Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 42. szám

alkalmatlan, mindent visszabocsátasz rendelkezésem alá és elfogod hagyni a gyarmat területét. így tehát a hollandi gyarmatos minden ereje teljes megfeszítésével arra vau utalva, hogy földjét munkálja, termékenyitse. Távol tartja magát min­den eszmecserétől és minden czélja oda lyukad ki, hogy minél hamarább meg­gazdagodva, töltött erszénnyel távozzék a gyarmatokból, hol egy elejtett szó, egy koezkáztatott selejtes politikai vé­lemény a fennálló rendszer ellenében tökéletesen elegendő arra, hogy czö- kostól, mókostól kitegyék a szűrét. Ezen most említett rendszer mel­lett sikerül a batáv kormánynak a 200,000 emberből álló hadsereg, a költséges adminisztratió és a roppant befektetések mellett magából csupán Borneoból évenkint 40.000,000 guinea tiszta jövedelmet hozni. Ceylonban ellenben az egyéni sza­badság legteljesebb dimensiói, a leg­kellemesebben lepnek meg benneteket. Az angol kormánynak első dolga is az, hogy a bennszülöttek számára mindé nütt elemi iskolákat állítson fel, azok nyelvén a legkitűnőbb és alaposabb elemi tankönyveket készíttesse el, a je lesebb bennszülött növendékek a leg­magasabb intézetekben Londonban in­gyenes kiképeztetésben részesülnek és a legutolsó gyarmatot is személyi és egyéni szabadságot ugyanazou jogokban és törvényekben bírja, mint Angolor­szág lordkanczellárja. A munkára sarkalló ösztön a he­lyesen kifejlesztett egyéni értelmiség­ben és az egészséges nyilvánosságban találja meg a maga rugóit. Angolörszág roppant kiterjedt és a polgárság minden rétegeibe elágazott journalisztikája bámulatos éberséggel és megvesztegethetetlen helyes érzékkel őrködik a. közerkölcsök és közállapotok felett. Történjék a legkisebb kihágás bár­mily magas rendű tisztviselő részéről, kövesse el bármelyik üzletember vagy kereskedő a legparámibb visszaélést, azt a snjtó félre nem vezethető árgus szemével rögtön fölfedezi és a köztu- dalomba hozza. Ép oly roppant figyelem van arra is fordítva, hogy kellő jutalom és el­ismerésben ősz takozzék mindaz, ki bár­mely utón találmányával, termesztiné- nyével, iparával, szorgalmával az angol névnek dicsőséget szerez. Van azonban egy összekötő pont, mely az angol és holland gyarmatokat egyesíti. Ez a beruházás kérdése. Nincs a világon nemzet, a mely utakra, csatornákra, közlekedési esz­közökre oly roppant sokat fektetne, mint az angol meg a hollandi. A gyarmati szigetek legtávolibb pontjai, legelrejtettebb zugai minta- szerüleg épült közutakkal, példátlan gyorsaságú postákkal, merészen veze­tett távirda vonalokkal van egybocsa- tolva a tartományok fővárosával és a kikötői révpartokkal. És szerintem ebben fekszik egyik leglényegesb titka annak, bogy miért sikerül a gyarmatosítás a legellentéte­sebb rendszer mellett az angolnak és a hollandinak, és miért nem sikerül soha sem a francziáuak, sem a portu-. gallnak, sem a spanyolnak. A mi vezérférfiaink közül vajmi kevesen gondolnak arra, ha egyátalán mégis gondolnak, hogy a mi tökélet­len, rossz, kezdetleges utaink és köz­lekedési eszközeink, mennyi gátjára és akadályára vannak borkereskedésiink- nek, és mennyire megdrágítják borter­melésünket. Már magában szőllőtábláink között a közlekedési vonalok a képzelhető leg­rosszabb állapotban vannak, az a rend­szer, melyben javíttatnak, pedig épen elitélendő és kárhozatos. Többször volt alkalmam leghíre­sebb