felé ballagott. Ott egy pillantást vetett a kéziratra. — Huszonhat iv tömötten Írva ! mondá. — Mariska ! érted a tűzön is keresztül megyek, de ezt helyetted elolvasni, azt nem tehetem, ez már sok ! Ezzel nővéréhez következőképen szólt: — Berta, egy barátom átadá e színdarabot bírálás végett. Nekem most egy halálos beteghez kell meuuem, nem érek rá elolvasni, kérlek olvasd át és mondd meg majd véleményedet. A doktor úr elszaladt — egy jó vacsorára. — Micsoda ? — kiabált az öreg kisasszony — Bátyám mulatni megy s ón itt üljek és átolvassam ezt a fene Írást ? Ma midőn találkozásom vau Muderlaki kir. tanácsossal ? Huszonhat iv tömötten írva! Szörnyűség ! Mariska ! Mariska megjelen. — Mariska ! te fölolvastad már az ösz- szes Kock-féle regényeket, neked már van alapos kritikád. Itt van egy színdarab, véleményemet kívánják, olvasd át, én nem érek rá, mond meg majd mit tartasz felőle. Mariska a huszonhatives kézirattal bókok közt a konyhába távozik. Nem is rósz ! — az öreg kisasz- szony úgy látszik nem tudja hogy csak nyomtatást olvasok. De különben minek vau a leánynak szeretője! — igy beszélve magábau mig a konyhába ért. S ez a szerető — ki különben altiszt, már várja kedves Mariskáját a kapu előtt. Kedves Palim! — szólt hozzá, — ma nem érek rá, az öreg kisasszonyt kell kísérnem. Nesze egy csók . Ezzel a katonát megcsókolta, s a szörnyű kéziratot kezébe nyomta.- Micsoda ? — keidé bámulva a hadfi. Véleményemet kikérték e színdarab felett, sokat adnak véleményemre, — felelt a szobaleáuy, büszkén fejét emelve — de én nem érek rá, olvasd át s moDdd meg hogy mit tartasz felőle. A szobaleáuy elsuhíünLi \ ; Az altiszt pedig egy afcciőari lámpa alá megy s megtelrinli a kéziratot. — Huszonhat iv keskeuyen Írva ! dörmögé. — Az ördög vigye el a firkálását! De igaz nem szabad Mariskával igy bánni. Nagyszerű ! Szomszédságomban egy fűszer- árus lakik, kinek fia valóságos poétának látszik. Annak majd át fogom adui olvasásra. S a mint mondá, úgy is tett. Az ifjú szobija előtt kopogott. — Szabad ! — Kedves barátom ! itt van egy uj színdarab át kellene olvasnom, de nem érek ra, kérem olvassa át s mondja majd meg'’ véleményét. Az ifjú átveszi a kéziratot, Elhalvá- nj'odott. Hisz ez az ő kézirata, melyet köInünk, hogy változatosságot, csak váll< zatosságot találjunk. — Pakkoljunk lelkem, megyün Salzkammergutra. — Holnap Karlsbad ba utazunk. — Kérem mindnyájan fürdői utaztak — mondja a szobaleáuy, a 1 igen kétségbe van esve, hogy idehaz kell unatkoznia. Az egész világ kiimát, faunát é józanságot cserél. A legreklámosabb s inindamellet legkoczább sváb vagy cseh fürdők elő kelő unatkozókkal telnek meg, a kil szent odaadással szüresölik a savót ellenmondás nélkül fizetik a borzasztó k úr taksát. A magyar fürdőket pedig holdkóros német evelőuők, náthás angol kisasszonyok, spleenes mylordok, blazir! francziák, világfájdalmas poroszok éf okosan gazdálkodó idegenek lepik el. Az egész világon divat júliusban unatkozni. Augusztusban még jobban unatkozni. Ez a saison raorte. Az ugorka-ivad, a hogy azt német gusztussal nevezzük. De hát hol van az a darabka Európa, az a néhány arasznyi kis világ, a hol nem unatkoznak ? Hol találjuk meg azt a Vaucluset, a hol Laurát (tizenegy élő gyermek mamája !) Petrarka nem csüggedő tropikus szerelmével bálványozzuk. A hol nem unatkozunk ? Ha pbilosóphusok vagyunk, talán, dobos könyveink között. Ha rajongók vagyunk, talán mohos; romokon. Ha divatkedvelők, akkor valamelyik külföldi fürdőn, a hol legdrágább < a levegő. Ha bolondok vagyunk, elmegyünk; magyar fürdőre, mert az nem előkelő,, nem chic, csak áldozatkészség. Ha pedig találkozunk valakivel, aj kivel már találkoztunk szívben és szeretetlen s elcsevegünk vele mindenféleí apróságról mindenféle boldogsággal s í megfeledkezünk mindarról, a mi az : unatkozó világnak hiányzik, a mit az s utazó közönség nélkülöz, s a mit a j bolygó ember epedőeu keres és mégse e talál meg, ha boldogok vagyunk, ak- - kor nem váltunk jegyet külföldre, ha- - nem maradunk idehaza a mi kis meny- - országunkban és nem jut őszünkbe e unatkozni. AUCUN. rülbelül nyolcz nap előtt személyesen nyuj- - tott át az igazgatónak. Után kérdezősködött, s megtudta az s Ő színdarabjának szörnyű utazását. — íme, — mondá, ez a nagyszerű mű- - vek sorsa ! A huszonhat iv az elkeseredett szerző b áldozatául tűz martaléka lett. Azóta meg- - fogadta, hogy nem ir több színmüvet. És Y, csakugyan nem is irt. ZUNFT ANTAL. Névnapra. Járok virágos mezőn Örömtől boldogan, Mi búsitua meg engem : Hisz neved napja van. Még az ég is mosolyog Ünnepi pompában, Oh ez az én ünnepem : Hisz neved napja vau. Csak a kis madár gyászol Fészke romján busán, De én szívből köszöntlek: Hisz neved napja vau. Öli ne keseregj kis madár, Gyere vigadj velem, „Hisz ma neveuapja van!“ Gyere, dalob velem ! PALÁSTHY ERZSI.
