Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 54. szám

is, nemcsak e városból, de az ország legtávolabb vidékéről is. Ismét első sorban bíboros herczegpri másunk, a méltóságos esztergomi főkáptalan, az esztergomi takarékpénztár, az iparbank és más számosak; fogadják mindnyájan városunk tanintézetünk és a tanuló ifjúság nevében buzgó szives köszönő temet. És itt el nem mulaszthatom mély hálámat kifejezni azon szives érdeklő dés, jóakaratú buzgóság, serény tévé kenységért, melyet a legújabb időben a megye élén reáliskolánk javára és jövőjének biztosítására a megye mélt főispánja, ns. alispánja kifejteni mél tóztattak. Mi ezután a reáliskola érdekében jó, hasznos és üdvös, mind a magas kormány, mind a megyei községek ré széró'l történend, azt e két megyei fő­tekintélyeknek köszönheti a városi kö­zönség és a hálás reáltanoda. Éljenek sokáig! Hasonló érzelemmel mondok köszö­netét az intézet nevében azon tisz­telt tényezőknek is, kik a tanuló ifjúság oktatásában elismerésre méltó munkás­ságot és fáradhatlan buzgóságot évek hosszú során át tanúsítottak, kik közül a legidősb Kaán János jubiláns tanár ur különösen kiemelendő, mert ő volt az intézetnek első tanára, ki nemcsak ezen reáliskola keletkezését látta, ha­nem abban 25 éven keresztül, mint szorgalmas tanár és sok éven át, mint igazgató-tanár tényleg dicséretesen közre is működött. ürömmel és megnyugvással jegyzem meg, hogy dr. Szmatanay József tanár elhunyta után utódáúl egy jeles tehet­ségű képzett fiatal erőt nyert, irodalmi munkásságáról széles körben ismert dr. Kőrösy László úrban a tanintézet. És most hazafiúi örömmel és áhi- tatos érzettől áthatva újólag emelem fel szavaimat, hogy mély tisztelettel emlékezzem meg hazánk és egyházunk azon nagy nevű és méltóságú fiáról, kinek csak nehány órával ezelőtt hosszú és drága életéért a várbeli bazilika szent falai közt röpítettük fel imáinkat a Mindenhatóhoz; ki tegnap töltötte be 25 éves püspökségének ritka kor­szakát. Valóban szerencsésnek érzem ma­gamat, hogy ezen reáltanoda részéről, a magam és a tanári kar, valamint a tanuló ifjúság nevében is e magasztos ünnepély alkalmából, egész lelkesedés­sel a hazafiúi kegyelet, a szives hódo­lat és a legbensőbb fiúi ragaszkodásnak őszinte kifejezést adhatok. Simor János bibornok hcrczegpri- más, esztergomi érsek, az ünnepelt egyháznagy, Fehérmegye szülöttje, esz- tergommegyei áldozár, lelkész és tanár, 25 év óta püspök, előbb Győrben; 1867 óta esztergomi érsek és Magyar- ország herczegprimása, 1873 óta a rém. szentszék kardinálisa; a magyar tudo­mányos akadémia igazgató tagja, róm. szentszéki követ és hittudor. Bő tudománya, szilárd munkássága, vallásos buzgósága, de különösen fényes egyház szónoki és irodalmi tehetségé­nél fogva már első férfi korában feltűnt. Áldásteljes és szent életének egész ideje alatt a keresztény hívek élén és érdekében, a magyar egyházat, a hit­tudományt, a tanügy és különösen a népnevelés ügyét, a hasznos és erköl­csös irodalom érdekeit kitartó nemes buzgósággal, ügyszeretettel -és nagy­szerű áldozatkészséggel szolgálta és pártfogolta. A lelki gondjaira bízott egyház megyéjét egy negyedszázadon 'keresz­tül nemcsak