promontorainkon megfordulni, és azokat a szakadékos, zápormosta, bátyus, kerékvájta pászarutakat, ha akarnám sem bírnám soha elfelejteni, a ki egy­szer ezeken, tengelyen megtett vala­mely darab utat, annak oldalbordája még évek múlva is megérzi ama ráz­kódásokat, melyeket ki kelle állnia. Az év egész folyamán keresztül semmi gondozó kéz nem mutatkozik ezen utakon, csnk legfeljebb, midőn már a szüreti időszak küszöbön van, akkor állnak neki kapával a hogypásztorok, hogy a pandáiból, ott a hol telik, be- huzogassák friss földdel, a legve­szélyesebbnek mutatkozó gödröket. El lehet azután képzelni, hogyha az az áldott permeteg őszi eső, erre a puha alkotmányra beköszönt, — hogy mily nemű állapotok jönnek itt a köz­lekedésben létre. De azt meg már épen bajos felszá­mítani, bogy a szükséges szüretelő edé­nyek, eszközök és a szükségeltető víz ki- és felszállitása ily utakon meny­nyibe kerül, valamint egyik szőllő elszálli­termósének a másikba való tása. Bár mennyire rossz karban legye­nek is azonban a szőllők közti utak, még sincs nekik semmi legkisebb okuk is elpirulni azon állapothoz képest, a melyben viczinal utaink vannak, ki szem­tanúja volt azon nagyszabású borszál Utasoknak, melyek Nógrfdmegye déli promoíitóriumaiból a legközelebbi gőz­hajó és gőzkoesi-állomásokhoz történ­tek, iák tiszta fogalma van arról, mint szükségeltetik egy 5 hectoliter borral terhelt szekérbe négy ökröt fogni, hogy napfelkeltétől napnyugtáig, más­fél mértföldnyi vonalat mogtehessenek, és az el fogja nekem hinni, hogy Pest­megye legójszakilb határán futó or­szágúton, az 1878. év november havá­ban megfeneklett, 5 hectoliteres hor­dóval terhelt szekeret, csak a fagyok elmúltával, 1879. márcziushólmn lehe­tett a kátyolok közül kiszabadítani, ott azután, hol a szállítás ilyen veszélyek kel, ennyi fáradsággal, oly tömérdek költséggel és annyi kiszámíthatatlan idővesztegetéssel jár, virágzó borászat­ról álmodni is képtelenség. Vegyük még hozzá, hogy az Isten végheteclen ajándékából, minden költ­ség nélkül folydogáló Dunánkon is épen 8-szor annyiba kerül a szállítás, mint a Rajnán : — akkor úgy hiszem, hogy minden józan gondolkodó igazat fog nekem szolgáltatni, midőn borászatunk egyik veszedelmes rákfenéjét, közleke­dési állapotaink minden kritikát nél • kiilöző nyomorult voltában tünte­tem fel. Dr. Kiss József. A kirándulás. A „Fővárosi iparosok köre“ tag­jai számára a következő meghívókat adta ki : A „Fővárosi iparosok köre“ f. évi május hó 28-án, azaz Pünkösd vasár­napján külön hajóu kirándulást rendez Esztergomba, melyre czimedet tiszte­lettel meghívja. Az indulás : az első cs. kir. szab. gőzhajözásí társulat „Minerva“ nevű kü­lön hajójával a görög templom előtti állomástól reggel pontban 6 órakor történik. Váczott a bajó megáll ; fogadtatás a váczi polgárság részéről, kik a ki­ránduláshoz csatlakoznak. Útközben Banda Marczi megerősí­tett zenekara fog játszani ; Váczou kí­vül még Verőcze, N.