Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 50. szám
50. szám. Csütörtök, 1882. junius 22 ón. Városi ás megyei érdekeink közlönye. EG JELENIK HETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ..............................................6 frfc — kr, fél évre....................................................* „ — „ negyedévre 1 . 50 * Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG": Lörincz-utcza <jO., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYI'TER 3j., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közieméinek, előfizetési penzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGÁiNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabbari közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. L1— ÜLJ. J I tU.' . ... OJSÜ Mikor találkozunk? A nemzeteket s kisebb körre a családokat a fényűzés veri tönkre s juttatja az enyészet szélére. Ez a tőnkrejutás annál biztosabb és annál gyorsabb, mennél szerényebb módú emberek mennél nagyobb igényekkel bírnak, melyek tökéletes kielégítésére mindig képtelenek. A hol az igények túl feszítése, a nélkülözhető, sőt fölösleges költekezések vérré válnak, ott biztos az enyészet. Mindig kárhozatosnak találom, ha valamely szerény módú város beleesik a fényűzésbe s csinál nyakra-főre olyan egyesületeket s ezekkel olyan kiadásokat, melyekre csak a hiúságnak van szüksége, de nem a közjónak. És mindig igenis fájdalmasan érint, mikor úgy tapasztalom, hogy a szét- vonás elősegitője nem is egyéb, mint az ilyen irányú gazdálkodás a társadalom erőivel. De maradjunk idehaza s térjünk a tárgyra. Nagyon gyönge szót használok, mikor kimondom, hogy a nésry város külön gazdálkodása s külön állása valóságos paradoxon, valóságos komédia. Mindennap szemünk előtt állanak az ázsiai állapotok visszás képei, mindennap van okunk pirulni olyan gátakon, melyeket a haladó szellemű ember szégyenleteseknek tart s melyeket a szűkkörű gondolkodó mégis folyton magosabbakra emel. De a kérdés fölött már sokszor elmondtuk a requiemet s bívságos munka- pazarlásnak tartjuk, ha a mostani emberek között az egyesítés eszméjével foglalkozunk. Uj generátió, uj irány, uj élet, uj erők, uj emberek kellenek, hogy a közös dicsőségű munka bevégződjék. A különválás comicuma most megint igen érdekes kinövésben testesül meg. Eg’yes emberek, újra ismétlem, hogy egyes emberek apró súrlódásai miatt egy közérdekű intézményből kiválnak a többi városrészbeliek s csinálnak maguknak külön tűzoltóságot, külön szervezettel. Nagyon örvendetes törekvés. Csakhogy nem gáncsoíásra méltó dolog volna-e, ha egy meglevő s egészen megfelelő tűzoltó-egyesület mellé egy másikat szerveznek csak azért, hogy megszakadjon az összetartás, hogy napirenden legyen a folytonos megszólás s vész esetén a legszomorúbb egyenetlenség. Hol volna Magyarország, ha egy valláson s egy nyelven lennének összes polgárai ? Hol volna Esztergom, ha a közérdekű kérdésekben egy valláson s egy nyelven lennénk mindannyian ! A megyei tűzoltóságot tehát, habár törekvését nagyrabecsüljük, de szükségességét el nem ismerjük. Fényűzésnek, fölöslegesnek, sőt károsnak találjuk. Nekünk még király városi tűzol tó- ságra sincsen szükségünk, mert felebarátaink vagyona és élete fölött való őrködő kötelességünk nem szeritkozha- tik egy városzrészre s egy czimre. Esztergomi tűzoltóság kell nekünk, a hol nem uralkodik semmiféle clique rendszer, a ho\ nem kerekedik túl semmiféle elem, a hol nem veszekednek össze a tagtársak maguk között, hanem szép - egyetértésben felelnek