higgadtsággal, szelídséggel és bölcsességgel vezette, de abban a hívőknek egyszersmind valóságos sze­rető és ápoló atyja is volt. Azért Esz­tergom az egész hazával együtt méltán elmondhatja, miként egész élete sza­kadatlan láncolata a jótevésnek, áldozat- készségnek és szeretetnek, melynek a legutóbbi napokban oly fényes példá­ját adta. A magas trón iránti hűsége, tün­döklő jellemtisztasága, egyházi fényes erényei, de a humanisztikus, köz és nevelési célok előmozdítására kifogy- hatlan áldozatkézsége által oly nagy mértékben kiküzdötte a világi, úgymint az egyházi fejedelemnek bizalmát és kegyelmét, hogy már 25 évvel ezelőtt püspökké, majd érsek-primássá és bi- bornokká neveztetett ki. Ragyogó erényeit és messze terjedő érdemeit a múló századok számára a történelem örökitendi meg és a késő nemzedék hálás szivvel és kegyelettel említi majd mindenkor Simor János íerczegprimás tündöklő nagy nevét. Adja a jóságos ég, hogy a legjobb testi és szellemi épségben hosszú ideig áldozhasson az emberiség, a tudomány és a hazafiúság elenyészhetlen szent oltárán. (Éljen!) Tisztelt közönség! Hátra van még az iskolai előme­netelt gyámolitó nagylelkű iskolaharátok jutalom dijainak a tanuló ifjúság közt való felosztása. Az esztergomi [iparbank egyesülete 20 frtot adományozott 4 jeles előme­neteli! és viseletű ifjú számára.. A ta­nári kar következőket érdemesítette a jutalmakra: Arm Jakab, Rajcsányi Béla. Krausz József, Roth Arnold. Nagys. Krotky József kanonok és várbeli plébános úr az évi lefolyt vizsga alkalmával az átalános jeles eredményről teljes megelégedését nyil­vánítván, személyesen átadott 15 fr tot három jó erkölcsű és szorgalmas tanuló részére. E jutalmat elnyerték: Szilá­veczky István, Gangéi Bódog és Bau­mann Frigyes. Kedves tanulók! Int az idő a búcsú­szóra, szivemből kivárnom, hogy ez in­tézetből való távozástok után szeren­csésen jussatok kedves szüléitek karjai közé és engedje a Mindenható, hogy két havi szünet után a jövő iskolai év kezdetén a gondozásom alatt álló tano­dában ujult erővel és nagy számmal ismét jó és állandó egészségben találkoz­hassunk. Isten hozzátok ! Midőn a mélyen tisztelt vendégek­nek, kik e két rendbeli huszonöt éves öröm ünnepélyt becses személyeikkel díszíteni és emelni méltóztattak szives köszönetemet az intézet nevében nyil­vánítanám, az iskolai évet és ünnepélyt azon lelkes felkiáltással zárom be: Éljen az ünnepelt bibornok herczeg- primás Simor János! Éljen a reál­iskola ! Dr. Feichtinger Sándor, k. tanácsos és reáliskolai igazgató. Városunk üdvözlete. Pazar fénnyel kiállított albumok, ékes rendekbe foglalt díszes föliratok, száz meg száz üdvözlő okmány, megöl vas- hatlan sok üdvözlet az ország díszei­től, ünnepi ódák, magasztaló költemé­nyek halmozódtak össze a herczegprimás asztalán. Valamennyi üdvözlet közül azonban legközelebb van hozzánk s szivünk leg­mélyéből van fogalmazva Esztergom szabad királyi városának hódolatteljes és hálás elismerése, melyet a városunk színeibe kötött díszes albumból egész terjedelmében bemutatunk: Főmagasságú bíboros érsek ! SÍM Öli JÁNOS kegyelmes főpász tornak és urunk! Azon közönöm, — melyet átérez az egész haza — ezen alkalommal, midőn Főmagasságod