-Maros, Szobb, és Párkány mellett halad el a hajó. Visögrádtól kezdve — hová egy negyed tízkor ér a hajó és a romok jó mog- szemlélhetésé végett egész lassan fog menni — magas hegyektől köritett festői vidék tárul az utazó elé, feltün­tetve az Ipoly és (tarám mellékfolyók­nak a Dunába Omlósét s a felettük épült szép vasúti hidakat, míg a távolban az esztergomi székesegyház hatalmas ku­polája tűnik elő. Villásreggeli tetszés szerint ótlapi árak mellett a hajón rendelhető. Esztergomba a hajó 11 óra után érkezik, fogadtatás az esztergomi pol­gárság és az ottani rendező bizottság részéről. A kiránduló közönség zené­vel felvonul a székesegyházba, hol ez időben mise tar tátik. Következik ezután a kupola, krypta, kincstár és sz. Ist­ván kápolna megtekintése. Közös ebéd pont fél két órakor a Hadinger-féle vendéglő és kerthelyi- ségben tartatik. Ebéd után megtekintése az érseki képtárnak és a lövöldének, hol cliszlö- vészet rendez tetik. Este a főv. ipar. köre műkedvelői színi előadást tartanak jótékony czólra a színkörben. Előadás után a közönség visszatér a vendéglőbe, hol vacsora után 10 órakor kezdődik a tánezviga- lom, s tart éjfél után 2 óráig. Hazaindulás 2 órakor éjfél után történik ; a kik azonban korábban akar­nának nyugalomra térni, azok a gőz­hajó kényelmes hálótermeit igénybe ve­hetik. Budapestre 5 órakor lesz a meg­érkezés. Ezen kirándulásban részt venni óhajtók kéretnek jegyeiket f. hó 25-ig, annál inkább beváltani, mert ez idő­ponton túl többé senki fel nem véte­tik. E határnap pontos betartása a: rendező bizottságra nézve annál szűksó- • gesebb, mert úgy az esztergomi, mint a hajón lévő vendéglőst két nappal előbb értesíteni kell a résztvevők számáról. Az ebéd következő ételekből : Le­ves ; marhahús körítve, kétféle mártás; pecsenye kétféle, saláta; tészta kétféle és sajtból fog állani. Ára 1 frt 20 kr. terítékenkint, a bor és sör külön . fizetendő. Midőn a rendező bizottság ezen i helyiséget választotta, ki, nemcsak a jó konyháról és pontos kiszolgálásról, , hanem arról is gondoskodott, hogy a r közönség úgy a látványosságokhoz, mint 4 a színház és gőzhajóhoz lehető közel 1 legyen. Az ebéd mindenkire nézve pont L fél két órakor fog fölszolgáltatni, és e pedig vagy a közös asztalnál előre e váltva, asztalnál akarnak étkezni-----­m elynél az esztergomi polgárság is részt ix fog venni — kéretnek, hogy a jegyek zh átvételénél ezt a jegyárus uraknál fekvő ő ; iveke» saját aláírásukkal feljegyezzék. ,il Vendégek körtagok ajánlatára kor- -j látóit számban részt Tehetnek és szi- -i vesen láttatnak. Eossz idő esetén a kirándulás a követ- -L kező vasárnapra f. é. junius hó 4-éreei halasztatik, amit a május 28-áu már íj' 5 órakor az indulási állomásnál gyfile- -e kező rendezőség fog elhatározni. Részletes napirend a gőzhajón foggo' mindenkinek kézbesittotni azon már most; hangsúlyozott kérelemmel, hogy az ottHc jelzett időpontokat saját érdekökbem pontosan betartani szíveskedjenek. A rószvétjegyek ára tagok rószéreep — melybe az ut oda és vissza a gőz—só­hajén a zene az egész kirándulás alatt,. , Esztergom nevezetességeinek megtekin­tése és a tánczvigalmon való részvétté- van beleértve személyenkint " frt. — Kegyed tehát azt gondolja? — Keményen. — Lássa, hogy nyíltságot nyíltsággal fizessek... — Derék. — Én mitsem vettem észre. — És lássa, pedig tegnap fényesen meggyőződhetett volna, hogy mikor ott a vonzó sziget szép lombos fáinak hfís árnyé­kában — szokás szerint — élet-halálra tanakodtunk, határozgattunk, hogy hová, merre menjünk mulatni? egyiknek sem volt egy mákszemnyi kedve is ide vagy oda csa­tangolni. Ültünk, hallgattunk és magunk elé merengtünk. Furcsa is ez az állapot, mikor az embernek még a kebelbarátja is terhére válik. Akkor nincs egyéb bátra, mint... Olyan egyszerre még a színpadou sem mondanak ki valamit, mint a milyen egy­szerre ők ketten