meg magasztos hivatásuknak. Ilyen körülmények között méltán föl lehet vetni azt az aggodalmas kérdést, hogy ugyan mikor találkozunk? A válasz nagyou rövid és nagyon határozott. Sémikor. A kinek balga ábrándjai közé tartozott az egyesülés s a baráti össze- ol vadás mindennemű kérdésben, az mondjon le róla, ha nem akar meddő szolgálatot művelni, vagy vonuljon vissza s ne törődjék a közügyekkel. Az utókor majd sorba itélőszéke elé állítja mindazokat, kik az egyetértésnek, kölcsönös jólétnek mindenféle apró önzésből esküdt ellenségei voltak, a kik mindenben különszakadtak s igy a város hanyatlását mindenben elősegítették. Mi többször már aligha szólunk hozzá a kérdéshez, hiszen az már befejezettnek látszik. Esztergom jólétében, boldogságában a különvált Esztergom sohasem tál álkoz ha tik. Csöndes emberek. Brzorád Rezső ur néhány nagyon érdekes czikkel kopogtatott be hozzánk a vasúti dologban, melyet egész megyénkben senkisem ismer jobban és senkise tárgyal nagyobb lelkesedéssel. Yalóságos fiatal hévvel polemizált olyan urakkal, kik prodomo érveltek s s kicsinyelték a mi törekvésünket s leszólták a mi várakozásainkat. » Az egyik polemizáló bizonyos Hau- gay Lajos hivatalnok volt Tatán, Különben a tatai közélet egy igen derék bajnoka. Egészen a tataiak gusztusa szerint beszélt s egészen leszólta a mi érdekeinket. Hát ezt a mogyorósi vasutkérdési apostol nein hagyhatta szó nélkül. Azonnal megírta az ellenczikkét s azonnal megczáfolta jó Hangay Lajos uram logicáját, számításait és tévedéseit. Szinte öröm volt azokat a döntő érveket megolvasni. Hangay Lajos válaszát erősen vártuk. Egyszerre csak azt olvassuk, hogy a tatai czikkező hirtelen elhunyt s válasza abban maradt, Szélhüdés érte. A tataiak nagyon megsajuálkoztak sírja fölött. Jön azután egy másik ellenfél. Bizonyos Ries Lajos, a ki itt járt Esztergomban iskolába, azután lekerült Budapestre, onnan elszármazott Dres- dába, majd külföldi egyéb helyeken tűnt föl, végre elment szülővárosába Tatába, a hol sok tennivalót talált, csinált ott egy lapot s szerkesztős- ködött egy ideig. Sokat dolgoztam vele együtt a fővárosi könyvtárakban. Sok érdekes kézirata volt Sárosi Gyulától s néhány nagyon becses arczképrajza a Jókai Mór kezéből. Végre megint ! Budapesten láttam letelepedve. Ott is szülővárosa érdekeit szolgálta s a vasúti kérdésben természetesen ellenünk harczolt. Ezzel is polémiája volt Brzorád Rezső urnák. A vasárnapi tatai újságban a következő hírrel találkoztam: Riesz Lajos Jenő a Tatató város L Az „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Erdei dal*) Nyári, rekkenő meleg EÍbiijok előled. Lombjai közé megyek Sátoros erdőnek. Haja hopp ! Itt vagyok már, itt vagyok! Sárga rigó jó napot! Fák között és fák alatt Bek vidám az élet ! Nynl szalad, virág fakad, Zeng a lombon ének. Haja hopp ! Kip-kop ! a harkály kopog; S a kakák szól; jó napot! Vadvirágokat szedek S kötözök fűzérbe. Vagy a fűben heverek S fölnézek az égre. S baja hopp ! A madárral dalolok : Szép világ te, jónapot! REVICZKY GYULA. *] Mutatvány Pósa Lajos „Jó Barát“ czimű uj lapjából. A krajczár« Milyen kicsike pénzdarab a krajczár ! Mit is tudjon az ember róla irui. Nem is fogtam volna hozzá, ha ma reggel ott nem látom az asztalon többed- magával heverni. Még este raktam ki a zsebemből lefekvés előtt. Épen visszaakartam dugni megint, mikor az egyik kicsike pénzdarab kiszaladt az ujjaim közül és elgurult. Fölveszem, gondoltam: majd odaadom inkább a legelső koldusnak az utcán. Hanem hirtelen valami más jutott volt az eszembe. Ott hagytam a szoba padozatán és elmentem. Mikor visszajöttem, a szoba már ki volt tisztogatva s az én krajczárom az asztalon feküdt. No lám, ez a kicsike krajczár volt a cseléd próbaköve. Ha nem teszi vissza az asztalomra, vége vau előttem a hitelének s tőlem mehet világgá. Mert a ki a kraj- ezárt hűtlenül elveszi, elveszi az a. forintot is, s az nem megbízható ; aunak nincs szilárd erkölcse. De nem tartolta meg magának, megtalálta és visszaadta. Azóta gond nélkül bízom kezére a forintokat is. íme, hát a jkrajczár mégsem hitvány pénzdarab. Megvau annak a maga értéke épen úgy, mint a forintosnak. Igaz, hogy nem olyau nagy, de hát mégis csak érték. Azután a becsület is olyan, mint a pénz. Minden pénzdarabnak megvau a maga értéke, akár nagy, akár kicsiny ; minden embernek megvan a maga becsülete ; akársze- 1 gény, akár gazdag. A hamis ember meg j olyau, miut a hamis pénz, csak csalásra való. Az igaz, hogy egy forint mégis csak nagyobb, mint egv krajczár. A forintot ezüstből szokás verni; a krajczár meg a maga szegénységében semmi egyéb, mint egy vörösréz-darab. Egyszer — úgy mondja a mese—fe" leseit az ezüst forint a rózkrajczárral a zseb- ben. — Mit akarsz te itt az én társaságomban? — kérdé az ezüst forint. — No-no, ezüst bácsi, csak ne olyan hangosan. Hát mivel különb ön mint mi vagyunk? — feleli a krajczár. Az ezüst csengő kaczajjal válaszolt; — Te szamár, már hogy tudsz ilyet kérdezni ! Nézd meg a ruhámat és megtudod, milyen nagy különbség van köztünk. Te rézszinű vagy, én meg olyan fényes va- vagyok, mint egy király. Aztán te csak egyet érsz, én meg százat. Hiszen rajtad még zsemlyét sem lehet vásárolni. — No az igaz, — válaszol a krajczár — hanem te sem volnál olyan gőgös ur, ha mi nem volnánk a világon. Nézd meg csak jól magadat és meglátod, hgy mi belőlünk vagy összetéve. Ha mi százan ösz- szeállnnk, vagyunk olyan erősek, mint te, s te sem vagy másból, mint száz krajczár- ból. A király is ilyenformán vau. Annak sem volna semmi ereje, ha nem volnának alattvalói. Az ur, kinek a zsebében a forint feleselt a krajczárral, meghallotta ezt a beszélgetést s belenyúlt zsebébe, kivette ounan a krajczárt es odaadta egy koldusnak, A koldus megcsókolta a kicsi pénzdarabé és azt mondotta: — Isten áldja meg a nagyságos úr , szivét és adjon helyette ezerannyit. Akkor az ur tovább meut. Épen utazó • félben volt. Felült tehát a bérkocsira és kihajtatott a vasútra. Mikor odaértek, belenyúlt a zsebébe és odaadta az ezíist forintot a bérkocsisnak. A bérkocsis kegvet- len goromba ember volt és igy mordult rá az urra: — No maga ugyan szép uraság. L ez is pénz ! Ha csak ennyit tud adni, az. kívánom, hogy soha se legyen még ennyije sem. Akkor megforgatta tenyerében, zsebr csapta, — este elment a korcsmába, páli. kát ivott rajta, a pálinka azonban mé , g: rombább volt. mint a bérkocsis ; meggyi ladt benne s a kocsist úgy találták m másnap reggel a kövezeten halva. Hiába ; nem jó az, ha valaki az- dicsekedik, hogy milyen nagy ur. Hanem azért a krajczárokat raé- g szokták nagyra becsülni, különösen Mag- országon. Már csak onnan is látszik, . minden harmadik-negyedik krajczár me rongálva. — Egyiket keresztül szúrják, másukat megreszelik, a harmadikat a vasún sinek alá teszik. Pedig ez igen nagy kár. Hisz a czáron kezdődik meg a vagyon. És n vagyon csupa összehordott ícrajczárokú; . Azután krajczárou kell tanulni a takar- . ságot is épen úgy, miut az abcés könyvből az olvasást. Próbáljuk csak meg. Ha egy einbeL uek évenkint négyszázszor vau alkalma eg