Magyarország Iíerczeg- primása, püspökké ' szén temetésének negyed százados ünnepét üli, és az is­teni kegyelem ez ünnepély jelentőség- teljes évszámaihoz a testi és szellemi erők teljes épségének áldásos adomá­nyát is csatolta — Esztergom szabad királyi város közönsége is osztozik: teljes mérvben, mindenkit megelőzőleg és legelső joggal, mert hisz Főmagas­ságod ezer éves történelmünk és ezzel karöltve járó törvényeink értelme sze- szerint a mienk, az ősi Esztergomé! Engedje meg Főmagasságú Bibor- nok ur a kir. város közönségének azt, hogy ezen teljes mértékben kiérdemelt kegyteljes napon Főpásztorunk elé hoz­zuk szivünk meleg szeretetét, mellyel az Örökkévalóhoz emeljük fohászainkat kérve Őt: hogy a szeretet és mélyen tisztelt Főpásztornak, a haza első zász­lós urának, Esztergom fényének és di­csőségének drága életét most élvezett erőben a legtovábbi jövőre terjeszsze ki, számunkra pedig áldásos kegyét ezen túlra is tartsa meg. Kik is megkülömböztetett tisztelet­tel maradunk Főmagasságú Bibornok, kegyelmes Főpásztorunk és Urunknak Esztergom, 1882. évi június hó 28-ik napján külön az alkalomra tar­tott rendkívüli közgyűlésünkből alázatos szolgái (Városunk összes képviselői aláírták.) Jelezzena fenkölt hangú fölirat nem­csak nevezetes ünnepet, de városunk szebb jövőjében emlékezetes fordula­tot is. Annyi érzelme volt hánykodó keblébe, Nem szólt mást, csak „Áldja meg az isten érte.* IV. Az ég pereméről lehanyatlott a nap . . . A haraugok hej. be bánatosan szólnak ; Beborul az ég is, gyászt vesz fel magára, Elhervadt a falu legszebbik virága. János gazda házát Isten-csapás érte, Fáj is a szegénynek szive nagyon érte . . . Alig viselheti el azt a nagy bút, bajt : Boriska nincs többé, kis Boriska meghalt. Hát a szegény Peti, majd meghasad szive, ,,Mért jött el a halál ilyen korán érte?! Halottas koporsó, menyasszony-koszorú“... Ezt zokogja és a koporsóra borúi. Fehérbe öltözve jön tizenkét szép lány — Koszorúval fején, búbánattai arczán . . . Eljön valamennyi, hullat egy két könnyet, Vet a koporsóra egy két marok földet. A természetnek is fáj a szive nagyon, Hisz a legszebb lánynak hervadása vagyon, Sir szeme: a felhő hullat eső-könyet, Megáztatja vele a felhantolt földet. ... A szegény Boriska... de ki is hihette ! Petivel cziczázott harmadnapja este, — Pe az ég irigylé e nagy boldogságot És a halál mint ölyv : a galambra vágott. Peti azt se tudta, hogy már most mit tegyen ITa nincs többé már az, akitő szeressen; — ...Búbánat társával bujdosásuak indul, Talán csak kitalál a ezudar világbul. V. Könybe lábadt Peti szeme, hogy búcsúzott, Ahogy utoljára nézte a sirhalraot, Amely eltakarta minden boldogságát, Életének, üdvének egyetlen virágát. Aztán elballagott még egyszer a házba, Szedett össze, amit egyhamar talála ; Czifra tarsolyába szalonnát, kenyeret, A kezébe pedig réz nyelű fokost vett. Kiment a mezőre, attól is búcsúzott, Ahol Boriskával annyiszor mulatott. Leborult a földre, tele sírta könnyel S egy-pár virágszálat tarsolyába tett el. Megesküdött arra, hogy e kis virágot, Amely boldogságát s mindent mindent látott, Örökké ott fogja viSelni keblébe, Hej ! mert ez lesz az ő egyetlen emléke. Útnak indult menten, már vissza sem fordult, A szeméből többé könnyű nem is csordult: Fütyörészni kezdett, nótáját fütyölte „Volt egyszer egy legény, az ég de megverte“ A mosolygó napra keserveseu nézett, Fájt a fényes sugár borús kebelének; Aztán, hogy kifáradt, meggondolta végre : ,.Ej! be messze lehet a világnak végo!“ Majd a nap megszánta, elborult sugára, Nem volt olyan fényes többé mosolygása; 1 Helyt adott az esti csillagok fényének, |A méla holdvilág bánatos képének. Lecsendesült a föld, kihalt a madár-dal, Peti is a gyepre ereszkedett halival, Egyet fohászkodott, fejét lehajtotta... Erőt vett az édes. csendes álom rajta. IV. Peti álmaiból egyszer csak felriadt, Hallva bárány-bégést, meg kolomp-hangokat; Nem tudta felfogni: mi lehet vele hát, Hogy miféle tündér űzi itt játékát. Mert amint először körül pillanthatott: A legelső nyáját s Bodriját látta ott; — Ó maga ott hevert a kis erdő szélen, S a napnak sugára reá tűzött éppen. Közelében a kis falu tornya látszott . A falu véginél meg Boriska állott . . . Azaz dehogy állott, sietett feléje : Jött, hogy ráboruljon Petije keblére. Erre aztán Peti nagy bámulva néze, Két ragyogó szemét majd hogy ki nem nézte; Nem is tudott szólni, csak egyet rikkantott, Végre megérté az édes valóságot. A leánykérés, a — temetés bujdosás Nem valóság volt, csak rossz álom, semmi más . . . Ajka imára nyílt : ,.Az Istenem áldom, Hogy nem volt az egész csak egy kínos álom.“ Nagy sietve felkelt, megrázta subáját, Elővette sípját, összeszedte nyáját, — S oly víg nótát, fütyült — felnézve az égre — Hogy szinte kicsordult, a könnye beléje! PEKÉNYl KÁLMÁN. Ismét egy tevékeny emberrel keve­sebb. Megint egy veszteséggel több. A legbuzgóbb esztergomi kiadó, ki vállalkozó szellemű vállalatai által áta- lánosan ismertté és becsültté tudta, tenni nevét, hosszú szenvedés, hosszú haldoklás után hétfő reggel jobblétre szén derült. Mélyen megdöbbentő e hir különö­sen reánk, az irodalom munkásaira nézve, mert mi valamennyien egy ritka tevékenységű, ritka buzgalinú kiadót s. könyvnyomtatót veszítettünk benne. Buzárovits Gfusztáv pécsi születésű volt, harmiuezkat esztendős s boldog családi életének hetedik óvébeu. A fővárosban s a külföldön már igen szép tanulmányokat gyűjtött volt, midőn 187 3-ban a Sartori-féle könyv- kereskedést átvette. 1877 elejétől a Horák-féle jeles nyomdát önállóan kezelte. Rendkívül serény kiadó volt. Neve­zetesebb kiadványai közül csak néhá­nyat sorolunk elő: Isten Igéje, hét évi folyam; Irodalmi Értesítő, 2 évfolyam; Zöllner Hitelemzők Beszédek, négy év­folyam; Jedlicska Társadalmi Testvér- harcza ; Schmidt, Elemi Káré; a Gfyőrffy- féle népiskolai könyvek ; az „Esztergom“ három éves folyama, a Mulattató Zseb­könyvtár, Maszlaghy útirajzai stb. Nevezetesebb nyomdai müvei közt vannak: a Monumenták, Zádori Jézus szont szive; szűz Mária szent szivének tisztelete; Manning a Szentszék füg­getlensége, Bízzál Istenben; Munkai Szent angyalok történote 3 k. Sche- matismusok, főogyházinogyei körlevelok; Uj Magyar Sión; Jézus sz. szive Hír­nöke, „Esztergomi Közlöny“ stb. Jeles nyomdájában kitűnő múizlés- sol készült műveiért nem egyizben-H ne i

Next

/
Oldalképek
Tartalom