ejtették ki e szavakat: — Kiadó szívet keresni! — Úgy van. Azt mondják, hogy Esz­tergom nagyon sokkal bír. — De bír ára, még pedig feles számmal. — Hisz akkor megnyertük a csatát. — Kár előre inni a medve bőrére. — Kell is nekem medve. Én szelíd, turbékoló galambokra vadászok. Csakhogy most már nem vadászok többet. — Minek is? Hisz mit értünk ed­dig és mit fogunk majd eztáu érni vele? — Úgy-e bár kérem, hogy semmit ? — Do elannyira semmit, hogy az még a semminél is kevesebb. — Én négykézláb Jótállók“, hogy úgy sokkal többre jutunk, ha nyílt kérelmet in­tézünk a mélyen tisztelt esztergomi höl­gyekhez. — Hogy ? — Van itt két fiatal ember — — Azaz sok. — Persze, hogy sok, csakhogy azokra semmi gondunk. Nemde kérem ? — Egy szemernyi se; de kérném, hogy is szóland majd az a kérelem ? — Körülbelül ilyetén formán: „Mi alólirottaknak eszünkbe jutván a bibliából, hogy: „nem jó lenni egyedül!“ Ez eszünkbe jutott; azt meg tudjuk, hogy: „a megosz­tott báuat csak fél bánat, míg ellenben a megosztott öröm kettős öröm!“ perszenem saját tapasztalatainkból; végül még azt sejt­jük, hogy; „nő boldogíthat egyedül!“ A jó isten is anuak teremté. És minthogy mi sejtjük, gondoljuk, sőt tudjuk is mindezt s ilyen boldogító lénnyel nem bírunk; ámde minden áron bírni szeretnénk; mivel az egyedül való rajongást meg ábrándozást már annyira megúntuk, hogy szeretnők azt szép párosával — folytatni; — ennélfogva tehát kiadó szívek kerestetnek.“ — Felséges ! De halljuk kérem tovább. Mi mindent kíván attól a kiadó szívtől ? — Egyátalán semmit se, csak azt fo­gom megjegyezni, hogy: „hol a szépség és szívjóság a műveltséggel pároséi, ott leg­könnyebben föllelhető az igazi boldogság.“ — Váltig elég. A kinek esze vau, bi­zonyosan megfogja érteni,hogy mit kívánunk? — Én is Hallerrel tartok, a ki imígy szól egy gyönyörű leíró költeményben, mely remeknek mondható a maga nemében: „bölcs törvénye a miudenségnek, mely szebb burokba szebb lelket olt.“ És a mindennapi tapasztalás hatalmasan bizonyít ez állítás igazsága mellett. — Oh! én úgy tudok rajongni az ég­kék szíuű leánykák után. Ha olykor-olykor édesdedeu elmerenghetek bűbájos, szép kék szemek méla alkouyi derűjében, mindig úgy érzem, mintha a mennyország kapuja tárúlt volna föl teljes pompájában lel ki szemeimelőtt. — Én meg csupán az után, a kivel szellemileg egyesülhetek, a ki meg tudja érteni fenuszárnyaló lelkem merész repülé­sét, a ki híven követ ezernyi ezer világon át oda, hol a forrón vágyó lélek az örök és végtelen boldogság tündérhona viruló lige­tem mámorító kéj- és üdvözítő gyönyörben olvad szét. — Hanem hát hogy intézkedünk majd, hogy megtudjuk azt, miszerint itt is meg amott is kiadó szív lelhető' ? — Nincs könnyűszerűbb annál. — Ne beszéljen. — Hát kinyomtatjuk a lapban. — Valóban. Arra nem is gondoltam. — No lám. — Hogy megtudják a kiadó szívek, hol keresseuek ? végezetül oda tesszük lak- czímünket is. Mit gondol ? — Merőben felesleges. A ki keres bennünket, az majd csak ránk talál. — Ha ugyan keresni fognak. — Örülnék, ha csak azt tudhatnám meg, hogy hol lelhetnék olyan kiadó szívet, u mely után én már oly rég ideje fürkészek? — Bizony azt jó volna megtudni. ... Bocsássauak meg kérem, hogy há­borítani mertem édes nyugalmukat és fo­gadják értté kedvesen ebben a kánikulai hő­ségben üdítően ható köszöuetem kifejezését. Kosovitz Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom